Éhség 65% 24 csillagozás

Tartok attól, hogy ez a könyv leginkább azok figyelmét köti le, akik leplezetlen imádattal nézik újra és újra a könyv cselekményét csak lazán követő Éhség c. Tony Scott filmet, a csodálatos Deneuve-vel a főszerepben. Mind a film, mind a könyv inkább a belső történésekre koncentrál, mint a fordulatokra, és az egész regényt áthatja az érzelmek és érzékek olykor egészen erotikus játéka, melyek fő manipulátora Miriam. Engem nagyon lekötött ennek a vonzó és erős lénynek a belső világa, aki hiába áll az emberek fölött, végtelenül függ tőlük, és nemcsak fizikálisan. Éhsége nem pusztán a vér utáni kínzó vágy, de az örök társ utáni sóvárgás is.
Kétségtelenül a könyvben vannak suta jelenetek, Tom figurája kifejezetten rosszul sikerült (talán nem véletlen, hogy a filmből teljesen kiírták), és a történet is kurtán-furcsán ér véget, mégis van valami különös, számomra szinte delejes hatása ennek a történetnek.

Nekem speciel bejött, mivel kvázi ez a szakmám (biológia), a tudományos kifejezések nem zavartak, sőt, örültem, hogy megpróbálják logikus szempontból is követni a természetfelettit, ez nagyon is emberi. Pont ez az ellentét fogott meg (emberi – nem emberi között), bár főleg a vége felé. Először számomra is nagyon abszurd volt, aztán elkezdtem érzelmi szempontból követni, és úgy más élmény. Aláírom, hogy rá kell hangolódni, és hogy ez nem feltétlenül egyszerű, viszont utána teljesen átértékeli az ember és nagyon meg tud ragadni. Én nem láttam a filmet, így spec izgultam a végén. Gondolom azért ilyen a lezárás, mert van még rész (bár magyarul nem jelent meg a trilógia többi része) vagy mert ezzel is az öröklét állandó körforgását, unalmát kívánja szemléltetni (amihez természetesen a szenvedő alany fájdalma is társul, hiszen számos veszteséggel jár egy ilyen élet). A regény erre is helyez hangsúlyt, de tény, hogy nyersebb formában. Amiért még érdekes szerintem, az pont ez a vámpíreszmény, az unalom, az egyedüllét, az elnyomott szexualitás, és a félelem – amik miatt anno megjelentek az első vámpírmítoszok a középkor elején. Visszatér az eredeti értelmezéshez, csak modern köntösben, ezért saját véleményem szerint nem csavar akkorát a dolgon mint amekkorát a beharangozó említ. Egyébként tudományos részről egészen helytállóak a kifejezések a könyvben említett folyamatokra, ez jó pont, mert sok mű csak úgy dobálózik velük. Nekem összességében tetszett, viszont nagyon érzelmi oldalról kell olvasni, mert ha az embert nem fogják meg a belső folyamatok, a kontroll, a manipuláció, stb. akkor nem egy izgalmas regény, nagy volumenű akciókat nem tartalmaz. Aki ilyen vámpírtörténetre vágyik, vagy romantikára, azoknak én nem ezt a könyvet ajánlanám. Én sokkal inkább pszichológiai, filozófiai, ugyanakkor némileg misztikus és erotikusabb (de nem erotikus! az elején annak tűnik, de a végére átértékeli az egészet) tartalmat kedvelőknek tudom javasolni, ám nem egy konzervatív olvasmány. Részemről ez is jó pont, de teljesen megértem hogy valakiből miért vált ki erősen negatív reakciót.

Nekem nagyon furcsa volt a könyv hangulata. Viszont az tetszett, hogy más megvilágításba helyezte a vámpír létet. Itt arra gondolok, hogy akiket átváltoztat Miriam azoknak halhatatlansága csak pár évszázadig tart. Ennek az okát boncolgatja az író és a megoldását.
A szerelmi szál nem tetszett benne, márpedig azért mert egy 13 éves kislányt akar átváltoztatni párjául Miriam. Számomra egyszer olvasható volt :)

hát nem is tudom mit írjak róla…Az biztos hogy nem egy romantikus lányregény….Nekem néhol kicsit durva meg undorító volt, de lehet hogy csak a megfelelő hangulatomban kellett volna a kezembe venni.
Ami határozottan zavart benne: az orvosi kifejezések, szakszavak, főleg a vége felé.

Nos aki a kezébe veszi, az legyen vele tisztában, hogy nem a manapság elterjedt szétfolyós vámpír-szerelem témájában fog olvasni!