A ​komornyik 65% 24 csillagozás

Igazából nem vártam túl sokat ettől a könyvtől, a százalék miatt, így nem is csalódtam benne.

Az eleje nagyon jó volt! Mindvégig mosolyt csalt az arcomra az, hogy Eugene valóban boldog, önzetlen, s mélységesen hálás volt. Persze voltak benne kifejezetten szomorú, rasszista részek, ezeken igyekeztem gyorsan túltenni magam.
A komornyikról szivesen olvastam volna még, illetve a kedves családjáról is.
A könyv közepe száraz volt, csak úgy nyüzsgött az adatoktól, nevektől és számoktól, ami kicsit zavart, hiszen sokkal jobban szerettem volna pár konkrét „kis történetet” olvasni.
A regény vége is tetszett, mert érdekel a filmek világa, de összességében felejtős.

Egynek jó volt, viszont a filmet ezerszer jobban ajánlom!

_„Az elnökké választott Barack Obama tűnt fel a színen. A komornyik boldogan fordult hozzám:
– Én mondom, ez már valami. Látni őt, ahogy ott áll, ez mindennél többet ér.”_

A könyv címe kicsit megtévesztő, mert a film alapján Eguene történetét vártam, regényes formában. A könyv valójában dokumentum regény.
Az elején megismerkedhetünk Eugene-el, akiről Barack Obama választási kampány alatt Haygood cikket írt, majd később ez a cikk végigsöpört az államokon, és megihlette a filmes világot, alapot adva A komornyik c.filmhez.
Nagyon jól fűzi a történetet az író, bemutatja az 50-60-as évek amerikáját, a rasszizmust, hiszen mindezen eseményeknek Eugene tanúja volt, és fekete komornyikként beláthatott a színfalak mögé is, de hallgatnia kellett mindig, minden körülmények között. Diszkrét volt, és ezzel nagy elismerést vívott ki munkaadóinál, a mindenkori amerikai elnöknél.

A könyv második része a film elkészülését mutatja be, pontosabban, hogy a cikk megjelenése után, hogy lett Eugen életéből film. Ezzel együtt dokumentálja azt is, hogy hollywood az egyes korszakokban hogy viszonyult a fekete színészekhez, fekete filmekhez, és mennyi változásnak kellett lennie ahhoz, hogy egy ilyen film megszülethessen.

Nekem nagyon tetszett, olyan volt a könyvet olvasni mintha egy hosszú dokumentum cikket olvasnék, aminek a központi témája a rasszizmus, és, hogy az elmúlt évtizedekben mi változott Amerikában ezen a téren. Mindennek középpontjában egy fekete komornyik áll, aki mindennek szem- és fültanúja volt.

A filmet még nem láttam, és így kezdtem elolvasni a könyvet. A filmet a könyv olvasása után terveztem megnézni, reméltem, hogy az majd kiegészíti az olvasottakat. Sajnos csalódnom kellett, mert a könyv nem Eugene Allenről, a komornyikról, életéről, és amit a legjobban vártam volna, nem a munkájáról szól. Szinte csak érintőlegesen ismerjük meg a történet főszereplőjét, annak családját, és csak a legfontosabbakat tudjuk meg róla. A könyv leginkább a film által felölelt korról, a színes bőrűek szegregációjáról, illetve a film előkészületeiről, forgatásáról szól, de ezt is mind szinte csak érintőlegesen, és elnagyolva. Egyszóval még meg kell néznem a filmet, hogy megismerhessem Eugene Allent, a KOMORNYIK-ot.

Kár, hogy ennyire rövid volt, szívesebben olvastam volna többet is Eugene-ról, a családjáról, a munkájáról, az életéről a FH-ban. A filmhez kedvcsinálók jó volt, és összeszorult a szívem pár helyen, de az a rossz a könyvben, hogy túl rövid.

Ez a könyv csalódás volt számomra. A cím alapján azt vártam, hogy tényleg megismerhetjük Eugene Allan életét, a születésétől fogva, hogy hogyan is jutott el a Fehér Házig. Oké, volt az elején a beszélgetés, de az gyors volt, nem részletekbe menő, egyszerűen… nem könyvbe illő. Elhiszem, hogy cikket akart csak róla írni, de akkor miért lett belőle könyv? Vagy ha már könyv lett belőle, akkor miért ez a címe? Lehetett volna az alcímbe belebiggyeszteni, hogy 'Így készült a film', mert végülis a száraz adatok mellett, erről szól még, hogy milyen nehézségek árán jutottak el odáig, míg befejezték a történet moziváltozatát.
Három csillag, mert maga a történet tetszett volna, érdekes lett volna… bővebben kifejtve.

Nagyon tetszett – az eleje! De a végefelé már átment a filmes részbe és az már annyira nem jött be. De ezt leszámítva hihetetlen könyv. A könyv olvasása előtt utáltam a rasszizmust, de most egyenesen gyűlölöm… Az hogy ezt mind átélte afroamerikai ként, méghozzá úgy hogy komornyik volt a Fehér Házban elképesztő.. Akinek tulajdonában van ez a könyv az becsülje meg. És jó tudni, hogy vannak olyan emberek akik kevesebb fizetésért résztvettek ebben az egész dologban, mert részesei akartak lenni. Örülök, hogy megakadt a szemem a könyvtárban ezen a kis csodán. :)

Érdekes, dokumentarista könyv, mintha egy hosszabb cikket olvasna az ember 'a' komornyik életéről. Eugene Allan azonban ebben a könyvben is a háttérben maradt, inkább a faji megkülönböztetés 20. századi történetére, konfliktusaira világít a rá az író.
A második rész pedig egyértelműen a film készültének a hátterét mutatja be.

Ilyen meglepetés sorozatot nem okozott még könyv nekem. Azzal kezdődött, hogy milliószor szebb ez a keménytáblás tünemény, mint a webshopos fotóról látszott. Kézben tartani is egy élmény, s szerkesztésében is roppant olvasóbarát. Szinte súlytalan, könnyű olvasni a méretes betűtípusa és szellős sorközei miatt. Roppant kellemes érzés lapozni egy ilyen alkotást, a magamfajta könyvfalóknak is, kik nemcsak az olvasnivalóra, de annak külsejére is igényesek. Mondjuk ki, ez klassz!

S, hogy mi van belül? Újabb meglepetések. Az előszót a mozikban már vászonra került Komornyik című film rendezője, Lee Daniels írta, s én pislogtam értetlenül. Előbb volt a film, aztán a könyv? Bizonyára. Lapozzunk.

Az első fejezet, a komornyik találkozását mutatja be a szerzővel. Wil Haygood hosszas keresgélés után megtalálja a férfit, aki 34 éven át dolgozott a Fehér Házban, szolgálva 8 elnököt s családjaikat. Feleségével élnek szerényen kis kertes házukban, ahol szívesen fogadják a kíváncsi újságírót. Az egykori komornyik mesél élményeiről, s megmutatja a pincében őrzött dokumentumgyűjteményét is, ami fotók és levelek tömkelegéből áll, javarészt az elnököktől. Hogy mi a meglepetés? Nincs konkrét történet. Tudjuk, hogy délről, a gyapotültetvényekről indult, ahol rabszolgaként dolgozott, s felküzdötte magát a Fehér Ház főkomornyikjává, de a folyamatról mélyebben nem tudunk meg semmit.

A második rész, a Mozgókép címet kapta. Ettől résztől már nagyon vártam volna, hogy megismertesse a komornyik életét, de nem. Még mindig nem. A filmforgatás kulissza titkait tartalmazza a hozzájuk szükséges adatokkal. Itt is a szerző mesél. Wil Haygood roppant büszke rá, hogy ő maga is részt vehetett a film forgatásán, és rengeteg érdekességet oszt meg élményeiről, amit a könyv hiányában talán sosem tudhatnánk meg. Ilyen például a szereplőválogatás. A komornyik című film szereplői ragaszkodtak hozzá, hogy ők játszhassák az adott szerepet, ezáltal egy eszme képviselőivé válhattak. Többről van szó, mint a szerepért járó fizetés nyújtotta öröm, hiszen a filmnek legalább olyan vaskos mondanivalója van, mint az egyébként a könyvben is emlegetett Forest Gump-nak. Rengeteg nehézségről ecsetel Haygood, amik felmerültek a filmforgatás kapcsán, a legsúlyosabbak az anyagi problémák. Többször is leállították a forgatást, mert elfogyott a pénz.

Bár a komornyik története nem került a bele a könyvbe, remek „előzetest” tartalmaz a filmhez: „Ez egy fekete komornyikról szól, meg néhány harcos fekete srácról a polgárjogi mozgalom idején. Arról szól, amit ők maguk tettek, arra késztetve a mindenkori amerikai elnököket, hogy sorakozzanak fel mellettük.” Oprah Winfrey, aki a komornyik feleségét játssza, így vall az elnökök szolgálójáról és nejéről: „Ők testesítik meg az egész fekete középosztályt, és senki sem ismeri őket. Csodálatos történet.”

Végül azt mondanám, hogy ez a könyv egy remek kedvcsináló a filmhez. Azon ritka esetek egyike, amikor a film a könyv nélkül létezhet, de a könyvnek a film nélkül aligha van értelme. Szóval, akit érdekel egy komornyik szemszöge, aki évtizedeken át néma szemtanú volt a világ legbefolyásosabb otthonában, vegye meg ezt a kötetet, mosolyogja végig, aztán üljön be a filmre. Én így fogok tenni.

Nagyon élveztem ezt az olvasást, meglepett, megmosolyogtatott, de nem igazán tudom megfogalmazni, mit szerettem benne annyira. A történet megható, a történelmi vonatkozások nagyon érdekesek voltak, de azt, amiért a szívemhez nőtt, nem a leírásokban találja az ember. Picit kifacsarva éreztem magam, spoiler, amikor teát szolgált fel a Kennedy gyerekeknek, vagy amikor láttam róla a fényképet, amin két tonna sálba van bugyolálva a 2008-as választásokon. Eugene Allen egész egyszerűen az az öreg bácsi a buszon, akire ha nem mosolyogsz rá, úgy érzed, kihagytál valamit. Akin látod, hogy tud valamit, amit te nem. Bennem ezt az érzést hagyta a könyv. Mindezek ellenére van az az idegesítő tulajdonsága, hogy nagyrészt azért íródott, hogy megnézd a filmet, és ha hagyod, ez háttérbe szorít minden mást. Szerintem ne hagyd.
Történet: 5/4,5
Borító: 5/5*