Míg ​fekszem kiterítve 50 csillagozás

William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Meghalt egy tanyasi öregasszony, Addie Bundren, s most az övéi – férj és öt gyerek – szekérre rakják a maguk ácsolta koporsót, hogy az elköltözött földi maradványait – végső meghagyása szerint – a városban, rokoni csontok között helyezzék örök nyugalomra. Felkerekednek, viszontagságos, hosszú úton szekereznek végig, hogy a szó szoros értelmében „tűzön-vízen át” végbevigyék, amire szavukat adták.
A vízben megúsztatott, tűzben felejtett, kézen-közön hányódó rakomány, amivel annyi nevetni való furcsaság esik – koporsó. Vivői nemcsak maskarába való „típusok”. Lelkük mélyén – akárcsak rozoga batárjukéban – tragédiát hurcolnak át hetedhét határon: bűnt, kétségbeesést, lázat, testvérszerelmet, gonosz kapzsiságot, erőszakot, magányt, nyomort, bizonytalanságot.
Az 1930-ban született regény a modern amerikai próza klasszikus mesterének egyik legmegrendítőbb alkotása.

Megjelent A hang és a téboly c. regénnyel egy kötetben is.

Eredeti megjelenés éve: 1930

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
368 oldal · Fordította: Geher István · Illusztrálta: Gyulai Líviusz

Enciklopédia 1


Kedvencelte 16

Most olvassa 8

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 88


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Ha valaki könnyen, világosan érthető írásra vágyik az alapból kerülje ezt a regényt, vagy ha magyaros virtusból (vírusból?) mégis nekiveselkedik, az alaposan kösse fel a gatyáját, miegyébjét, mert lehet, hogy vért izzad mire megvilágosodik előtte, hogy ki kicsoda a regényben, s éppen mit csinál. Ha idáig eljut az olvasó onnan már mondhatnám, hogy könnyű lesz. De nem. Csak másképpen nehezebb. Nehezebb, mert szinte felfoghatatlan a szegénységnek, primitívségnek, archaikus viszonyoknak, vallási tébolynak és zsigeri fukarságnak az a különös elegye, mely mocsárként öleli körül, s béklyózza le a könyv szereplőit. Maga a történet rém egyszerű, egy éhenkórász farmer felesége elhalálozik, s a farmer ígéretéhez híven szülőföldjére viszi neje holttestét, hogy ott temessék el. Az út normál körülmények között nem túl hosszú, ám a kalandos út végére már nem éppen virágillatú koporsóval érkezik a gyászoló család. Közben képet alkothatunk valamennyiük titkolt bűneiről, kisszerűségükről, ám eltökéltségükről is, mely minden visszataszító jellemvonásaik ellenére kivívja az olvasó elismerését. Faulkner írásaiban eddig sem édenként jelenik meg a Dél, de itt egészen brutális képet fest róla. S az elesettséget csak fokozza, hogy szereplői amolyan átlag körüli fehérek azon a vidéken, ahol egy fekete még a legsilányabb fehér mellett is csak másodrendű lehet. Nem kell Faulknernek egy szót sem írnia a feketékről, hogy elképzeljük, hogy milyen szörnyű lehet az ő világuk, ha a fehér kisemberről ezt a pokoli képet mutatja fel.
Azt mondtam, nem javaslom senkinek ezt a regényt, ha könnyű olvasmányra vágyik. De ha valaki hajlandó megküzdeni az értelmezés nehézségeivel, s valami egészen különlegesre vágyik, mellbevágó élményre, annak ez kihagyhatatlan darab. Egy olyan realista regény, mely úgy groteszk, hogy az már szinte a groteszk paródiájának hat. Igazi kihívás ínyenceknek.

judkacag>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Ez könyv úgy múlt ki, hogy még lélegzik. Ebben a könyvben az élők holtabbak annál, mint aki a koporsó mélyén fekszik. Ebben a könyvben mindenki a saját bűneit cipeli a hátán, csak a bűz közös, amit maguk után húznak. Ez a könyv egy 15 kameraállásból rögzített családi sorstragédia. A könyv, amiben senki nem normális, de csakis egy lehet közülük a befutó az aljassági sorversenyben, miközben végig biztosak lehetünk benne, hogy a halott járt a legjobban, akinek már nem kell megszabadulnia ettől a nyakába varrt mocskos élettől.

rawelli>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Röviden az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.
Nem szeretem elkoptatni a szót, de ez tényleg valami zseniális, a borító pedig közel tökéletesen
megteremti az alaphangulatot.
Minden fejezet megállná önmagában is a helyét, de együtt van értelmük, csakúgy, mint a megjelenő család tagjainak.
Az emberi állapot, sorsok rettenetét veti fel a könyv, groteszken nevetséges momentumokban bemutatva mindezt, de ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre kevésbé mulattató, képeit könnyű elképzelni, mert zsigeriek, szívbemarkolóak, az író karakterei pedig az egyik legemberibbek, amikről eddig olvastam, minden hibájukkal egyetemben.
Hangulat kell hozzá, de a legjobban úgy működik, hogyha belemerülünk a könyv világába és magunkba szívjuk a 20. század eleji USA déli államainak atmoszféráját és közben más könyvet nem olvasunk.
Örök érvényű mű, amelyet szerintem majdhogynem bármilyen életkorban olvashat bármely nem képviselője, annyi minden bele van sűrítve, pedig nem hosszú, aprócska könyv ez.
Először gondolom úgy egy írásról, hogy ezt mindenkinek el kéne egyszer olvasnia.
Olvassátok hát :)

Rose_M>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Hej,a végin azé' megnéztem vóna Anse ábrázatját,nagymerész-nézésit,olyan megvert-kutya-formán,meg osztán a kis surmó tátott száját is.,azám. :D
Jaj,Istenem,idegileg – idegileg tönkretettek ezek a buta suttyó népek.:D
Buták,emberek,a szívem szakadt meg értük…..

babgul>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Érdekes utazás egy foszlásnak indult hulla társaságában. A tanulatlan, beszűkült, együgyű emberek minden sztereotípiájával rendelkeznek a szereplők, főleg az apa. Mégis megindító, érdekes és elgondolkodtató volt a történet. A szereplők által előadott cselekmény pedig zseniális volt. Eleinte kuszának tűnt, de amikor belejön az ember a különböző nézőpontok gyors egymás utáni cserélődésébe, utána nagyon magával ragadóvá válik a stílus.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
368 oldal · Fordította: Geher István · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
atalant I>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Nehéz szülés volt, de ez nem a könyv hibája. Amolyan biztonsági tartalék volt a mérete miatt (ha éppen kifogynék az aktuális olvasnivalóból, akkor még mindig ott van ez a táskában), de így sokszor nehezen tudtam visszarázódni a történetbe -és ezt a különféle nézőpontok sem könnyítették meg (persze a nézőpontozást meg alapból csípem, úgyhogy nem zavart, de azért néha elkelt volna egy „Ki-Kicsoda?”).
Szóval a könyv jó: erős hangulat és emberi drámák néha olyan rövidke fejezetekbe sűrítve, hogy az ember mire elmerülne bennük, már véget is értek.

3 hozzászólás
morin5>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Ismét egy élvezetes és nagy hatású Faulkner-féle kirakó, ahol az olvasó becsatlakozik útitársnak a családhoz, hogy elejtett mondataikból megismerje titkaikat, és a végére összeálljon a közel sem idilli összkép.

kolika>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Míg fekszik kiterítve Addie Bundren lassan napvilágra kerülnek az addig eltitkolt, elhallgatott dolgok. S az ígéret beváltása sem hozza egymáshoz közel a család tagjait, sőt egyre inkább meglátszanak a különbségek.
A hang és téboly után nem volt meglepő, hogy itt is különböző szereplők szemével látjuk a történéseket, de továbbra is szokatlan maradt ezek olvasása. Legtöbbjük egy fajta belső, vívódó monológ. S nagyon résen kell lenni, figyelni a sorokat, mert így kerekedik ki a teljes történet.
Nehéz olvasmány ez is.

Z0l1>!
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve

Eleinte nem tetszett a könyv, de ahogy haladtam előre a történetben és megismertem a szereplőket, úgy ragadott magával a történet. Aki elkezdi és úgy ítéli meg, hogy túl nehéz olvasmány és hirtelen nem tudja, hogy ki kivel van, azoknak csak annyit mondanék, hogy ki fog derülni és majd megszokják ezt a stílust. Szóval kitartás :)
Nem is szaporítanám tovább a szót, mások elég jól jellemezték ezt a könyvet, nem ismételném őket.


Népszerű idézetek

Enola87 P>!

Két ember kell hozzá, hogy megcsinálja az embert, de ahhoz, hogy meghaljon, már csak egy ember kell. Így lesz vége a világnak.

55. oldal

Angele>!

Úgy érzem magam, mint nedves mag a vak világban, a forró vad földben.

judkacag>!

Idegen szobában előbb megüresíted magad az álomnak. És mielőtt megüresednél az álomnak, akkor mi vagy. És miután megüresedtél az álomnak, akkor már nem is vagy. És mikor megteltél az álommal, akkor nem is voltál soha. Nem tudom, mi vagyok. Nem tudom, hogy vagyok-e vagy nem.

Enola87 P>!

(…) mert az ész is csak olyan, mint a szerszám: megárt neki, ha túl sokat nyűvik.

96. oldal

Cneajna>!

Ahogy belépünk, az asszony odafordítja a fejét, ránk néz. Élő halott, legalább tíz napja. Gondolom, azért, hogy olyan sokáig volt egy test Anse-zel, azért nem képes arra a kis változásra se, ami még hátravan. Ha változás egyáltalán. Emlékszem, fiatal koromban azt hittem, hogy a halál testi valóság; most már tudom, hogy pusztán csak az elme játéka – csupán a gyászolók elméjében játszódik. A nihilisták azt mondják, hogy ez a vég, a fundamentalisták, hogy a kezdet; pedig igazában annyi az egész, mintha egy bérlő vagy család egyszer csak kiköltözne egy lakásból vagy egy városból.

judkacag>!

Én is úgy vagyok vele, mint legtöbben a környéken: annyit segítettem ez idáig, hogy most mán nem hagyhatom abba a segítést.

Cneajna>!

Akár a folyónk, a földünk: átláthatatlan, lassú, erőszakos; ilyenné formálja, ilyennek teremti az ember életét is, önnön engesztelhetetlen és tűnődő képére.

judkacag>!

Apám járt az eszembe, hogy annyit mondogatta: azért élünk, hogy hozzákészüljünk ahhoz, amikor majd jó sokáig halottak leszünk.

Nazanszkij >!

Az a gyerek jön most felfelé a hegyoldalon. Egy hal van nála, majd akkora mint ő maga. Lecsapja elébünk a porba, és odavakkant – Ni –, aztán csak átköp a válla felett, akár egy embernyi ember. Fene a bélit, majd akkora mint ő maga.
– E meg micsoda? – mondom. – Disznó? Hun fogtad?
– Odale a híd alatt – azt mondja. Átfordítja a másik oldalára, de az alsó felit, ahol nedves, mán vastagon bemaszatolta a por még a szemit is belepte, a helyin épphogy egy kicsit kipúposodik a piszok.
– Oszt most mit akarsz vele, itt hagyni a fődön? – mondja Anse.
– Megmutatni anyánknak, azt akarom – mondja Vardaman. Elnéz az ajtó felé. Hallani ahogy beszélgetnek, kihozza a huzat. Meg ahogy Cash fűrészeli, kopácsolja a deszkákat. – Vannak odabe – azt mondja.
– Csak mitőlünk – mondom. – Örülnének, ha nékik is megmutatnád.
Nem szól, lesi az ajtót. Aztán lenéz a halra, ahogy ott fekszik a porban. Megint átfordítja a lábával, a lábujjával meg belebök a szeme púpjába, vájkál benne. Anse előrenéz, el a föld felett. Vardaman az apja arcát lesi, aztán az ajtót. Megfordul, indul a ház sarka fele, amikor Anse utána szól, de oda se nézve.
– Megpucolod azt a halat – mondja Anse.
Vardaman megáll. – Mér nem pucolhatná meg Dewey Dell? – azt mondja.
– Megpucolod azt a halat – mondja Anse.
– Ehe – mondja Vardaman.
– Megpucolod – mondja Anse. De oda se néz. Vardaman visszajön, felszedi a halat. Kicsúszik a kezéből, végigkeni rajta a mocskát, aztán visszahuppan még több mocsokba; tátott szájjal, kidülledt szemmel búvik a porba, mintha restellné, hogy halott, mintha csak menekülni akarna, minél gyorsabban, vissza a búvóhelyére. Vardaman szidja a halat. Úgy szitkozódik, mint egy felnőtt ember, ahogy szétvetett lábbal áll felette. Anse oda se néz. Vardaman megint felszedi. Indul a ház mögé, úgy cipeli a két karjában mint egy öl fát, de kétfelől lelóg neki a feje meg a farka. Fene a bélit, majd akkora mint ő maga.

40.-42. oldal, TULL, MAGYAR HELIKON, 1971

atalant I>!

Apám azt mondta: azért élünk, hogy hozzákészüljünk ahhoz, amikor majd halottak leszünk. Most végre megtudtam már, hogy mit értett rajta, és hogy maga se tudhatta, mit ért rajta, mert hogy is tudhatná a férfi, milyen az, amikor valaki végezetül tisztára sepri a házat. Így hát tisztára sepertem a házam. Jewellel aztán – míg feküdtem a lámpafénynél, feltámasztva a fejemet, és úgy figyeltem, ahogy befödte és eldugaszolta a nyílást, mielőtt még lélegzetet vett volna – el is sistergett a vad vér, és hangja elenyészett. Akkor már csak a tej maradt, melegen, nyugodalmasan, meg én, ahogy feküdtem nyugodtan a lassú csendben, és hozzákészültem, hogy tisztára seperjem a házamat.

246. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Stockett: A Segítség
Erskine Caldwell: Isten földecskéje
Erskine Caldwell: Tobacco Road – Dohányföldek
Erskine Caldwell: Tobacco Road – A semmi közepén
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alice Walker: Bíborszín
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Ralph Ellison: A láthatatlan
John Dos Passos: Nagyváros
Selma Lagerlöf: A halál kocsisa