Ragadozó ​madarak (Courtney 1.) 91% 61 csillagozás

Wilbur Smith könyveivel már régóta szemeztem, de nem igazán tudtam, hol is kellene hozzáfognom. Aztán nem rég egy kalózregényes listán belefutottam a Ragadozó madarakba, ráadásul láttam, hogy kronológiailag első kötet és mivel névnapi ajándékként megkaptam, minden akadály elhárult az ismerkedés elől.
Nos, az élmények vegyesek. Egy ekkora kötetnél önkéntelenül előfordulnak részek, amik kicsit lassabb tempóban csordogálnak, nem lehet mindig pörögni, de azért némileg több kalózkodást én elbírtam volna viselni. A könyv második negyedén elég nehezen jutottam túl. Ráadásul a negatív szereplők is olyan fájdalmasak voltak, hogy legszívesebben az első felbukkanásukkor kardélre hánytam volna őket, így megspórolva nem kevés bonyodalmat a hősöknek. A regény vége ezzel szemben elég gyorsan lett lezavarva, az utolsó két antagonista kb. 20 oldalon belül hullik el.
Az író stílusa is érdekes hibrid volt, helyenként nem finomkodott, legyen az csataleírás vagy szexjelenet, de a végén már utóbbiakat már nem részletezte agyon. (Amit nem bántam, csattogó kardokat és ágyúzást akartam olvasni, nem az Emmanuelle-t.) Egyébként a hangulatteremtéshez értett, jól elkapta mind a hajós, mind az afrikai szavannás részeket.
Végül pár szó a magyar kiadásról: ritkán teszem az ilyet szóvá, de itt ráfért volna még egy kör korrektúra a kötetre. A kötet elején zavaróan észrevehető volt a két fordító (Big/Nagy Daniel, Buzzard/Egerészölyv), ill. nagyon sok helyen volt gond az írásjelekkel (duplán voltak vagy elmaradtak), valamint a párbeszédek és a leírások elkülönítésével. (Ill. szemet szúrt még, hogy a család itt még Courteney néven fut, de az Amazonon belenéztem az angol kiadásba, ott is így szerepeltek. Szóval vagy szándékos, vagy az író tolta el.)
Idővel tervezem majd folytatni a sorozatot, meglátjuk, ott javul-e az összkép.

Volt ebben a könyvben minden. Kardozás, harcolás szárazon s tengeren, ármány, szerelem, gyűlölet, jó sok szex, a végén pedig a nagy leszámolás. Mindez a 17. században, egzotikus helyszíneken játszódik. Vérbeli (és vérbő) kalandregény. Kovács úr egyik nagyon jól sikerült alkotása! :)

Üdv a tizenhetedik századi kalózok közt, ahol az egy főre eső izzadásgátló dezodorok és ép fogak száma is erősen a nulla felé hajlik! Ahol kevés a jó oldalon harcoló hős, és azok is hullanak, mint a legyek. Na, a gonoszokat viszont agyonverni is alig lehet, ráadásul annyian vannak, hogy egymás sarkát tapossák, nem is túl egyszerű eldönteni, ugyan kit utáljunk legjobban. Mert van itt gyáva, korrupt kormányzó, az említett kormányzó nimfomániával és a létező összes szexuális perverzióval megáldott aljas felesége, aki a hóhéroktól kezdve a rabszolgalányokon és a lovakon át kábé a palacsintatésztáig mindentől izgalomba jön, aztán a hitvány áruló kalózkapitány, akitől senki pénze és hajója nincs biztonságban, az elmebeteg holland ezredes…

Ilyen ellenfelek mellett aztán hőseink persze kénytelenek a legkülönfelébb gyötrelmeken és kalandokon keresztülmenni – börtönökből szabadulni, hajókat felgyújtani, bennszülött törzseket felkutatni, vallásháborúkba belefolyni, szent ereklyéket visszaszerezni, császárokat megmenteni – pedig másra sem vágynak, mint hogy szép nyugisan hajókázhassanak Afrika körül.

A kincses sziget erősebb idegzetűeknek és erősebb gyomrúaknak ajánlott unokatestvére. És ez is van olyan jó, mint a Taita-sorozat!

A Most kell meghalnod után vettem csak ezt a kötetet a kezembe, mert egy kissé tartottam a kortól, a kalózos-hódításos-gyarmatosításos témától. De minden kételyemet eloszlatta Wilbur Smith! Az, hogy a fizikai megterheléstől hulla fáradtan beestem az ágyba, végső erőmmel kinyitottam a könyvet, és elolvastam egy szuszra a könyv 60%-át, mindent elárul, nem? Sodró lendület és igazi feszültséggel teli nagybetűs kaland!

Nagy elvárásokkal vettem kezembe a könyvet, de hozta a színvonalat, így nem lett gond belőle. Tetszett, hogy végig izgalmas, fordulatos maradt, amilyen egy igazi kalandregénynek lennie kell, miközben mind a szereplők, mind az események változatos, színes, egyedi pontjai voltak a könyvnek. Örültem, hogy sosem lehetett biztosra venni, mi fog történni a következő oldalon, és hogy az író nem félt meglépni bizonyos lépéseket.:)

Ez egy újabb remekül sikerült Wilbur Smith regény. Tele meglepő fordulatokkal, magával ragadó. Mindenkinek ajánlom! Folytatása:Monszum , majd annak folytatása:Kék horizont

Izgatottan vártam, hogy hozzákezdhessek a Courtney-k legelső történetéhez. Jó régre kell visszamennünk az időben, egészen az 1660-as évekig, amikor is dúl a holland-angol konfliktus, az ún. Vonalon túl nincs kegyelem és fél-kalóz hajók szelik a déli félteke egzotikus vizeit. Itt találkozunk Sir Francis-sel és a Lady Edwina legénységével, hogy aztán 700 oldalon keresztül fantasztikus kalandokat éljünk át, borzongjunk a kegyetlenségen, ámuljunk az írói fantázián és átéljük a mesés Afrika semmihez sem hasonlítható lüktetését, legyünk a Jóereménység-fokánál, Aboli vadregényes hazájában vagy Afrika szarvánál.
Hal Courtney-nek többen is különleges sorsot jósolnak és amíg az ő szíve az igazságért dobog és büszkén áll a fedélzeten croix pattéjéban, addig nincs izgulni valója hű legénységének.

Csak ennyi: kalózok <3 :D

Egy fantasztikusan jó kalandregény! Smith szerintem egyik legjobb regény!
Fordulatos cselekményes regény!Ajánlom!

Életszerűen, izgalmasan csapkodnak az Élet hullámai felett a Madarak.
Fantasztikus volt utazni az Aranyágon a Barracudával, és a Moray Sirályán az Egerészölyvvel. És nagyon vártam, hogy az egyik szárnyát és nyakát szegje.
Jöhet a következő rész.