A ​290. számú auschwitzi fogoly 105 csillagozás

Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Ami ​ebben a pokoljárásban vonzó – különös, hát a borzalomnak is lehet bája? –, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: „Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom.”

Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden „naprakész” csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét.

És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek.

Az olvasót magával ragadja a szerző… (tovább)

Az auschwitzi halálgyár rémtettei és Anus Mundi címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 1981
368 oldal · ISBN: 9630916967 · Fordította: Murányi Beatrix
>!
Kossuth, Budapest, 1978
400 oldal · ISBN: 9630909553 · Fordította: Murányi Beatrix

Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

„…elveszítette az ember a hitét mindenben, még Istenben is. Ha létezik – és én gyerekkoromtól fogva ebben a hitben nevelkedtem –, hogyan engedheti meg, hogy tömegesen gyilkolják a védtelen embereket, ráadásul olyanok, akik a Gott mit uns feliratot viselik katonai derékszíjuk csatján?”
Hát hány Isten van?!
És hány lépcső, hány fokozat van a pokolban? Milyen lehet érezni, hogy rúgnak-vágnak-éheztetnek, de még mindig jobb, mint a többieknek, akik zsidók?!
Öt év egy haláltáborban. Letehetetlen könyv a lehetetlenről. A túlélés könyve. Csak az a kérdés, hogyan lehet élni ezután.
Sok hasonló témájú könyvet olvastam már. Ez a legjobbak közül való.

>!
n P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Sohasem hittem, hogy ilyen sokáig lehet haldokolni…" – az első néhány nap élménye a táborból.
Tényszerű alvilági útikalauz, részletes és pontos beszámoló a lét elviselhetetlenségéről.
Belépsz te is vele, ott élsz-halsz velük. Neked is fáj.
Éhezel, fázol, rühes és tetves leszel, ütnek és vérzel…belül.
A …lelked vérzik miközben olvasod.
Érzelemmentes írás. Mert nem volt már mit érezni?
Azt mondja: – Auschwitz? Az ördög hallott róla – s legyint.
Azt mondom:-Auschwitz? Az ÖRDÖG hallott róla!
Ahol a szökés sem megoldás, mert van kollektív felelősségtudat…
Ahol a „jóképű Mengelével'” találod szembe magad.
Embercsapda.
A haláltábor utáni nemzedéknek íródott? Foglalkoztatja-e őket, minket a láger lét?
Van már azóta Irak, Irán, szerbek, kurdok, tálibok, amit akarsz ha az embertelenség érdekel.
Mégis csak a saját életedet akarod túlélni.
Világvégétől félsz.
Van, aki már azt is megélte, túlélte. A saját világának végét.
„Búcsúzom Auschwitz, túléltelek, de mi lesz ezután?”
Az ördög nem csak hallott Auschwitzról, hanem ott volt.

És mindezek után, emlékszem, valaki egyszer ezt mondta:
"Isten az embert a saját képére teremtette.
– nem egy hibás isteni lény és nem egy javított állat."

>!
pikkupilvi
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Itt, a molyon szereztem tudomást erről a könyvről, és milyen jó, hogy így volt! Ez egy borzalmas könyv. És borzalmasan jó. Szerény ismereteim a lágerek belső működéséről, hierarchikus viszonyairól, a túlélés minden fortélyáról jelentősen kibővültek.
400 oldal sűrű gyomorba rúgás érzés olvasni, igaz, néha csak pofozkodássá szelídül, de van, hogy majd' belepusztulsz.

>!
Ildó P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Ez a könyv mutatja, hogy a legegyszerűbben megfogalmazott mondatoknak is, mekkora erejük lehet. Egy nagyon részletes, érzelemmentes, tényszerű leírást kapunk mindenféle borzalmakról, amely mégsem vádol, csupán a túlélés lehetőségeit részletezi. Öt év egy koncentrációs táborban, melynek olyan váratlan a felszabadítása, hirtelen nem is tud mit kezdeni ez ember a rátörő szabadsággal. Mihez is tud kezdeni ezután egy ember, aki még élete elején jár, de a legrosszabbat már megtapasztalta, látta?
Ennyire embertelen körülmények között is foglalkoztatják őket az olyan emberi érzések, mint a szerelem.
A maga egyszerűségével számomra mégis különösen sokkoló élményt nyújtott. Minden eddiginél határozottabban csapott arcon, hogy ez a valóság, ez tényleg megtörtént, embereket semmisítettek meg emberek, vagy inkább „emberek”.
Gondolkodtam a csillagozáson is, lehet feljebb kellene vinnem.

>!
Nilla I
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Ez a könyv a valóság.
Ez a könyv a rettenetes történelem.
Ez a könyv fáj.
Ezt a könyvet kötelezővé kéne tenni.

>!
Roszka
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Rémálmaim voltak,míg olvastam. Döbbenetes! Nincs nagyobb szörnyeteg az embernél!

>!
Galambdúc
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Nehezen olvastam, az utolsó száz oldalon felgyorsultak az események. Részletes és érzékletes leírása gazságnak, ármánynak, mindennek, ami az embert hihetetlen mélységekig aljasítja. Próbáltam történelmi regényként olvasni, ebben aztán nem volt semmi felemelő. Azt gondoltam, a túlélés valami magasztos dolog, de hogy mennyi csel és hazugság és közöny vezet el hozzá, arról sokkoló volt hallani. Az őszinteségért respekt, de sok részlet gyomorforgató. Jó adag szerencse és furmány kellett ahhoz, hogy az ifjú Kielar közel öt évet ellavírozzon a lágerek világában, de neki volt igaza: életben maradt, amit sok millió társa nem mondhatott el magáról.
A könyv és a főszereplő alakja amúgy lehetne minden, csak nem bájos, ahogy a fülszöveg írja.

>!
Filippino P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Mostanában sok koncentrációs táboros könyv került a kezem ügyébe, és mind nagyon tetszett. Furcsa érzés olvasva átélni, átérezni azt, amikor az ember a legeslegmélyebb gödörbe és kilátástalanságba süllyedt.

>!
Diosz P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Letehetetlen és szívszorító. A kicsit szenvtelenebb, ez az eseményeket tényszerűen leíró hangvétel ami még megdöbbentőbb hatással van az emberre.

>!
szikszai_2 P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Auschwitzról kevés ilyen könyvet olvastam eddig. Egyszerre borzalmas és letehetetlen a könyv. A végére azért várjuk a szabadulást. Alapmű a témával kapcsolatban.


Népszerű idézetek

>!
spoiler

Járműveken utaznak a fogságba. Mi gyalog vánszorgunk a szabadság felé.

>!
Ildó P

Aznap este buzgón imádkoztam, hálát adtam Istennek, hogy elvitte az auschwitzi tábor egyik legnagyobb hóhérját. Csak így tovább! Remény költözött a szívembe. Hátha túlélem a lágert? – gondoltam először úgy, mintha teljesen lehetséges dologra gondolnék.

150. oldal

>!
R_Kingaa

Nehéz megmenteni valakit, aki nem akar élni.

60. oldal, Nem mindenkit sikerült megmenteni

>!
R_Kingaa

Csak holnapig!- ahogy a régi lágerjelszó mondja.

192. oldal, Csak a kéményen át lehet kijutni

>!
Diosz P

– Fel a fejjel! Holnap megint benézek hozzátok… ha még élek! – tette hozzá filozofikusan, és becsukta maga mögött az asztalosműhely ajtaját.

213. oldal

>!
Diosz P

A lágerben egyik napról a másikra éltünk, az volt az egyetlen cél, hogy holnapig kihúzzuk.

85. oldala

>!
Ildó P

Hány magyart gázosítottak már el?… Legalább százezret, mit is beszélek: kétszáz-, négyszáz-, ötszázezret! Végül, úgy látszik, elfogytak a zsidók Magyarországon, mert a transzportok kisebbek és egyre ritkábbak lettek.

264. oldal

>!
Ildó P

Őrök vettek körül, pórázon tartott kutyákkal, és az erdőn túl feltűnő nyílt térség felé hajtottak. Tehát vége az ötnapos utazásnak! Hála istennek!
     Nincs is jobb egy tábornál! Legalább enni adnak!

345. oldal

>!
Ildó P

Talán a katonás külsejének köszönhette, hogy Danisz megtette ilyen „nehéz” blokk parancsnokának. Milyen csalóka olykor a látszat! Kiderült, hogy Adam okos, becsületes, erélyes, de igazságos ember. Volt annyi esze, hogy kiabálással és szolgálatkész viselkedéssel álcázza magát a blockführerek és Danisz előtt. Valójában szentimentális, lágyszívű, sőt érzelmes volt, ez különösen olyankor látszott, amikor levelet kapott Krakkóból a feleségétől, akit imádott, és aki után nagyon vágyakozott. Sohasem felejtem el, amikor az egyik blockführer ráparancsolt, hogy botozzon meg egy foglyot, aki a priccs alá bújt, amikor a kommandók munkába indultak. A „ruszki” könnyen kiállta az öt botütést, de Adam a kínok kínját szenvedte verés közben.

226. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Merle: Mesterségem a halál
Rupert Butler: A Gestapo története
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Jorge Semprún: A nagy utazás
Helga Weiss: Helga naplója
Kertész Imre: Sorstalanság
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Havas Ágnes: „Elmondom hát mindenkinek”
Emma Donoghue: A szoba
Nyiszli Miklós: Orvos voltam Auschwitzban