A ​folyó istene (Egyiptom 1.) 284 csillagozás

Wilbur Smith: A folyó istene Wilbur Smith: A folyó istene

1988. január 5-én egy egyiptomi tudós ősi királysírt nyitott fel a Nílus nyugati partján. A falakon lévő csodás festmények és hieroglifák között váratlanul rejtett fülke tárult fel, benne tíz alabástrom váza, mindegyikükben írott tekercsek.
A tudós Wilbur Smith-t kérte fel, hogy az eredeti szöveget fogalmazza át mai nyelvre. Az átfogalmazásból a világhírű kalandregényíró talán legelbűvölőbb könyve született meg.
„Alig kezdtem el dolgozni a szövegen, máris teljes egészében beleéltem magam e távoli kor írójának világába és személyiségébe. Megszerettem Taitát, a rabszolgát. Rádöbbentem, hogy az emberi érzések és vágyak mily keveset változtak e hosszú idő alatt, és itt motoszkált bennem az izgalmas gondolat, hogy a hős Tanus múmiája még ma is ott fekszik a Mamose fáraó sértetlen, épen maradt sírjában.” (Wilbur Smith)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
>!
Delej, Budapest, 2001
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
>!
Delej, Budapest, 1995
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637696733 · Fordította: Somló Ágnes

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 78

Most olvassa 15

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

„Bármely nép körében, bármely kultúrában, még a legprimitívebben is különleges tisztelet és megbecsülés övezi a gyógyítót, az orvost.”

Nem is olyan régen fejeztem be a kötet olvasását, de még mindig azon kattogok, hogy hol az a pont, ahol beleszerettem ebbe a történetbe. Lehet már az első szavától? Nem tudok őszintén erre felelni, de azt már határozottan állíthatom, hogy bár első olvasásom volt az írótól, de bizony nem az utolsó. ⚓️

Az egész történetnek kerete van, rendkívül részletgazdag, csodás tájakat leíró és eseményekben bővelkedő. A karakterekkel is jó volt azonosulni, ráadásul én komfortosnak éreztem tematikája szempontjából, így nehezen tettem le amikor elhívott a kötelesség.

Nagyon hálás vagyok @n_anett barátnőmnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Nagy kedvencemmé vált! Köszönöm!

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
6 hozzászólás
csillagka P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Nagyon szeretem Egyiptomot és ez a csodálatos könyvet :)
Fogalmam sincs mennyire valós a 7 tekercs meséje, a megtalálásáról készült könyv is érdekes olvasmány, viszont nálam nem vetélkedhet ezzel a varázslatos mesével. Mindenkinek ajánlom ez a könyvet aki szereti az ókori meséket, szeret barangolni vad afrikai tájakon és érdeklődik a Egyiptom történelme után, szeretnék hinni a könyv történelmi hitelességében amiben azért néha kételkedem.
Taita az ókori Da Vinci talán még inkább sokoldalúbb, mindenhez csodálatosan értő rabszolga, egy dolgot nem értettem sosem, honnan volt annyi ideje, hogy mindent elvégezzen és megtanuljon amennyit elmesélt:)
Lostris és Tanus szerelme igazi romantikus kaland, talán a könyv leghiteltelenebb jelenete a végső kifejlet .
Intef uram egyik legérdekesebb szereplő, nagyon jól felépített karakter, kicsinyke meleg vonal is belejátszik.

11 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai >!
Wilbur Smith: A folyó istene

„Hiu hangja éppoly dallamos volt, mint egy döglött kutya rothadó holtteste fölött civakodó varjak károgása.”

