Időrabló (Időrabló 1.) 41 csillagozás

Wesley Chu: Időrabló

A ​Föld a 25. században egy mérgező, elhagyatott világ, lakossága a túlélés érdekében a külső Naprendszerbe menekült, ahol gyengén, halálra ítélve tengődik idegen bolygókon és azok holdjai közt. Az emberiség fennmaradásának kulcsa az időutazás, azonban a történelem legveszélyesebb feladatainak elvégzésére egyre kevesebben képesek.

James Griffin-Mars kronoember, küldetéseket vállal a Föld múltjába, hogy ritka technológiai eszközöket szerezzen az idővonal megváltoztatása nélkül. A legtöbb kronoember nem éli meg az öregkort; az időugrásokkal járó stressz a személyes és jövőbeli kockázatokkal vegyítve felőröl mindenkit.

A nyugdíjazását bebiztosító, utolsó bevetésén James megismeri Elise Kimet, egy korábbi évszázadból származó tudóst, akinek a végzete szerint meg kellene halnia egy óceánba épített szerkezet megsemmisülése során. James a kronoemberek legfontosabb törvényét megszegve a küldetés teljesítésén túl megmenti a nőt, és visszahozza magával a jövőbe. Ezzel pedig… (tovább)

Eredeti mű: Wesley Chu: Time Salvager

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
464 oldal · ISBN: 9789634191438 · Fordította: Kerekes Éva
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191421 · Fordította: Kerekes Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 99

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Wesley Chu: Időrabló

Teljesen megvett magának a sztori. Bár túl sötét jövőképet fest, cselekményben és izgalmakban bővelkedik és tele van meglepetésekkel. Főhősünk, James amolyan mogorva alak, aki az egyik legjobb kronotop, vagyis hivatásos időugró. Bármit bárhonnan elhoz, csak sajnos ezek mind tárgyak. Nyomasztja, hogy embereket az első időtörvény miatt nem menthet meg. Mert mi van ha mégis? Az összes ügynök ezentúl rá vadászik, miközben simlis dolgok derülnek ki. Mert ugye mindig van a háttérben egy kapzsi vállalat, aki semmitől sem riad vissza. Nagyon jó sorozatkezdő kötet.

>!
csartak MP
Wesley Chu: Időrabló

A fekete mélységbe! – mondhatnám, ahogy a könyvben káromkodnak (amúgy ez tetszik nekem, lehet használni fogom), – ebben a regényben nincsenek mélységek. Vannak viszont az sűrűn és képletesen leírt akciójelenetek.
Röpköd a sok kábeltekercs, ragyog az exo, szakad a padló.
Olvastam, hogy Wesley Chu a filmes világból érkezett, így nem csoda hogy az akciófilmek vonalát követi a történet. A könyv hőse a hányatott sorsú, időutazó férfi, és egy megvédni való (ál)naiva tudósnő, aki aztán úgy ujja köré csavarja a palit, hogy arról koldul. Aztán van egy hős barát, egy egzisztenciális válságban lévő főnök, egy erőszakos nő, és jó karban lévő idős (szó szerint, nem is rossz szójáték) asszony.
A kezdés erős, tényleg mintha berántanának egy pörgős filmbe, de valahol közeptájon kicsit leült a dolog. Az időutazás viszont nagyon jó alapot biztosít a helyszínek változatosságára, tulajdonképpen miénk az egész világ, az egész megélt történelem, sőt még távolabbra megyünk: a fantáziának is helyt ad.
Ezek persze jól ismert sablonok, itt-ott már találkozhattunk velük. A Nyilvánosság kora Adonia úszó városával, ahol a Nagy Testvér figyel, és kivételesen fejlett álcázási technológiát fejlesztett ki, egészen tetszett, persze újdonság nincs benne, de hangulatos. Szintén érdekes a könyv sötét jelenkora, a 25. század, az elpusztult városokban életben maradásért küzdő embertörzsekkel, akik a technológiát és a régi hagyományos eszközöket egyaránt használják.
Úgy összességében tehát nem volt időrabló a történet, bár én folytatást nem igényeltem volna, szépen le lehetett volna zárni, hogy mindenki megy a dolgára. De csak azért is olvasom majd a folytatást.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
464 oldal · ISBN: 9789634191438 · Fordította: Kerekes Éva
>!
Noro MP
Wesley Chu: Időrabló

