Éjégetők 76% 18 csillagozás

Will McIntosh egy nagyon érdekes világot tár a szemünk elé. Bevallom, én már az első oldalon ledöbbentem, mert valahogy nem erre számítottam, de ezt pozitív és egyben negatív értelemben gondolom. Sokkal lazább volt a könyv hangvétele, mint azt a fülszöveg alapján gondoltam, de ez talán nem kellett volna, hogy annyira meglepjen, hiszen ez egy YA könyv. Tetszett, hogy ezáltal elég gyorsan haladtam az Éjégetőkkel, gyorsabban, mint a mostani olvasmányaimmal. Izgalmas volt, átélhető.

Bővebben a blogomon: http://voreena.blogspot.com/2021/03/will-mcintosh-ejege…

Hú, hát bevallom, sokkal kevesebbet vártam; a fülszöveg nem ígért ennyit, de tényleg ENNYIT.
Pakolj kocsiba egy hataloméhes hajléktalant, a gimi legbénább (és legalacsonyabb) csávóját, a gimi legbénább csávójának olasz félmaffiózó haverját meg egy koreai zsenit, aki lázad a rendszer (és harcol a sztereotípiák) ellen, rázd össze és megvan a szupercsapat.
Itt nincsen szó hatalmas eszmékről, sőt egészen az utolsó 10 oldalig spoiler. A karakterek motivációja az elejétől a végéig az anyagi biztonság, hogy lakbért tudjanak fizetni, hogy elköltözhessenek otthonról, lekiismeretfurdallás nélkül beülhessenek megenni egy hambit a Mekibe és még sorolhatnánk.
Nagyon tetszett, hogy itt egészen hétköznapi dolgokért mozdultak meg rendre a főszereplők és nem történt velük semmi csoda; a véletlen sokszor alájuk játszott, még többször meg simán kirántotta a lábuk alól a szőnyeget. Az is bejött, hogy bár a karakterek néha fent voltak, de zömében inkább lent; nem akadt egy tündér keresztanya, aki alájuk tolta a széket, orrba-szájba szívtak, miközben megpróbáltak kivergődni a kutyaszorítóból.
A világot szerintem jól magyarázták, legalábbis azokhoz a lyukacsos, se eleje, se vége YA-khoz képest, amiket volt „szerencsém” olvasni. Én is így írtam volna meg.
Pörgős volt, szórakoztató, a karakterei $@!% nem hibátlanok, pont ezért szerethetőek és a vége egész meglepett. Szóval summa summarum, a világ egyedi, a karakterei jók, a sztori meg pörgős; simán kikapcsol, ami most tökre rám fért.

Régen olvastam ilyen izgalmas ifjúsági regényt, elejétől fogba elkapott a lendület és csak vitt végig, míg azt nem vettem észre, vége. Fantáziadús, igazán eredeti öltet alapján megírt, akcióban dús, földönkívüli civilizációs kaland, nekem kicsit Lovecratf Cthulhu -jára hajaz.
Nem kell nagy mélységekre gondolni, túl sok magyarázatra sem, de engem ez a történet kellemesen kikapcsolt.

https://lapszelijegyzetek.blogspot.com/2021/12/will-mci…

Történet eredetisége: 5
Még nem olvastam hasonlót, és nagyon tetszett a világ, amit kitalált a szerző. Szívesen megtudtam volna többet amúgy a gömbökről, maradt bennem kérdés, de azért egész sokra választ kaptam.

Pörgős sztori volt, egyik gödörből a másikba estek a szereplőink, úgyhogy mindig volt min aggódni. A felvezetés mondjuk kicsit hosszú volt, szívesen olvastam volna többet a regény második feléről :D

Karakterek: 4,

Jó arc szereplők voltak, de zavart, hogy semmit nem fejlődtek, és össze-vissza változtatgatták a véleményeküket. Már mikor épp megvan a bizalom utána már megint nincs, aztán mégis együtt maradnak. Nem értem miért kellett ennyit szenvedni. De igazából fogalmam sincs, én hogyan viselkednék ilyen helyzetekben, lehet hasonlóan, de akkor is furcsának tűnt.

Szegény Sullynál amúgy többször is ki volt emelve milyen hülye. Pl nem tudná megmutatni a térképen, hogy jól van India. Most komolyan???

Stílus: 3

Ez az, ami számomra kicsit elvett az élményből. Számomra egyszerűen nagyon furcsa volt az egész, de nem tudnám megfogalmazni miért.

