Időostrom (Időrabló 2.) 45 csillagozás

Wesley Chu: Időostrom

A ​jelen fogságában és a múlt kísérteteitől üldözve James Griffin-Mars kezébe veszi a jövő irányítását.

A Föld mérgező, gyéren lakott pusztaság. Így tökéletes menedék a hatóságok elől egy szökésben lévő egykori kronotrop számára.
James szövetségesei azok a tudósok, akiket a korábbi évszázadokból mentett ki. Elise Kim, aki hisz benne, hogy megmentheti a Földet, ha kap rá elég időt. Grace Priestly, az időutazás tiszteletreméltó feltalálója. Levin, James mestere és korábbi üldözője, aki mostanra maga is kegyvesztett lett. És az elfrethek, egy leigázott emberi törzs, akik elkeseredetten hisznek benne, hogy James és barátai meggyógyíthatják haldokló otthonukat.
De James ellenségei sem tétlenkednek. A kapzsi nagyvállalatok által irányított, tudatlanságba taszított Naprendszer teljes hadereje készenlétben áll, miközben rettegve várják James következő lépését. Kuo, a végsőkig elszánt és kegyetlen biztonsági főnök pedig lándzsára akarja tűzni James fejét, és szándéka… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
480 oldal · ISBN: 9789634194415 · Fordította: Kádár Tamás
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194408 · Fordította: Kádár Tamás

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Wesley Chu: Időostrom

A fekete mélységbe, igazi ötletorgia lenne ez a könyv, de valahogy mégsem áll össze egész egységes történetté. Szerintem a sokat akarunk fogni esete áll fenn, így cselekmény megbicsaklik, mert túl sok mindenbe belekap az író… végül amit elkezdtünk, azt sem fejezzük be, félúton felhagy a lendület.
Sok a mellékszereplő, akik később akár egy mozdulattal meghalnak. Vagy volt olyan, hogy egyszerűen elhal a cselekményszál. spoiler
Maguk a főszereplők vagy jellegtelenné, egydimenzóssá válnak (pl. Grace) vagy túl sokat szenvednek, tépődnek.
Időostrom? Időutazás? Hol és mikor? Az a pár időugrás ami van benne, őszintén szólva lényegtelen lesz a történet szempontjából. Ostrom, akció végülis van bőven, hiszen halomra ölik magukat az emberek.
Ez a fajta stílus filmben/sorozatban még jól működik, mert ott tökéletes látványt kaphatunk az összecsapásokból, és nem utolsósorban ott talán hamar letudható, hogy pl. főhősünk alkoholizmus leküzdésében fetreng, itt viszont oldalakon keresztül kell vele együtt szenvednünk.
Viszont a képleírások tökéletesek, így a lepusztult világ, az elvadult Ködváros a felhőkarcolóival hangulatos képet mutathat a vándorláshoz, lételepedéshez, a harcokhoz.
Sajnos lezáratlan a történet, és egyelőre a folytatást sem írta meg Wesley Chu… erre most mit is mondhatnék? Lehet neki sincs kedve már folytatni.

ViraMors P>!
Wesley Chu: Időostrom

Mindannyian kölcsönvett időből élünk, és elszántan próbáljuk megváltoztatni a világot, hogy indokolttá tegyük folyamatos létezésünket, még akkor is, ha ez lehetetlennek tűnik.

Szép lenne, ha így lenne, de az igazság az, hogy a fentiek helyett ebben a kötetben a szereplők nagyja csak kínlódik. James elsüllyed az önsajnálat és az alkoholizmus futóhomokjában, és mindent megtesz, hogy a környezetét is magával rántsa. Elise folyamatosan kételkedik, miközben meg akar menteni mindent és mindenkit, de kézenfekvő megoldásokat nem vesz észre. Levin bármi áron vezekelni akar, és még illegalitásba is törvényesen vonulna. Kuo folyamatosan visszapattan önnön korlátoltságáról, és erről rajta kívül mindenki tehet, folyamatos dühkitörései szép számmal szednek áldozatokat… Az egyetlen kivétel Grace lehetett volna, aki egy pillanatig sem nyígott, ehelyett hajlamos volt bárkit kiosztani, ha szükségét látta, de ebben a részben annyi szál, volt, hogy egymagában kevés volt, tevékeny szereplő helyett inkább olyan volt, mint egy küldetést koordináló npc valami játékban…
A legnagyobb problémám, hogy látom, hol, hogy lehetett volna ez a rész is közel olyan jó, mint az előző. Kevesebb hiszti, több gondolkodás, kevesebb abszolút nyilvánvaló és triviális „fordulat”… Manhattan dzsungellé váló városa nagyon jó lett volna hangulati alapnak, kicsit több stratégiai tudás meg pszichológiai eszköz bevetésével a központi szereplők, de a menet közben kialakuló spoiler is sokkal élet- és fejlődésképesebb lehetett volna. Így csak azt érzem, hogy Chu kb mindent bele akart pakolni a könyvbe, de végül semmi nem működött igazán…
Kár érte, tényleg nagyon kár, mert az első részt kedvelem, és ezt is nagyon szerettem volna szeretni, de nem hagyta magát. A 3*-ot is csak nagy jó indulattal tudom megadni neki, és ebben már a borító is benne van, ami viszont ezúttal is remek lett.