Imádtam, persze, kedvenceltem is, és újraolvasás is lesz!
Az első 100 oldal meggyötört, háromszor döntöttem úgy, h leteszem, mert túl durva ez nekem, majd emlékeztettem magam, h arcoskodtam, h az egész sorozatot elolvasom, akkor nem tehetem le az elsőnél.
Akik a mi csapatunkban játszottak, mindenkit imádtam, aki a másikban, mindenkit gyűlöltem, a nagy veszteségeknél pedig együtt bőgtem Taitával. A kobratámadást pedig munkábamenet olvastam, és egész meló alatt azon vergődtem, hogy lehet ezt megúszni, jól megkínlódtam.
Kratas Szét-es mondásait imádtam, példát nem tudok hozni, mert vállalhatatlanok.
Sajnálom, hogy ennyit vártam vele, de meg kellett érnem rá.

4 hozzászólás
W_E>!
Wilbur Smith: A folyó istene

A négyezer évvel ezelőtti Egyiptomba kalauzol minket ez a regény.
Talán történelmi alapja nem sok van, bár az ismertetőben olvastam, hogy az írónak köze van annak azoknak a tekercseknek a fordításában, amit egy tudós talált egy ősi királysírban a Nílus partján, ezt a történetet is azok alapján írta , cseppnyit megtoldva a fantáziájával.
Aki csatákban akar részt venni és együtt énekelné Hórusz seregével a harci dalt, miközben azok a halál képébe nevetnek, esetleg betekintene a királynő hálószobájába, amint polihisztor, tudós rabszolgája ismerteti vele a korabeli fogamzásgátlás fortélyait, esetleg részt venne egy műtéten vagy koponyalékelésen , vagy egy vízilóvadászat izgalmait szeretné átélni, talán barangolna a Nílus kies tájain, betekintene a nyüzsgő Théba mindennapjaiba….nos, az mindenképp olvassa el ezt a könyvet. Kalandok, feszült helyzetek abban az időben is voltak, Istenek is, kiknek áldozatot mutattak be… bár kicsit másmilyenek mint napjainkban. Csak az emberi érzések és vágyak nem változtak az idők folyamán.

salidigger>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Kovács bácsi egyik legjobban sikerült regénye, a szokásosan végletes (nagyon szerethető és nagyon utálható)karakterekkel. Persze tonnányi regénnyel az ember háta mögött némelyik fordulat kilométerekkel előre kitalálható, de ez egyáltalán nem befolyásolta az élvezeti értéket. Máshol már leírtam: ha tizenévesen olvasom, biztos jobban elvarázsolt volna. Ettől függetlenül öt csillag, mert jól szórakoztam és érdekel a folytatás is. Naná! :)

kolika P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Egyiptom története a rabszolga Taita szemszögéből. Taita nem egyszerű rabszolga, tudása, leleményessége, kitartása az urak, hercegek, fáraók közé vezeti, s így testközelből figyelheti a fő eseményeket.Számos esetben az ő tanácsa, sugallata dönt fontos kérdésekben. Számos esetben kiderül, hogy ő találja fején a szöget, ő tudja a jó megoldást, neki van a legjobb képzettsége (legjobb orvos, legjobb festő, tervező stb.), sok mindent feltalál (küllős kerék, Taita állvány stb.) és hosszasan lehetne sorolni erényeit. Egy kicsit öntömjénezőnek tűnik, de nem bosszantó, hanem sokkal inkább megmosolyogtató módon.
Taita meséje alapos részletességgel tárta fel az ókori egyiptomiak mindennapjait. Van itt minden: harc, ármánykodás, árulás, hűség , szerelem, kaland, viszontagságok.
A szereplők eléggé a végletek közt mozognak, vagy csak pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy a negatív oldalhoz kötődnek.
Érdekes könyv, de néhol már türelmetlenkedtem a hömpölygő, néha túl részletes jelenetek miatt.

Dyus33>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Hoppá-hoppá-hoppá! Ez olyan olvasmányos volt számomra, mint Diana Gabaldon, vagy Jean M. Auel! Aztaaaa! – És még van belőle jó sok rész :) Abszolút kedvenc!

