William ​Blake versei 28 csillagozás

William Blake: William Blake versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lyra Mundi


Enciklopédia 4


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
William Blake: William Blake versei

Talán nem is csak a romantikus, meg az angol költészet, hanem a világirodalom legszebb versei ezek a darabok – túlzás nélkül, máskülönben hogy lehetne a bolygó angolul kevésbé tudó részén is visszhangos az a két sor, hogy Tyger Tyger, burning bright / In the forests of the night? Persze ehhez kellenek a remek fordítók is, hiszen ahogy @blueisthenewpink-kel is megvitattuk, még a Tigris erejét is meg lehet kurtítani egy kevésbé sikerült magyarítással (nem mintha olyan rossz lenne az a Kosztolányi-verzió, de tény, hogy a Szabó Lőrinc-féle nagyon elkap valamit a Blake-i misztériumból, földöntúliságból, tökéletesen prezentálva ezzel a költő szellemiségét).

Így tehát a kötet nem csak Blake, hanem a magyar fordítók diadalmenete is, Radnótié, Weöresé, Babitsé, Szabó Magdáé és a többieké, akiknek az esetek túlnyomó többségében tényleg sikerült visszaadniuk azt a nagyon speciális hangulatot, ami ezekből a költeményekből árad. Rendkívül nehéz szavakba önteni, miféle energia is sugárzik belőlük – számomra kicsit olyan volt olvasni a könyvet, mintha két méterrel a talaj felett repülnék, az égnek fordított arccal, de nem a hétköznapi világtól elfordulva. A hasonlatos művészi síkon kísérletezgető orosz akmeisták például ehhez képest öncélúak és elitisták. Felfoghatatlan, miért maradt rejtve a világ elől Blake költészete oly sokáig – és az is, milyen hatással lehetett volna a romantikus irodalomra, ha többen forgatják már a maga idejében.

Kedvenc verset nem választanék, de felhívnám a figyelmet arra a bámulatos élményre, amikor Az ártatlanság dalainak tiszta és valóban ártatlan, gyengéd sorai után berobbanunk A tapasztalat dalainak bevezetésébe, ahol rögtön ránk ömlik a jövőlátó Bárd, a Szent Ige, a zord ég, meg a lomha, mély álomból jövő pirkadás… Egészen lenyűgöző!

19 hozzászólás
>!
Naiva P
William Blake: William Blake versei

„A szerelem önnön javát
Nem űzi, nincs magára gondja,
De másnak édes enyhet ád,
És Eget épít a Pokolra.”

Mindig is inkább reál beállítottságú voltam és finoman szólva, de soha nem szerettem a verseket. Különösen akkor nem, amikor elemezni kellett őket. A legcifrább költői eszközökkel megfejteni, hogy mire gondolt akkor a vers szerzője, vagy amikor be kellett őket magolni. Szerencsére William Blake verseire már magamtól figyeltem fel. Állítólag ő volt az angol romantika legnagyobb hatású költője úgy, hogy közben ő arról mit sem tudott. Igazi különc volt és a művészetnek számos ágában alkotott a költészeten kívül. Ha lehet hinni a legendáknak a verseit vizionálva alkotta, szellemek és természetfeletti segítségével. Némelyik versét olvasván, kétség sem férhet hozzá. Talán ezért a misztikus hatás. Teljesen egyedi hitvilágot hozott létre, amelyben Isten képtelen a szeretetre, megbocsátásra, miközben Jézus, maga az emberiség megtestesítője. Sajnos, mint a legtöbb művészt, őt is csak halála után ismerték el. Teljes munkássága egy más korszakban talált hallgatói fülekre, olvasói szemekre. Az idézetei kiállták az időt, így gondolatai még most is értékállóak. A tapasztalás dalai és Az ártatlanság jövendölései c. versei tetszettek a legjobban.
„Mindaz, ami ma valóság, azelőtt csak egy lehetetlen álom részét képezte.”

