A ​spessarti fogadó 51 csillagozás

Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Híres – vagy inkább hírhedt – hely ez a spessarti fogadó! Mintha az erdei utak csak idáig vezetnének. Sok utas száll meg itt, és sok bizony soha nem jut tovább… Mit történik a fogadóban, mi nem – kiderül ennek a híres, régi regénynek a lapjairól. A spessarti fogadóból nemhiába készült film is – az elmúlt években nagy sikerrel játszották a mozik –, hiszen az izgalmas kerettörténetben még izgalmasabb tündérmesék, kísértethistóriák, különös, fantasztikus történetek kergetik egymást. – A múlt század elején fiatalon elhunyt német regényírót ezentúl nemcsak a kisgyerekek ismerik majd (hiszen ő írta A gólyakalifa és A kis Mukk c. meséket), hanem a serdültebbek is barátjukká fogadják.

A spessarti vendégfogadó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1828

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 1981
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631125270 · Fordította: Németh Tibor György · Illusztrálta: Hegedüs István
>!
Móra, Budapest, 1972
204 oldal · puhatáblás · Fordította: Németh Tibor György · Illusztrálta: Hegedüs István

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Fekete-erdő


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Egy ideig gondolkodtam, hogy mennyi csillagot adjak rá, de végül így döntöttem, mert habár valami kicsi hiányzott, mégis szerettem annyira, hogy megéri ezt a négy és fél csillagot.
Eldöntöttem, hogy tartok egy antikvár-Delfin könyvek maratont, azokból a kötetekből, amik mostanában felkeltették az érdeklődésemet és első választásom erre a könyvre esett. :)
Kellemesen borzongató, néhol vicces, tanulságos sztorikkal volt tele, ami egy másik kerettörténetre épült.
Wilhelm Hauff-tól már olvastam gyerekkoromban a Hauff legszebb meséi kötetet, mert ott volt anyai nagymamámék polcán és hát nem hagyhattam ki, most pedig nosztalgikus érzésekkel telve tértem vissza a Hauff által teremtett világba.
Megérte?
Mindenképpen. :)
A borító olyan szép színes és utal a könyv bizonyos jeleneteire. A filmet pedig mindenképpen meg fogom nézni.

pwz I>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Gyerekkoromban Hauff nekem egyet jelentett a kleine Muck-kal, vagyis A kis Mukk-kal. Előbb láttam moziban, mint olvastuk volna a napköziben.
https://www.youtube.com/watch…
Ez a fogadó sokáig „kérette” magát, hogy elolvassam, de nem bántam meg. Szinte hihetetlen, hogy ez a fiatalember – Hauff művei megírására mindössze 26 év adatott meg, vagyis kevesebb, mert egyetem után bontakozott ki eme kvalitása – ilyen abban az időben is népszerű műveket írt, mint ez is. Nagyon jó kis német „Canterbury mesék” keletkezett így, még felnőtt fejjel olvasva is érdekelt, mit hoz ki a történetből az író. Megtaláltam a filmes verziót is, igaz németül. Nem emlékszem, hogy magyarul is láttam volna…

>!
Móra, Budapest, 1972
204 oldal · puhatáblás · Fordította: Németh Tibor György · Illusztrálta: Hegedüs István
Szelén>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Érdekes könyv, mert mint megtudtam, a könyvben olyan kis történetek szerepelnek, amik a szerző egyéb meséi, itt meg egy kerettörténetet kaptak.
Összeverődik néhány ember egy éjszaka egy fogadóban és egymásnak mesélik el ezeket. Tanmesék, aranyosak, nekem mégsem ők tetszettek igazán, hanem a körítés melléjük.
Grófnő és keresztfia, az ékszer, haramiák, a fogadósné most cinkos-e vagy sem, ezek a kérdések engem jobban izgattak.
Nem pont kisgyerekeknek valóak ezek a mesék, azt azért még hozzátenném, inkább nagyobbaknak való.

