A ​hang és a téboly 84 csillagozás

William Faulkner: A hang és a téboly William Faulkner: A hang és a téboly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kísérlet: Faulkner legnagyobb, méltán leghíresebb regénye. A történet: a faulkneri legendakör legteljesebb összegzése. Egy átokvert család, mint „az elátkozott Dél” megtestesítője – ismerős képlet, ám a Compsonok históriája jóval szövevényesebb, semhogy mindenestül beleférne. Sorstragédia, mint az Atreidáké. S mint minden tragédia, mondataiban – áradó és meg-megbicsakló, darabokra töredező és oldalak, évtizedek távolából is egymást kereső, eltéphetetlenül összetartozó mondataiban – roppant ellentéteket markol össze: durva komikumot és nemes heroizmust, bűnt és bűnhődést, jót és rosszat, feketéket és fehéreket. Tragikus költészet ez, szemléletében, szerkesztésmódjában és stílusában egyaránt. És tragikus filozófia, melyben egyszerre szólal meg az emberi önkifejezés két végletesen távoli lehetősége: „a hang” – az értelmetlen iszonyat történelem előtti üvöltése, és „a téboly” – a túlhajszolt értelem, a betegesen érzékeny huszadik századi tudat önmagát tagadó-bizonygató vitája. Négy… (tovább)

Megjelent a Míg fekszem kiterítve c. regénnyel egy kötetben is.

Eredeti mű: William Faulkner: The Sound and the Fury

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635474814 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1970
334 oldal · keménytáblás · Fordította: Göncz Árpád

Kedvencelte 5

Most olvassa 21

Várólistára tette 166

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
William Faulkner: A hang és a téboly