>!
Ildó P
William Blake: William Blake versei

Azt vettem észre, hogy a legegyszerűbb szavakkal, a legegyszerűbb versformával, rímekkel lehet nálam a legnagyobb hatást elérni. Ilyenek Blake versei is.
Számomra a legszembetűnőbb és leghatásosabb az volt, hogy mennyire a szívén viselte a gyermekek sorsát. Sokszor megjelennek a verseiben.
Már elég csak Az ártatlanság dalaiban olvasható Az elveszett fiúcska és A megtalált fiúcska_ című verseket olvasni, ill. ezek párjait a A tapasztalás dalaiból Az elveszett kislányt és a A megtalált kislányt.
Sokszor visszatérő kép a gyermekek éhezése, a gyermekszegénység, melyeknél kevés szívbemarkolóbb téma van.
"ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK

Istennel való dolog,
Hogy ha Kánaán a hon,
Ennyi kisded nyomorog:
Vész el uzsorahasznokon?

Sírás hangja, reszketeg:
Dal lehet? Öröm dala?
Zengik éhes kisdedek?
Ó, e hon nyomortanya.

Gyatra napja nem ragyog,
Éltető földek sehol,
Útjain tövisbozót:
Itt az örök tél honol.

Mert ahol van jó eső,
És a nap nem torzvigyor,
Nincs éhen halt csecsemő,
Szívet ínség nem tipor."
(Tandori Dezső)
Megemlíthetném még a Bölcsődal, Dajkadal vagy akár a Csecsemő öröm című verseket is.
Külön tetszik, hogy rajzolással, nyomdászattal is foglalkozott, amit a feleségével együtt csinált.

2 hozzászólás
>!
Arianrhod MP
William Blake: William Blake versei

Megértem, miért szerette annyi művész Blake verseit, a költemények misztikus hangulatát. Az a fajta költő, aki képes a legegyszerűbb versével is megihletni mindenkit, aki olvassa. Különösen megfogott az, hogy Tolkienhoz hasonlatosan saját mítológiát alkotott, – főként az északi és a közel-keleti mitológiát, a keresztény vallási szövegeket véve alapul, – és mítikus hőseit és magaalkotta világát több versében is felhasználta. Igen, gyönyörű a Tigris-költemény, csodás Szabó Lőrinc fordítása, de az eredeti százszor jobb, mint általában mindenben,kevés kivételtől eltekintve. Nekem mégsem ez lett a kedvencem tőle.

>!
K_S_Liliána
William Blake: William Blake versei

Kell annál több, ha a versek hatására kiráz a hideg? Csodálatos élményt nyújtanak William Blake versei minden egyes alkalommal. S milyen jók a magyar fordítások!

>!
Lunemorte MP
William Blake: William Blake versei

Gyönyörű sorokat olvashatunk pompás fordításokban. A kötet varázsát az adja,hogy a 18. században íródtak a versek,de még mai napig értékállóak. Aki szereti a verseket,annak ajánlom. :)

>!
benhargreeves
William Blake: William Blake versei

Több alkalommal is találkoztam már William Blake nevével, de csak most vettem rá magam, hogy megismerkedjek a munkásságával. Így utólag már bánom, hogy nem erőltettem jobban magam ezzel, és ezidáig kimaradt az életemből. Nagyon szépek a fordítások, s az a legérdekesebb a versekben, hogy több is tartalmaz olyan gondolatokat, melyek mind a mai napig nem vesztették érvényüket. A modern kor embere is képes gond nélkül megérteni, átérezni az egyes költeményekben megemlített jelenségeket, problémákat és habozás nélkül ért egyet az alkotó eszmefuttatásaival. Blake stílusa pedig igazán lehengerlő, szavaival egyenesen megbabonázza olvasóit. Kevés olyan költő munkásságához volt szerencsém, aki olyan jól bánik a szavakkal, hogy bármilyen témában képes egy érdekes, figyelemfelkeltő verset írni.

>!
DrEmergencyGrooveHouse
William Blake: William Blake versei

Blake nevével már számtalanszor találkoztam, de valahogy sosem vettem rá magamat, hogy jobban elmélyedjek munkásságában. Micsoda hiba volt! Meg mennyire félreismertem…a 60as évek végén volt egy David Axelrod nevezetű pali, aki egy-egy flesselős konceptalbumot szentelt az Ártatlanság dalai, ill. a Tapasztalás dalai c. versciklusaihoz. Ezek alapján egy kedves hangú, Orpheusz és Keats hangjára emlékeztető jófej koma képe alakult ki róla bennem. Olyan, aki úgy meg tudja ragadni soraiban a könnyed derűt, az idillt, amit én világ életemben irigyeltem. Talán mert én nem tudok szédület nélkül…tipikus elégedetlenkedő vagyok, mindig a furcsát keresem, a varázslatot, a különöset, az álomszerűt, az egyszerű szép felett túl könnyen elsiklok, pedig!…pedig.

Nos, itt nemhogy egyenesen a kezembe kapom az életvidámságba ringató buta mondókás ritmusokat madárcsicsergésről meg a réti virágokról; a könyv második felében (Próféciák) Lovecraftot megszégyenítő alvilági erők, milton-i víziók lepik el az oldalakat. Alig tudom elhinni, hogy mindez ebben a kicsi könyvben elfér. Meg hogy a XVIII. században íródtak, közel 100 évvel megelőzve a szimbolizmus irányzatát. Talán nemhiába említi Weöres sem egy lapon olyan nagyszerű költőkkel, mint Rilke, Novalis, Poe, vagy Stefan George.

Érdeme még, hogy közelebb hozott a gnoszticizmushoz, amitől alapjában véve idegenkedek és időpocsékolásnak tartok minden ember számára aki nem rendelkezik fotografikus memóriával, vagy legalábbis napi 36 óra szabadidővel. Blake úr itt böhme-i keresztény misztikával és macpherson-i druidizmussal adagolva gyúrja belőle sajátságos személyes mitológiáját. Urizen és Los megfoghatatlan meta-univerzumának tégláit betűnként rakja, az olvasóra bízva hány dimenzióban látja éppen a világot, kell-e neki talaj, tér, idő, mértékegység. Igen nehéz, de mérhetetlenül jutalmazó olvasmány, ahol Newton és Descartes legfeljebb csörgősipkás bolondokként komédiáznak, Bacon és Locke pedig koboldarcú szerzetesei a steril anyagok bukott istenének: a tudomány fája itt már csak halált terem, az élet gyümölcsét a művészet fája érleli.

Remélem van valahol a Földön egyszerű ember számára hozzáférhető nyomdapéldány, ahogyan eme könyv(ek)et Blake szánta eredetileg. Igen csinos kötet(ek)ről lehet szó…
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/17/Milt…
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/Will…
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/11/Will…
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/0e/Newt…
stb.

>!
délibáb
William Blake: William Blake versei

Volt egy könyv, már több mint 10 éve olvastam, a Szárnyak titka. Abban volt egy furcsa lány, aki folyton William Blake sorait idézte és azt mesélte róla, hogy a kertjében angyalokat látott. Imádtam (a lányt is, a könyvet is, a versidézeteket is). Szóval ilyen régóta várólistás már nálam ez a kötet. És most végre sorra került és pár hétig én lehettem a furcsa lány a villamoson, aki Blake-t olvas.

>!
ƨɔɴом
William Blake: William Blake versei

„Őrült” – mondták énrám, s rád, hogy: „Hülye”.
Vajon rád vagy rám irigyebbek-e?

Azt mondjak, hogy zseninek szuletni kell. Van akinek mar eleteben megadatik az elismeres, de sajnos van olyan is, akinek csak joval a halala utan. William Blake csak a halala utan valt ismert koltovel, am nem tulzok, ha azt mondom, hogy a mai napig toretlen a sikere. (Eleg ha csak arra gondolunk, hogy hany regeny kezdodik az o szavaival, vagy eppen hany regeny fejezetei ele van beszurva egy-egy gondolat tole.)
Szamomra a sikere kulcsa abban rejlik, hogy a muvei idotalloak, es komoly mondanivalokat hordoznak, olyan kontosbe csomagolva, hogy az emesztheto, de elgondolkodtato legyen.


Népszerű idézetek

>!
Evione

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Szabó Lőrinc

A tapasztalás dalai

6 hozzászólás
>!
Naiva P

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.

Az Ártatlanság Jövendölései (részlet) (fordította: Kálnoky László)

>!
BZsofi +SP

„Őrült” – mondták énrám, s rád, hogy: „Hülye”.
Vajon rád vagy rám irigyebbek-e?

102. oldal

3 hozzászólás
>!
Szelén

Ha máris letéped

Ha máris letéped s még bimbós a perc,
Megbánod, keserü könnyeket ejtsz;
S ha érett a perc, de te szökni hagyod,
El nem apasztod a könny-patakot.

83. oldal (fordította: Görgey Gábor)

>!
MrClee I

A MÁSOK BÁNATA

Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?

Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?

Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.

S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sujtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:

Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?

S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.

Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.

S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.

40-41. oldal

>!
MrClee I

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.
Tévhitre vezettetünk,
Ha nem éber a szemünk,
Az éjszülöttek az éjbe enyésznek,
Mert a fényben aludt a lélek.
Isten jő, s ő a szegény
Éjlakó lelkeknek a fény;
De ember-formát ölt magára,
Ha Napfény-ország népe látja.

128-129. oldal

>!
déli_báb I

A göröngy és a kavics

"A szerelem önnön javát
Nem űzi, nincs magára gondja,
De másnak édes enyhet ád,
És Eget épít a Pokolra."

Így dalolt a kis göröngy,
Rúgta barmok lába,
Ám a kavics a patakban
Ezt fonta dalába:

"A szerelem csak enjavát
Kergeti, mást kéjébe törve,
Örvend, ha másnak gondot ád,
S Poklot épít az Égi körbe."

47. oldal (fordító: Somlyó György)

>!
Véda MP

DAL

Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és lelkemen.
Ágaink keverve fenn
S gyökereink odalenn.

Ágainkon örömek,
Csiripelők, édesek;
Lábunk alatt halk erek:
Ártatlanság, szeretet.

Rajtad almát hord az ág,
Rajtam tündöklő virág;
Lombod hinti illatát,
Benne lágy a gerle-ágy.

Fiókáit eteti,
Bús énekét lengeti;
Lombod bűbájjal teli
A szerelmet hirdeti.

Ott fészkel a szerelem,
Ott alszik az éjeken
S nappal ugrál eleven
Ágaink közt szűntelen.

(Weöres Sándor)

>!
Evione

TIGRIS

Tigris, Tigris, csóvafény
Éjszakának erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakának erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyű és szép termeted?

A tapasztalás dalai

>!
psn

DAL

Mezőn kószáltam boldogan,
Nyár pompáját izleltem én,
Mig Ámor herceg nem suhant
A nap sugárain felém.

Hajamba font liliomot,
Rózsát fejemre, vérszinüt;
Kertjébe vélem elfutott,
Ahol gyönyör száll mindenütt.

Szárnyamra harmatcsepp esett,
Dalom naptól izzóra vált;
Selyem hálóval meglesett
És fényes kalitjába zárt.

Most tréfál vélem, játszogat,
Leül mellém, mig dalolok;
Széjjelfeszíti szárnyamat,
És gúnyol, hogy már rab vagyok.

(Vámosi Pál)


Hasonló könyvek címkék alapján

Percy Bysshe Shelley: Shelley válogatott költeményei
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Alfred Tennyson: Király idyllek
George Gordon Noël Byron: Manfred
Johann Wolfgang Goethe: Versek
Johann Wolfgang Goethe: Goethe válogatott versei
Johann Christian Friedrich Hölderlin: Versek / Hüperión
Johann Wolfgang Goethe: Faust / Válogatott versek
Algernon Charles Swinburne: Tenger és alkonyég között
Mary Shelley: Frankenstein