Bla I>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Külső rácsok a fogadó ablakain, barátságos, udvarias, szavatartó rablók, csak helyenként borzongató, de persze nagyon tanulságos történetek, mesék a spessarti fogadó vendégeinek előadásában faragatlan Zollern grófról, Harun al Rasid igazságosságáról, Karvaly skót és más nemzetiségű – ami tán nem is köthető nemzetekhez, csak emberekhez – fösvénységről, s minden jó, ha a vége jó – igaz? Na de minden mesében? Nem túlzás ez kicsit? Mert a messziről jött emberek, mint tudjuk, azt mondanak, amit akarnak. Gyermekkoromban nem olvastam ezt a Delfint – de felnőttkorban nem volt rám különösen nagy hatással…Inkább az ifjúságnak való.

nyirog>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Nem csalódtam így 20 év után újraolvasva egyik kedvenc gyerekkori könyvemet. Lenyűgöző mesék, izgalmas történetek. Úgy emélkszem 12 évesen a borítója miatt választottam ezt a könyvet, és tökéletes választás volt számomra. Ha a fiam 12 éves lesz, neki is odaadom :)
Egyébként az a legjobb benne, hogy a 180 évvel ezelőtti történet ma is éppen olyan élvezetes mint a XIX. században. Az igazán jó mesék kortalanok.

Arturo>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Kalandos kerettörténet és szintén kalandos betéttörténetek, amelyeket a spessarti fogadóban rekedt emberek mesélnek egymásnak, hogy ébren tudjanak maradni. A történetek helyszínei változatosak: Németország (kis hollandiai kitérővel), Bagdad és Skócia. Mindegyikben megjelenik a természetfeletti is, néhol kissé félelmetesen, ezért kisebb gyerekeknek nem ajánlanám elolvasásra. Nagyobbak viszont bátrak nekifoghatnak – jól fognak szórakozni.

>!
Móra, Budapest, 1981
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631125270 · Fordította: Németh Tibor György · Illusztrálta: Hegedüs István
Habók P>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Egy erdei fogadóban összezárt emberek mesével próbálják elűzni unalmukat és álmukat. Mesélnek a gazdag arab kereskedőfiúról és Harun al Rashidról, és titokzatos skót kincses barlangról és elmesélik egymásnak a környékbeli regéket. Közben megtámadja és túszul ejti őket a környék rablóvezére. De a végén persze minden jóra fordul, hiszen ez is csak egy mese.

darkfenriz >!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Kellemes Grimm mesékhez hasonló borzongások, nagyon tanulságos történetek, amelyek kifejezik az emberi gyarlóságokat és hibákat. Sok mese a mesében hangzik el, érdekes tájakat barangolhatunk be. Nekem talán Szaid története tetszett a legjobban, bár Munk Péter és Karvaly története is nagyon elgondolkodtató. Mesés, izgalmas formában mesél Wilhelm Hauff, a történetekben viszont a felnőtteknek is igen sok tanulsággal járó esemény történik.

alaurent P>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Csodás hely az a spessarti fogadó: nemcsak, hogy végeérhetetlen mesefolyamot hallhat az ember, még a betévedő rablócsapat is felettébb udvarias, előzékeny, de határozott. És mind minden mesében, itt is győz a jó, az igazság és a kollektív összeborulás. Jó mese ez, gyermek.

Mandalala>!
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó

Szépséges mesék gyönyörű, régies nyelven megfogalmazott fordításban.
Igazi kincs ez a mesekönyv, nagy gyerekeknek is jó szívvel ajánlott!:-)


Népszerű idézetek

Habók P>!

De ki mondja, hogy egy szívnek feltétlenül melegnek kell lennie? Télen a szív nem ad meleget, annál már többet ér egy kis cseresznyepálinka; nyáron pedig, mi kor minden csak úgy árasztja a forróságot… Nos, nem is hiszed, hogy a hőségben milyen kellemes viselet, mennyire hűt az efféle márványszív! És mint mondtam, a legfontosabb, hogy a kőszívben nem üt tanyát sem félelem, sem aggodalom, sem ostoba szánalom, sem fájó keserűség…

darkfenriz >!

De azt már most megmondom, hogy első kívánságod bűnös egy kívánság volt. Őrizkedjél a kocsmázástól, Péter! Eddig még senkinek se használt az!

65. oldal

Habók P>!

…egy szénégetőnek bőven van rá ideje, hogy elgondolkozzék a saját
maga s a mások sorsán.

darkfenriz >!

Az orvosra, aki közölte vele, hogy meg kell halnia, csak ráförmedt: „A ménkűbe!” Az udvari papnak pedig, aki arra intette, hogy készüljön fel a keresztényi halálra, mindössze ennyit válaszolt: „Marha!…” – aztán tovább szitkozódott s dühöngött, és úgy halt meg, ahogy élt, vagyis goromba szitkok közepette, megátalkodott bűnös módjára.

20. oldal

darkfenriz >!

A helyiség polcain átlátszó folyadékkal megtöltött üvegek sorakoztak, s mindegyikben egy szív lebegett. Minden üvegen cédula, s rajta a tulajdonos. Péter kíváncsian olvasta végig a rengeteg cédulát. Itt volt az F. városbéli bírósági végrehajtó szíve, a kövér Ezekielé, a Tánckirályé s a főerdészé; itt dobogott hat gabonauzsorás szíve, nyolc toborzótiszté, három pénzkölcsönzőé – szó, ami szó, itt volt minden tekintélyesebb személy szíve egynapi járóföldről!

171. oldal

darkfenriz >!

Közben a viharfelhők egyre csak gyűltek. A hegyek mennydörgések moraját visszhangozták, a villámok mint tüzes kígyók cikáztak a kő körül, s nyújtogatták nyelvüket a moszat borította szakadékra, míg a szél, amely még nem jutott föl ebbe a magasságba, valósággal betöltötte üvöltésével a mélyebb fekvésű völgyeket és a távoli partot.

140. oldal

darkfenriz >!

A kunyhó őzbőrrel és gyékénnyel volt „bebútorozva”: a bőr s a gyékény egyként szolgált padlóként s ülőhelyül. Néhány fából faragott korsó és tányér, valamint égy ócska vadászpuska volt a kunyhó berendezésének többi része. Hátul, a bódé legsötétebb zugában még egy deszkapriccs is ácsorgott, s ámbár holmi gyapjútakarók borították, így sem érdemelte meg a fekhely nevet. Ez volt hát a grófi lakosztály…

162. oldal

darkfenriz >!

Miután az ikerpár megérkezett, hagyta, hogy öccsei a legjobb és legkényelmesebb horgászhelyeket válasszák ki maguknak, majd maga is kivetette a horgot. És lám, csodák csodája, mintha a tó halai felismerték volna benne a gazdájukat, a pontyok és csukák egész rajai úsztak a közelébe, és csak úgy nyüzsögtek a horga körül; az idősebbek és kövérebbek valósággal félretaszigálták a kicsinyebbeket, és Kúnó minden percben ki-kirántott egyet közülük, s mire a horgot újra kivetette, már ismét húsz-harminc hal tátotta a száját, hogy ráharapjon.

27. oldal

darkfenriz >!

A vihar egy pillanat alatt lecsillapodott, s a hullámok elsimultak, mintha egy láthatatlan kéz olajat öntött volna rájuk. Alighogy Szaid egy kicsit fellélegzett, s körülpillantott, nem szürkéllik-e valahol a közelben szárazföld, az árbocfa különös módon nyúlni, terjeszkedni kezdett alatta.
Villámcsapásként érte a váratlan felfedezés: de hiszen már nem fán, hanem egy hatalmas delfinen lovagol!

114. oldal

darkfenriz >!

Az új templom számára öntöttünk harangot. Nekünk, segédeknek meg inasoknak, egész éjszaka ott kellett rostokolnunk és a tűzre vigyáznunk az olvasztókemencénél. Gondoltuk, a mester a legjobb hordó borát csapolja meg, s bocsátja közprédára. Hogyisne! Mindössze annyit engedett meg, hogy a pohár óránként körbejárjon, miközben mindenféle történeteket mesélt vándoréveiről, az életéről. Miután bevégezte, a legöregebb segédnek adta át a szót, az meg a többieknek, szép sorban lefelé… Egyikünk sem lett álmos, annyira hegyeztük a fülünkét. Észre se vettük, hogy megvirradt! Csak most láttunk át a szitán: a mester a szüntelen meséléssel akart ébren tartani minket. De hogy aztán elkészült a harang, nem sajnálta ám tőlünk a bort, s bőven pótolhattuk, amit azon az éjszakán mulasztottunk!

124. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gottfried August Bürger: Münchhausen báró kalandjai
Gottfried August Bürger: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street
Kerstin Gier: Zafírkék
Erich Kästner: Három ember a hóban
Erich Kästner: Amikor én kissrác voltam
Ulrike Rylance: Tényleg semmi gond!
Otfried Preußler: Krabat
Karl May: Winnetou – Old Shatterhand
Joachim Masannek: Márió, a tízes