Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Holdgyémánt 42 csillagozás
Senki sem látott hozzá hasonlót. Szépsége, ragyogása mindenkit megbabonáz. No meg az értéke. Talán azért is, hogy mindenkori tulajdonosa egyúttal áldozatai is a csodálatos, legendás sárga gyémántnak. Hogy az indiai holdisten homlokáról, illetve keleti kánok, császárok és mogulok birtokából hogy került Londonba, azt inkább csak sejteni lehet, ám hogy Londonból miként jut vissza Indiába, az őt megillető helyre a múlt század derekán, ezt a valóságos detektívtörténetet ez a regény meséli el. Rachel, egy előkelő, ifjú angol hölgy, 18. születésnapjára, elhalt nagybátyja rendelkezése értelmében, megörökli a nevezetes gyémántot, amely persze másnap reggel szőrén-szálán eltűnik, romba döntve többek közt Rachel és szerelmese házassági reményeit. És noha csupa talpig Sir, talpig Lady, talpig szolga tartózkodik a színhelyen, a gyémánt mégsem kerül elő, és a nyomozás sem vezet a titkok nyitjára… Sőt a rejtélyek, talányok egyre szaporodnak, míg egy szép napon, igaz, majd két évvel a drágakő… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1868
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Örökzöld könyvek Móra · Árgus Ifjúsági, Dacia
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 59
Kívánságlistára tette 30
Kiemelt értékelések
Viktoriánus korszakból való krimi, amit Dickens egyik jó barátja írt. Ohh, nem is kell nekem több, hogy jó szívvel elolvassam.
A történet a címhez méltón a Holdgyémánttal vagyis eltűnésének esetével foglalkozik. A gyèmántot Indiából hozza egy angol család egy tagja, azzal a tudattal, hogy önző szándékkal kell neki, úgy teszi mindezt, hogy ez a gyémánt bizony sok fejfájást okoztt már az idők során. Oda se neki. Ez a férfi úgy gondolja, hogy a gyémántot unokahúgának adja 18. születésnapjára, az átadás a születésnapi bulin történik meg. És meg is kezdődik az izgalom, mert a szépen csillogó, óriási nagy Holdgyémánt azonnal szőrén-szálán eltűnik. Vannak ott többen is, akik el tudták tulajdonítani, sőt még Indiából is pályáznak erre a szépségre, a kérdés hogy ki csórhatta el.
A történet felderítése el is kezdődik, és a megoldásig több szereplő által ismerjük meg a történetet. Wilkie Collins már a másik történetében is használta ezt a módszert (sajnálom, hogy csak ezek jelentek meg magyarul), hogy átadja a stafétabotot a mesélésben mindig annak, akinek akkor épp érdekes a szemszöge, hogy mit tud/ mit látott. Ez azért is jó módszer, mert közelebb is kerülnek hozzánk a szereplők, hisz többük agyába látunk bele.
Jól szórakoztam.
2020/96. otthoni polc
Egy kicsit már poros ez az 1868-as könyv, bár szórakoztató és ma is élvezetes. A maga idejében nagy újítás lehetett a váltott szemszögű cselekménykibontás, azt hiszem, a „Minden idők 100 legjobb krimije” listán is elsősorban ezért szerepelhet. De ne legyünk igazságtalanok, a különböző társadalmi rétegek jellemzése, a korabeli Anglia párhuzamos leírása is jól sikerült. Az egyes szereplők bőrébe bújva a szerző lehetőséget kapott technikája csillogtatására, és ő élt is ezzel. Queneau-t megelőzve egyfajta stílusgyakorlatokat kapunk, legjobban Miss Clack elbeszélése tetszett. (Nocsak, az angoloknak egészséges humora is van.:) )
Ui: 1985.IV.17-es vásárlási blokkot találtam a könyvben (12 Ft), jó hosszú lehetett anno a várólistám…)
Meglepett ez a könyv. Ha a mostanában írt krimikből indulok ki, akkor nem tekinthető annyira pörgősnek, de ármánykodással, csavarokkal itt is bőven találkozhatunk. A különböző szemszögekből való elbeszélése az adott történetnek valószínűleg elég újnak számított a kiadás évében. A címben szereplő drágakő kalandos utat jár be. Eredete kissé misztikussá teszi a könyvet, a fanatikus őrzők felbukkanása miatt ez a hangulat végig vonul a könyvön. Ugyanakkor a Holdgyémánt eltűnése is erősíti ezt a misztikus, titokzatos hamgulatot.
Érdekes volt olvasni a történteket a szereplők szemszögeiből. A végén az eseményekre fény derül, habár egy kicsit szkeptikusan állok az események felidézése módszeréhez.
Az olvasás során nem ültem tűkön, nem pörgött megállíthatatlanul az események láncolata, de mindvégig izgatta a fantáziámat, hogy mi történt a gyémánttal. Hogy tűnhetett el, amikor mindenki annyira becsületes – arról a személyről, akire előélete rossz fényt vet, hamar kiderül, hogy nem ő lehetett a tettes..
A kötet olvasása során eléggé meglepett, hogy az unokatestvérek szerelmén, házassági tervein senki nem ütközik meg.
Aki egy izgalmas, pörgős, akciódús krimit keres, ezt ne olvassa el.
Aki kíváncsi a XIX. század egyik első krimiszerzőjének érdekes művére, annak ajánlom.
Aki szereti a híres nyomozókat, vagy magándetektíveket, akik egyszemélyben megoldanak minden bűnügyet, az keressen egy Poirot könyvet.
Aki viszont azt szereti, ha egy érdekes bűntény főbűnösének kiderítése több érintett személy időrendben egymás utáni elbeszélésének csak a legvégén történik meg, és közben még magának a bűnténynek a pontos leírását is csak a végén ismerjük meg, az feltétlenül olvassa el ezt a krimit.
És hogy milyen ismeretekhez jut még, aki elolvassa? Egy ősi indiai ereklye történetéhez, a XIX. századi Anglia több embertípusának megismeréséhez, a régi angliai vendégfogadási szokásokhoz, beleértve a házgondnok szerepét, és a tisztítandó ruhaneműk jegyzékét is. Összességében nagyon kevesen olvasták eddig, pedig az 1001-es könyvlistán is szerepel! Én ajánlom a kedves figyelőimnek, a maga nemében egy nagyon érdekes olvasmány.
Rendhagyó krimi a maganemében, mert maga a történet hosszú időt ölel fel. Van a bűncselekmény, mely nagyon ködös és fondorlatos, több gyanusítottal, és van a nyomzás, mely egy évre szünetel. Ami a legjobban tetszett, hogy különböző beszámolók, napló bejegyzések és visszaemlékezésekből van „összeollózva” a történet és ez a több féle stílus és szemszög teszi igazán érdekessé.
Ami nehéz, hogy szinte rögtön a cselekmény sűrűjébe csöppenve nagyon kell figyelni az elején és a sok szereplő miatt is jó ha nem lankad az ember figyelme.
Nagyon jó könyv! A fülszöveget nem érdemes elolvasni, sokkal érdekesebb a könyv, ha nem tudod, még nagy vonalakban sem, mi áll előtted! Az író nagyon érti a dolgát, olvasmányosan, szórakoztatóan ír, igazi élmény elolvasni a könyvet! A történet, ha jól emlékszem (régebben olvastam) több rész cselekményszálból áll össze. Ami a miatt tetszett, hogy több szereplős, és a történéseket több szereplő nézőpontjából is 'látjuk', az adott szereplő jellegzetes személyiségén keresztül. Mondhatjuk, hogy hagyományos detektívregény, de a detektíves rész nem annyira kizárólagos, mint néhány hagyományos detektívesben, ahol szinte csak a rejtélyre és a megoldására figyel az író. Elég kalandos, fordulatos, kicsit misztikus-titokzatos, romantikázós, na meg detektíves. (Nemrég tudtam meg, hogy 2012-ben kiadták az író A fehér ruhás nő című regényét is, szerintem az is hasonlóan jó könyv (ha nem jobb) mint a Holdgyémánt.)
Hát igazán érdekes volt ez a 19. századi krimi. Valahogy nem is regisztráltam, hogy akkor íródott, azt hittem, csak az író nyúlt vissza ehhez a korhoz. Érdekes volt a történet elmesélése 7 személy által, és egyáltalán nem gondoltam volna, hogy mi lesz a megfejtés. Nem bántam meg, hogy elolvastam. :)
Amennyire megkedveltem az elején, s amennyire vártam, hova fog kifutni a nagy rejtély, a végére annyira ellaposodott, hogy alig tudtam lapozni az oldalait. Pedig még most is élénken élnek bennem a karakterek közötti heves dialógusok, az érzékletesen és jól elkülöníthetően megírt levelek, melyek szinte mindig a sorok között rejtik el a rejtvény megoldásának egy-egy morzsáját. De nem lett ez olyan emlékezetes nagy leleplezés, mint amire a nyitány és a jól adagolt tények alapján számítottam volna. Sajnos gyorsan ki fog kopni az emlékezetemből, úgy érzem.
Népszerű idézetek
„Félni a veszélytől tízezerszer ijesztőbb, mint maga a veszély, s az aggodalom mindig súlyosabban nehezedik ránk, mint a baj, ami aggodalmunkat okozza.”
60. oldal, Betteredge beszámolója (Móra, 1989) · Daniel Defoe
→ |
---|
[…] nem szoktam meg, hogy életemet tolvajok és gyilkosok veszélyeztessék távoli országokban. Bementem a szobácskámba, leültem, és gyámoltalanul töprengtem, mit is tehetnék. Rágyújtottam a pipámra, és fellapoztam Robinson Crusoe-t.
Még öt perce sem olvastam, s a 161. oldalon ezekre a figyelemre méltó szavakra bukkantam: „Félni a veszélytől tízezerszer ijesztőbb, mint maga a veszély, s az aggodalom mindig súlyosabban nehezedik ránk, mint a baj, ami aggodalmunkat okozza.”
Ha valaki ezután nem hisz Robinson Crusoe-ban, az sohasem értheti meg az életet a maga valóságában.
60. oldal, Betteredge beszámolója (Móra, 1989)
→ |
---|
Az asszonynép rákapott a Bibliára meg a zsoltáros könyvre, és igen savanyú képpel forgatta lapjait. Ami engem illet, ahhoz sem volt kedvem, hogy a Robinson Crusoe-t kinyissam. Kimentem az udvarra, és mivel igen vágyódtam valami vidám társaságra, letettem székemet a kutyaól mellé, s a kutyákkal beszélgettem.
73. oldal, Betteredge beszámolója (Móra, 1989)
→ |
---|
[…] máris íróasztalomhoz léptem, hogy hozzálássak feladatomhoz. S azután csak ültem, gyámoltalanul, és megállapítottam, igaza van Robinson Crusoe-nak – abban tudniillik, hogy „nagy bolondság elkezdeni valamit, mielőtt az ember számot vetne erejével”. Emlékezzenek csak, éppen előtte való nap lapoztam fel a könyvet, mielőtt meggondolatlanul elvállaltam ezt a munkát. Mi hát a jövendölés, ha nem ez?
Nem vagyok babonás; sok könyvet olvastam fiatal koromban. Hetven felé járok ugyan, de még mindig gyors és megbízható az emlékezőtehetségem, lábam is elég fürge még. Ezért hát ne tekintsék valami tudatlan ember véleményének, ha azt állítom, olyan könyvet, mint Robinson Crusoe, nem írtak még soha, és nem is írnak egyhamar. Nagyon gyakran próbára tettem – és barátom volt mindig a bajban. Ha borús a kedvem – elő Robinson Crusoe-t. Ha tanács kellene – elő Robinson Crusoe-t. Réges-régen, ha a feleségem felbosszantott – elő Robinson Crusoe-t. Hat vaskos Robinson Crusoe-t koptattam el életemben. Úrnőm legutóbbi születésnapján ajándékozott meg a hetedikkel.
16. oldal, Betteredge beszámolója (Móra, 1989)
→ |
---|
Rá akart bírni, hogy mondjak le tiszttartói megbízatásomról, és életem hátralevő napjaira vegyem át a házgondnoki tisztséget. Vitatkozni kezdtünk, s a végén annyit mondtam, hogy meggondolom a dolgot.
Mivel a megtisztelő látogatás nagyon felizgatott, megszokott orvosságomhoz folyamodtam; pipára gyújtottam, és fellapoztam Robinson Crusoe-t. Öt perc sem telt bele, s a következő szavakat olvasom: „Ma szeretjük, amit holnap meggyűlölünk.” Már láttam is benne a magam dolgát. Ma mindenáron tiszttartó akarok maradni, holnap talán már örülök, ha kiszabadulhatok belőle – Robinson Crusoe szerint. Megkönnyebbült a lelkem. Aznap este Lady Verinder tiszttartójaként feküdtem le, és másnap reggel mint Lady Verinder házgondnoka ébredtem. Méghozzá teljes nyugalommal, mert Robinson Crusoe megint kisegített a bajból.
19. oldal, Betteredge beszámolója (Móra, 1989)
→ |
---|
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- Beth O'Leary: Otthoncsere
- Caleb Carr: A Halál angyala
- Rachel Burton: Könyvesbolti karácsony
- Susanna Kearsley: Az emlékek háza
Hasonló könyvek címkék alapján
- Arthur Conan Doyle: Tanulmány vörösben 90% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Szemfényvesztés 90% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Bűnszövetkezetben 85% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A Sittaford-rejtély 84% ·
Összehasonlítás - John Fowles: A lepkegyűjtő 82% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: Brightoni szikla 79% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Karácsonyi krimik 87% ·
Összehasonlítás - A. A. Milne: Éppen jókor!… ·
Összehasonlítás