A ​fehér ruhás nő 47 csillagozás

Wilkie Collins: A fehér ruhás nő Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Walter ​Hartright tehetséges festő lehetne, de szerény rajztanárként kénytelen tengetni életét. Rég megszokta, hogy érzelmeit a kabátjával együtt az előtérben hagyja, mikor előkelő családok kisasszonykáit tanítja a rajzolás alapjaira. A magára erőltetett fegyelem azonban csődöt mond, amikor elszegődik a cumberlandi Limmeridge House-ba két úrihölgy mellé. Az egyik, a szókimondó, tűzrőlpattant Marian akár az életét is adná imádott húgáért, a szép, gyöngéd, szelíd, merengő Lauráért, aki művészi hajlamait az akvarellfestészetben szeretné kamatoztatni.
Megtörténik hát a baleset, kölcsönös szerelem szövődik Walter, és a rangban-vagyonban felette álló szép kisasszony között. Ám Laura jegyben jár. Választottja, Sir Percival Glyde látszólag maga a nagyúri kifinomultság és figyelem, a lány mégis megérez valamit abból, hogy e frigyből csak rossz származhat. Mivel azonban ekkoriban egy nőnek nemigen lehet önálló akarata, férjhez megy a baronethez.
Ezzel aztán elszabadul a pokol. A… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1860

>!
Lazi, Szeged, 2012
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632671550 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Lauffer és Stolp, Pest, 1862
618 oldal · keménytáblás · Fordította: Balázs Frigyes

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Eliza Michelson · Fosco gróf · Marian Halcombe · Vincent Gilmore · Walter Hartright


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Minden elismerésem azoké az olvasóké, akik az első perctől fogva könnyedén rá tudtak hangolódni erre az 1860-ban, a viktoriánus Anglia fénykorában megjelent regényre, amit Dickens kortársa és barátja vetett papírra. Kezdeti magabiztosságom ellenére be kell vallanom, hogy nekem ez azért okozott némi nehézséget.
A csodásan hömpölygő, lassan áradó, részletgazdag stílus, a korhű nyelvezet, a cirkalmas leírások, a korszak szépreményű hölgyeinek törékeny érzésvilágával való azonosulás komoly szemléletváltást igényel a kortárs művekben való elmélyedés után, de korántsem lehetetlen. És ha sikerül az átlényegülés, a ráérősebb ritmusra váltás, akkor kezdhetjük el igazán értékelni ezt az irodalomtörténeti csemegét, az egyik legelső detektívtörténetet, ami megjelenése idején nagy szenzációt keltett.
Újdonságnak számított a váltott szemszögű elbeszélésmód, mivel itt a legkülönbözőbb vérmérsékletű és társadalmi helyzetű szereplők egymást követő beszámolóiból áll össze a történet. Még meglepőbbnek bizonyult a baljós témaválasztás, a középpontban egy pénzsóvár férjjel, aki egy lehangoló érdekházasság után a vagyon megszerzésének reményében ádáz cselszövést tervez a felesége ellen. Ám amíg én már alig vártam, hogy a gonosz főhős végre a tettek mezejére lépjen, addig a tizenkilencedik századi célközönségnek valószínűleg tényleg szüksége volt a háromszáz oldalnyi bevezetésre, és még akkor is nehezen birkózott meg a bűnös szándék feletti őszinte borzadállyal. Márpedig Laura Fairlie hányattatásainak históriája itt válik igazán érdekessé.
Öröm nézni azt a kisebbfajta csodát és bűvészmutatványt, ahogy a szerző az 1800-as évek stílusjegyeivel és eszköztárával felépíti a mindvégig izgalmas, tökéletes nyomozást. Itt következnek a kibogozásra váró rejtélyek, az elmaradhatatlan tűzvész és elmebaj. Számomra ezek a fejezetek igazolták a leginkább a mű máig tartó népszerűségét és megtisztelő helyét az 1001-es listán.
A regényt a viktoriánus korszak és az angolszász miliő kedvelőinek, illetve a korai detektívtörténetek iránt érdeklődőknek ajánlom.

8 hozzászólás
>!
Dyus33 P
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Micsoda egy csavaros, misztikus, szerelmes nyomozós krimi volt ez… Ráadásul az 1800-as évek írásmódjában… Fantasztikus! Úgy elment az 520 oldal a szemem előtt, hogy alig szabadultam tőle. Örülök, hogy olvashattam.

>!
Lazi, Szeged, 2012
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632671550 · Fordította: Béresi Csilla
>!
SoulShine P
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Több okból sem volt egyszerű olvasmány.
1. Nagyon apró betűs, bár közelre a látásom tökéletes, nagyon zavaró volt.
2. A cselekmény borzalmasan lassan indul be, de kitartottam! miután beindul falni kell a lapokat!:-) Hála @smetalin kartársnőnek;-)
3. Még nekem is, aki otthon érzem magam az ilyen stílusú regényekben, túl szentimentális.
Pozitívumok is akadnak azért bőven:-)
Bár lassú folyású regény, remek a nyelvezet, a szóhasználat , a tájleírások és a stílusvezetés is az adott kornak megfelelő.
A története jól átgondolt és frappáns, kicsit krimiszerű, misztikus, abszolút nem szokványos. Temető, tűzvész , elmebaj és több, ezekhez hasonló izgalmas elem tarkítja, ami kell a sötét hangulathoz:-)
….És még mindig felhördülök, hogy a nők abban a korban mennyire nem voltak talpraesettek, részint a neveltetés, részint a jellemük miatt, de a könyv lapjain kiderül, hogy azért hülyék nem voltak;-)
A hatalom , a pénz mindenekfelett,újra és újra a férfiak mániája, úgy tűnik bűntett árán is vérremenően a legfontosabb volt, egy nő vagy több , ki volt szolgáltatva nekik teljesen.
Összességében véve egy érdekes , nem mindennapi történetet olvashattam, köszi @szadrienn!:-))

5 hozzászólás
>!
FreeAngel
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

A könyv érdemi része valahol a 200. spoiler oldal környékén kezdődik. Addig a 19. századbeli romantikus andalgáson, virágnyelven elrebegett udvarláson, jelentőségteljes szempillarebegtetésen és udvariasan zajló intrikákon, amik „jaj, az idegeim”-jellegű szintén korabeli problémákat okoznak, semmi más nem történik. Na jó, a szerző felvázolja a háttértörténetet és a szereplőket is bemutatja, valamint a 23. oldalon megszökik a címszereplő nő egy elmegyógyintézetből, akiről egyébként feltételezhető, hogy nem is spoiler. Őutána nyomoznak kukucskálós módszerrel. Izgi, mi? A kosztümös korban már ez is valami, úgyhogy ha kitart a becses olvasó az első pár száz oldal utánig, akkor végül beindulnak az események. Odáig néha löketszerűen történik csak ez-az, és amikor már azt hinné az ember, hogy végre lehet valamiért izgulni, megint átmegy kínlódásba.
Ahogy a fülszöveg is írja: „finoman megrajzolt hangulatai, természetleírásai tele vannak színekkel, fényekkel és árnyakkal”. Eseményekkel kevésbé. Azok inkább csak csordogálnak.
Nagyon nehezen sikerült belerázódnom ebbe a lassúságba, kicsit türelmetlen is lettem, hogy az égre, mikor jön már a krimi rész?! Aztán kb. a felétől nem volt panasz, már nem nagyon akartam letenni. Külön kellemes meglepetés, hogy a szereplők közül a legőrültebb nem spoiler, aki elmegyógyintézetből szökött, nem is spoiler, aki úgy is viselkedik, hanem egyértelműen spoiler, akit egészen sokáig szimpatikusnak találtam.. na ő aztán totál pszichopata…
Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet a maga nemében egyedülálló és különleges. Nem emlékszem, hogy akár hasonlót olvastam volna eddig, a maga kosztümös módján és tempójában megadja az olvasási élményt, csak picit több erőfeszítést igényel olvasói oldalról, mint a mai pörgős simánolvasós krimik. :)

>!
Youditta
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Atya ég, de jó ez a könyv.
Egy krimi,szerelmi,misztikus,rejtélyes történet a 19.századból. Hosszú lére eresztett, de nagyon élveztem minden sorát. Különösen tetszett, hogy sok ember szemszögén láthatjuk a történéseket, mindig épp az veszi át a mesélést, aki közel áll a cselekmény folyásához és annyi minden van ebben a történetben, hogy tényleg folyamatos az érdeklődés. Nagyon szépen írja le Collins a tájat, az embereket,történéseket. Meglepett engem, hogy ez a történet 19.században íródott, mert sokkal frissebbnek éreztem, annak ellenére,hogy akkori korra jellemző túlírások azért benne voltak. A harcok az örökségéért, pénzért, személyazonosság visszaszerzéséért, szerelemért, akár egy ponyva is lehetne, ha nem Dickens egyik jó barátja írta volna abban az időben,amikor még nem ponyvák születtek. A szereplőkhöz közelebb kerülhetünk, hisz majdnem mindenki szót kap a terjedelmes történetben, beleláthatunk abba, hogy ők hogy látják az akkori cselekvéseket és az ok-okozatokat. A könyv nagyon kisbetus egyébként, úgyhogy lehet olvasni bőven, de ez senkit ne riasszon el.
Sajálom, hogy itt ilyen kevesen olvasták, mert megéri, főleg akik szeretik a 19.századi regényeket, ők valószínuleg élvezni fogják ezt a történetet is!

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Már évek óta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, és szerencsére nem is okozott csalódást. Kellett egy kis idő és cuki, tizenkilencedik századi szenvelgős romantika, mire beindult a történet, de aztán nagyon jól elmerültünk a bűnös cselszövésben.
Tetszett, hogy több szereplő szemszögéből ismertük meg a történetet, néha ugyanazokat az eseményeket más is elmesélte, mert ettől olyan összetett lett az egész, és megmutatta, mennyit számít az elbeszélő személye. Ráadásul az író remekül lavírozott a különböző stílusok között, pl. a házvezetőnő és Fosco része ég és föld.
Nagyon szépek a leírások, én kifejezetten örültem, hogy sok volt belőlük, remekül megalapozták a hangulatot, meg amúgy is szeretem a vidéki angol tájat. És ha már hangulat, ez a gótikus vonal nagyon bejött nekem, egészen darkos volt az elmegyógyintézettel, temetővel, komor udvarházzal meg sunnyogással.
A szereplők kidolgozottak, egyedül Laurát éreztem gyenge pontnak, ő nagyon halovány és tehetetlen. Csak úgy elvan szegény szépen és kedvesen. Anne Catherick viszont érdekes, nem is beszélve a gonoszokról. Fosco gróf kifejezetten az idegeimre ment, az első perctől fogva utáltam, annyira mézesmázas volt. spoiler
A nők ábrázolása nem igazán nyerte el a tetszésemet, ez az állandó „jaj, szegény buta nő vagyok, de megteszem, ami tőlem telik” siránkozás kiakasztott, de szemet hunyok fölötte, elvégre egy viktoriánus kori férfi író követte el. Azért Marian néha megörvendeztetett egy-egy jó pillanattal.
Időközben kiderült, hogy nyomokban emlékszem egy zsenge gyermekkoromban látott filmre, így a fő csavar nem lepett meg, de így is érdekes volt, ahogy megoldották a rejtélyt és győzött az igazság. Szóval a maga lassú és komótos módján még izgalmas is volt… ez így hülyén hangzik, de ez van.

>!
Katherine_Grey
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Krimi, kísértettörténet, lélektani regény, nagy, epikus ívű, igazi tizenkilencedik századi regény. Valódi angol… Nagyon tetszett.

>!
Pandamonium
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Mi tagadás, elég hosszú volt, de míg általában azért szoktam bosszankodni, mert egy jó könyv túl rövid és még olvasnám tovább, most hát megkaptam, amire vágytam. És nagyon élveztem, hogy sokáig tartott a végére érni, mert nagyon szuperül kitalált és megírt furmányos történet kerekedett belőle. A stílusától kezdve, az hogy több szereplő saját elbeszélése alapján göngyölítjük fel a szálakat, a lassan hömpölygő, de végig izgalmasan adagolt gyanúval és balsejtelemmel kísért eseményeken át, a titok és a roppant leleményes csalás kifundálásának és végrehajtásának mikéntjéig. Egyszerűen sodor magával a sztori. A szereplők tökéletesen kidolgozott karakterek, szinte valósággal élnek a lapokon. Mindegyiknek megvan a maga különleges személyisége, ami rettentő részletesen a szemünk elé tárul.
Valamilyen szinten még a két hétpróbás gazembert sem tudtam nagyon utálni. Sőt, pont hogy, nagyon tudom tisztelni az ilyen intelligens és ravasz ellenséget.

Izgalom, rejtély, nyomozás, szerelem. Ez mind kellett nekem.

Le a kalappal Wilkie Collins előtt!

>!
smetalin
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Hihetetlenül jó könyv!!! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ebben az időben (1860) ilyen választékos, csavaros és érdek feszítő könyvet is tudtak írni!!!!Persze itt is fel lelhető a néhol nyakatekert mondat, de nem nagy mennyiségben!!!! A fél pont levonás, iszonyatosan kis betűvel van nyomtatva, és az első 100 oldal egy kicsit unalmas volt, de épp csak egy leheletnyit, na de utána már felgyorsultak az események!!!!! Laura egy kicsit számomra tesze-tosza,gyenge idegzetű volt, na de ki nem! abban az időben!!!! nézzük el neki!!!

>!
Roni90
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő

Az értékelések alapján sokkal jobbra számítottam.Sajnos nem tudott magával ragadni a könyv.Nem nagyon tetszett a történet,de a szereplők nagyon jól ki voltak dolgozva.
Nekem lassú és vontatott volt ez a könyv.Majdnem végig untam.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Mikor megálltam a szülői ház kapuja előtt, a békés alkonyi fények még ott reszkettek a hangás dombgerinc fölött, s London fekete örvénybe süllyedt alattam az esthomályban.

6. oldal

>!
Uzsonna

Ez a történet arról szól, mennyit bír el egy Nő türelme, és mit érhet el egy Férfiú elszántsága.

(első mondat)

>!
FreeAngel

– A jövő azon múlik, hogyan aknázzuk ki a jelen lehetőségeit.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · lehetőség · Walter Hartright
>!
FreeAngel

Akit nem lehet kibillenteni az egyensúlyából, azt legyőzni sem lehet.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyensúly · Fosco gróf · győzelem · lelki egyensúly
>!
Manawydan

Ha egy nő biztos észbeli képességeiben, mindenkor méltó ellenfele az olyan férfiúnak, akinek önuralma ingatag alapokon áll.

255. oldal ( 2012-Lazi Kiadó)

Kapcsolódó szócikkek: ellenfél · ész · férfiak · Marian Halcombe · nők · önuralom
>!
Manawydan

Minden bizonnyal oka van ennek a veleszületett különbözésnek teremtmény és az őt körülvevő teremtés között, s ez az ok talán az ember és e földi lét eltérő sorsában keresendő. Hisz a legfenségesebb magaslati kilátás is, melyet csak a szem átfogni képes, pusztulásra ítélt, ezzel szemben a legcsekélyebb emberi érzés, amely a tiszta szívben ébred, halhatatlan.

44. oldal (Lazi, 2012)

>!
Effendigirl

Természet anyánknak túl sok dolga van ezen a földön, s az egy időben létező teremtmények oly végtelen változatosságát alkotja meg, hogy néhanap megbocsáthatóan elfelejt különbséget tenni a nagy zűrzavarban. Ebben a megvilágításban hajlamos vagyok azt hinni, hogy a természet épp a káposzta előállításában merült el Mrs. Vesey születésekor, ezért volt oly növényszerű a lénye.

38. oldal

>!
FreeAngel

Férfiak! Ők lelki nyugalmunk és ártatlanságunk legfőbb ellenségei… (…) Testünket-lelkünket maguknak követelik, s úgy kötik az övékéhez nyomorú éltünket, ahogy a kutyát verik láncra. És vajon miféle ellenszolgáltatásra számíthatunk, akár a férfinem legjobbjaitól is?

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · férfiak · lelki egyensúly · Marian Halcombe
5 hozzászólás
>!
FreeAngel

A házvezetőnő elmondása szerint a „régi szárnyat” értő szemek építészetileg igen sokra tartják. Magam további kutakodással arra a nézetre jutottam, hogy e nagyérdemű bírák csak úgy mernek műértésre vállalkozni, ha figyelmen kívül hagyják a dohszagot, a sötétséget és a patkányokat.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: építészet
>!
FreeAngel 

Abban áll a jog szépsége, hogy bármely formában és bármilyen körülmények között elhangzott emberi kijelentést ki tud magyarázni.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jog · magyarázat · Vincent Gilmore
3 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Eliot: Middlemarch
Bram Stoker: Drakula
Bram Stoker: Drakula, a vámpír
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Charlotte Brontë: Villette
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Lewis Carroll: Évike Tündérországban
Wilde Oszkár: Dorian Gray arczképe
Henry Rider Haggard: Ő
John Fowles: A francia hadnagy szeretője