A ​folyó istene (Egyiptom 1.) 332 csillagozás

Wilbur Smith: A folyó istene Wilbur Smith: A folyó istene

1988. január 5-én egy egyiptomi tudós ősi királysírt nyitott fel a Nílus nyugati partján. A falakon lévő csodás festmények és hieroglifák között váratlanul rejtett fülke tárult fel, benne tíz alabástrom váza, mindegyikükben írott tekercsek.
A tudós Wilbur Smith-t kérte fel, hogy az eredeti szöveget fogalmazza át mai nyelvre. Az átfogalmazásból a világhírű kalandregényíró talán legelbűvölőbb könyve született meg.
„Alig kezdtem el dolgozni a szövegen, máris teljes egészében beleéltem magam e távoli kor írójának világába és személyiségébe. Megszerettem Taitát, a rabszolgát. Rádöbbentem, hogy az emberi érzések és vágyak mily keveset változtak e hosszú idő alatt, és itt motoszkált bennem az izgalmas gondolat, hogy a hős Tanus múmiája még ma is ott fekszik a Mamose fáraó sértetlen, épen maradt sírjában.” (Wilbur Smith)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
>!
Delej, Budapest, 2001
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
>!
Delej, Budapest, 1995
692 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637696733 · Fordította: Somló Ágnes

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 92

Most olvassa 16

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

„Bármely nép körében, bármely kultúrában, még a legprimitívebben is különleges tisztelet és megbecsülés övezi a gyógyítót, az orvost.”

Nem is olyan régen fejeztem be a kötet olvasását, de még mindig azon kattogok, hogy hol az a pont, ahol beleszerettem ebbe a történetbe. Lehet már az első szavától? Nem tudok őszintén erre felelni, de azt már határozottan állíthatom, hogy bár első olvasásom volt az írótól, de bizony nem az utolsó. ⚓️

Az egész történetnek kerete van, rendkívül részletgazdag, csodás tájakat leíró és eseményekben bővelkedő. A karakterekkel is jó volt azonosulni, ráadásul én komfortosnak éreztem tematikája szempontjából, így nehezen tettem le amikor elhívott a kötelesség.

Nagyon hálás vagyok @n_anett barátnőmnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Nagy kedvencemmé vált! Köszönöm!

>!
Delej, Budapest, 2008
692 oldal · ISBN: 9639124311 · Fordította: Somló Ágnes
6 hozzászólás
KingucK P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Annyira régóta terveztem ennek a könyvnek az olvasását, nem is tudom megmondani (de 2016 biztos, mert akkor szereztem be a könyvet). Az íróval nem az első találkozásom, mert a „Lángoló part” ezer éve már levett a lábamról, még a könyvmolyságom elején olvastam és nem is vagyok biztos benne, hogy tisztában voltam vele anno, hogy az is egy sorozat része.

A regény nagyon olvasmányos és a lelki szemeim előtt megelevenedett az ókori Egyiptom. Nagyon szerettem Taitát, és nagyon sokszor együtt tudtam érezni vele, a nembeli különbségek ellenére. A cselekménye nagyon eseménydús, a vége felé visszagondolva a könyv elejére olyan érzésem volt, mintha már legalább a második kötetnél tartanék.

Igazi jó kalandregény ókori Egyiptommal fűszerezve. Persze vannak hibái (főleg a mai és női szemmel), de annyira vitt magával, hogy ezeket megbocsájtom. Nem tudom, mi jöhet még a többi részében, de kíváncsi vagyok! (Remélem nem halogatom sokáig!)

rosemary_goth P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Úgy 2007 táján találkoztam először Taitával. Egy kedves ismerős ajánlására olvastam el a különleges rabszolga meséjét, aki azóta is velem van.

Most, hogy sikerült beszereznem az egész sorozatot egyben, és nem a könyvtári példányra kell várnom – mert akkoriban bizony várólistás volt minden kötete –, kedvemre élvezhetem és olvashatom sorra a részeket.

