Időrabló (Időrabló 1.) 32 csillagozás

Wesley Chu: Időrabló

A ​Föld a 25. században egy mérgező, elhagyatott világ, lakossága a túlélés érdekében a külső Naprendszerbe menekült, ahol gyengén, halálra ítélve tengődik idegen bolygókon és azok holdjai közt. Az emberiség fennmaradásának kulcsa az időutazás, azonban a történelem legveszélyesebb feladatainak elvégzésére egyre kevesebben képesek.

James Griffin-Mars kronoember, küldetéseket vállal a Föld múltjába, hogy ritka technológiai eszközöket szerezzen az idővonal megváltoztatása nélkül. A legtöbb kronoember nem éli meg az öregkort; az időugrásokkal járó stressz a személyes és jövőbeli kockázatokkal vegyítve felőröl mindenkit.

A nyugdíjazását bebiztosító, utolsó bevetésén James megismeri Elise Kimet, egy korábbi évszázadból származó tudóst, akinek a végzete szerint meg kellene halnia egy óceánba épített szerkezet megsemmisülése során. James a kronoemberek legfontosabb törvényét megszegve a küldetés teljesítésén túl megmenti a nőt, és visszahozza magával a jövőbe. Ezzel pedig… (tovább)

Eredeti mű: Wesley Chu: Time Salvager

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
464 oldal · ISBN: 9789634191438 · Fordította: Kerekes Éva
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191421 · Fordította: Kerekes Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Wesley Chu: Időrabló

A fekete mélységbe! – mondhatnám, ahogy a könyvben káromkodnak (amúgy ez tetszik nekem, lehet használni fogom), – ebben a regényben nincsenek mélységek. Vannak viszont az sűrűn és képletesen leírt akciójelenetek.
Röpköd a sok kábeltekercs, ragyog az exo, szakad a padló.
Olvastam, hogy Wesley Chu a filmes világból érkezett, így nem csoda hogy az akciófilmek vonalát követi a történet. A könyv hőse a hányatott sorsú, időutazó férfi, és egy megvédni való (ál)naiva tudósnő, aki aztán úgy ujja köré csavarja a palit, hogy arról koldul. Aztán van egy hős barát, egy egzisztenciális válságban lévő főnök, egy erőszakos nő, és jó karban lévő idős (szó szerint, nem is rossz szójáték) asszony.
A kezdés erős, tényleg mintha berántanának egy pörgős filmbe, de valahol közeptájon kicsit leült a dolog. Az időutazás viszont nagyon jó alapot biztosít a helyszínek változatosságára, tulajdonképpen miénk az egész világ, az egész megélt történelem, sőt még távolabbra megyünk: a fantáziának is helyt ad.
Ezek persze jól ismert sablonok, itt-ott már találkozhattunk velük. A Nyilvánosság kora Adonia úszó városával, ahol a Nagy Testvér figyel, és kivételesen fejlett álcázási technológiát fejlesztett ki, egészen tetszett, persze újdonság nincs benne, de hangulatos. Szintén érdekes a könyv sötét jelenkora, a 25. század, az elpusztult városokban életben maradásért küzdő embertörzsekkel, akik a technológiát és a régi hagyományos eszközöket egyaránt használják.
Úgy összességében tehát nem volt időrabló a történet, bár én folytatást nem igényeltem volna, szépen le lehetett volna zárni, hogy mindenki megy a dolgára. De csak azért is olvasom majd a folytatást.

>!
Noro MP
Wesley Chu: Időrabló

Az űrutazás és az időutazás valahol ugyanannak az receptnek két eltérő ízesítése. Chu is valószínűleg ezt ismerte föl, amikor a kettőből kevert egy felettébb ízletes, édes-csípős szószt. Le kell szögeznem, hogy a szerző pontosan azt műveli, amit a főhőse: visszanyúl a múltba (a SF klasszikusaihoz) és ellopja, amit talál. Ha úgy tetszik, ez akár még metafora is lehet: az újrahasznosítás korát éljük. A regényben, az irodalomban és a valóságban egyaránt.

A sorok között ráismerhetünk a Star Trekre, a Szárnyas fejvadászra, az Avatárra, a Milleniumra, és még számos konkrét műre vagy általánosabb SF irányzatra, amit a szerző mind beépített a történetbe. De ez a könyv mégis sokkal szórakoztatóbb, mint az utóbbi egy-két évben magyarra lefordított űroperák jelentős része spoiler. Részben talán épp szemtelensége nyűgöz le, illetve az, hogy nagyon is jól tudja, mihez kezdjen a hozott anyaggal. A „technokrata” irányzathoz tartozik spoiler, vagyis szeret elbíbelődni a futurisztikus kütyükkel, és felhasználja őket a jövő hangulatának megteremtéséhez. De a feszes, jól felépített cselekmény is sokat nyom a latban.

A történet egy meglehetősen lelakott Naprendszerben játszódik, ahol az emberiség kinyírta a legtöbb természeti erőforrást, megmérgezte a Földet, és tönkretette vagy elfeledte a technológia számos vívmányát is. Az időutazók nélkül spoiler már valószínűleg kihalt volna a civilizáció. E célra általában látens szociopatákat választanak ki, akik képesek végignézni egyik háborút és balesetet a másik után, anélkül, hogy beavatkoznának a már megtörtént eseményekbe. Mantrájuk szerint „a múlt halott” – ami színtiszta paradoxon, hiszen ha halott lenne, nem lehetne megváltoztatni, ergo nem kéne ilyen kínosan őrködni az épségén. A meló pedig hamar kiöli a megmaradt empátiát is, így a tipikus időutazó egy lelki sérült, elfojtott haraggal teli, nem ritkán szuicid hajlamú figura. A főszereplő naiv, néha szinte gyermeteg érzelmi reakciói tökéletesen példázzák mindezt – vagyis Chu itt is összekötötte a lustaságot a logikával: gyengén felépített, kétdimenziós karaktert alkotott, de az adott körülmények között épp az lenne a furcsa, ha hőse érettebb és normálisabb emberi lény lenne.

A világ egyik-másik premisszáját már valamivel nehezebb volt elfogadnom. A gázóriások körül keringve sok mindent kellhet nélkülöznie az emberi kolóniáknak, de az energia speciel pont nem tartozik ezek közé. És furcsán szelektív memóriára vall az is, ha időgépet tudnak építeni, fúziós reaktort viszont nem. A 26. századi energia-éhség tehát hard SF szempontból gyenge pontja a könyvnek. Szinte bármi mást jobb lett volna a hanyatlás középpontjába állítani, mindenek előtt a biomasszát spoiler. De ez valószínűleg csak a keményvonalas tudomány-mániásoknak fog gondot okozni.

A múlt kiaknázása, és e munka drákói szabályozása persze a jövő érdekében történik – sugallják nekünk a könyv első fejezetei. Később azonban ezt is meg kell kérdőjeleznünk. Főhősünk ugyanis fokozatosan rádöbben, hogy amit az időutazásról tudni vélt, annak fele sem igaz – sem tudományos, sem történelmi, sem pedig morális szempontból. És itt lesz a könyv minden összelopott anyagával együtt is igazán ötletes: az időutazás, mint eszköz beszürkítésével megteremt egyfajta „timepunk” (időutazós kiberpunk) stílust. Így lesz a mogorva időkommandósból valószínűtlen (anti)hős, na meg a látványos, remekül megírt összecsapások – és valóban rengeteg erőtér kung-fu, ahogy az ajánló írja – is egyedi hangulatot teremtenek.

1 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Wesley Chu: Időrabló

Teljesen megvett magának a sztori. Bár túl sötét jövőképet fest, cselekményben és izgalmakban bővelkedik és tele van meglepetésekkel. Főhősünk, James amolyan mogorva alak, aki az egyik legjobb kronotop, vagyis hivatásos időugró. Bármit bárhonnan elhoz, csak sajnos ezek mind tárgyak. Nyomasztja, hogy embereket az első időtörvény miatt nem menthet meg. Mert mi van ha mégis? Az összes ügynök ezentúl rá vadászik, miközben simlis dolgok derülnek ki. Mert ugye mindig van a háttérben egy kapzsi vállalat, aki semmitől sem riad vissza. Nagyon jó sorozatkezdő kötet.

>!
NewL P
Wesley Chu: Időrabló

Nagyon nehezen jutottam el ennek a könyvnek a végére, mert a tetszik – nem tetszik kategóriába verekedte magát többször az olvasás közben. Szeretem az időugrással foglalkozó könyveket, mert rengeteg lehetőség rejlik bennük. A könyv ezeket a lehetőségeket elég nagy mértékben ki is használja, de számomra egyedül ez mentette meg a történetet. Nem akarom boncolgatni az eseményeket, mert ezt már mások megtették előttem, de azt azért megemlíteném, hogy nagyon sok helyről lopkodott a szerző, amit egy elég egységes szerkezetté kovácsolt össze a könyvben.
Nem szerettem a szereplőket, egyiknek a sorsa sem tudott igazán érdekelni, így hiába volnultatott fel a szerző jobbnál jobb ötleteket, utalásokat, ezzel sem tudta azt az atmoszférát megteremteni, ami miatt egy könyv letehetetlenné teszi magát. Ha a sorozat többi része megjelenik, ettől függetlenül el fogom olvasni, mert azért az érdekel mit akar kihozni belőle a szerző.

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Wesley Chu: Időrabló

Ezt a könyvet sok tekintetben nagyon nekem találták ki.
– Van benn időutazás. Ráadásul nem csak úgy beledobták, hanem Chu át is gondolta, és próbált némi logikát és szabályrendszert csempészni bele. spoiler
– Van benne űrutazás. Jó, nem viszik túlzásba, de van.
– Vannak mechák. Jó, ezek is csak elvétve, de vannak :)
– Van benne használható női karakter. Néha kissé idealista az én ízlésemnek, de leírhatatlanul értékelem az életképes női karaktert, aki nem csak egy megmentésre szoruló kellék, van sütnivalója, és tisztában van vele, hogy mire képes, mire nem. Legalábbis az esetek nagy többségében.
– Látványos. Jaj, de még mennyire, hogy az! Színes szagos, helyenként kifejezetten büdös, és nagyon-nagyon jól érzékelteti a különbséget az egyes korok között.
– Pörög. Legalábbis nagy részt, mert a közepe nekem kissé monoton volt.
– Korrekt sztori. Nem mondom, ezt-azt egyértelműen az elődöktől mentett, de egy ügyes masszát hozott össze belőle, amit határozottan élveztem.
És mindemellé van itt némi tanulság spoiler, ami tulajdonképpen folyamatosan szem előtt van, mégsem éreztem azt, hogy az arcomba tolná, és minden erejével le akarja nyomni a torkomon.

Itt-ott tudnék kötözködni a regénnyel, de nem teszem, mert nagyon élveztem. Alaphangon egy jó erős négyest adnék rá, de ez az egyik kedvenc borítóm az idei termésből, ezért 4,5 a vége :)

3 hozzászólás
>!
Nuwiel P
Wesley Chu: Időrabló

Amikor annak idején egy álmos vasárnap kapcsolgattam a tévét, és az RTL Klubon belebotlottam valami fura sorozatba, amelynek Ki vagy, doki? volt a címe a teletext szerint, és ott ragadtam. Már nem emlékszem, hogy melyik rész is volt, talán a második, vagy pont elcsíptem a legelsőt, igaz, nem az elejétől, de a lényeg, hogy beleszerettem. Vicces volt, szórakoztató, ugyanakkor tudott komoly lenni és mondanivalója is volt, és mindig meg tudott lepni. A legutóbbi, tizedik évadra viszont mintha elfáradt volna, egyre kevésbé lelkesen néztem, és bevallom, a negyedik rész volt, amit utoljára láttam. Mintha az írójából kifogyott volna az, ami kell ehhez a sorozathoz.

És akkor jön Wesley Chu, akiről már a Könyvfesztiválon olyan lelkesen beszélt a kiadó vezetője, és a fülszöveg is volt olyan érdekes, hogy meg kelljen venni a könyvét. Szinte minden benne van, ami miatt megszerettem a Doctor Who-t. Egy végletekig elcseszett Naprendszerben tengődik az emberiség, tántorog a kihalás felé a múlton élősködve. Kicsit is belegondolva látszanak a logikátlanságok, amik a világban és a történetben vannak, de ezeket ügyesen elfedi Chu a hangulattal és akcióval. Élvezetes olvasmány volt, elégedett lettem volna azzal is, ha itt vége van, de mégis csak egy első rész. Kíváncsi vagyok, mit tud kihozni a folytatásban.

>!
Dominik_Blasir
Wesley Chu: Időrabló

Ugyan a fülszövegeknek ritkán hiszünk, ezúttal kifejezetten helytállónak gondolom a „lendületes kalandregény és elgondolkodtató sci-fi” megjelölést. Nem mintha utóbbit túlzásba vinné, de ez nem is baj: Chu nagyon ügyesen építi egybe a különböző elemeket, és ami talán még ennél is fontosabb, remek dinamikával kapcsolja össze a világot a cselekménnyel és a karakterekkel.
A cselekmény végig nagyon pörög, nem is tudom, mikor éreztem utoljára azt, hogy ilyen gyorsan elszállt négyszázötven oldal. Bár néha kicsit kiszámíthatóbbnak és sablonosabbnak tűnt a kelleténél (mi több, a regény fele környékén mintha nem is találta volna a fókuszt, és az egyik szál mintha csak helyben toporgott volna), a történet elég izgalmasan és lendületesen halad ahhoz, hogy ezeken ne legyen energiánk gondolkodni, sőt, még azt is elnézem neki, hogy nagyon hiányzik a folytatás a teljességhez.
Wesley Chu regényének tényleg az a legnagyobb erénye, hogy nagyon profin tud szórakoztatni: nincs üresjárat, nincs unalmas másodperc, csak a hatásos, olvasmányos, olykor egészen grandiózus cselekmény, ami úgy visz magával, mintha csak fele ilyen hosszú lenne. A karakteres háttérvilág és a szimpatikus szereplők pedig gondoskodnak arról, hogy az akcióknak tényleg legyen tétje és persze legfőképpen: hogy várjuk a folytatást.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-06-30+…

>!
ppayter
Wesley Chu: Időrabló

„Wesley Chu néhány éve ott van az "állítólag jó, kellene már valamit olvasni tőle” című listámon, ezért különösen örültem, amikor az Agave bejelentette, hogy kiadják az Időrablót. A hírt az a megjegyzés kísérte, hogy ez a regénye populárisabb, mint a korábbiak – viszonyítási alapom egyelőre nincs, de az kétségtelen, hogy itt szinte minden a szórakoztatást szolgálja.

[…] A vezérmotívum végső soron a menekülés és üldözés (a borító elég jól megragadja a hangulatot), viszont jóval több van emögött, mint azt elsőre sejteni lehetne. Részleteket nyilván nem árulok el, de a Föld megőrzésével, a fejlődés fontosságával és az ebben az esetben szó szerint a múlton élősködéssel, a bebetonozottnak látszó társadalmi rendszerek megkérdőjelezésével és a személyes döntések súlyával kapcsolatos mondanivaló például egyenként is több lenne, mint amit egy átlagos kalandregénytől várhat az ember. Ráadásul mind szorosan integrált részei a történetnek, Chu pontosan tisztában van azzal, hogy miről és miért ír, nem csak a kvótát akarja letudni néhány erőltetett, didaktikus elemmel.

[…] Simán hihető, hogy a személyes vagy céges profitért egyesek az emberiség jövőjét is feladnák (elég csak az USA párizsi egyezményből kiléptetésére gondolni), az is, hogy magáncégek állami vagy nemzetközi szervezeteket fenyegessenek, egyedül a többé-kevésbé magányos főhős és az egysíkúan gonosz ellenfél karakterei nem különösebben életszerűek, de ez a kalandregényes műfaj sajátosságaihoz tartozik. És persze James abszolút kedvelhető (anti-) hős a maga makacs-alkoholista módján, úgyhogy nincs ezzel semmi probléma. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/07/wesley-chu-idorablo.html

>!
Dubovszki_Martin P
Wesley Chu: Időrabló

Gyermekkorom kedvenc témája az időutazás volt. Azóta kicsit változott az ízlésem, de továbbra is előkelő helyet foglal el ez a klasszikus SF toposz a képzeletbeli rangsorban. Izgatottan vettem így a kezembe az Időrablót.

A könyv egy sci-fi kalandregény. Annak minden jó és rossz tulajdonságával. Élveztem a történetet, még akkor is, amikor nem feltétlen értettem egyet a főbb szereplők egy-egy tettével, a motivációikkal vagy magával a történetvezetéssel. Amolyan tipikus strandon olvasós regény: könnyed kikapcsolódás, nem igényel túl sok gondolkodást. Ha valaki megkérdezné, hogy mit ajánlanék egy SF-re most áttérő olvasónak, ez a kötet biztosan benne lenne.

>!
CaptainV P
Wesley Chu: Időrabló

"Mielőtt bármit mondanék, álljon itt: egy szerethető regényről van szó. Nem hibás, nem rossz, mindössze kevés, nem terjedelmében, hanem tartalmában. Sok mindent elmulaszt, ami adta volna magát, sok mindent elnyújt, amire nem volt értelme ekkora hangsúlyt fektetni, és így a több mint 450 oldalas terjedelme ellenére úgy érzem, mintha maga az érdemi rész feleennyi lett volna.

(…)

Aránytalanul sok idő megy el arra, hogy a szereplők magukban találgatnak, lehetőségeket latolgatnak, ehhez viszont a valódi, történetet előrelendítő esemény, ami bonyodalmat vagy új helyzeteket teremtene, rettentően kevés. Fel lehet hozni magyarázatként azt, hogy talán az egész regény egy alapkonfliktus felvázolása, hiszen első részről van szó, csak még ehhez képest sem kerekedik le a kötet vége annyira, hogy bármiféle ritmust vagy érzelmi mozgást érezhessünk. Nem kizárt egyébként, ez a hömpölygés sokaknak flow-élményt fog adni, én is rajta kaptam magam, ami ott helyben jó, de utólag belegondolva a történet öt mondatban összefoglalható.

(…)

Továbbra is kellemes regénynek tartom, de ha nem lenne az epilógus csavara (ami tényleg jó, és öröm találgatni, hogy lesz feloldva), nem biztos, hogy tudnám, mi okom lenne elolvasni a második részt. A gonosz nagyvállalat befolyása alatti vergődés és a küzdelem az egyre élhetetlenebb, rothadóbb környezettel még megjelennek mint témák, és ezekkel muszáj tovább haladnia a szerzőnek a későbbiekben, de ezt csak úgy fogja tudni kiélezettebbé, érdekesebbé tenni, ha megtölti a regényét helyzetekkel. Párbeszédekkel, játszmákkal – bármivel, amivel tétet növelhet, illetve mi is érezzük, hogy tét van. Amit eddig láttunk sem rossz, én megszavazom Chu-nak a bizalmat, de így nem folydogálhat el egy második rész."

http://sfmag.hu/2017/08/02/wesley-chu-idorablo/

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Az emberiség pontosan ugyanolyan pöcegödröt teremtett 1551-ben, a Ming-dinasztia fénykorában, mint a jelenben. Valamilyen oknál fogva ez a nyavalyás faj sosem tanulta meg, hogy ne merüljön el a szennyben. Valószínűleg ezért becsülték úgy a tudósok, hogy az emberi faj 3000-re ki fog halni.

>!
Noro MP

A KronoCom pár évvel ezelőtt megbízást adott egy tanulmány elkészítésére, hogy megvizsgálják, miért olyan magas az időügynökök körében az öngyilkossági ráta. Néhány tudós azt feltételezte, hogy a túlzásba vitt időutazás káros hatást gyakorol az agysejtekre. James megkímélhette volna őket a felmérésbe fektetett időtől és energiától, ha közli velük, hogy azért váltak a kronotropok olyanná, amilyenné, mert szar a meló.

84. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Kovács Ákos: Vágyálmok ligája
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 3. – A próbák palotája
Böszörményi Gyula: Ütközet a Meridim felett
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Sara Royce
Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból
Nemere István: Az idő vándorai
Scott Westerfeld: Behemót
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék