Dereng ​a világ 107 csillagozás

Werner Herzog: Dereng a világ

A ​díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet.
Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten. Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről.
A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként… (tovább)

Eredeti cím: Das Dämmern der Welt

A következő kiadói sorozatban jelent meg: KULT Könyvek XXI. Század

>!
XXI. Század, Budapest, 2022
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682607 · Fordította: Szijj Ferenc
>!
XXI. Század, Budapest, 2022
112 oldal · ISBN: 9789635682614 · Fordította: Szijj Ferenc

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 5

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 102


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Amikor először olvastam el a könyv fülszövegét, egyből a „Kincs ami nincs” című kalandfilm egyik szereplője Kamasuka a japán veterán jutott eszembe. Ahogy ott, így itt is legyintettem csak, ilyen a világon nincs. Aztán ahol elolvastam Werner Herzog felvezetését, és rákerestem a neten is kiderült, hogy de, bizony van. Hiroo Onoda hadnagy a II. világháborúban feladatul kapta, hogy egységével megszállás alatt tartsa a stratégiai fontosságú, fülöp-szigeteki Lubang szigetét. Először társaival, végül egyedül 29 évig fenntartotta az egyszemélyes megszállást úgy, hogy nem fogták el, és nem adta fel.
Werner Herzogra szintén rá kellett keresnem, mert filmrendezőkét egyáltalán nem ismertem, és ahogy elnézem, ez már így is marad. Nekem ő író lesz, még akkor is, ha az első könyve magyarul végül 80 éves korában jelent meg. Mit is mondhatnék, korán kezdte…
A kisregény tulajdonképpen egy valós történetre épül, sőt személyes ismeretségen alapul. Állítólag 1997-ben egy Japán Opera rendezésekor be akarták mutatni a császárnak, de ő inkább Hiroo Onodával akart találkozni. Ez adta végül a regény alapját. A történet egy katona egyszerű elbeszélése, mégis a kivitelezése annyira művészi, hogy egyáltalán nem tűnik dokumentumregénynek.
Onoda a JAPÁN, így csupa nagybetűvel. Egy személyben megtestesíti a japán szellemiséget, a hagyománykövetést, a szabálytartást, a becsületet és a hűséget előtérbe helyező sajátos értékrendet. Mi ezt valószínűleg fanatizmusként élnénk meg, náluk egyszerűen természetes.
Ha röviden kellene jellemeznem, Onoda a katona aki nem adta fel.
Az egész könyv kissé álomszerű. Elképzelem ahogy a párás, fülledt dzsungelben három-négy ember szinte a természet részévé válik. Beolvad, elrejtőzik. Eszik, tisztálkodik, óvja a fegyvereit, él, harcol a nem létező ellenséggel, miközben a világ elillan mellettük. Szó szerint. Feltalálják a televíziót, megépítik az első atomerőműveket, ember jár az űrben, sőt az amerikaiak feltalálják a gördeszkát is. Onodáék pedig harcolnak. Hol a fülöp-szigeteki rendőrséggel, hol a helyi lakosokkal, mindvégig abban a hitben, hogy a II. Világháború még tart és ők fennhatóságuk alatt tartják Lubangot, bármi áron. Aztán elvesznek a bajtársak, és marad egyedül, csendben végezve a rábízott feladatot. A végére már megtanulom tisztelni ezt az emberfeletti kitartást, és hitet, még akkor is, ha soha nem értettem a háborút. Egy dolog biztos, Onoda háborújának lelke van.
Werner Herzog nagyon szépen írta meg a történetet. Teli vannak a lapok megértéssel, és líraisággal. Úgy mesél, hogy öröm olvasni, és képes egyszerűen, kevés szóval megláttatni Onoda és társai jellemét, értékrendjét. Én egyáltalán nem bánom, hogy Herzog végül nem találkozott a császárral, bár arra a történetre is kíváncsi lennék.

giggs85>!
Werner Herzog: Dereng a világ

http://ekultura.hu/2022/09/26/werner-herzog-dereng-a-vilag

Van abban mindenképpen némi kockázat, ha egy 79 éves filmes úgy dönt, hogy megírja élete első regényét, de ha ez a tapasztalt filmes éppen az a sokszorosan díjnyertes Werner Herzog, aki már forgatott egy a dzsungelt legyőzni akaró karizmatikus alakról (Aguirre, Isten haragja), akkor az olvasó joggal reménykedhet a könyv sikerességében.