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
4 hozzászólás
Attila_Saw>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Imádtam.
Úgy tűnik az egyiptomi történetek mindig megfognak. Jó ötletnek találtam, hogy egy rabszolga szemével lássuk a történteket. Nagyon megszerettem Taita-t, az úrnőjét és szerelmét. Intef volt a legellenszenvesebb, ami szerintem nem meglepő. Csodáltam, hogy egy rabszolga mennyi tudást képes felhalmozni, szerintem ma sincs sok olyan ember, aki ennyi mindent tudna egyszerre.
Először egy kicsit meghátráltam, hogy az Író mindent részletesen leírt. Ismétlem:MINDENT. Kezdve a szép leírásoktól – legyen az táj vagy ember vagy érzés –, a vérzengős eseményekig tényleg mindent. Bár egy idő után már ott tartottam, hogy örömmel olvastam ezeket a jeleneteket is, mert talán egy kicsikét….morbid vagyok, mint kiderült.
Sokszor annyira átéltem a könyvben történeteket, hogy a szüleim rákérdeztek az arckifejezésem láttán, hogy mi bajom van. Különböző válaszokat adtam a cselekményeknek megfelelően: spoiler vagy spoiler.
Sajnáltam néhány halálesetet, de egyszer sajnos minden véget ér, legyen az akár jó vagy rossz. Féltem, hogy a könyv Taita halálával fog végződni, de úgy tűnik az istenek még rengeteg feladattal akarták őt ellátni, hiába bánt már el vele az idő, és vált öregebbé.
Élveztem a könyv olvasását, remélem a sorozat többi kötete is minimum ilyen lelkesedést fog kiváltani belőlem.

Nashira P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Megint úgy jártam, mint eddig minden Wilbur Smith-regénnyel. Beszippantott. Ott sétáltam a Nílus partján Taitával és Lostrisszal, harcoltam Tanusszal a sivatagban, aggódtam a fáraóval és a hű rabszolgával az úrnőért, és örömmel néztem velük Egyiptom újbóli felemelkedését. Elképesztő korrajz, igazi kincs, amit az író kihozott a „feltárt tekercsekből”… Jöhet a második rész hamarosan!

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
4 hozzászólás
Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Tényleg döbbenetesen élő, lüktető emberi történet kerekedett az évezredekkel ezelőtt papiruszra vetett gondolatokból, Taitának még a nagyképűsége is megejtő, kedvelhető, fantasztikus ember lehetett ő is, és a számára kedvesek is. Fantasztikus kalandjaik hatalmas heroikus mesévé állnak össze, a leírások részletgazdagsága a természet tisztelete, szeretete azonnal átüt a szavakon. A megfigyelései, a gyógyításai magukkal ragadtak. Talán csak az nem lelkesített, hogy a csatát, az öldöklést, a kínzást, a kivégzést és a balzsamozást is olyan mi sem természetesebb módon részletezi, a kemény harcosok káromkodást helyettesítő kiszólásai (Szét undorító, bűzlő, fekélyes sebeinek emlegetésével) gyakran megráztak, hiába ha az ember vizuális, akkor nincs mit tenni..


Népszerű idézetek

aurorag>!

A hírnév és a népszerűség magas helyeken irigységet szül és a tömeg tömjénező dicsérete szeszélyesen ingatag. Az emberek, midőn ráuntak, éppoly lelkes élvezettel döntik le bálványaikat, mint amilyen lelkesen a magasba emelték.

65. oldal

1 hozzászólás
szendi04>!

Annak, amiről csak beszélnek, sosincs oly súlya, mint annak, amit az ember a saját szemével lát.

71. oldal

aurorag>!

A folyó olyan súlyosan, olyan csillogón nehezedett rá a sivatagra, akár a kohóból kicsorduló, olvadt fém.

(első mondat)

Cheril>!