3 hozzászólás
Morpheus>!
Wesley Chu: Időostrom

Idegesítő volt ez a sok tötymörgés, mintha fogalma se lett volna, hogy mit is írjon. Kapunk egy csatát kitérőkkel, elhúzva egy egész könyvre. Volt egy olyan érzésem, hogy a harmadik részre tartalékolja az energiáit, aztán látom, hogy a sorozathoz oda van írva, hogy lezárva. Most akkor mi van? Egyébként ha le van zárva, nem fogok sírva fakadni, jó kezdés után gyenge folytatás, aztán kipurcant? Lehet, hogy jobb is.
Igazi időrablás volt, az én időmet – és velem minden olvasóét – rabolták el…

6 hozzászólás
Noro >!
Wesley Chu: Időostrom

A jelek szerint ez most nekem a csalódást okozó folytatások hete. Úgy tűnik, Chu ellőtte az ötleteit az első kötetben, mert az Időostromba már nem jutott sem egy különösebben izgalmas fordulat, sem igazán húsba vágó erkölcsi tépelődés. A frontvonalak kialakultak, jó a rossz ellen, és most Harc! Az eredmény egy közvetlen és lineáris akcióregény sok látványos összecsapással, de semmi egyébbel. A hangulatot a poszt-apokaliptikus városkép alapozza meg, amely kétségkívül egészen érdekes. A városlakó törzsek és a vadonná degradálódott felhőkarcolók viszonya új értelmet ad a “városi dzsungel” kifejezésnek. Ez alighanem a könyv egyik legerősebb motívuma.

Nem nagyon lehet elmenni amellett, hogy a külső és a belső borítón egyaránt égbekiáltó tévedéseket olvashatunk. A “Griffin kézbe veszi az irányítást” mondat például nagyon frappáns felütésnek hangzik, csak épp amellett megy egy finoman, hogy a nevezett főhős teljes lelki összeomlása a regény egyik fontos mellékszála. Ezzel kapcsolatban egyébként – a tárgyi tévedésen túllépve – felmerül bennem a kérdés, hogy az ilyen lelki drámáknak, mint egy akcióhős iszákossága, vajon mennyire van helye és értelme egy kalandregényben? Elvben korántsem lenne ellenemre, de Chu valahogy pont úgy lőtte be az arányokat, hogy ponyvának sok, irodalomnak kevés legyen a végeredmény. Meglehet, hogy tévedek, de szerintem ez két célcsoport között a földre pattant, hogy egyik képzavaromat a másikba ne öltsem.

Visszatérve a tévedésekre, annak pedig senki ne dőljön be túlságosan, hogy ez egy duológia. Tipikus középső kötet szindrómás regényről van szó, amely cliffhangerrel ér véget. Két rész van megírva a sorozatból, ennyi az állítás valóságalapja.

Átfutottam rajta, miket is írtam az első kötetről. (Egészen jókat, amiket nem is áll szándékomban visszavonni.) Ötletes, még ha hozott anyaggal is dolgozó világépítés? A második részre kifulladt. (Az időutazással például semmit sem kezd, az csak úgy van, hogy legyen mivel tápolnia bandát.) Feszes, jól felépített cselekmény? Lelassult és szétesett. Néha hibás, de legalább törekvő tudományosság? Helyett színtiszta űroperett, egy-két hatalmas marhasággal. (A kedvencem az, amikor egy lézersugár “megpördíti” a célpontot.) Nem rosszindulatból mondom, de talán nem véletlen, hogy egy fantasy szerző ajánlása került a címlapra, a science ugyanis ebből a könyvből gyakorlatilag kimaradt. Mintha nem is az írta volna, aki az első részt.