Vigyázat!
Fakírok, fogyókúrázók és kényszeres táplálkozók hagyják ki az értékelés első felét, mert nyomokban ételrecepteket tartalmazhat!
Mert írva vagyon a Nagy Moly Szakácskönyvben:
A verzió:
Végy egy marha nagy cubákot. Az sem baj, ha disznó. Ha rosszul mennek a dolgaid, hurcold magaddal egy napig, hogy 24 óráig a hús is pácban legyen. Ejtsd bele a sóba, majd ha felpaprikáztad magad, borsozd meg erősen. Hajítsd némi zsiradékkal egy tepsibe és pörköld alá a pokol tüzét. Sülés közben temesd fokhagyma alá. Ha színe vetekszik a szénével, tálald és hívd a tűzoltókat.
B verzió:
Végy egy zsíros cubákot. Flexxel vagy láncfűrésszel szeleteld fel. Művészi hajlamúak konyhakéssel is próbálkozhatnak. Sérüléseid ellátása után fogj egy kalapácsot, a húsokat terítsd szét a fertőtlenített konyhakövön. Engedd szabadjára vandál ösztöneidet és verd rojtosra a hússzeleteket. Utána lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgasd. Haladók ezt három fázisban is végezhetik. A felismerhetetlenségig álcázott hússzeleteket forró olajban addig süsd, míg meg nem erősödik benned a gyanú, hogy ma nem lesz ebéd.
C verzió:
Végy egy rágós cubákot. Aprítsd kockára. Mértanból bukottak forduljanak Rubik Ernőhöz! Miután sikerült változatos geometriai alakzatokkal benépesíteni a konyhaasztalt, kerítsünk egy lábast. Kivételesen ne a kutya elöl csórjuk el. Olvasszunk benne zsírjára egy tenyérnyi szalonnát. Kísérletezők előtte apró kockákra darabolhatják. [Nem a lábast!] Hintsünk bele háromféle paprikát; erőset, még erősebbet, és a legerősebbet. Szórjuk bele a húst és visszafogottan fűszerezzük. A cukrot és fahéjat például fájó szívvel el is hagyhatjuk. Öntsünk bele egy pohár vizet és néha megkavarva főzzük. A pohár választása egyéni ízléstől függően lehet kétliteres söröskorsótól a kétcentes pohárig akármi. Ha fogytán a sörünk, megkóstolunk két húskockát. Ha az egyik nyers, a másik meg égett, akkor a főzést befejezettnek nyilváníthatjuk, mert bízvást feltételezhetjük, hogy lesz majd benne köztes állapotú is.
D verzió:
Fagyassz le egy cubákot. Mérőszalaggal és filctollal szerkessz rá egy négyzethálót, majd kalapáccsal és vésővel faragj belőle kockákat. Légy büszke önmagadra, mert te vagy a konyha Leonardoja! Hagyd kiolvadni, majd hajigáld egy kondér vízbe némi krumplival és zöldségfélével. Fűszerezd, de vigyázz, mert konzervatív szakácsok szerint a mazsola nem univerzálisan felhasználható segédanyag. A paprikát semmilyen formájában ne sajnáld, ellenben takarékoskodj a fűfélékkel.. A tűzhelyet kapcsold a legmagasabb fokozatba, s addigi fáradalmaid kipihenése végett feküdj le aludni. Ha a másnapi ébredéskor a hús alatt még van lé, akkor kész a leves. Előrelátóak már korábban szabadságot kérnek a következő napi gyomormosásra.
Ha valaki ebből arra a téves következtetésre jut, hogy ez egy vidám könyv, az kb. akkora baklövést követ el, mintha hinne egy politikusnak, a Béke Nobel-díjra javasolná az Iszlám Államot, vagy a következő világbajnokot tisztelné a magyar labdarugdaló válogatottban. Ez a kiadós cubák, – a Compson család – ugyanis egy múltba révedő déli család története a négy Compson gyerek különböző szemszögéből. Különösen üdvös olvasmány ez egy olyan országban, ahol folyton megvan a szándék az idő kerekének visszatekerésére és az összes fékek behúzása mellett a múltban való lehorgonyzásra. A Compsonok is makacs horgonyzók. A múlt ködébe vész a valaha volt, – vagy csak a legendákban létező? – jólét. Nincs már birtok, nincs már vagyon, csak a látszat, a nagy ház, a kötelező néger cselédekkel, akik ugyan már nem rabszolgák, de azért szokványos tartozékai egy déli úriember háztartásának. Egy úriember nem dolgozik, egy szalmaszálat sem tesz keresztbe, fontosabb tennivalói vannak; lopnia kell a napot és zugivásra is időt kell szakítania, míg a ház asszonyának is csupán napi huszonnégy órája van a gyengélkedésre.
Csak véletlen, de a közelmúltban két remek regényben is találkoztam már ezzel a kihalásra ítélt déli embertípussal. Richard Bradford: Lángoló hajnali ég és Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! egyaránt epizódszerepben, s nem túl hízelgően ábrázolja a semmittevést hivatásszerűen űző déli úriembereket. Faulknernél főszerepet kapnak, de ez sem teszi rokonszenvesebbé őket. Nézeteik, megnyilvánulásaik egyaránt anakronisztikusak. Egyedül Jason, éppen a legellenszenvesebb Compton fiú az, aki igyekszik lépést tartani a korral. Állást vállal és megpróbál tőkét fölhalmozni. A módszereit most ne kritizáljuk, mert a sikeresek tündérmesét kanyarítanak meggazdagodásuk története köré, míg a vesztesek ugyanazokkal a módszerekkel nemcsak vagyonukat veszíthetik el. Be kell látni, hogy néha éppen a legvisszataszítóbb képviseli a fejlődést. A többiek csak a tragédia különféle aspektusait képviselik. A lényegesen izgalmasabbnak ígérkező fekete szolgák iskolázatlanságuk és babonáik ellenére sokkal életrevalóbbnak tűnnek, mint a saját gyökereikből kigabalyodni képtelen Compsonok.
Az irodalom mesterszakácsa, Faulkner pazar négyfogásos regényt kanyarított a látszólag ínycsiklandozó, ám belülről már korántsem olyan bizalomgerjesztő Compson cubákból. Hölgyek, urak asztalhoz! Lehet olvasni!

