A ​bal lator lemászik a keresztről 30 csillagozás

Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Nyikorgó ​kerékpárján izzadó plébános; a kihalt utcán rohanó eszelős, kezében kukoricaszár; árnyékban rejtőző alakok a pincesoron; bomló madártetemmel játszadozó kislányok. A magyar tanyavilág, a haldokló zsákfalvak, az elöregedő és elnéptelenedő települések krónikáját sokan megírták már. Regényként. Elbeszélésfüzérként. De nem példázatként. Egyáltalán, nem gyanús írói vállalkozás a 21. század elején előállni egy példázattal? Nem idejemúlt már morális tanulsággal házalni?
Wesz Péter prózája a példázat és a szociográfiai igényességű elbeszélés, a nincstelenek világát megjelenítő történetek megújítására tesz kísérletet. A bal lator lemászik a keresztről nemcsak a 2010-es évek Magyarországának falusi rögvalóságáról ad látleletet, a leszakadó vidék környezetében a jó és a gonosz örök harcát is színre viszi. Messze állnak tőle a dörgedelmes erkölcsi magyarázatok, de óva int attól, hogy a falu tipikus karaktereinek mindennapi küzdelmeit biztos távolból, némi kiábrándultsággal,… (tovább)

>!
Napkút, Budapest, 2019
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638652
>!
Napkút, Budapest, 2019
168 oldal · ISBN: 9789632638782

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Túl sokat kattogunk a példázatságán ennek a kicsi gyöngyszemnek. Merthogy gyöngyszem ez bizony, de ha mindenáron bele akarjuk látni/tudni/érezni azt a mélységes erkölcsi tanulságot, eligazítást, ráadásul biblikus útmutatást, akkor elbukik az egész. A példázat, ha már mindenáron keretbe akarjuk szuszakolni a Bagisanyi kényszerű létezésének plasztikus, tapintható mocskát, nem a leginkább fitt forma ide. Mert akkor, kénytelenek vagyunk beengedni a jeleneteket a maguk szükségszerűen megkopott, de kissé erőltetett színeivel… Mert muszáj lesz mellékszereplőket felkajtatni, akiket pedig még nevesíteni sem szabadna igazán… Mert akkor megmozdul a film és a borzalmában is gyönyörűséges fekete-fehér szociofotó, kényelmetlenül didaktikus, túlhangsúlyozott tragédiákká közhelyesül.
Pedig az igazi erősség, a nyomás, a kényelmetlen hasba rúgás pontosan ott van, az állóképben. Nem kell mozdulni a jelenetnek, nem szükséges történetet farigcsálni hozzá, a kutyának se kell ma morális szabadjáték, ha az olvasó nem érti meg a dolgok lényegét egy-két-három fekete-fehér snittből, akár össze se tartozó vágóképekből cigánysorról, segélynapi uzsorásokról, dögkúti élelemszerző túráról, a döglött verebek, meg a homok és kő varázslatos gyermeki csodavilágáról, a tegnapról tegnapelőttre élés egyszerű mindennapjairól.
Ha látod ezeket a képeket és éltél már annyit, hogy mögötte ne csak a kép fehér hátoldalára bambulj, akkor nem kell fölöslegesen belemozgatni idegen karaktereket, nem kell a mozgófilm kamionnal, funkció nélküli Pándor-Kukó jelenetekkel, no meg órával, és szájbarágós zsanválzsansággal. Elég, ha csupán a fekete és a fehér színekké és árnyalatokká válik a látótered szögletében, és kellemes agytörzsi simogatás helyett, igazi kényelmetlen, sokáig beékelt, tudat alá tokosodott tüskévé válik. Akkor lesz egyszerűségében nagyszerű az írás és akkor ütnek majd hatalmasat azok a hihetetlenül hiteles és egyébként baromi jól működő interakciók, amik egyébiránt nem igazán szükséges, de a színen hívatlanul is megjelenő karakterek között mozgatnak olyan szálakat, amelyeknek a fele is elégséges lenne.

Nagyon igaz, rútságában gyönyörű, „autentikus ríltájm magyar nyomorpornó”, de könyörgöm, ne legyen példázat
Óriási megtiszteltetés, hogy ilyen kvalitású szerzőkkel létezhetek egy közösségben, mint amilyen Wesz Péter is. Olvassátok el a bal latort, nagyon fontos írás ez a szép magyar árnyékvalóság igazi arcairól.