Az űrutazás és az időutazás valahol ugyanannak az receptnek két eltérő ízesítése. Chu is valószínűleg ezt ismerte föl, amikor a kettőből kevert egy felettébb ízletes, édes-csípős szószt. Le kell szögeznem, hogy a szerző pontosan azt műveli, amit a főhőse: visszanyúl a múltba (a SF klasszikusaihoz) és ellopja, amit talál. Ha úgy tetszik, ez akár még metafora is lehet: az újrahasznosítás korát éljük. A regényben, az irodalomban és a valóságban egyaránt.

A sorok között ráismerhetünk a Star Trekre, a Szárnyas fejvadászra, az Avatárra, a Milleniumra, és még számos konkrét műre vagy általánosabb SF irányzatra, amit a szerző mind beépített a történetbe. De ez a könyv mégis sokkal szórakoztatóbb, mint az utóbbi egy-két évben magyarra lefordított űroperák jelentős része spoiler. Részben talán épp szemtelensége nyűgöz le, illetve az, hogy nagyon is jól tudja, mihez kezdjen a hozott anyaggal. A „technokrata” irányzathoz tartozik spoiler, vagyis szeret elbíbelődni a futurisztikus kütyükkel, és felhasználja őket a jövő hangulatának megteremtéséhez. De a feszes, jól felépített cselekmény is sokat nyom a latban.

A történet egy meglehetősen lelakott Naprendszerben játszódik, ahol az emberiség kinyírta a legtöbb természeti erőforrást, megmérgezte a Földet, és tönkretette vagy elfeledte a technológia számos vívmányát is. Az időutazók nélkül spoiler már valószínűleg kihalt volna a civilizáció. E célra általában látens szociopatákat választanak ki, akik képesek végignézni egyik háborút és balesetet a másik után, anélkül, hogy beavatkoznának a már megtörtént eseményekbe. Mantrájuk szerint „a múlt halott” – ami színtiszta paradoxon, hiszen ha halott lenne, nem lehetne megváltoztatni, ergo nem kéne ilyen kínosan őrködni az épségén. A meló pedig hamar kiöli a megmaradt empátiát is, így a tipikus időutazó egy lelki sérült, elfojtott haraggal teli, nem ritkán szuicid hajlamú figura. A főszereplő naiv, néha szinte gyermeteg érzelmi reakciói tökéletesen példázzák mindezt – vagyis Chu itt is összekötötte a lustaságot a logikával: gyengén felépített, kétdimenziós karaktert alkotott, de az adott körülmények között épp az lenne a furcsa, ha hőse érettebb és normálisabb emberi lény lenne.

A világ egyik-másik premisszáját már valamivel nehezebb volt elfogadnom. A gázóriások körül keringve sok mindent kellhet nélkülöznie az emberi kolóniáknak, de az energia speciel pont nem tartozik ezek közé. És furcsán szelektív memóriára vall az is, ha időgépet tudnak építeni, fúziós reaktort viszont nem. A 26. századi energia-éhség tehát hard SF szempontból gyenge pontja a könyvnek. Szinte bármi mást jobb lett volna a hanyatlás középpontjába állítani, mindenek előtt a biomasszát spoiler. De ez valószínűleg csak a keményvonalas tudomány-mániásoknak fog gondot okozni.

A múlt kiaknázása, és e munka drákói szabályozása persze a jövő érdekében történik – sugallják nekünk a könyv első fejezetei. Később azonban ezt is meg kell kérdőjeleznünk. Főhősünk ugyanis fokozatosan rádöbben, hogy amit az időutazásról tudni vélt, annak fele sem igaz – sem tudományos, sem történelmi, sem pedig morális szempontból. És itt lesz a könyv minden összelopott anyagával együtt is igazán ötletes: az időutazás, mint eszköz beszürkítésével megteremt egyfajta „timepunk” (időutazós kiberpunk) stílust. Így lesz a mogorva időkommandósból valószínűtlen (anti)hős, na meg a látványos, remekül megírt összecsapások – és valóban rengeteg erőtér kung-fu, ahogy az ajánló írja – is egyedi hangulatot teremtenek.

1 hozzászólás
>!
NewL P
Wesley Chu: Időrabló

Nagyon nehezen jutottam el ennek a könyvnek a végére, mert a tetszik – nem tetszik kategóriába verekedte magát többször az olvasás közben. Szeretem az időugrással foglalkozó könyveket, mert rengeteg lehetőség rejlik bennük. A könyv ezeket a lehetőségeket elég nagy mértékben ki is használja, de számomra egyedül ez mentette meg a történetet. Nem akarom boncolgatni az eseményeket, mert ezt már mások megtették előttem, de azt azért megemlíteném, hogy nagyon sok helyről lopkodott a szerző, amit egy elég egységes szerkezetté kovácsolt össze a könyvben.
Nem szerettem a szereplőket, egyiknek a sorsa sem tudott igazán érdekelni, így hiába volnultatott fel a szerző jobbnál jobb ötleteket, utalásokat, ezzel sem tudta azt az atmoszférát megteremteni, ami miatt egy könyv letehetetlenné teszi magát. Ha a sorozat többi része megjelenik, ettől függetlenül el fogom olvasni, mert azért az érdekel mit akar kihozni belőle a szerző.

4 hozzászólás
>!
Oriente P
Wesley Chu: Időrabló

Ne szépítsük, ez egy sci-fi ponyva. Csak szép a borítója.
Persze ilyen is kell, de lehetne például vicces, mint Scalzi – hogy ne unatkozzak, ha már nincs min gondolkodni. Sajna nekem ez így kevés a boldogsághoz.

Biztos van aki vitába szállna velem, de attól még nem lesz jó egy sci-fi, hogy hemzsegnek benne az olyan zsánerspecifikus varázsszavak, mint kriokarkötő, atmoszféraszabályozó, gravitációátalakító és társaik. Van egyébként a sztoriban egy ütős novellára (esetleg kisregényre) elegendő ötlet, méghozzá a múlt intézményes szintre emelt fosztogatása, ami egy alaposan körbetéblábolható, érdekes etikai kérdés (és legalább háromszor két percre le is kötött az átgondolása). Reflektálnak erre bizonyos részek, bár meglepően ritkán, és a szereplők közül meglepően kevesen. Praktikusan egyetlen, az események szempontjából is fajsúlyos szereplő szájából hangzanak csak el idevonatkozó magvasabb hasonlatok, aki például egy alkalommal a kortárs társadalom viselkedését dögevőként jellemzi. Az alapötlet tehát tulajdonképpen tetszett, de így, ebben a formában, ennek az ötletnek a 450 oldalra puffasztása, sőt, sorozatosítása pusztán kommerciális megfontolásnak tűnik. Hozzáteszem, a regény határozottan ügyesebben tölthetné be a neki szánt piaci szerepet, ha némileg több humor szorul a szerzőbe. Mert akkor egyszerűen jól szórakozok, és nem érek rá hibákat keresni spoiler.
Azt is ötletesnek találtam, hogy az időugrós játékkal kapunk hideget és meleget, vagyis belekukkanthatunk az utópisztikus és disztópikus jövőbe is (és nem feltétlenül a várt sorrendben), de az utóbbi kialakulásának okozati lánca nem mondható túlságosan eredetinek vagy kidolgozottnak spoiler. Na meg kilóg a lóláb: a 25. századi technológiákat elnézve nehezen érthető ez a szűnni nem akaró energiaválság. Naprendszert behálózó kolóniák, fegyverkezés, fejlett űrmechanika, időutazás(!), de az emberiség nem tud energiát szipkázni a Napból, vagy teszemazt néhány mezei atomreaktort építeni?? Ezen felül számtalan kisebb-nagyobb, bosszantó logikai hiba is megakasztott, nemcsak a szokásos időparadoxonos rések.

Amúgy értem én, hogy ez kalandregény, vagyis lételeme az üldözés, robbantás, épületlyuggatás, illetve a falhoz csapkodós, csápos közelharc minden mennyiségben. Annak biztos jól működik, látva a magas tetszési indexet. Mivel én akciófilmekben is csak a vicceseket bírom elviselni, ne hallgassatok rám! :)

8 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Wesley Chu: Időrabló

Mostanában fenntartásokkal kezelem az új megjelenésű, ismeretlen írók könyveit (ugye @elge76?)! De most szerencsére nem nyúltam mellé. Ami nagyon tetszett ebben a könyvben, hogy „olvasóbarát”, egy-két ismeretlen kifejezésre (kronotrop) azonnal kapunk magyarázatot. Emellett nagyon cselekményes, kicsit a közepén belassult, de a végére megint bővelkedett izgalmakban.
A téma is jó választás, szeretem az időutazásos történeteket, és itt egész jól felépítette az író, vannak szabályok, kütyük és egy felépített rendszer, ami szerint utazhatnak a kronotropok. Az más kérdés, hogy bennem merültek fel kérdések, hogy vajon ha így történne, mi lenne… Mindemellett egy disztópia is, mert a távoli jövőben tökéletesen tönkre tettük a világunkat. Remélem a folytatásban kapunk még az aktuális világegyetemről bővebb infókat, bár a földi helyzetet egészen jól bemutatta.
A karaktereket is bírtam, színesek voltak a főszereplők, bár a női főhős néha kicsit idegesített, de végül egész életrevalónak bizonyult. :)
Összességében élvezhető könyv, lehet vele haladni és szórakoztató!

20 hozzászólás
>!
ViraMors P
Wesley Chu: Időrabló

Ezt a könyvet sok tekintetben nagyon nekem találták ki.
– Van benn időutazás. Ráadásul nem csak úgy beledobták, hanem Chu át is gondolta, és próbált némi logikát és szabályrendszert csempészni bele. spoiler
– Van benne űrutazás. Jó, nem viszik túlzásba, de van.
– Vannak mechák. Jó, ezek is csak elvétve, de vannak :)
– Van benne használható női karakter. Néha kissé idealista az én ízlésemnek, de leírhatatlanul értékelem az életképes női karaktert, aki nem csak egy megmentésre szoruló kellék, van sütnivalója, és tisztában van vele, hogy mire képes, mire nem. Legalábbis az esetek nagy többségében.
– Látványos. Jaj, de még mennyire, hogy az! Színes szagos, helyenként kifejezetten büdös, és nagyon-nagyon jól érzékelteti a különbséget az egyes korok között.
– Pörög. Legalábbis nagy részt, mert a közepe nekem kissé monoton volt.
– Korrekt sztori. Nem mondom, ezt-azt egyértelműen az elődöktől mentett, de egy ügyes masszát hozott össze belőle, amit határozottan élveztem.
És mindemellé van itt némi tanulság spoiler, ami tulajdonképpen folyamatosan szem előtt van, mégsem éreztem azt, hogy az arcomba tolná, és minden erejével le akarja nyomni a torkomon.

Itt-ott tudnék kötözködni a regénnyel, de nem teszem, mert nagyon élveztem. Alaphangon egy jó erős négyest adnék rá, de ez az egyik kedvenc borítóm az idei termésből, ezért 4,5 a vége :)

3 hozzászólás
>!
Nuwiel P
Wesley Chu: Időrabló

Amikor annak idején egy álmos vasárnap kapcsolgattam a tévét, és az RTL Klubon belebotlottam valami fura sorozatba, amelynek Ki vagy, doki? volt a címe a teletext szerint, és ott ragadtam. Már nem emlékszem, hogy melyik rész is volt, talán a második, vagy pont elcsíptem a legelsőt, igaz, nem az elejétől, de a lényeg, hogy beleszerettem. Vicces volt, szórakoztató, ugyanakkor tudott komoly lenni és mondanivalója is volt, és mindig meg tudott lepni. A legutóbbi, tizedik évadra viszont mintha elfáradt volna, egyre kevésbé lelkesen néztem, és bevallom, a negyedik rész volt, amit utoljára láttam. Mintha az írójából kifogyott volna az, ami kell ehhez a sorozathoz.

És akkor jön Wesley Chu, akiről már a Könyvfesztiválon olyan lelkesen beszélt a kiadó vezetője, és a fülszöveg is volt olyan érdekes, hogy meg kelljen venni a könyvét. Szinte minden benne van, ami miatt megszerettem a Doctor Who-t. Egy végletekig elcseszett Naprendszerben tengődik az emberiség, tántorog a kihalás felé a múlton élősködve. Kicsit is belegondolva látszanak a logikátlanságok, amik a világban és a történetben vannak, de ezeket ügyesen elfedi Chu a hangulattal és akcióval. Élvezetes olvasmány volt, elégedett lettem volna azzal is, ha itt vége van, de mégis csak egy első rész. Kíváncsi vagyok, mit tud kihozni a folytatásban.

>!
B_Petra
Wesley Chu: Időrabló

Könnyed akció sci-fi, nem lesz az évszázad könyve, vagy az évtized könyvsorozata sem, de egy jó hétvégi akciós időutazós könyvnek/akár filmnek el tudom képzelni.
Szinte mindenki szimpatikus, és bár eltelt némi „idő”, a Rendszer még mindig korrupt, könnyen azonositható akár napjaink, vagy közeljövőnk hatalmi beállitásaival, mamut cégeg, korrupció, kémkedés, közepette főhősünk a pénzért, és mert nincs más választása olyan cyber James Bondként tevékenykedik, majd jön a Nő és minden borul.
Sokkal később értékeltem mint befejeztem az olvasást, de ez jó is mert annó nem irtam volna ilyen pozitivan róla, ennek az az oka, hogy az idei 2017-es sci-fi felhozatalból, az eddigi olvasások után, összehasonlitva párral, egyre jobban tetszik.

>!
Chöpp P
Wesley Chu: Időrabló

Magával ragadott, de túlságosan nem tett kíváncsivá a történet. Nem is tudtam, hogy lesz folytatása. A végén derengett fel, amikor láttam a résnyire nyitva hagyott sztori kaput. Bevallom, kissé lohasztott az egyébként sem túl nagy lelkesedésemen az utolsó két fejezet. Mintha az író szeretett volna minél hamarabb megszabadulni a regénytől, hogy újba kezdhessen, vagy pihenhessen. Vagy ő is megunta volna és lerázta magáról, mint c… a bolhákat?


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Az emberiség pontosan ugyanolyan pöcegödröt teremtett 1551-ben, a Ming-dinasztia fénykorában, mint a jelenben. Valamilyen oknál fogva ez a nyavalyás faj sosem tanulta meg, hogy ne merüljön el a szennyben. Valószínűleg ezért becsülték úgy a tudósok, hogy az emberi faj 3000-re ki fog halni.

>!
Noro MP

A KronoCom pár évvel ezelőtt megbízást adott egy tanulmány elkészítésére, hogy megvizsgálják, miért olyan magas az időügynökök körében az öngyilkossági ráta. Néhány tudós azt feltételezte, hogy a túlzásba vitt időutazás káros hatást gyakorol az agysejtekre. James megkímélhette volna őket a felmérésbe fektetett időtől és energiától, ha közli velük, hogy azért váltak a kronotropok olyanná, amilyenné, mert szar a meló.

84. oldal

>!
Chöpp P

Manapság egy csomó minden olyan átkozottul szánalmas.

349. oldal

>!
Chöpp P

Túl sok energiát feccölsz abba, hogy egy gólemnek tűnj, pedig valójában nagyon jó ember vagy.

357. oldal

>!
Chöpp P

Ha lehetett volna egy kívánsága, azt kérte volna, hogy valaki egy hatalmas seprűvel seperje ki az egész bolygót. Talán bele is lökhetné a mosógépbe. Elfintorodott. A szagából ítélve, némi fertőtlenítés is ráférne.

217. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Kovács Ákos: Vágyálmok ligája
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Böszörményi Gyula: Ütközet a Meridim felett
Láng Attila D. – Láng Krisztina: Sara Royce
Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból
Nemere István: Az idő vándorai
Scott Westerfeld: Behemót
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék