A ​gyilkos sólyom 66% 11 csillagozás

Bayer regénye Edgar-díjat nyert, ennek ellenére sem túl népszerű itt a Molyon, de a goodreadsen is elég gyengécske ponttal áll. Ez érthető, egy évtizeddel azelőtt íródott, hogy a krimik kötelező eleme lett a duplacsavar, a kortárs krimiken nevelkedett olvasónak ez a sztori túl egyszerű. Van egy sorozatgyilkos, aki után nyomoz a rendőrség, plusz egy csinos riporternő, aki tanúja volt az első gyilkosságnak. Az sem szokásos, hogy az író már a könyv negyedénél leleplezi a gyilkost az olvasónak, kivéve némi feszültséget a történetből. Persze hamar kiderül, hogy erre szükség volt, hiszen a történet a gyilkos és üldözői közötti macska egér harcról szól. Na jó, hát nem rágtam le a körmömet, de azért ez egy egész jól megírt regény.
Különlegessége, hogy részletes betekintést nyújt egy szubkultúrába, a solymászat világába, illetve egyéb madárbolondok életébe. (A spoilerre érzékenyek számára javaslom, hogy ne olvassák el a könyv címét.) Szeretném hinni, hogy amit Bayer leír a solymászatról, az tényszerű és kutatásokon alapszik, de néha azért elgondolkodtam, hogy egy-egy dolog valóságos-e, vagy csak kitalálta.
A fordításban kellemesen csalódtam, azt hittem, a ’90-es évek elejére jellemző borzalomban lesz részem, de nem, elég korrekt a szöveg. Mondjuk korrektor nem látta, az biztos.

Régi téma újszerű köntösben. Egyszer élvezhető is, ha jó pillanatban olvasod.