Emlékszem, a leginkább az volt rám hatással, ahogy az egyiptomiak istenekkel való kapcsolata a lapokon megelevenedett. Bevallom, most nem volt rám ez a rész akkora hatással, ugyanakkor a történet továbbra is nagyon megfogott.
Mély titszeletet ébresztett bennem Lostris sorsa és az a méltóság, ahogyan azt viselte. spoiler

Mozgalmas kaladregény, amit nem tudtam most sem megunni, bátran ajánlom bárkinek, aki kalandra és egy csipetnyi történelemre is vágyik.
Taitát pedig csak imádni lehet! :)

5 hozzászólás
Chris_Land I>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Egyiptom az egyik nagy szerelmem, Wilbur Smith pedig elvitt oda egy izgalmas, kalandos, romantikus történettel. Élménydús fogalmazás, fordulatok, izgalom és jól felépített sorok jellemzik a regényt. A műben leírt valós alapra (papirusztekercsek lefordítása) épp úgy rá van rakva a fantázia, mint azt a saját könyveimben is teszem, így lesz egy kerek, egész, történésekben gazdag olvasmány belőle.
Wilbur Smith értette annak a módját, hogyan tartsa figyelemmel, hogyan kösse le írásaival az olvasót, aki lapról-lapra falja az oldalakat. A mű sokat ad, rengeteget lehet tanulni belőle, így mindannak ajánlom, aki kedveli a Közel-Kelet világát és a letehetetlen regényeket. Köszönöm! Egyértelműen kedvenc!

csillagka>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Nagyon szeretem Egyiptomot és ez a csodálatos könyvet :)
Fogalmam sincs mennyire valós a 7 tekercs meséje, a megtalálásáról készült könyv is érdekes olvasmány, viszont nálam nem vetélkedhet ezzel a varázslatos mesével. Mindenkinek ajánlom ez a könyvet aki szereti az ókori meséket, szeret barangolni vad afrikai tájakon és érdeklődik a Egyiptom történelme után, szeretnék hinni a könyv történelmi hitelességében amiben azért néha kételkedem.
Taita az ókori Da Vinci talán még inkább sokoldalúbb, mindenhez csodálatosan értő rabszolga, egy dolgot nem értettem sosem, honnan volt annyi ideje, hogy mindent elvégezzen és megtanuljon amennyit elmesélt:)
Lostris és Tanus szerelme igazi romantikus kaland, talán a könyv leghiteltelenebb jelenete a végső kifejlet .
Intef uram egyik legérdekesebb szereplő, nagyon jól felépített karakter, kicsinyke meleg vonal is belejátszik.

11 hozzászólás
Pumukli82 >!
Wilbur Smith: A folyó istene

Most vettem észre, a 2. rész után, hogy itt elmaradtam az értékeléssel. Abszolút nem gond, nem kell nagyon gondolkoznom mert nagyon mély benyomást tett rám a könyv.
Taitha a mindenhez is értő rabszolga aki végig kísér minket az ő szemén át látjuk az ókori Egyiptomot. Kaland veszély és humor váltja egymást. Nagyon kedveltem ahogy Taita szerette Lostrist és ahogy szerette Egyiptomot. Elképesztő volt a tudása és ahogy tudta mennyit ér mégsem volt nagyképű vagy fellengzős.
Imádtam minden sorát és imádtam Egyiptomot. Aki szereti a kalandokat, a romantikát, a régi korokat Egyiptomot a fáraókat itt jó helyen jár.

Zsuzsanna_Makai >!
Wilbur Smith: A folyó istene

„Hiu hangja éppoly dallamos volt, mint egy döglött kutya rothadó holtteste fölött civakodó varjak károgása.”

Imádtam, persze, kedvenceltem is, és újraolvasás is lesz!
Az első 100 oldal meggyötört, háromszor döntöttem úgy, h leteszem, mert túl durva ez nekem, majd emlékeztettem magam, h arcoskodtam, h az egész sorozatot elolvasom, akkor nem tehetem le az elsőnél.
Akik a mi csapatunkban játszottak, mindenkit imádtam, aki a másikban, mindenkit gyűlöltem, a nagy veszteségeknél pedig együtt bőgtem Taitával. A kobratámadást pedig munkábamenet olvastam, és egész meló alatt azon vergődtem, hogy lehet ezt megúszni, jól megkínlódtam.
Kratas Szét-es mondásait imádtam, példát nem tudok hozni, mert vállalhatatlanok.
Sajnálom, hogy ennyit vártam vele, de meg kellett érnem rá.