Összességében örülök, hogy elolvastam, élveztem és nem bántam meg :D

Az éjégetők borítója és fülszövege, azonnal levett a lábamról. Magával ragadó, izgalmas sci-fi történetre számítottam, ám nagyon hamar be kellett látnom, itt bizony nem biztos, hogy minden olyan, amilyennek első ránézésre tűnik. ⁣
Kimondottan tetszett, maga a témája a könyvnek. Mi lenne, ha tényleg ilyen könnyen juthatnának az emberek különleges tulajdonságokhoz, képességekhez? Csak egy gömb kell és semmi más. Hisz, ki ne szeretne szebb, okosabb, tehetségesebb, gyorsabb és különlegesebb lenni, mint átlag ember társaink? A könyv társadalmában, a hierarchia tetején az áll, aki mindegyik gömböt megszerzi és be is égeti magának. Ez igazán elgondolkodtató volt számomra, hiszen semmi sincsen ingyen, ahogy itt sem, milyen áron válhat az ember tökéletessé?⁣⁣
Will McInstosh megálmodott egy olyan világot, amiről eddig nem olvastam még sehol sem, de még hasonlót sem és sajnos ami a legjobban tetszett a könyvben, az egyben a leggyengébb pontja is lett a regénynek. Nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem lett jobban kifejtve a téma, hogy mik is valójában ezek a gömbök, miért vannak itt, valahogy elsiklottunk a lényeg felett, nem lett kidolgozva és borzasztóan rövid lett.⁣⁣
Ezek miatt a hiányosságok miatt, pedig sajnos, kicsit „furi” lett a könyv.⁣⁣

A karácsony előtti hetek leárazásait kihasználva szereztem be ezt a könyvet. Nagyon megtetszett a borítója és a fülszövege. A témáját is érdekesnek találtam, még olvasás után is azt, sőt én szívesen megnézném filmen. Ott valószínűleg kevésbé zavarna, hogy ennyire karcsú. Könyvben ez viszont nem túl előnyös, semmi nincs igazán kibontva a történetben, és a szereplők is olyan jellegtelenek, én legalábbis egyiküket sem tudtam megkedvelni, vagy igazán utálni… Mindezek ellenére mégis adok rá 4 csillagot, mert a téma tetszett és egészen egyedi.

Ez a könyv az elején talán a feléig lekötött. Érdekes volt az alapszituáció és igaz hogy nem tudtam kötődni minden karakterhez de jó volt.
Aztán a folytatásban nagyon leült a történet és elindult az a fajta szenvedés amikor szíve szerint letenné az ember de valami külső ok meggátolja.
Repetitívvé vált s valamiért a karakterektől is kezdtem elhidegülni. Aztán néhány napra elég volt belőle.
A vége pedig spoileraz invázió számomra nem volt komolyan vehető. Aztán az spoileraratókat is inkább nevetségesnek tartottam mint félelmetesnek.
Bár éreztem eközött az apokalipszis között párhuzamot a búza és konkoly példázatával.

Összességében nagyon nem az volt amit vártam, de főleg jó értelemben. Az elején rengeteg elképzelésem volt hogy milyen sztorit lehet csinálni Alex és Sully ellentétéből illetve a gömbökből, viszont még csak meg se közelítették a valódi befejezést. Nagyon tetszett. Viszont érezhető volt hogy YA vonal, még ha a fülszöveg alapján én ezt a tényt simán el is felejtettem. Laza könnyen olvasható könyv, bár az elején az író stílusa kicsit fura volt. De mikor belerázódtam a könyvbe utána gördülékenyen haladtam. Az egyetlen csalódás kicsit nekem Hunter karaktere volt, ezért a – fél pont is. Nekem sajnos szinte csak az jött át a karakteréből hogy folyton vitatkozik valakivel hogy neki igaza van és majd megváltja a világot. Mondjuk a vele kapcsolatos fordulat tetszett, de sajnos utána a végére ez a hozzáállás amit fentebb írtam visszatért felőle. És a másik hogy én Alex karakteréből simán elviseltem volna még egy kicsit, én rá még kíváncsi lettem volna :DD Illetve a gömbök megjelenése, és hogy mik is valójában az szerintem egy picit kevés volt. Sokkal több rejlett volna ebben a vonalban. De ezeket leszámítva nagyon jó olvasmány, és a téma is egészen egyedi.

Will McIntosh ezzel a könyvével debütált nálunk, noha egy antológiában már találkozhattak vele a Galaktika olvasók, most ezzel a regénnyel szélesebb körben is ismertebb lehet.
Amit a stílusa vonatkozásában meg kell szokni, hogy nem vesztegeti az időt arra, hogy megalapozza a közeget/világot, amelyben játszódik, hanem egyből elkezdi pörgetni (in medias res) a cselekményt, majd útközben csepegteti az olvasóknak az információkat. Ha ezt megszokja az ember, az Éjégetők egy nagyon érdekes olvasmánnyá válik.

Egy young adult regényről van szó, de nem kell megijedni, mert nem vesztegeti az időt olyan tipikus ya dolgokra, mint a romantikára, fellelhető ugyan benne, hiszen tinik a főszereplők, és a tiniéletnek ez is része, de csak nagyon felszínesen, hiszen ennél jóval fontosabb dolgok történnek, a gömböknek hála akad bonyodalom bőven. Ami viszont a ya műfajnak köszönhető, és nem épp szerencsés: a tini karakterek stílusa rányomja a bélyegét a párbeszédekre, úgy éreztem, néha túlzásba vitte az író a lazaságot.

Az viszont vitathatatlan, hogy tudott meglepetést okozni, és a végefelé olyan fordulat történik, ami nagyon kreatív, izgalmas és meghökkentő, örültem, hogy ezt meglépte az író, mert számomra ez volt az, ami egyértelműen pozitív irányba döntötte a könyvről alkotott véleményemet.