Mennydörgés (Courtney 12.) 83% 45 csillagozás

Nem az igazi, egyrészt nyilván nem túl szerencsés egy sorozat sokadik kötetét olvasni elsőre. De igazán nekem nem csak azzal volt gondom, hogy mit hagytam ki azzal, hogy nem olvastam az első részeket (lehet semmit, ezt igazán csk akkor tudom meg, ha elolvasom a korábbi részeket is), hiszen így is tökéletesen érthető volt az alapsztori. Néha kifejezetten unalmas és vontatott volt, máskor pedig olyan gyors, hogy nem tudtam követni, de lehet ehhez is hozzászoktam volna, ha szépen sorba olvasom.
Dél-Afrika leírásai szépek és a képzeletemmel még szebbé váltak, a katonai történések viszont nagyon borzongatóak. Nem tudom mit vártam, és még talán azt sem mit kaptam, majd visszatérek, ha olvastam további részeket is.

Ezzel a könyvvel Wilbur Smith kedvenc íróim közé emelkedett, holott még csak ezt az egy könyvét olvastam. Lenyűgöző, letehetetlen (néha azért muszáj volt…:D), az utolsó lapokig feszült és izgalmakat rejtő olvasmány. Mivel 500 oldal feletti, így előfordulhatna, hogy a színvonal esik és unalmassá, vontatottá válik. De nem!! Fantasztikus leírások (gyönyörű lehet ez a Dél-Afrika), kiváló jellemrajzok díszítik a történet cselekményét, így a beleélés maximálisan biztosítva van. Átélhettem a háború izgalmait és borzalmait, de ugyanúgy van itt családi szál, szerelmi szál és rengeteg tanulság. Az emberélet egyeseknek semmit nem ér, egyáltalán nem drága, valamint a bátor férfiak is meginoghatnak, hiszen a félelem erősebb a legügyesebb ellenfélnél is. Sajnos az egyik szereplő nem lopta magát a szívembe kezdetektől, szadista, önelégült, vad és buta. Nem árulom el ki az. Viszont egy másik szereplő képes a javulásra, ez a történet végén bebizonyosodik. Különös, döbbenetes életút-összefonódásokat is tapasztalhatunk, így bőven van megdöbbentő és váratlan fordulat. De a megdöbbentő leírások, az író beleélése is fantasztikus. Valamint végighalad a regényen a testvéri versengés fonala is, és érdekesen alakul, akárcsak az életutak kereszteződései. Kedvenc könyvemmé vált, és alig várom, hogy továbbolvassam a Courtney-k életét és a Mennydörgés előzményét is.

Olvasási link: http://moly.hu/olvasasok/2328055

Vegyes érzéseim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Kicsit olyan összecsapottnak érzem. Valamikor nagyon részletesen mesél az író, valamikor meg szerintem fontos eseményeket leír két mondatban. Sean most valahogy nem tudott elvarázsolni, egyszer-kétszer igen csak unszimpatikussá vált. (persze értem én hogy senki nem lehet tökéletes).

A háború borzalmas és kegyetlen. Ami a legfontosabb, hogy egy háborúban nincs győztes, csak vesztes. Fájdalom és vér, na meg persze Sean, aki megvadult bikaként próbálja túlélni a borzalmakat.

A történet tetszett, izgalmasan bonyolódtak a szálak, de a stílus néha nagyon mesterkélt, giccses, néhol viszont kiváló, sodró lendületű. Tetszett, ahogy a történelmi háttérbe beleszőtte a szereplők életét, a vad tájak leírása, a bennszülöttek szokásai, a különböző gazdasági machinációk.

Hát ez nekem a többihez képest annyira nem jött be, nem tudom miért. A karakterek jók, a történet is klassz, de nem állt össze. Kissé vontatott volt számomra az egész, de lehet nekem volt rossz napom :)

Ez a kötet 90 %-ban a harcokról szólt, nagyon képszerű, már-már naturalisztikus leírásokkal a sebesülésekről. Közben viszont a szereplők és így a katonák gondolkodásmódját és lelkivilágát is megismerhettük. Nem könnyű olvasmány.

Jó konyv, tetszik Wilbur Smith stílusa. Pörgős sztori, izgalmas helyeken

Gyengébb volt az első kötetnél, háborús jelenetek nem jöttek be. Csak lőttek, megsebesültek majd újra lövöldöztek.