7 hozzászólás
Csabi P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Néha elgondolkodom atlétikai vagy úszóversenyeket nézve a 7.-8.-12. helyezetteken. Hogy őket tulajdonképpen mi hajtja? Ismerős a nevük, évek óta látom őket versenyezni, de mindig csak a mezőny második felében tűnik fel a nevük az eredménylistán. Én is tudom, ők is tudják, az ellenfelek is tudják, hogy sosem végeznek a dobogón, nem olyan jók, mint a legjobbak. De attól még ott vannak, és azért mégis, ha valaki a vb-n 9. 100 m gyorson, az azt jelenti, hogy az egyik legjobb úszó a világon.
WP is nagyon erős mezőnyben ugrott a vízbe ezzel az (első) regényével, Magyarországon óriási hagyománya van a nyomorgók, a leszakadtak, a társadalom páriáinak az ábrázolásában, nagyon komoly művek születtek a témában. WP regénye egy világvégi faluban játszódik, a falu egyik felében a fogyatkozó magyarok élnek, a másikban a „beduinok”. Meglepőt nem tudunk meg, a cigányok nyomorognak és lopnak, a magyarok alkoholizálnak és ügyeskednek, munka nincs, de van uzsorás, szóval minden a helyén van.
Először nem derül ki, ki is lenne a főszereplő, több szálon fut a cselekmény, kaleidoszkópszerűen villannak fel a párhuzamos életek. Sanyi, a cigány fiú, aki még billeg a bűn és becsület határán, Imre atya, a biciklis plébános, Attila, a magára hagyott kisfiú, és Pándor, a regény legrejtélyesebb figurája. Egymásba tekergőzik a sorsuk, mint a DNS spirál, bár a végén Sanyi felé húz a mérleg, ő válik főszereplővé.
Nincs itt semmi hiba, csak éppen nem éreztem elég erősnek a szöveget ahhoz, hogy magával ragadjon, hogy megdöbbentsen, hogy érezzek valamit. Talán az volt a baj, hogy nincs titok, nincs elhallgatás, ami megteremtené a feszültséget, minden annyira nyilvánvalóan megy a maga útján. Pontosabban nem mondok igazat, hisz itt van Pándor, a titokzatos, akiről nem tudunk meg semmit, csak valami misztikus köd övezi, ami szerintem nem illett bele ebbe a történetbe, a végén is úgy lép ki a sztoriból, hogy csak értetlenséget hagy maga után. Túl nagy volt a kontraszt ezzel a rögvalósággal, nem tudtam mit kezdeni vele.
A másik ilyen érthetetlen és idegen test a regényben a disztópikus zárlat. Csak pislogtam, hogy mi ez itt. Rögvalóság, mágikus realizmus, disztópia, túl sok ez egy 160 oldalas kisregényben.
A regény nyelvezetével sem tudtam zöldágra vergődni. Látszik, hogy WP vonzódik a költői képekhez, és van hozzá érzéke, némelyik nagyon találó, máskor meg viszont bántóan erőltetett. Pl. a szereplő bemegy a férfi wc-be. ”A piszoár peremén fanszőrkérdőjelek ültek”, ez nagyon érzékletes kép, de mindjárt a következő bekezdésben: ”a falból kiásító cél”, ami maga a piszoár volna.
Azt gondolom, kicsit elhamarkodott volt ezt a regényt ebben a formában megjelentetni, kellett volna egy jó szerkesztő, aki gatyába rázza az egészet. Talán majd másodjára.