2 hozzászólás
Razor P>!
Wesley Chu: Időostrom

Kicsit ijesztő volt látni az előző részhez képest jóval alacsonyabb százalékot, de annyira végül is nem éreztem rossznak a helyzetet, egy betegség miatti kiesést leszámítva jól haladtam a regénnyel. Holott a cselekmény eléggé behúzza a kéziféket, a Föld helyreállítása helyett inkább a törzsi politika kerül előtérbe. Na meg James alkoholizmusa. Őszintén szólva valahogy erőltetettnek tűnt ez a szál. Oké, gondolom aki alkesz, az nem teszi le máról holnapra a piát, de amennyire emlékszem, az előző részben ez a szál szépen kikopott a cselekményből, így fura volt az itteni előráncigálása. No mindegy, James egyébként is háttérbe volt némileg szorítva, inkább Elise és Levin kerültek az előtérbe. Sajnos a regény vége mellett sem mehetek el szó nélkül, egy elég nagy cliffhangerrel zárul, ráadásul a harmadik résznek kint sincs se híre, se hamva, szóval a jó ég tudja mennyit kell várni a lezárásra.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194408 · Fordította: Kádár Tamás
6 hozzászólás
NewL P>!
Wesley Chu: Időostrom

Nem vagyok ezzel a történettel maradéktalanul elégedett. Igazából én a két kötetből egyet csináltam volna, elég sok vágással, és kevesebb felesleges kitérővel. Amúgy izgalmas, meg jól kitalált a világ, én a legnagyobb erősségének a nagyvállalatok hozzáállásának leírását éreztem.

4 hozzászólás
Nuwiel P>!
Wesley Chu: Időostrom

Az Időostrom nem árult túl sok zsákbamacskát. Volt benne idő is (jó sok, fölöslegesen elpazarolt), és ostrom is (jó sok, önismétlő). A történetben legfeljebb feleennyi oldalszám volt, és össze kellett volna vonni a leendő harmadik résszel. Ha James csak feleannyira vette volna kezébe a jövő irányítását, mint az alkoholt, akkor nagyjából a harmadik fejezet táján legyőzték volna a gonosz nagyvállalatokat, meggyógyították volna a földet, madarak csicseregtek volna, gyerekek ugrándoztak volna virágos réteken, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.

Zsola>!
Wesley Chu: Időostrom

Előzetesen én is több időutazásról szóló részt szeretem volna olvasni a könyvben, mégis valahogy Chu nálam elérte azt, hogy annyira ne hiányozzanak ezek a részek. Kimondottan tetszett a romba dőlt és a természet által visszafoglalt nagyváros, az abban folyó élet és a persze a csúcsra járatott konfliktus bemutatása. Lehet, hogy tévedek, de hasonló koncepcióra nem emlékszem az olvasmányaim között kutatva és ha volt is ilyen az Időostrom mégis az újdonság erejével tudott hatni. Tetszett az is, hogy James spoiler és az is, hogy spoiler. Ami nem tetszett az James szerepe az egész könyveben. Persze értem én, hogy kellett bele az önmagával spoiler harcoló hős, főleg azért, mert az író a többi szereplőt nagyobb hangsúlyhoz akarta juttatni, de ez kicsit túl sokra és néha már-már erőltetettre sikerült. A vége egészen érdekesen (jó kis cliffhangerrel) zárul. Nekem elégé tetszett, (persze az első rész azért jobb volt) felőlem jöhetne a folytatás.

kvzs P>!
Wesley Chu: Időostrom

Nagyon vártam ezt a második részt, az elolvasása után viszont nem voltam elégedett. Olyan, mintha Chu nem tudta volna eldönteni, hogy mire helyezze a hangsúlyt, és hogyan fejezze be a történetet.
Egyrészt ott van az elfrethek vándorlása, és a Föld megmentésére tett igyekezet, másrészt James totális szétcsúszása. A kettő pedig mintha egymás mellett létezne, de közük nincs sok a másikhoz. Valahogy Levin erőfeszítései és Kuo fanatizmusa sem tűnnek mindig logikusnak és átgondoltnak. Olyan, mintha külön-külön megírta volna mindenki történetét Chu, azonban arra már nem maradt volna ereje, hogy kicsit elsimítsa és letisztázza az összedolgozásukat.

Bori_L P>!
Wesley Chu: Időostrom

Így nyúlik egy r.é.t.e.s.t.é.s.z.t.a.

Nem mondom, volt valami felemelő a történetben, de inkább csak bosszantott a folyamatos szöszörészés minden egyes mozzanatának bemutatása, meg hogy a szerző nem tudta eldönteni, hogy akcióregényt vagy lélektani regényt szeretne írni, és nem oldotta meg túl jól a kettő ötvözését.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Igen, négyszáz évvel a saját jelene után, a jövőben is a szigetelőszalag volt a király.

209. oldal

csartak P>!