4 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
William Faulkner: A hang és a téboly

Ugyanaz a történet négy változatban. Lassanként áll össze a cselekmény, és derül ki a lényeg. Megdolgoztatja az olvasót, de megéri a fáradságot. Egyik legnagyobb hatású olvasmányom. Zseniális. Újraolvasós kedvenc.

>!
Európa, Budapest, 1970
334 oldal · keménytáblás · Fordította: Göncz Árpád
2 hozzászólás
>!
ppeva P
William Faulkner: A hang és a téboly

Az a fajta könyv, ami nekem nem szokott tetszeni – kivéve, ha ilyen zseniálisan van megírva. Nem állítom, hogy minden szavát, jelképét, töredékes mondatát felfogtam, de teljesen magába szippantott, le se tudtam tenni. Kemény könyv.

2 hozzászólás
>!
n P
William Faulkner: A hang és a téboly

A könyv negyedénél megnéztem mit írtok róla…mert már kezdtem aggódni magamért. A címéből kiindulva sejthettem volna, hogy nem lesz egyszerű menet. Így sem biztos, hogy teljesen felfogtam, úgyhogy nagy bátorság lenne a kiolvasottak közé tenni. Amúgy is egy kicsit megkavartam az olvasását, mert a végét is hamarabb elolvastam, gondolván, hogy akkor felfogom a tébolyt. A lényeg a lényeg, jó könyv, de ha könnyű laza olvasmányt akarsz, ne Faulknert vedd a kezedbe.
Akik várólistára tették is jól tették, de legjobban a kívánságlistások az okosak, mert, hogy ezt csak úgy könyvtári időn belül, nehéz több nekifutással elolvasni.
(@robertjordan látom most olvasod, számítok rád egy jó értékelésben) :)

16 hozzászólás
>!
csillagka P
William Faulkner: A hang és a téboly

Újfent csillagka film ajánlóját olvashatjátok :) a „Tranzit a mindenhatóhoz” egy szuper film, ajánlom aki nem látta volna gyorsan pótolja egy könnyed vígjáték két emberről akik a menny előszobájában szeretnek egymásba.
Nem is erről szerettem volna írni, hanem arról ami innen oda jött, lényeg az életed pár leélt és újrajátszott napja alapján dől el a sorsod a filmben.
Itt a könyvben pontosan ugyan azt éreztem, hogy csak az a pár kritikus nap vagy történés számít, mintha nem lennének előzmények, csak a kiragadott kritikus pillanatok.
Adott három szerencsétlen és egy szemét testvér, még is bevallom nekem az ő gondolkozása volt a leginkább érthető, persze mocsok volt a végtelenségig, de legalább tudta mit is szeretne és azt hogyan akarja elérni.
Benjit sajnáltam, milyen már hogy mint a nevedet mint a vagyonodat elveszik, mert nem vagy méltó az elődök érdemeihez.
Quentin pedig megoldotta, szép volt kislány.
Nagyon nehéz boldogultam a cselekmény kibogozásával, sok volt a oda-vissza lapozgatás, szerencsére papíron ez könnyebb. Az első modern USA dráma stílust teremtett, az érthetetlenség diadalát ami Ernest Hemingway egyes műveiben járatódik a csúcsra, itt még csak kicsit zagyva összképet teremt.
Nehéz könyv, nehéz kezdéssel és nem könnyű véggel.
Azért igazságot szolgáltatott a sors és voltak akik fennmaradtak.

2 hozzászólás
>!
nyerw
William Faulkner: A hang és a téboly

Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. regénye kapcsán vettem elő ezt az egyetem alatt időhiány miatt félretett olvasmányt. Az egyik legkomolyabb koncentrációt igénylő olvasmányom volt, pedig olvastam már Kantot, Lukács Györgyöt és Derridát is. Zseniális irodalmi teljesítmény; teljesen berántott, a földbe döngölt, tollba forgatott, majd kirakott száradni a napra.