1 hozzászólás
balagesh IP>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Az előttem nagyon pozitívan értékelő molyoknak köszönhető, hogy ezt a könyvet nem tettem félre a 30. oldalnál. Nem nekem valónak tűnt. Már a példázat kitétel is megijesztett. Ha az, akkor didaktikus lesz – rezzentem össze. Nem múlt el ez a rossz előérzet, hiába kezdett az egyik kedvenc és tényleg nehezen megemészthető példázatommal (amely a szorgosokat inti munkagőgjük elengedésére, és így a társadalmi egyenlőtlenség ellen is szól).
Nyelvileg olyannak is találtam, mint amire számítottam: közhelyes kifejezések, irodalmias, választékosságot erőltető mondatok. A figurák is olykor szétkenődtek. Egyszerűségük dacára kezdtek valami nyelvileg is komolyabb eszmefuttatásba. A hitelesség viszont mégsem veszett el. Tartott egy darabig, míg rájöttem az okára. Az van, hogy Wesz Péter abban zseniális, amiben a többség nem, miközben amiben a többség stabilan teljesít, abban ő döcög. Mert hiteles, valósként elfogadható párbeszédet a legnehezebb írni. Márpedig ezektől a szereplőktől ilyen megszólalásokat, ilyen egymáshoz szólásokat vártam el. Legyen szó a kocsiban feszengő pap+csajszi párosról vagy egy rendőri kihallgatásról, ülnek ezek a párbeszédek.
Nekem ez a jó vs. rossz transzcendentális vonal különösen nem jött be, nagyon erőltetettnek találtam. Egy ilyen mélyrealista könyvben ez az ellen-Imre atya eléggé kilógott a könyvből. A Legyetek jók, ha tudtokban is van persze ilyen transzcendens kapu – hát kb. az jutott eszembe róla. Számomra nagyon nem volt ez a figura koherensen beépített. Talán ha az emberek párbeszédében jobban előjött volna a Gonosz, ha lettek volna a babonára utaló mondások, amik abszolút beleférnek egy ilyen közegbe, akkor hitelesebbnek találom ezt a síkot.
Összefoglalva: egyrészt örülök, hogy kitartottam, megérte. Az egész olyan volt, mint mikor valami technikai sportban, ahol elképzelhetetlen, hogy ne csak profi csapatok legyenek jelen, felbukkan egy versenyképes kisiparos, aki technológia és felszereltség nélkül, de látható ösztönösséggel odatesz a pályára valami olyat, ami néhány igazán kiemelkedő tulajdonsága révén összemérhetővé válik a mezőnnyel, és éppen ettől a különbségtől válik ünneppé aznapra a sport.

6 hozzászólás
eme P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Wesz regényének helyszíne egy halott hely, egy zsákfalu a nyomor legmélyebb bugyraiból, ahol az átmázolt múlt sötét tónusai alól még sötétebb disznóságok sejlenek át. A mélyszegénység kilátástalanságba süllyedt világának képe ismerős, sokan nyúltak már a témához, mégis a regénynek ezzel a szocio vonallal sikerült engem leginkább meggyőznie. Szerettem erős atmoszféráját, pillanatképszerű jeleneteit, dialógusait. Ami azonban erre a realisztikus képre rávetül, a metafizikai-szürreális dimenzió, mintha kevébé zökkenőmentesen épülne bele az egészbe. Néhol erőltetettnek, kevésbé megalapozottnak éreztem bizonyos cselekményelemeket, ahogy az elbeszélő nyelvi, néhány szereplő gondolati megnyilvánulását is. A több műfajt (példázat, disztópia) is megidéző különböző elemek is, meglátásom szerint, helyenként fölöslegesen túlbonyolítják a telepről és lakóiról készült, remekül felvázolt képek sorát. Mindemellett természetesen nem lehet elmenni a regény alapvető morális, jóra és rosszra, igazságra és igazságtalanságra reflektáló kérdései mellett. Van-e kilépési lehetőség a kőbe-fába vésett életutakból? Megváltoztathatja-e a rosszba és bűnbe született, abban élő ember sorsát saját jóságával való szembesítése? Mi az igazság? És mihez képest beszélhetünk igazságtalanságról? Mekkora az egyes ember felelőssége és szabadsága ott, ahol úgy tűnik, az élet alakulása csak és kizárólag mások függvényében zajlik? Lehet-e az utolsóból első? És ha igen, mi szükséges hozzá?
A kísértés, sőt kísértések regénye is ez, döntések elé állító, gyakran aprónak tűnő, de sorsfordítónak bizonyuló gesztusoké. Kérdezésre és válaszkeresésre sarakall. Egyszerre ábrándít ki és csillantja fel a reményt. Ezt különösen kedveltem benne. Nem tökéletes írás, első regénytől azért ezt nem is várja el az ember. Néhol döcög, máhol viszont ügyesen bontogatja szárnyait. Számomra ez utóbbi volt maradandóbb belőle.

Cipőfűző P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

A cím alatti műfaji megnevezés: Példázat. Ha mindenáron profán irodalmi keretek közé akarnám szorítani, akkor viszont regénynek és novellafüzérnek is tekinthető. Rendelkezik koherenciával, de ugyanakkor jótékonyan szellős. Szerteágazó cselekménnyel bír, de egy személy egy tettére van kihegyezve, amiből aztán a példázat értelmét nyeri. Lehetne akár az utolsó megkísértés.

A hangulat megdöbbentően erős, pedig már láttam, olvastam ilyet. Azazhogy, csak ilyesmit. Elejétől a végéig belengi valami baljós. Lepusztult, egykor élénk vidéki település, a megszokás maga mögött alkoholizmust, nyomort és elkeseredettséget hagy azoknak, akik utóvédnek maradtak.
Mindezek ellenére a könyvnek lelke van, de elhagyja a lapokat, hogy később visszaszálljon beléjük. A konklúziója pedig lehetne akár az is, hogy mind hiába. A léleknek elég akár csak egyszer is kihagynia, a sivárság örök, és az is fel lesz falva, akinek jó a szándéka.

A példázat erkölcsi tanulságát a néhány oldalnyi 2. rész tartalmazza, de valójában vége lehetne az első elbeszéléssel. Nem azért, mert nem tesz hozzá a folytatás, hanem mert olybá tűnik, ez egy disztópia ígéretes kezdete lehetne. Ez a befejező rész hasonlít Houellebecq Egy sziget lehetősége című regényének végjátékához. Az egykor ismert világnak vége, a régi korhoz tartozó dolgok – itt most a bűnbánat – mit sem érnek.

>!
Napkút, Budapest, 2019
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632638652
olvasóbarát P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Műfaji megjelölése példázat. Nincs kegyelem az olvasónak, annyira közel hozza mélyszegénységet, a kilátástalanságot.Nem is tudtam a megszokott ütemben olvasni, egy ideje már több könyvet olvasok egyszerre és ha találkozom egy ilyen szöveggel, akkor fellélegzésként másikra váltok időnként. Eléggé kiszámítható, hogy mi lesz a szereplők sorsa. A történetben felcsillan némi remény,egyetlen szereplőnek mégis sikerül, a többinek meg mégsem?
Mindehhez egy különösen szép könyvborító.

AeS P>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Amennyire szeretem a magyar szocionovellákat és -regényeket, annyira finnyás is vagyok a megvalósításukkal és a történetükkel kapcsolatban, nagyon magas elvárásaim vannak, amiket Wesz Péter első kötete a vártnál jobb színvonalon ugrott meg. (Nem azért, mert tőle vártam keveset, hanem azért, mert a műfajtól várok sokat.)
Tetszett a hangulat, Pándor és Attila kapcsolata szerintem mesterien eltalált, még ha olykor gyomorforgató is.
Nem mindig példabeszédként gondoltam a könyvre, gyakran inkább irodalmi parafrázisként, főleg a vége felé, nem rontotta el a könyvet, de kicsit azt is éreztem, megmarad a biztonságos, régi vizeken.

fülcimpa>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Nálam ilyen a jó könyv kategória: nem műmájerkedő, hanem valós, hiteles, teljesen jó mondatokkal, frankón felvonultatott szereplő gárdával, lèlekre ható, sírós is meg röhögős, fájó, könnyesen boldog (nèha), reményvesztett, de mégis ott pislákol a reménykedès, az akarás.
Egyszerűsítve, egy szóval: szèp. Kívül-belül. Nekem. És ennyi bőven elég, èlmènyt kaptam.
Meséltem belőle részletet, mindenki nagyon nevetett, aztán látván a könnyes szemem, bizony elkomorult a társaság, hiszen ez nem vígjáték, hanem szenzációsan jól megírt drámai rèsz volt, de ha már nevetni is lehet rajta, akkor tragikomèdia, maradjunk ennyiben. Talán túl jól adtam elő.

Nahar>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

A magyar vidék haldoklik. Ezt az állapotot jeleníti meg a író valósághűen, életszagúan. Adott egy falu amely elöregszik és elcigányosodik (elnézést a kifejezésért, nem rasszistának szántam). Itt már nincs megváltás és kitörési lehetőség senki számára.
Néhány szereplő egyéni sorsán keresztül olyan társadalmi problémákkal szembesülhet az olvasó, amelyek sokakat érinthetnek, csak senki nem szeret beszélni róluk pl. korrupció, a fiatalok elvándorlása, munkanélküliség, alkoholizmus.
Úgy gondolom, hogy a mű rövid terjedelme ellenére, vagy talán éppen azért a drámai hatás kiválóra sikeredett.
A szerzőnek, akit van szerencsém személyesen is ismerni, további sok sikert kívánok!

mohapapa I>!
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

A Napkút Kiadóval való együttműködésem (ami szerintem nekem előnyösebb mint nekik) azzal is jár, hogy bizonyos értelemben orosz rulettet játszom a kiadványaikkal. Bár szavam nem lehet: amikor választok a kínálatukból, van arra lehetőségem a weboldalon, hogy beleolvassak a kötetekbe. Ezzel együtt a legutóbbi adagban két olyan könyv is bekerült, amivel kicsit megszenvedtem, és nem annyira élvezet, Hawaii, dizsi, napfény volt az olvasásuk, mintsem megdolgozás a „pénzemért”. Emiatt egy kicsit óvatos lettem ezzel a jelenleg utolsó, külsőre igen sikerültre álmodott példázattal. Nagyot sóhajtottam, amikor levettem a polcról, és úgy nyitottam ki, mint aki a bányába ereszkedik alá, lenyomni a köteles tizenkét óráját.

Wesz Péter könyvét a címe, a borítója és a műfaja (példázat) alapján választottam. Mert posztkeresztény állapotomban azért vonz, ami nem arcbamászón vallásos, és ami nem fárasztón, tutibiztosat mondó lelkiség.

Úgy vagyok ezzel, ahogyan egy nagyon kedves barátom, akire igencsak felnézek. Utánam úgy tíz évvel került ki a szervezett vallásosság keretei közül, ezer kérdéssel, kétellyel az egyházat, a Bibliát, a vallást illetőn. A múlt héten voltam nála.

– Zoli, te találtál választ arra, hogy… – s kérdezett erről, kérdezett arról. Én meg röhögtem. Ugyanis szakasztott így kérdeztem Ofi barátomat jó pár éve, aki viszont engem előzött meg a kiugrásban, és ugyanilyen epekedő reménységgel vártam, hogy kikerülve az egyik zárt rendszerből, azonnal bekerülhessek egy másik, koherens tutiba, lelkileg, eszmeileg teljesen összeborzolva a változások miatt, de ugyanolyan masszív korlátokkal, kapaszkodókkal, mozdíthatatlan igazságokkal, mint előtte. De Ofi is csak nézett rám, feleletül mondott egy-két bizonytalan valamit, ami korántsem hatott olyan összefüggőnek és sziklaszilárdnak, mint amiben közösen hittünk. Igazság szerint több volt benne a bizonytalan elem, mint a bizonyos, több a szabadság, mint amennyire valójában áhítoztam.

De válasz igazából azóta sem kaptam. Viszont érdekes módon taszít, amikor valaki, valami olyannal találkozom, aki biztos abban, hogy nála van a teljes igazság.

A keresés ellenben vonz.

*
Wesz Péter könyvének a fülszövege igen sokat ígér. Nézd csak meg! Én jobbára nem szoktam hinni a fülszövegi ígéreteknek. Kicsit olyanok, akár a politikai kampányok:ígérnek sok mindent, de hinni nem nagyon lehet nekik, hiszen el akarják adni a terméket. Ennek érdekében bevetnek mindent, kicsinyítenek,nagyítanak, elvesznek, hozzáadnak, értelmeznek, átértelmeznek, magyaráznak és belemagyaráznak. A lényeget és az igazat igen nehéz kihámozni. A helyzet azonban az, hogy jobbára mégis ott van.

Hát, igen, nagyjából így valahogy. Azonban valahogy egyáltalán nem. Na, azt hiszem, ideje belefognom, nem gondolod? Mit szólnál, ha a végén kezdeném?

ÖSSZEFOGLALÁS
Egyszóval: Wesz Péter regénye egy majdnem nagyon jól sikerült regény. Az alakjai élők, a cselekmény valós, mi több, több ponton átélhető, sőt, nagyot mondok: katarzis-közeli. Olvasmányos. Ez nagyon fontos!

Én vagyok az az olvasó, aki értékeli a stílusbravúrokat, az összetett szövegeket. Aki értékeli, de nem szereti. Mert olvasni számomra öröm. Ha munka, akkor már nem öröm. Amit élvezek, az nem munka. Amivel dolgoznom kell, és szívesebben csinálnék helyette mást, az munka. Ez nem azt jelenti„ hogy minden munka élvezhetetlen. Csak azt, hogy az élvezet helyett lehet, szabad mást csinálni, a munka helyett nem, azt meg kell csinálni, el kell végezni. A hű de összetett, nagyon figyelős, tele utalásokkal, rébuszokkal, metaforákkal szövegek megfejtése nem okoz számomra örömöt. Nem vagyok hozzá elég művelt, nem elég jó a memóriám és utálok gondolatolvasni. Ezért az ilyen szövegek nem is kötnek le igazán.

Aztán: nincsen bajom a leírásokkal, de ha egy szöveg csak leírás, elalszom. Van egy könyv„ tudatosan nem nevezem meg, mert sokan szeretik, és senkit sem akarok botránkoztatni. Szerelmetesfeleségtársamnak is az egyik kedvence. A könyv állandó élcelődés témája a részemről. Az eleje egy kancsót vagy vázát ír le. Ötven oldalon keresztül. Én a harmadikon félretettem a könyvet. Biztos van, akinek ez élvezetes, van aki le sem tudja tenni, képes elmélyedni a formák, anyagok, színek, minták aprólékos bemutatásában. Én nem.

Nem azt mondom, hogy egy regény, elbeszélés csak akkor jó, ha másból sem áll, csak akcióból, de azt igen, hogy számomra érdemleges cselekmény nélkül jobbára semmit sem ér egy szépirodalmi mű. Mert ha ilyen nincsen benne, én képtelen vagyok azonosulni.

Jól van, kanyarodok is vissza: A bal latornak van cselekménye, és a szerző jól is vezeti a cselekményszálat. Ahogy mondtam, annyira jól, hogy vannak olyan kis teljesen azonosulós pillanatok. Vannak bajok is, de összességében a jó pillanatok győznek. Nagyon szeretném már elolvasni Wesz Péter harmadik, negyedik megjelent regényét! Ez az első, ami megjelent neki.

A PESSZIMISTA REMÉNY REGÉNYE
Mit jelent a regény, oppárdon, a példázat címe? A lator szó jelentése: gonosztevő, gazfickó, elvetemült. A bal lator bibliai utalás: amikor Jézust megfeszítették, jobbján és balján is állt egy-egy kereszt, rajtuk két bűnözővel. Ugyan a Biblia nem említi melyikük, de a hagyomány úgy tudja, a bal oldalin függő ember szidalmazni kezdte Jézust: ha olyan nagy csodatevő, jöjjön le a keresztről, és mentse meg őket is. A jobbfelől megfeszített lator védelmébe vette a megváltót: ők ketten jogosan függnek a kereszten, bánt követtek el, annak a büntetését szenvedik, de Jézus semmi rosszat nem csinált, ártatlanul szenved. Jézus neki ígérte, hogy a paradicsomba kerül.

A párbeszédet a négyből csak Lukács evangéliuma említi, a többi egy kalap alá veszi a latrokat, együtt szidják a Krisztust.

S Wesz Péter ezt a megátalkodott gazembert mászatja le a keresztről. Fel is hívja rá a figyelmet egy rövidke fejezetben: ni, most mászik!

A lator egyértelműn beazonosítható a regényben: egy gyerekként gyilkossá vált cigány fiú, aki kikerülve a börtönből nem hajlandó többet gyilkolni. A bal lator jobb latorrá válik. Wesz szerint van kiút mindenhonnan, ha még neki is volt.

A regény pesszimizmusa optimista. A zsákfaluban játszódó történet minden szereplője olyan helyzetben van, ahonnan emberileg nem nagyon van hová lépni. A cigánysor pénztelen, de übergagyi bérekért nem hajlandók dolgozni, „azért a pénzért lehajolni sem érdemes”. S valóban: hányan vannak az országban, akik azért dolgoznak, hogy ehessenek, hogy kifizethessék a fejük feletti fedél költségeit, ahol pihenhetnek, hogy másnap újra dolgozhassanak? Értelmes cél ez?

A falu nem cigány lakói tartanak a „beduinoktól”, akik minden mozdíthatót mozdítanak is, agresszívek és reménytelen velük minden próbálkozás. Vagyis a fehérek tapasztalati úton lesznek rasszistákká, amit a cigányok viselkedése cseppet sem cáfol.
*
Semmivel nem tudom bizonyítani, de úgy gondolom, nagyon kevés ember lehet, akinek ne tapasztalati úton lenne fenntartása a cigányokkal kapcsolatban. Ami nem jelent azonnal és feltétlenül rasszizmust. A magam részéről még nem találkoztam senkivel, aki önként és dalolva választana magának cigány szomszédot. Az emberjogi aktivisták sem tüntettek még azzal a rasszizmus ellen, hogy a cigánysorra költöztek bizonyítani.

Többször írtam már a történetet. Amikor az Üllői úton laktam, lakott a házban egy oláh cigány házaspár, két gyerekkel. Négyen, tizenöt négyzetméteren. Komolyan ekkora volt a kakásuk.

Egyszer a munkából érkeztem haza, Erzsike, a feleség a két poronttyal szintén hazafelé tartott. Ömlöttek a könnyei. Felhívtam egy kávéra. Miután kicsit megnyugodott, mesélt.
– Az önkormányzatnál voltam, lakást intézni. Az ügyfeles nő úgy beszélt velem mintha kutya lennék. Mert olyan a bőröm, amilyen. Mert cigány vagyok. Egyből jött, hogy ugye, nincsen munkám, ugye, nem dolgozom? Ekkora gyerekkel, mondd, hogy dolgoznék?
A gyerek még kengurú-hordozós volt. Erzsike újra sírni kezdett. Ölelés, nyugtatás, kis idő, aztán tudta folytatni.
– De, tudod, az a helyzet, hogy bár nagyon undorító volt a nő, tudom, hogy a saját fajtám dolgai, viselkedése az oka, hogy ilyen volt velem. Egyik cigány neki olyan, mint a másik.

*
Erzsike, lám, ilyen is van, rasszista cigány volt, méghozzá úgy, hogy a rasszizmusa a saját fajtáját érintette. Nem öngyűlöletből, hanem mert reális volt. Ahogyan a férje, Jenci is, aki kőművesként annyit dolgozott, akár három másik.

Csak a tények kedvéért teszem hozzá, mindketten gyakorló keresztények voltak. Szerintem valamit számít.

S persze, azt mondják, hogy nem érv, én is, úgyis rasszista vagyok, de tudnám hozni a cigány ismerősök sorát, akik dolgoznak, rendes emberek, stb., stb.. S persze, hogy így van.

*
A katolikus pap nem tart senkitől, szomorún és Istenbe vetett utolsó hittel nézi, hogyan fogynak a hívek, és hogyan mállik szét a templomtető.

A falu számkivetettje, Pándor nem törődik senkivel, igazából vele sem törődik senki, de kicsit mindenki tart tőle. Mégis Pándor az egyetlen, a pappal egyetemben törődik a tehetséges kis cigány purdéval, akivel sem a csontalkesz szülei, sem senki más sem.

A polgármester és a sleppje a maga pecsenyéjét sütögeti, iparkodik a saját gesztenyéjét kikaparni a közös tűzből. Tény, rendet tesz a cigánysoron… De vajon jobb-e, mint akiket kipaterol a faluból, magasabb rendű-e a fehér galléros gazemberség, élettönkretétel. mint a betöréses lopás, a test test elleni gyilkosság?

Akarva, akaratlan egymást tartják sakkban a rendszerben élők, maguk is erősítve a rendszer belső törvényeit.

De a könyv címe az, ami. Lemászik az a lator! S Wesz Péter nagyon finoman mutatja, hogy úgy mászik le, hogy ott marad. Nem a fizikai változás a változás, hanem az, ami belül történik. A külső körülmények változása a legritkább esetben okoz pozitív változást: ha a szív, a gondolkodás nem változik, megette a fene az egészet.

– Figyelj, Zoli – mondta nekem a múlt héten a barátom, akire felnézek –, csináltuk ezt a keresztényesdit másfél évtizedig vagy többig. És mire volt jó? Mit változtunk mint emberek? Nézd meg ezt a két embert is, akit barátainknak mondtunk – megnevezett egy párost –, olyan megtértek, hogy rá akarják erőszakolni a hitüket, a tudásukat, a törvényeiket másokra. Ettől jobb lesz bárkinek? Ugyanolyan önzők, mint voltak, csak most az eszméik embertelen tukmálásával ölnek. S még csak észre sem veszik… Nem a legjobbat akarják kihozni a másikból, hanem az eszmék és elvek által akarják megfelelő emberré kényszeríteni. Nem tudtam tőlük mást kérdezni: „És boldogok vagytok?”

*
Hát, a legrosszabb a szeretet, ami csupán az elvekért, az eszmékért, a hit fenntartásáért szorgoskodik, nem pedig a másik emberért.

*
Nem bírom ki, hogy el nem mondjam. Ha nem igaz a történet, akkor nem mondtam igazat.
Pár hónapja halt meg Szigeti Jenő, egykori egyházam egyik vezető lelkésze. Érdekes, nem mindennapi jelenség volt. Úgy volt hithű, hogy nem volt vaskalapos, úgy hirdette Isten törvényét, hogy abból szeretet lett. S Jenő meglepően liberális volt. Volt idő, amikor irritált, hogy mennyire az. Aztán rájöttem, hogy a liberalizmusa a trakta mellőzése, a másik hitének, szabadságának a szeretet miatti meghagyása. Akár azon az áron is, hogy látszólag szembe megy a elvekkel.
Mert nem volt kis dolog, amikor a jó nyelvek szerint a temetésén más keresztény felekezet vezetője azt mondta, hogy Jenő igaz ember volt. De azt ízlelgesd, mit jelent, amikor egy hazai muzulmán vezető azt mondja a keresztény vezetőről, hogy az egy igaz ember volt! :-O

*
Nem, nincs baj, még mindig a regényről beszélek ám!

AMIÉRT A HARMADIK, NEGYEDIK REGÉNYT VÁROM
Wesz Péter kitűnően ír. Viszonylag ritkán feledkezem bele regényekbe. Tudod, úgy belefeledkezni, hogy teljesen ott vagy, hogy mintegy belülről látod az eseményeket, nem csupán olvasol egy könyvet, amiben megtörténnek. Nos, Wesz Péter képes úgy írni, hogy nem csupán az irodalomért olvasol, ha őt olvasod, hanem a történetért, a szereplőkért. Képes az érdeklődést felkelteni, fenntartani és egyfajta katarzisig vinni. Ennek eszköze a párhuzamosan futó cselekmények vezetése, szerkesztése, illetve a nagyon jól felépített, sematikusság mentes, élő karakterek sora.

Viszont nekem volt bajom a…
Megint hagyok valamit a bejegyzés eredeti helyére, a blogoldalamra is. S amit hagytam, itt találod meg:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/02/02/wesz_peter_a…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

– A változás nem jön el szembetűnő módon, a változás ott kúszik a fűben, fölmászik a fákra, és kibontja a márciusi rügyfakadás. Olyan lassú, hogy észre sem veszed. Amikor pedig már látszik, akkor már itt van, és ha visszanéznél az időben néhány évet, el se hinnéd, hogy ez megtörténhet, de a jelenben a változásnak nincs jelentősége, nem értelmezhető. Ami most van, az teljesen természetes.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
bordeaux I>!

Linda elfutott, és csönd lett; pattogó vezetékeken ingyenáram csordogált, dió szabadult ki a burkából a nagy fáról, gurult, gurult, láb tiporta, száj megette, apró háromszögű héjdarabokat köpött az útra, láthatatlan emberek nyújtogatták ki a kezüket a dermedt sárból, senki sem fogta meg ezeket a piszkos emberkezeket, senki se tudta, senki se akarta, senki se látta, nem is léteztek.

19. oldal

Nahar>!

„A házakban-a Szervátot nem számítva- alig ötszáz maradék, olyan parasztféle meg tengődő ember alkott, akik estéről estére a huszadik század vérző sebeivel feküdték tele az ágyaikat, és minden reggel kisírt gondolatokkal bújtak bele kínai papucsaikba, zömmel nyugdíjasok, akik csak nyugodt elmúlásra vágytak.”

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Menyhért: Füstös képek
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Végh Antal: Ha az Isten Nyulat adott…
Cserna-Szabó András: Sömmi
Gaura Ágnes: Túlontúl
Szemán Zoltán: Egy őrangyal naplója
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Orbán János Dénes: Búbocska
Milivoj Matošec: A hajónapló titka
Tar Sándor: Szürke galamb