Sírgyalázók 6 csillagozás

William Faulkner: Sírgyalázók

A Nobel-díjas író regénye gyilkossággal kezdődik. Egy öreg négert azonnal letartóztatnak, s lincselés fegyegeti, az áldozat sírját pedig vagy négyszer fölássák, hol a tettes, hol azok, akik utána nyomoznak…
Mindez néha valóban izgalmas, mégsem több, mint egy nagy író keserű tréfája. Sokkal fontosabb, hogy a cselekménynek ezt az érdekes-mulatságos szólamát gazdag ellenpontozással kíséri Faulkner nagyszerű pszichológiája, mely az amerikai Dél lelkét belülről mutatja meg – egész abszurd valóságában. És olvasója nem képes kivonni magát szuggesztivitása elól, fojtogatja a nyomasztó légkör, mégse szabadulhat…
A Sírgyalázók kitűnő regény: igazi művészet és igazi bestseller egyszerre, s emellett az új, emberségesebb világba vetett hit dokumentuma.

Eredeti megjelenés éve: 1948

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1964
230 oldal · Fordította: Déri György

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
William Faulkner: Sírgyalázók

Hatásvadász és cinikus módon gyakran mondogattam az elmúlt napokban, hogy Faulknert addig kell olvasni, amíg be nem tiltják – pedig nyilván nem fogják betiltani, ugyanakkor bizarrul aktuálissá teszi szinte minden írását, hogy örök témája pontosan az a régi amerikai Dél, ami az Egyesült Államokban újra a társadalmi diskurzus célpontjává vált, illetve aminek a kulturális emlékeit a sötétben tapogatózó médiumok néha eltüntetik előlünk egy-egy napra, majd ilyen-olyan kommentárral végül újra elérhetővé teszik…

Faulknert egyébként már csak azért sem fogják betiltani – különösen a Sírgyalázókat nem –, mert Dél-ábrázolása nem idealizáló, sőt, ezúttal kimondottan az egykori rabszolgák helyzetét veszi górcső alá és helyezi a konfliktus középpontjába. Különös kis regényt alkot ezzel: egyrészt déliként szót emel a Délen tapasztalható rasszizmus ellen, aminek a kötet eredeti megjelenésekor még bőven volt jelentősége, másrészt irodalmi szempontból is öntörvényű módon építi fel cselekményét, jócskán megizzasztva néha az olvasót. Könnyű a sztoriban egy Tom Sawyer-utánérzést felfedezni a fiatal főhős jellemfejlődése mentén haladva – Chick a könyv elején még gyerek, akit a szigorú néger férfi vélt-valós módon megaláz, majd ennek az élménynek a hatása alatt él le több esztendőt, mintha csak pszichésen sérült volna meg, aztán egy hirtelen fordulattal igazi twaini kalandban találja magát: sírgyalázó lesz.
Van itt némi kalandregényes él, egy jól felfejthető krimi szál, mégsem mondhatnánk, hogy az egyébként egyszerű cselekményű történet könnyen emészthető lenne. Az angolból ismerős, magyar szövegkörnyezetben (szégyen-gyalázat) általam még csak elvétve hallott stream of consciousness/elmefolyam írásmód alkalmazásával a szöveg hömpölygő logikája mellőzi az események és a főhős érzelmeinek szigorú lekövetését, helyette csapong, zárójeleket nyit, sokszor eltöpreng és képes egy szélesebb spektrumú világábrázolást biztosítani, mint amit szigorúan Chick nézőpontjából elvárnánk. Mindezt a szerző szenvedélyes, lendületes módon viszi végig, ha máshogy csinálná, vélhetően nem is működne a dolog – csakhogy a leírtak töménysége még így is feltűnő. A szöveg fullasztó, ránehezedik az olvasóra, és hacsak nem próbálja minél kevesebb, nagyobb szuszra elosztani a könyvet, vélhetően menthetetlenül kizuhan hangulatából, szellemiségéből.
Ezt nem számítva a történet nem csak győzelem a rasszizmus felett, hanem egy tinédzser fiú fejlődésének hiteles leírása, amiben fokozatosan jutunk el először a külvilágból érkező bántó és megrázó ingerektől az egyre nagyobb felelősségen és döntési kényszeren keresztül a végül sorsdöntő cselekvésig – esetünkben egy halott ember sírjának kibontásáig, ami megmentheti egy másik ember, egy történetesen abban a korban kevésbé értékesnek és fontosnak vélt ember életét.

Süvegelendő munka, nem igazán értem az alulolvasottságát.

>!
Magvető, Budapest, 1964
230 oldal · Fordította: Déri György
tgorsy>!
William Faulkner: Sírgyalázók

Viccesen propagandisztikus, vagy propagandisztikusan vicces.
Nem fogok több Faulknert olvasni. A jókat már olvastam, nem akarok többet csalódni.


Népszerű idézetek

Avenyir>!

…Aleck Sander alakja rajzolódott ki az árnyak közül: jövetelét nem árulta el se hang, se fény, de már közel volt a koromsötét éjszakában – valamivel magasabb volt nála, pedig csak néhány hónap korkülönbség volt köztük –, aztán odalépett Chickhez, de nem nézett rá, átnézett a feje felett a Főtér felé, mintha a pillantás – baseball labdához hasonlóan – merész röppályát tudna leírni a fák, utcák és házak felett, hogy végül lehulljon a Földre, nem a végcélt és jutalmat jelentő, árnyas udvarokban álló házakra, a békésen vacsorázókra, a pihenőkre és az alvókra, hanem a Főtérre: a kereskedelem, kormányzás, ítélkezés és bebörtönzés céljaira emelt épületekre, amelyekben azok szenvedélyei csapnak össze ádáz küzdelemben, akik számára a pihenés és a halállal rokon rövid álom jelenti a célt, a révet és a jutalmat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Kathryn Stockett: A Segítség
Theodore Taylor: A homokzátony
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Michael Connelly: Lezáratlan akták
Sinclair Lewis: Királyi vér
Toni Morrison: Nagyonkék