Életem 2 csillagozás

A legnehezebb teher, amely rám nehezedett, és amely erőtlenné tette ellenállásomat, Hitler következő válasza volt: „Nyugodjon meg, a nép és a történelem előtt egyedül én viselem a felelősséget! Én vagyok az az ember, aki a nép legnagyobb bizalmát élvezi, és ezért olyan tekintélyem van, mint korábban egyik felelős államfőnek sem.” Ez ellen csak a következő kifogás tehető: „ De ha az, amit mi teszünk, megsérti a nemzetközi jogokat vagy a hasonlókat?” Erre a válasz így hangzott: „ Én csak népem jólétét és boldogságát tartom szem előtt, ennek rendelem alá a világ véleményét.”

Hitler megszállottja volt annak a gondolatnak, hogy az ő küldetése a kommunizmus megsemmisítése, még mielőtt az minket semmisít meg. Teljesen kizártnak tartotta, hogy hosszabb távon paktálhasson az oroszországi kommunizmussal. Látni vélte Németország gazdasági összeomlását, ha nem zúzza szét a vasgyűrűt, amelyet Sztálin a nyugati hatalmakkal egyetértésben bármikor körénk vonhatott, amikor csak akart. Mindenáron elutasította a békét, a nyugati hatalmakkal, és egy lapra tett fel mindent: a háborúra!
Tudta, hogy a világ ellenünk lesz, ha az Oroszország ellen kijátszott kártya nem nyer, és tudta, hogy mit jelentett a kétfrontos háború! Azért vállalta ezt magára, mert alábecsülte a bolsevizmust és Sztálin államát, valamint annak erőtartalékait, és ezáltal maga rombolta szét az általa teremtett Harmadik Birodalmat.

A következő éjszaka valóságos kínszenvedés volt számomra. Egyik telefonhívás követte a másikat, keresett a hadsereg vezérkara, von Brauchitsch és hajnali négykor utoljára a Wehrmacht Vezetési Karának akkori főnöke, von Viebahn tábornok. Mindegyik könyörgött, hogy bírjam rá a Führert a bevonulásról való lemondásra. Én azonban erre nem is gondoltam, vagy hogy Hitlert akár egyszer is „megkérdezzem”. A telefonálóknak ugyan megígértem, röviddel később azonban elutasító választ adtam nekik. A Führer erről soha sem tudott meg semmit. A hadsereg vezetéséről alkotott véleménye különben még megsemmisítőbb lett volna, és éppen ettől szerettem volna megóvni mindkét oldalt.

Hétfőn azután sor került a grandiózus bevonulásra Bécsben. A Burgplatzon rendezett történelmi nagygyűlésen Hitler a következő híres szavakkal zárta beszédét: „ A történelem színe előtt bejelentem osztrák hazám hazatérését a Nagynémet Birodalomba.”- délután a német és osztrák csapatok parádéja következett. Még aznap este visszarepültünk Bécsből Münchenbe. Az útközben alattunk felbukkanó, az utolsó napsugarak által fantasztikus megvilágításba burkolt alpesi hegylánc a legszebb színjáték volt, amit valaha átéltem. Hitler megfigyelte, hogy elvoltam bűvölve. Könnyes szemmel csak ennyit mondott: „ Ez most már mind újra német”.
A müncheni repülőtér éttermében elköltött rövid vacsora után egyedül repültem tovább Berlinbe, és éjszakára már otthon voltam. A megelőző napok olyanok számomra, mint 1 nagy, majdnem felfoghatatlan álom. Első alkalommal voltam tanúja, hogy „csinálják” a történelmet.