Ha nem tudta volna, hogy nem az, James megesküdött volna, hogy a kandalló mellett egy kávéfőzőt látott. Egy pillanatra nagyon megkívánta a kávét. Hónapok óta nem ivott egyetlen csészével sem, és mióta nem ivott alkoholt, a teste nagyon vágyott valami más függőségre.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
3 hozzászólás
csartak P>!

Levin egy kávézó teraszán ült az utcán, a Paseo de Moret közelében, Madridban, Spanyolország fővárosában. Belekortyolt a gyerekméretű csészében felszolgált kávéféleségbe, amit csak café bonbon anísnak hívtak. Az apró kis porcelán olyan törékenynek tűnt, hogy attól tartott, összeroppantja az ujjaival. Nem mintha néhány órán belül ennek jelentősége lett volna.

Kapcsolódó szócikkek: kávé · Spanyolország
Razor P>!

A Godzilla, a valaha épített legnagyobb hajó egy réges-régi mondabéli szörnyetegről kapta a nevét. Az Alapvető Konfliktusok csúcsán a Központi Bolygók tanácsa a Godzillától várta, hogy véget vet a majdnem ötven évig elhúzódó, milliárdnyi emberéletet követelő, pusztító háborúnak. Abban bíztak, hogy az impozáns és hatalmas hajó láttán nem lesz frakció aki még egyszer hadba mer szállni ellenük. Megjelenése és formája alapján leginkább egy görög mondabéli szörnyre vagy démonra hasonlított. A minden háborút lezáró örök béke hírnökeként mutatták be.

35-36. oldal, 5. A roncs

Kapcsolódó szócikkek: Godzilla
Wheel>!

A Központi Konfliktus kitörésekor, a huszonnegyedik század fordulóján a Groton űrkikötőt katonai objektummá alakították, és ez a kikötő tartott ki a legtovább, amikor a megavállalatok a bolygók külső peremterületeiről megérkeztek, és ostrom alá vették a Földet.

Razor P>!

Grace jelent meg mellette, komoly arccal fölemelte a kezét, és pofon vágta. Újabb fájdalom járta át James testét, amitől majdnem sokkot kapott.
– Ne ott! – kiáltott Titus. – Eltört a szemüregcsontja. Legközelebb a másik oldalt üsd.

476. oldal, 58. Epilógus

csartak P>!

A két férfi tekercsei összeakadtak, de nem volt nehéz megjósolni, ki áll nyerésre. Az áruló legalább tíz kábellel kötötte gúzsba ellenfelét. Mongnak valahogy mégis sikerült kiszabadulnia, és kilőtte magát az égbe. Az áruló azonnal egy fél tucat tekercset küldött rá. A kronotrop négyet hárított saját fegyvereivel, de egy 5-ös szintű kronotrop képzettsége nem vehette fel a versenyt egy egykori 1-es szintűével. Az áruló négy kábellel hatástalanította Mongot, a fennmaradó kettővel pedig a pajzsán áthatolva megragadta, és visszarántotta a földre. Mong akárhogy próbálkozott, másodszor nem szabadulhatott.

fedaksari>!

Fejére húzta a vékony takarót, miközben az őr botjának hangja jelezte, hogy éberen őrzi a törzs nyugalmát. Nem tűnt különösebben ésszerűnek, hogy őrséget állítottak az All Galaxy torony nyújtotta biztonságban, de Franwill ragaszkodott hozzá, hogy minél többet őrizzenek meg a törzs szokásaiból. Elise egyetértett. Végül is, különösen a jelenlegi helyzetben, csak a múltjukból tudtak erőt meríteni. Ki tudja, mit hoz a jövő?

160. oldal

fedaksari>!

Titus 2.3 észrevette Jamest, amint belépett, és odafordult hozzá.
– Te! – az ujjával mellbe bökte, majd tenyérrel felfelé kinyújtotta a kezét. – Add ide azt a ciánkapszulát.
– Parancsolsz? – hőkölt hátra James. – Ha a húgomnak akarod beadni, kihajítalak az ablakon.
– Nem neki, Te lángoló tökfilkó – vakkantotta Titus. – Magamnak! Egy mocskos és nyirkos szobában kellett aludnom. Ez a segg már vagy ötven éve nem feküd ilyen kemény ágyon. Ha tudtam volna, hogy a jövőben úgy élünk majd, mint a barlanglakók, akkor inkább beültem volna a Fénykitörésembe, és elégtem volna a lángoló dicsőség ragyogásában.

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Justin Cronin: A szabadulás
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A káosz temploma
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
Philip Reeve: Setét Puszta
Martin Kay: Titkok útvesztője
Vladimír Páral: Kísértések Á-tól cettig
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára