Sajt ​/ Lidércfény 79% 15 csillagozás

Az első kisregény került fel az 1001 könyv listájára, érteni vélem, hogy miért, de méltányolni nem tudom. Olyan témát dolgoz fel (a kisember csetlése-botlása egy nem rá szabott világban), amelyet szeretek ugyan, de akkor, ha Gogol írja. Ez a flamand változat inkább szomorított, mint szórakoztatott, pedig a fülszöveg szerint is, az értékelők szerint is komikus történet.
A második kisregény érdekes módon jobban tetszett, fel is húzta egy kicsit a csillagozást. Éppen annyira realisztikus ez a bolyongás a borult ég alatt, az éjszakai latyakban, hogy átélhető legyen – és éppen annyira szürrealisztikus, hogy beleborzongjon az ember.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/02/willem_els…

A Willem Elsschot két kisregényét tartalmazó kötetből egyértelműen az első, a Sajt a jelentőségteljesebb. Ha alcímet kellene adni a műnek, akkor a „Kezdő vállalkozók kézikönyve” találó lenne, mivel a szerző bemutat minden lehetséges hibát, ami egy üzlet beindításánál el lehet követni. Bármennyire is ironikus, illetve humoros a szöveg, mögötte mégis ott rejtőzik a tükör, amibe belenézhet az Olvasó; bizony a valóságban nem ugyanezeket a hibákat követjük el sokszor?

A második kisregény, a Lidércfény címválasztása számomra teljesen érthetetlen, maga az alapszituáció sem egy kiemelkedő témaválasztás, mégis hihetetlenül aktuális üzenetet hordoz magában a történet mondanivalója. A hírekben mindennapos a migránskérdés, szakértők cikkek tömegeit jelentetik meg a különböző kultúrák ütköztetéséről. Ebben a rövidke történetben egy nagyon szép példáját olvashatjuk annak, hogyan képes kialakulni párbeszéd a különböző kultúrájú, vallású emberek között, ami a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapul.

Barátnőm ajánlotta a könyvet, miszerint ezt muszáj elolvasnom.
Hát. A sajt. Szerintem rendkívül vicces volt és kicsit nyomasztó is egyben, és én jót szórakoztam rajta. A lidércfény nekem nem jött be, kissé zavaros volt, lehet hogy még a sajt hatása alatt voltam :D

A könyv olvasása közben Frans Laarmans és a csinovnyikok között vontam párhuzamot, hiszen az irodista Laarmans élete ugyanolyan monoton és unalmas, mint azt már az orosz irodalomból megismerhetjük.
A Sajt nekem jobban tetszett, szerintem komikus volt, ahogyan szerencsétlen ember mindent igyekszik elrendezni miközben a húsz tonna zsíros edami már a patent pinceraktárban várakozik…
A Lidércfényben az tetszett, hogy megmutatkoztak a társadalmi és kulturális különbségek is miközben Laarmans és a három afgán bebarangolja a várost a titokzatos Maria van Dam után.

Szeretem az ilyen groteszk műveket.
A kis emberből hirtelen lehet valaki, de csak saját maga szerint.
A Sajt a sikertelen vállalkozás, szatirikus, humoros és nevetséges jelenetekkel pörgős mégis fárasztó cselekményével nagyon szórakoztató.
A Lidércfény a bolyongás, belefáradt eredménytelen keresés, a végén már én is bele fáradtam a sikertelenségbe.

Az ilyen kisregények pont olyanok, amiket nagyon jó olvasni, de egy-két év múlva már a történet sem fog eszembe jutni. Talán pont azért, mert laarmansokkal teli van a padlás: munkájukba belepistult irodisták, akik nagy körülményesen, hogy megfeleljenek egy sznob társaságnak, sajtvállakozásba fognak, aztán az írógép beszerzése vagy a fejléces papír megkreálása végül több pénzt és időt emészt fel, mint a sajtok terítése. A Lidércfény egy kicsit jobban tetszett, bár nem azért, amiért Németh Gábor az előszóban írja, Laarsman három afgánt próbál elnavigáni Antwerpen külvárosában, közben kidomborodnak a kulturális különbségek is.