Viszont pont azt érzem, mint Petőfi: „Tán csodállak, ámde nem szeretlek”. Nem fogom pontozni ezt a könyvet, mert könnyebb lett minden, mikor becsuktam, de sokkal kevesebb is lennék, ha nem olvastam volna el. Hosszas elemző gondolatmenet követte és fogja is követni az olvasásomat, még akkor is, ha még Benjy narrációját is össze tudtam rakni. Faulkner feladta a leckét, megcsináltam, de most félreteszem egy időre, és az As I Lay Dying-gal fogom folytatni, ha elég erős leszek hozzá.

>!
sskkaa I
William Faulkner: A hang és a téboly

Árpi bácsi nevének felbukkanása (szinte) mindig garancia arra, hogy jó regényt fogunk olvasni. Faulkner esetében sem volt másképp, de valamiért mégsem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Szentkuthy mit alkotott az Ulysses esetében. A tudatfolyam technika Faulknernél is megjelenik, ami olykor érthetetlennek tűnik, de szépsége pont az, hogy egy-egy szóval, félmondatokkal is tud érzelmeket kiváltani az olvasóból. Joyce regényével ellentétben ez a mű semmiképp sem szórakoztató, irodalmi értelemben nézve mégiscsak kiváló mű. Témáját tekintve lehúzni egy csillaggal nem a legszebb dolog részemről, de még is megteszem. Faulkner stílusa nagyszerű, az első két fejezet nagyon is jó volt, de mire összeállt a kép, egyre jobban úgy éreztem nem lesz egy maradandó regény számomra. Ha csak a stílusa miatt olvasnám, akkor inkább az Ulysses bizonyos részei, ha pedig a téma miatt, akkor már a naivan és túlságosan is elfogultan megírt Elfújta a szelet olvasom. Persze egy újraolvasást még lehet megér, rossz semmiképp sem volt.

>!
Vass_Attila_2
William Faulkner: A hang és a téboly

Hadd kezdjem egy kis kitérővel:
Kedves @Gaura_Ágnes!

Köszönöm ezt a feledhetetlen könyvet.
Eredetileg hosszabban akartam kifejteni, mennyire köszönöm – ha még emlékszel, milyen kontextusban ajánlottad nekem ezt a regényt :) –, de inkább cenzúráztam magam. A mai világban az emberek egyre kevésbé ismerik a szarkazmust és az iróniát. De hogy a könyvről is mondjak valamit.

Jó volt!
– kicsit bővebben –
Nagyon jó volt!
A tréfát félretéve. Az olyan regények, amelyekben ennyi leirás szerepel, sosem tartoztak a kedvenceim közé. Nem tudom, hogy a fordítónak, vagy Faulknernek köszönhető, de egész emészthető volt még számomra is, sőt, élvezhető. Kimondottan élveztem. Az, hogy nem egy vidám regényt olvas az ember, nem befolyásolja azt az érzést, amit az kelt életre, ahogy írva van. Mert az hihetetlen jó.
Remélem, Kedves Ágnes, így már érthetőbb az az idézet, amit küldtem :) Ez a könyv teljes egészében kielégített.
Most pedig jöhet az Embertelen jó. :)

3 hozzászólás
>!
Zetsuen 
William Faulkner: A hang és a téboly

Nem éri meg végigszenvedni. Aki nagyon kíváncsi arra, mi történt a Compson családdal, olvassa el a függeléket azt még lehet is érteni. nagyjából.
Könnyen lehet, hogy én nem vagyok ehhez eléggé irodalmár, de ha már családtörténet, sokkal jobban tetszett az ugyanerre a kurzusra elolvasandó Száz év magány. Abban legalább voltak kedvelhető szereplők. Itt nem.
Magán az előadáson is úgy foglalkoztunk vele, hogy milyen új módon közelíti meg az elbeszélést, és igen, ez látszott is, de attól még lehetett volna írni egy jó könyvet is.

És amúgy lehet nekem nagyok az elvárásaim, de ha már átrágom magam ennyi kötelező olvasmányon, akkor már jó lenne találkozni egynél több kedvelhető női szereplővel.

>!
Sapadtribizli
William Faulkner: A hang és a téboly

Nagyon érdekes olvasmány volt! A szobatársnőm ajánlotta, neki kedvenc írója Faulkner. Nehézkes, de izgalmas… Nagyon érdekes volt ennyi féle ember helyzetébe beleképzelni magamat. Nagyon tetszett annak a hangsúlyozása, hogy igenis több szempontból érdemes megvizsgáli a dolgokat.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Apa azt mondta, valamikor arról lehetett megismerni egy úriembert, hogy milyen könyvei vannak manapság meg arról, hogy milyen könyveket nem ad vissza.

1 hozzászólás
>!
robertjordan

Apa azt mondta, az ember az őt ért csapások summája.

102. oldal ( Magyar Könyvklub, Budapest, 2002 )

>!
Enola87 P

Már megtanultam, hogy ha valaki egyszer rákezdett a mondókájára, legokosabb hagyni, hadd mondja végig.

224. oldal

>!
Frank_Spielmann I

– A nigger pénze is ér annyit, mint a fehéreké, asziszem.
– Azér ád a fehér a niggernek pénzt, mer tudja, hogy úgyis visszaveszi tőle az első magafajta, amék egy rezesbandával arra keveredik, a nigger meg dógozhat újra, hogy legyen neki.

21. oldal

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nálatok Délen szégyen szűznek lenni. Fiúk. Férfiak. Mindent összehazudnak. Mert a nők szemében kevesebbet számít, mondta Apa. Azt mondta. A szüzességet a férfiak találták ki, nem a nők. Apa azt mondta, Olyan az, mint a halál, állapot, van aki megmarad benne, és én azt mondtam, Nehéz elhinni, hogy ne volna fontos mire ő azt mondta, Mindenben ez a szomorú, nemcsak a szüzességben mire én, Akkor miért épp a nő és miért nem én vagyok az, aki elveszíti a szüzességét ő meg azt mondta, Többek közt ez a szomorú benne, nincs ami megérné, hogy változtassunk rajta.

79. oldal

>!
verdeleth

(Egy óráról): „Nagyapáé volt, s mikor Apa nekem adta, azt mondta, Quentin, megajándékozlak minden vágy és remény mauzóleumával; kínosan alkalmas rá, hogy segítségével megszerezd az emberi tapasztalás reducto absurdum-át, amely a maga teljességében éppúgy nem elégíti ki a te egyéni szükségleteidet, mint ahogy nem elégítette ki a Nagyapádét se és az ő apjáét sem. Nem azért adom, hogy emlékeztessen az időre, hanem hogy olykor-olykor, egy percre elfeledkezz róla, és ne igyekezz minden lélegzetvételeddel legyőzni.”

1 hozzászólás
>!
Cheril

Apa azt mondta, az ember az őt ért csapások summája. Az ember azt hinné, hogy egyszer még a csapások is kifogynak, de végül is az idő léte a legnagyobb csapás, ami az embert érheti, mondta Apa. Egy sirályt húzott valami láthatatlan madzag a térben. Az ember az örökkévalóságba is magával cipeli kudarca szimbólumát. Ott is csak annak van nagyobb szárnya, mondta Apa, aki hárfázni tud.

107. oldal

>!
robertjordan

– De nem akarja becsapni az öreg niggert, ugye ?
– Tudod, hogy nem. Csapott be már egyszer is déli ember ?
– Nem, az igaz. Azok finom népek. Csak együtt élni nem lehet velük.

98. oldal ( Magyar Könyvklub, Budapest, 2002 )

>!
tndora

Komor, reménytelen hangjában benne a világ minden hangtalan szomorúsága.

>!
robertjordan

A vízbe fúlt embert az idők végezetéig lesi az árnyéka a vízen, mondják a niggerek.

89. oldal ( Magyar Könyvklub, Budapest, 2002 )


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
James Joyce: Ulysses
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Hamvas Béla: Karnevál
Emily Brontë: Üvöltő szelek
E. M. Forster: Út Indiába
Gabriela Adameşteanu: A találkozás
Robert Browning – Walt Whitman: Tébolyda-cella
Henrik Ibsen: Nóra