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy olyan emberrel sosem találkoztam, ki nálam jobban ismerte volna az emberi testet, és a fej mégis, még mindig talány maradt előttem. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy a szem lát, az orr szagol, a száj ízlel, és a fül hall – de mire szolgál az a halvány, kásaszerű anyag, mely kitölti a koponya üregét?
Jómagam sosem jöttem rá a nyitjára és nem találkoztam olyan emberrel, aki kielégítő magyarázattal szolgált volna, talán Tanus volt az, ki ezt leginkább megközelítette. Miután egy estét azzal töltöttünk, hogy alapos vizsgálatnak vetettük alá a legfrissebb bortermést, hajnaltájt felébredt és nyögdécselve azt mondta: – Nyilván Szét tette a fejünkbe ezt a valamit, hogy bosszút álljon az emberiségen.

Delej Kiadó 121. o.

Lalauda P>!

Az egyik konyhai rabszolga volt olyan figyelmes, hogy néhány nappal az előadás előtt szülje meg gyermekét, így aztán erre az estére kölcsönkértem tőle.

100. oldal

csillagka P>!

Ezt semmiképp nem bíztam volna a szakácsunkra, így a kobrát magam készítettem el. Megnyúztam és kibeleztem, majd megtöltöttem fokhagymával meg más fűszerekkel, és tettem még bele egy darabot egy elsőrendű kos farkának zsírjából. Ezután összetekertem és banánlevélbe csomagoltam, majd az egészet vastagon beborítottam nedves agyaggal. Tüzet raktam fölé, mely egész nap égett.
Aznap este feltörtem a keményre égetett agyagot és a zamatos fehér hús felszálló illatára összefutott szánkban a nyál.

Hóvirág72>!

Meglehet, hogy itt utoljára vagy száz éve esett eső. Hihetetlennek tűnt, hogy ezek a magok azóta itt szunnyadnak. Mialatt arra vártak, hogy újból eső hulljon a földre, a nap meg a sivatagi szél kiégette, kiszikkasztotta őket. Bárkinek, aki kételkedik az istenek létezésében, ez a csoda bizonyságul szolgálhat. Ha virágok imigyen életben maradhatnak, akkor bizonnyal az ember lelke, mely sokkal csodálatosabb és értékesebb, hasonlóképpen örök életű kell, hogy legyen.

518. oldal

ribizlii>!

– Legyen hát úgy, hogy ettől kezdve saját útjukat járják! Hadd jussanak el a Boldogság Hegyei közé! – suttogtam fennhangon, de az örömbe, amelyet miattuk éreztem, szomorúság is vegyült, amit saját magam, szegény, magányos Taita miatt éreztem. Ekkor egy hang ütötte meg a fülemet, mely talán csak az esti szél játéka volt a fák lombja közt:
– Te soha sem leszel magányos, Taita, mert a nemes szív mágnesként vonzza magához az emberek szeretetét.

Robmiller P>!

Az egyszerű emberek mindig a fölöttük állók példáját követik.

34. oldal

otaksa>!

Meglepődtem magamon, hogy emberi fogalmakban gondolkodom róluk, de az elkövetkezendő napok során, ahogy délnek, Théba felé tartottunk, felfedeztem, hogy tudnak buták vagy okosak lenni, gyanakvók vagy tökéletesen megbíznak benned, lehetnek morcosak vagy pajkosak, barátságosak, vagy tartózkodók, bátrak vagy félénkek, nyugtalanok, vagy egykedvűek, türelmesek vagy türelmetlenek, megbízhatatlanul meglepők vagy kiszámíthatók – röviden, nincs még egy négylábú, mely ily közel állna az ember természetéhez és vérmérsékletéhez. Minél többet tudtam meg róluk, annál többet akartam még megtudni. Minél hosszabb időt töltöttem velük, annál jobban megszerettem őket.

(Taita elmélkedése a lovakról, miután először találkozott velük)


A sorozat következő kötete

Egyiptom sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye
Gail Carriger: Időtlen
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Cathrin Smith: Eredet
Rejtő Jenő (P. Howard): Az előretolt helyőrség
Guillaume Musso: Holnap
Douglas Preston – Lincoln Child: Elátkozott völgy
Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában
Paul Sussman: A jeruzsálemi templom titka
Steven Saylor: A hét csoda