Académia ​occulta 5 csillagozás

Wictor Charon – Szepes Mária: Académia occulta

Az Académia Occulta szintetizáló mű, egyszer elolvasni nem elegendő. Aki azonban újra és újra alámerül lelki és szellemi mélységeibe, olyan kulcsokhoz jut általa, amelyek önmaga és a világ értelmének felismeréséhez vezetik.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az Arkánum Szellemi Iskola Könyvtára Arkánum Szellemi Iskola

>!
Arkánum Szellemi Iskola, Budapest, 1994
382 oldal · ISBN: 9638511877 · Fordította: Szepes Mária

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

DrEmergencyGrooveHouse>!
Wictor Charon – Szepes Mária: Académia occulta

Nem is tudom. Először nagyon nehéz könyvnek tűnt. Aztán vicces. Végül érdekes. Mint művelődéstörténeti kuriózum, bátran ajánlom bárkinek. Érdekes világszemléleti modellt mutat a könyv. Számomra talán túl sok benne az eszme, és az ontológiájával sok helyen nem értek egyet – úgy tűnt, hogy a kor „gyakorlatias” előítéletei fűtik, amivel Hamvassal, Várkonyival, Weöressel, stb. ellentétben nem száll szembe, hanem harmóniába hozza saját gnosztikus-ízű mondandójával – de abszolút el tudom képzelni, hogy aki a szepesi világban mozog, annál telitalálat lesz. Engem bár nem idegenített el jobban tőle, világossá tette: Szepesék nem az én világom.

Viszont továbbra sem tetszik, hogy fölöslegesen bonyolít, mindent ezerszer köt össze és át, szcientifizmust a rózsakeresztességgel, hogy ember legyen a talpán aki ezt a tengernyi szinkretikus rokokó szoborcsoportot át tudja látni. Ha zeneműként akarnám megfogalmazni, olyan mint egy Wagner darab, ahol csak és kizárólag crescendo van. Ugyanakkor már-már megközelíthetetlen bonyolításai ellenére érzem, nem győzi hangsúlyozni, minden mágia, misztikum, megvilágosodás, Prima Materia csak karnyújtásra van tőlünk. Amenti meg a szomszéd udvarban található. Ez akár veszélyes is lehet, ha valaki csupán menekülési útvonalként vagy pajzsként használja a spiritualitást. Csak ki kell emelni az idegen kifejezések káoszából a nekünk tetszőt, és már is megvagyunk a csinos és önromboló személyes mitológiánkkal. Óvatosan kell bánni ezzel a könyvvel – egyszer elolvasni tényleg nem elég. Sem kétszer, sem háromszor. Ahhoz pedig már jobb könyveket is írtak.

Művelődni azért remek. Komolyan venni stílusa miatt nem tudtam. Rengeteg helyen kijelent ezt-azt, igen homályosan; a homályt pedig szinte mindig fokozza, hogy nagyon nagyon nagyon nagy szavakat használ. Csak úgy röpködnek a szuperlatívuszok.

Dante és Milton közelebb visz. Szvsz. Meg a népmesék. És az archaikusok. Ó, azok az archaikusok!…

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Deepak Chopra: A varázsló mágiája
Kátai Mihály: Dél Kapuja
Sol Rayond: Ji King
Deepak Chopra: A mágus útja
Mérő László: Az ész segédigéi
Deepak Chopra: Merlin és Artúr király
Kondorosi Noémi: Ami a hittan órán kimaradt
Müller Péter: Életművészet
Erdei Zoltán: A metafizikai egyedüllét fokozatai
Balogh Béla: Többszintű gyógyulás