Van der Byl, az Öreg, vaskézzel kormányozza gyémánt-konszernjét és családját. Két fia között indul meg a halálos verseny utódlásért, az örökbefogadott Johnny, és a törvényes fiú Benedict, egyaránt mindenre elszánt harcosok.
Féltékenység, kapzsiság, hatalomvágy örvénye ragadja magával mindkettejüket.
A tét nem kevesebb mint a Van der Byl Diamonds üzletbirodalom hatalmas gépezete, befolyásolása és a vagyon.
Cape Towntól Londonig, a perzselő afrikai homoktól a déli pólus jégvilágáig sodródnak a regények szereplői, és vetélkedésüket olyan drámai erővel rajzolja meg korunk egyik legnagyobb „mesélője”, Wilbur Smith, hogy az olvasó nem csak feszülten követi az eseményeket, de szinte részt vesz bennük.
Gyémántvadászok 39 csillagozás
Eredeti cím: The Diamond Hunters
Eredeti megjelenés éve: 1971
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Gondoltam a sok háborúról és könyörtelenségről szóló könyv után olvasok a jó öreg kedvencemtől, Wilbur Smith-től egy kalandregényt.
Két férfiról szól a történet, akik szinte testvérekként nőttek fel egy afrikai farmon.
Johnny még gyermekként tudja meg, hogy ő nem vér szerinti fia Van der Byl-nek. off Ez az információ törést okoz lelkében és folyamatos, kényszeres versengés alakul ki benne „apja” szeretetéért, amire hiába vágyik.
Benedict, a vér szerinti fiú ellenfelet lát benne és a mélységes érzelmek sokévnyi távollét után is ugyanúgy lángolnak a férfiban.
Johnny sikeres a tanulmányaiban és a sportban egyaránt. Folyamatos bizonyítási vágy hajtja. Majd mostohaapja elvágva sportolói babérjait, felveszi a saját gyémánt-konszernjébe dolgozni. Nem szívjóságból…
Az idős Van der Byl halála után a versengés és a gyűlölet – Benedict részéről – nem hagy alább. Amikor továbbra is fivére sikereit látja, ahol csak tud, ártani akar neki.
Végül a gyémánt és a hatalmas vagyon utáni mérhetetlen vágya igencsak veszélyes vizekre sodorja őt is és azokat, akik vele egy követ gyémántot fújnak.
A vége letehetetlenül izgalmas volt!
Most sem csalódtam Wilbur Smith-ben; ebben a történetében is (mint mindegyikben) a gonosz, beteg elme és a jófiú is elnyeri méltó jutalmát.
Az utóbbi napokban-hetekben csak a munkahelyre és a hazafelé úton tudtam olvasni, és bizony nem egyszer fordult elő, hogy majdnem nem szálltam le időben, annyira kíváncsi voltam, hogy halad előre a szereplők és a gyémántok sorsa.
Néha azt éreztem, hogy minden előre kiszámítható lesz, aztán meg-meglepődtem, hogy mégsem.
Nem volt túl hosszú a könyv, és ez így volt tökéletes számomra, nem szeretem, ha túl sok a tötyörgés a történet leírásában. Pont így szeretem, hogy csak annyit tartalmaz egy könyv, ami fontos a történet szempontjából.
Külön tetszett, hogy sok információt szereztem a gyémántokról, bár igazából egy gyémántnak is örülnék!
:)
Folyamatos cselekmények, izgalmak és érzelmek szövedékét kaptuk. Kiderült, hogy Johnny örökbefogadott fiú. Erre még gyermekkorában derül fény. Megviseli, nyilván. Folyamatos bizonyítási vágy motoz benne az apja további elismeréséért. Testvérének hitt, – a vér szerinti fiú – Benedict ellenfélként tekint rá, és versengésre sarkallja. Életük további részében ez az érzés mindig mozgatórugó marad, s meghatározó a további eseményekben.
Az1960-as évekbe kalauzolt a könyv, azokba az időkbe, amikor igen nagy harcok folytak az afrikai, és az Afrika partjaihoz közeli tengeri gyémántlelőhelyekért.
A történet akkor kezdődik, amikor Johnny mostohaapja megtalálja élete első gyémántját, majd ebből a kőből egy hatalmas vállalatóriást épít fel. Megismerjük vérszerinti gyerekeit, és megismerjük magát Johnnyt is, aki már kisgyerek korában szembetalálkozik a számkivetettség és igazságtalanság érzésével. A regény elsősorban az ő története. Nyilván az ő élete részeként megismerjük a nem túl szimpatikus mostohaapát, Van der Bylt, és mostohatestvéreit, a szintén nem a kedvencünkké váló Benedictet, és a szépséges Traceyt is.
A regény igazán izgalmas, sokszor, nagyon sokszor olyannyira beleéltem magam Benedict ármánykodásába, hogy inkább becsuktam a könyvet, és félretettem kicsit, míg megnyugodtam. Wilbur Smith valóban hatalmas mesélő volt, elképesztően fordulatos, olvasmányos, egyedi hangulatú kötetet írt, a szereplői jól körülhatárolhatóak, élőek, gyarlóak és esendőek. Nagyon szerettem olvasni ezt a regényét is.
Tyűűűha – ezen végigszáguldottam! Nagyon lebilincselő, vadsodrású történet, a végére letehetetlen. Nem merek írni semmit, nehogy eláruljam, hogy a címben rejlő vadászat nem csupán gyémántra folyik (árad, ömöl…), hanem… És végig annak drukkoltam, aki végül is le tud állni.
Wilbur bácsitól eddig az egyiptomi tetralógiát és a Napmadár című regényt olvastam, ebbe az önálló (talán a legrövidebb) regényébe egy kihívás miatt kezdtem bele. S nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan végzek vele! Pedig lehet, hogy az ilyen akciódús kalandregényeket ilyen gyorsan kell olvasni. Mintha film lenne. Leülsz, s ott ragadsz. Pörög, görög, süllyed, telik, csillog, vadít, őrjít… Jó, hogy a való világ nem ennyire észvesztő (?!) Ha bírod a stílust, szánj rá egy-két napot!
Egy könnyed kalandregénynek kezdtem el olvasni a könyvet. Igazából az is volt, de akadtak olyan részek benne ami számomra meglepő keménységgel és részletességgel voltak körülírva. Ez volt az első olvasásom a szerzőtől, így nem tudom minden művében ilyen valósághűen fogalmaz-e. De pont ez tette számomra érdekessé és módfelett élvezhetővé a művet. A történet egyszerű vezetésű, de voltak benne olyan igazságtalanságok, ami számomra nagyon zavaró volt. Persze a végére minden a helyére került, de a mű közepén valóban mérgelődtem rajta. ;)
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány ·
Összehasonlítás - Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó 88% ·
Összehasonlítás - Artur Heye: Három világrész csavargója ·
Összehasonlítás - Steve Berry: A Romanov-jóslat 86% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A barna ruhás férfi 85% ·
Összehasonlítás - Nemere István: Kondorok ellen ·
Összehasonlítás - Joseph Conrad: A sötétség mélyén 76% ·
Összehasonlítás - Paulo Coelho: Az alkimista 73% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 97% ·
Összehasonlítás