4 hozzászólás
W_Memi>!
Wilbur Smith: A folyó istene

A négyezer évvel ezelőtti Egyiptomba kalauzol minket ez a regény.
Talán történelmi alapja nem sok van, bár az ismertetőben olvastam, hogy az írónak köze van annak azoknak a tekercseknek a fordításában, amit egy tudós talált egy ősi királysírban a Nílus partján, ezt a történetet is azok alapján írta , cseppnyit megtoldva a fantáziájával.
Aki csatákban akar részt venni és együtt énekelné Hórusz seregével a harci dalt, miközben azok a halál képébe nevetnek, esetleg betekintene a királynő hálószobájába, amint polihisztor, tudós rabszolgája ismerteti vele a korabeli fogamzásgátlás fortélyait, esetleg részt venne egy műtéten vagy koponyalékelésen , vagy egy vízilóvadászat izgalmait szeretné átélni, talán barangolna a Nílus kies tájain, betekintene a nyüzsgő Théba mindennapjaiba….nos, az mindenképp olvassa el ezt a könyvet. Kalandok, feszült helyzetek abban az időben is voltak, Istenek is, kiknek áldozatot mutattak be… bár kicsit másmilyenek mint napjainkban. Csak az emberi érzések és vágyak nem változtak az idők folyamán.

salidigger>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Kovács bácsi egyik legjobban sikerült regénye, a szokásosan végletes (nagyon szerethető és nagyon utálható)karakterekkel. Persze tonnányi regénnyel az ember háta mögött némelyik fordulat kilométerekkel előre kitalálható, de ez egyáltalán nem befolyásolta az élvezeti értéket. Máshol már leírtam: ha tizenévesen olvasom, biztos jobban elvarázsolt volna. Ettől függetlenül öt csillag, mert jól szórakoztam és érdekel a folytatás is. Naná! :)

Keikorca P>!
Wilbur Smith: A folyó istene

Rendkívül olvasmányos könyv, az ember pillanatok alatt az ókori Egyiptomban találja magát és azon izgul, hogy sikerül-e levadászni a legnagyobb vízilovat. És ez még csak az első pár oldal, mire a végére érünk, vagy 25 év röppen el a könyv lapjain, de nincs olyan oldal, amin ne történne valami kalandos fordulat.

A szereplők ugyan kicsit fekete-fehérek, de ettől még szerethetők, könnyen lehet azonosulni mindenkivel, s együtt szorítani a szerelmeseknek. A főszereplőnk azonban egy rabszolga, Taita, aki tény, hogy a legszimpatikusabb karakternek van szánva, mégis vele akadt a legtöbb gondom. Rabszolga létére rendkívül kivételezett helyzetben él és egy igazi polihisztor. Gyakorlatilag mindenhez ért – ráadásul jól – és a korabeli viszonyokhoz képest rendkívül magas szinten. Ő fest a legszebben, jártas a hadi, jogi és orvostudományokban, kiválóan énekel és mesél, remek tervező, állattenyésztő, lovas, fogathajtó, ért a növényekhez és a fegyverkészítéshez, balzsamozáshoz, drámaíráshoz és ráadásként még a jövőbe is bele tud pillantani, és nem mellesleg rendkívül vonzó férfi. Szóval már-már egy félistennel állunk szemben, akinek csupán egy dolog hiányzik az életéből. Szinte nincs olyan esemény a könyvben, ami nem miatta, nem az ő leleménye alapján történne, így ez nekem elég nagyban csökkentette a történet hihetőségét. Persze, ettől még Taita valóban nagyon kedves karakter, én is szeretnék egy ilyen jóbarátot, csak túl nagy túlzásnak érzem jártasságát mindenben, miközben a többi rabszolgáról alig tudunk meg valamit, vagy ha igen, csupán annyit, hogy ostobák.

Ami Taita túlzott polihisztorsága mellett szintén zavart kicsit, hogy túl sok volt a kaland. Majdnem 700 oldalon keresztül valósággal zuhanunk az egyik csatából, küzdelemből, válságból, vadászatból, támadásból vagy hódításból a másikba. Olyan szinten pörögnek az események, hogy néha már-már fárasztónak találtam. (Amit az is hangsúlyoz, hogy nincsenek fejezetek a könyvben, csak úgy ömlik a történet szabadon – mint a Nílus…)

Ettől függetlenül grandiózus alkotás és sokkal közelebb került hozzám Egyiptom ezzel a történettel, mint akármelyik korábbi olvasmányélményem alatt, Smith remekül közel tudta hozni ezt a korszakot.


Népszerű idézetek

aurorag>!

A hírnév és a népszerűség magas helyeken irigységet szül és a tömeg tömjénező dicsérete szeszélyesen ingatag. Az emberek, midőn ráuntak, éppoly lelkes élvezettel döntik le bálványaikat, mint amilyen lelkesen a magasba emelték.

65. oldal

1 hozzászólás
szendi04>!

Annak, amiről csak beszélnek, sosincs oly súlya, mint annak, amit az ember a saját szemével lát.

71. oldal

aurorag>!

A folyó olyan súlyosan, olyan csillogón nehezedett rá a sivatagra, akár a kohóból kicsorduló, olvadt fém.

(első mondat)

Lalauda P>!

Az egyik konyhai rabszolga volt olyan figyelmes, hogy néhány nappal az előadás előtt szülje meg gyermekét, így aztán erre az estére kölcsönkértem tőle.

100. oldal

Cheril>!

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy olyan emberrel sosem találkoztam, ki nálam jobban ismerte volna az emberi testet, és a fej mégis, még mindig talány maradt előttem. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy a szem lát, az orr szagol, a száj ízlel, és a fül hall – de mire szolgál az a halvány, kásaszerű anyag, mely kitölti a koponya üregét?
Jómagam sosem jöttem rá a nyitjára és nem találkoztam olyan emberrel, aki kielégítő magyarázattal szolgált volna, talán Tanus volt az, ki ezt leginkább megközelítette. Miután egy estét azzal töltöttünk, hogy alapos vizsgálatnak vetettük alá a legfrissebb bortermést, hajnaltájt felébredt és nyögdécselve azt mondta: – Nyilván Szét tette a fejünkbe ezt a valamit, hogy bosszút álljon az emberiségen.

Delej Kiadó 121. o.

csillagka>!

Ezt semmiképp nem bíztam volna a szakácsunkra, így a kobrát magam készítettem el. Megnyúztam és kibeleztem, majd megtöltöttem fokhagymával meg más fűszerekkel, és tettem még bele egy darabot egy elsőrendű kos farkának zsírjából. Ezután összetekertem és banánlevélbe csomagoltam, majd az egészet vastagon beborítottam nedves agyaggal. Tüzet raktam fölé, mely egész nap égett.
Aznap este feltörtem a keményre égetett agyagot és a zamatos fehér hús felszálló illatára összefutott szánkban a nyál.

Hóvirág72>!

Meglehet, hogy itt utoljára vagy száz éve esett eső. Hihetetlennek tűnt, hogy ezek a magok azóta itt szunnyadnak. Mialatt arra vártak, hogy újból eső hulljon a földre, a nap meg a sivatagi szél kiégette, kiszikkasztotta őket. Bárkinek, aki kételkedik az istenek létezésében, ez a csoda bizonyságul szolgálhat. Ha virágok imigyen életben maradhatnak, akkor bizonnyal az ember lelke, mely sokkal csodálatosabb és értékesebb, hasonlóképpen örök életű kell, hogy legyen.

518. oldal

ribizlii >!

– Legyen hát úgy, hogy ettől kezdve saját útjukat járják! Hadd jussanak el a Boldogság Hegyei közé! – suttogtam fennhangon, de az örömbe, amelyet miattuk éreztem, szomorúság is vegyült, amit saját magam, szegény, magányos Taita miatt éreztem. Ekkor egy hang ütötte meg a fülemet, mely talán csak az esti szél játéka volt a fák lombja közt:
– Te soha sem leszel magányos, Taita, mert a nemes szív mágnesként vonzza magához az emberek szeretetét.

Robmiller P>!

Az egyszerű emberek mindig a fölöttük állók példáját követik.

34. oldal

otaksa>!

Meglepődtem magamon, hogy emberi fogalmakban gondolkodom róluk, de az elkövetkezendő napok során, ahogy délnek, Théba felé tartottunk, felfedeztem, hogy tudnak buták vagy okosak lenni, gyanakvók vagy tökéletesen megbíznak benned, lehetnek morcosak vagy pajkosak, barátságosak, vagy tartózkodók, bátrak vagy félénkek, nyugtalanok, vagy egykedvűek, türelmesek vagy türelmetlenek, megbízhatatlanul meglepők vagy kiszámíthatók – röviden, nincs még egy négylábú, mely ily közel állna az ember természetéhez és vérmérsékletéhez. Minél többet tudtam meg róluk, annál többet akartam még megtudni. Minél hosszabb időt töltöttem velük, annál jobban megszerettem őket.

(Taita elmélkedése a lovakról, miután először találkozott velük)

Kapcsolódó szócikkek:

A sorozat következő kötete

Egyiptom sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Johnson: A szultán asszonya
Chris Land: Lélekvesztő I-II.
Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye
L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
Ruby Saw: Lucy
Mary Mackie: A ló népe
Ruby Saw: A Vörös és a Vadász
Karen Hawkins: A makrancos hercegnő
Karády Anna: A füredi lány
Ken Follett: A katedrális