A Dereng a világ megírásának gondolata 1997-ben fogalmazódott meg először Herzogban, amikor Japánban járva találkozhatott Hiroo Onodával, aki amiatt vált világszerte ismertté, hogy majd’ harminc évig vívta eltökélt harcát a japán hadsereg utolsó tagjaként egy apró Fülöp-szigetekhez tartozó földdarabon, mert ezt a parancsot kapta. Azt hiszem, ez a történet meglehetősen közismert, és igen sokféleképpen meg lehetett volna írni, de nem hiába várt vele Herzog majdnem két évtizedet, mert ami végül megszületett, az roppant mély, eredeti és csak igen nehezen megfogható.

A német szerző alkotása meglehetősen rövidke (alig 112 oldal), és egy rövid, az utolsó napokat bemutató kezdőepizódot leszámítva egyenes vonalon haladva villant fel motívumokat Onoda hadnagy és három társának magányos harcából ezen az eldugott trópusi szigeten. Herzog nem hiába rendező, hiszen fejezetei gyorsan pörögnek, számos jelenete filmszerű, a „vágások” is mindig jókor jönnek. A Dereng a világban nincs semmi túlmagyarázva, de mégis mindvégig érezzük, hogy ami a leírtak mögött lakozik, annak végtelen súlya van, és ahogy olvassuk ezt a hol dokumentarista, hol költői, hol pedig filozofikus hangvételű alkotást (Szijj Ferenc ragyogó fordítása), sokat megtudunk az élet értelméről (pontosabban az élet értelmének kereséséről), a kitartásról, vagy éppen az önbecsapásról.

Számomra a fiatal korában amerikai sportkocsikkal önfeledten csajozó, majd a kendót megismerve a tradicionális japán értékek felé forduló, és élete java részét előbb társaival, a halálukat követően pedig a dzsungelben egyedül töltő Onoda igazán megfoghatatlan alak maradt a végére is. Ám ebben az esetben ez inkább erény, mint hiba. Ugyanis bár gyorsan át lehetne szaladni ezen a kisregényen, de aki okosan olvas, az nem ezt teszi, hanem inkább el-elgondolkodik ezen a hol lelassuló, hol végtelenül meglóduló alkotáson, és elmereng a biztos kézzel megrajzolt képeken: a sztoikus nyugalommal öngyilkosságukra készülő sebesülteken, a fába rejtett évszázados szamurájkardon, vagy éppen egy leölt bivaly vértől csepegő combján, amint egy menekülő katona hátához verődik. És akkor még az olyan finom, szinte a sorok között elejtett reflexiókat még meg sem említettem, mint pl. ki mire akar emlékezni az életéből / történetéből, hiszen az Onoda és társai által meggyilkolt minden bizonnyal több tucatnyi helybéli alig kap említést…

Azt hiszem, kimondottan jól indult az őszi szezon Werner Herzog újonnan megjelent kisregényével, hiszen a Dereng a világ révén egy olyan alkotással gazdagodott a hazai könyvpiac, amely rövidsége ellenére is végtelenül gazdag, mély és elgondolkodtató. Ráadásul az olvasóbarát fajtából. Így különösen sajnálom, hogy a német rendező közel 80 évesen írta meg ezt az első regényt.

gesztenye63>!
Werner Herzog: Dereng a világ

lepidoptera
Marhára nem értek a biológiához (sem!), de most olvasom, hogy a wiki szerint a lepkék az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendje.

Óhatatlan az összehasonlítás. Merthogy számomra ez a Herzog által meg"filmesített" (merthogy ez azért inkább film, mint irodalom!) Onoda-sztori is leginkább egyfajta pillangóvá válás teljes átalakulási folyamatának félresikerült kísérlete maradt.
Amennyiben a filmforgatókönyvet tekintjük lárvának és a szépen kidolgozott próza válik az irodalom tündöklő pillangójává, akkor úgy érzem, ez az írás elhalt valahol a múmiabáb formájában, és nem engedte előbújni a felnőtt, ivarérett imágót.
Közben persze erőtlenül kikacsint a sorok közül valami dokuregény-szerűség is, meg a dicsőséges busido csalóka árnyéka, de az egész végül csupán egy sótlan, érdektelen tárgyleírássá egyszerűsödik.
Pedig, micsoda témaválasztás…

4 hozzászólás
Morpheus>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Vékonyka, megható könyv az utolsó második világháborús japán katonáról. Társai lassan elkoptak mellőle, a legtöbben meghaltak, egyedül maradt. Csodálom, hogy megőrizte ép elméjét, és utána még tudott normálisan élni.

Katalin_V_Tóth>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Rövid, tömör, elgondolkodtató írás. Filmszerűen peregnek a fejezetek, melyek rövidek és lényegre törekednek, mégis elemi erővel hatottak rám. Onoda huszonkilenc évig vívta egyszemélyes gerillaharcát a dzsungelben, miközben a világ változott, fejlődött. Megküzdött a dzsungellel, életben maradt és mindent megtett azért, hogy küldetését sikerrel teljesítse. Erőteljes képek, szelíd visszaemlékezések rajzolják meg az elhivatott katona személyiségét.

Kabódi_Ella P>!
Werner Herzog: Dereng a világ

„- […] Ön egy szellem lesz, megfoghatatlan, az ellenség örökös rémálma. Háborúja nélkülözni fog minden dicsőséget.”

Ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára felettese Hiroo Onodát 1944 decemberében. A parancs jóslat és átok volt egyaránt, mely a japán katona elkövetkező harminc évét könyörtelenül meghatározta. Ennyi időt töltött ugyanis Lubang esős dzsungelében maroknyi csapatával, és kitartóan harcolt hazájáért egy réges-régen elvesztett háborúban.

Valójában nagyon szomorú történet az övé, ugyanakkor lenyűgöző és felemelő is. A Dereng a világ kitűnő stílusú, érzékletes írás. Rövidsége ellenére, vagy talán éppen azért, egészen rendkívüli és eredeti. Werner Herzog pergő, filmszerű, nagyléptékű vágásokkal tagolja a szöveget, melynek érzékszervekre ható gazdag ábrázolásmódja felkavaró, átütő erejű és élethű. Azonnal átérezzük ezt a fojtogató magányt és kilátástalanságot.

Onoda, a megfoghatatlan szellem a kisregény lapjain sem válik valóságosabbá. Gondolatai, érzelmei az őserdő buja, fullasztóan párás, ködös homályába vesznek. Tettei még inkább elidegenítik tőlünk, és mindaz, amiről makacsul hallgat, bizonytalan burkot von egyébként is sokat vitatott alakja köré. Csüggesztő az a sors, amit magára vállalt.

Felettébb különös könyvecske ez. Nyomasztó, mégis karizmatikus. Lírai, mégis kendőzetlen. Engem elbűvölt és ámulatba ejtett. Olvasás közben átjárt valami megmagyarázhatatlan izgalom, melankólia és részvét. Nem tudom eldönteni, mit gondoljak Hiroo Onoda irreleváns gerillahadviseléséről a világ egy távoli, jelentéktelen zugában. Lojalitása, konok önáltatása tragikus és komikus egyszerre, de ott rejtőzik benne a gyönyörű, nem mindennapi méltóság.

„…láthatatlanná akar válni, megfoghatatlan álommá, sűrűsödő és eloszló, veszélyt rejtő köddé, szóbeszéddé.” Ez a vágya maradéktalanul teljesült, mert életútja ugyan emlékezetes, kivételes és megdöbbentő, alakja azonban csak egy halványodó, életlen sziluett a dzsungel nyirkos, szenvtelen, ősi szívében.

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2022/09/wern…

Agatha_Emrys>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Sokakhoz hasonlóan én is a Kincs, ami nincsen keresztül találkoztam Onoda történetével. Gyerekként még nevettem a paródián, de felnőttként csak borzasztó szomorúságot érzek.

Évtizedekig harcolni a nem létező háborúban szerintem nem nemes katonai példa, hanem csak tragikus. Viszont jól rámutat arra, hogy az ember mennyire sokáig tudja magát ámítani: Onoda is mindig meg tudta magyarázni, hogy csak meg akarják téveszteni, csapdába csalni, vagy újabb elméletekkel igazolta, hogy mi történik a „háborús fronton”, ami már régen nem a világháborúról szólt.

Valamilyen szinten persze lenyűgöző, hogy az ember mennyire alkalmazkodó és strapabíró, de ez párosítva az elvakult hitben cselekvéssel csak ijesztő tükröt mutat rólunk.
Annak azért örültem, hogy hosszú kort élt meg Onoda, így valamilyen szinten „pótolhatta” az elvesztegetett éveket. Nem is volt meglepő, ahogyan később alakult az élete, hiszen ha évtizedekig a dzsungelben élsz, már a részeddé válik.

Egyedül egy kicsit mélyebb lélektani ábrázolást hiányoltam. Persze, nem Onoda írta a könyvet, de azért elég sokat beszélgetett vele a szerző. A cím viszont nagyon találó, hiszen a katonában gyakran felmerült a Dsuang Dszi álmában megfogalmazott kérdés: Én álmodom-e a dzsungeli életet vagy ő engem?

2 hozzászólás
K I>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Werner Herzog neve nem ismeretlen számomra, van listámon néhány filmje, bár még egyet sem láttam. Így meg is lepődtem, amikor a Snitt helyett Molyon jött szembe (ráadásul a XXI. Század kiadó Kult könyvek sorozatában).
Néhol egészen költői a nyelvezet, de leginkább maga az élettörténet az, ami megfogott. Őszintén szólva, Don Quijote történetét juttatta eszembe, illetve kölcsönzéskor a Kincs ami nincs című filmet is felidéztük a könyvtárosokkal, de persze a valóság egyáltalán nem ilyen ártatlan. Inkább abszurd.
A kisregény lényegében azt beszéli el, hogyan ragadt Hiroo Onoda (és néhány társa, bár az utolsó évekre végképp magára marad) egy szigeten, Japán kapitulációját követően csaknem 30 évre. Mindenfélén elgondolkodtam olvasás közben és után is, például hogy egyáltalán hogyan kerülhettek a sehová se vezető harcok és az izoláció fogságába. Az egyik csapda mindenképpen az információhiány a kaotikus állapotok közepette, Onoda részéről pedig szerintem a parancskövetés, majd a túlzó kétkedés. Az Onoda mellé szegődött katonák számára pedig az is, hogy egyedül Onoda kapott kellő kiképzést a dzsungelharchoz, így a túlélés érdekében is ő lett a kinevezett vezető. Szóval azt gondolom, az egyik buktató az, hogy nem jutottak hiteles információhoz, amikor Japán számára hivatalosan is véget ért a háború. Ezután pedig hiábavaló volt minden próbálkozás, hogy kívülről juttassanak híreket az ottrekedt katonák világába: sem Onoda testvérének hangfelvétele, sem az újságok nem voltak hitelesek. Ez utóbbi azért is lehet, mert alig pár év alatt annyit változott Japán berendezkedése, működése, hogy annak már nem volt realitása, érvénye az általuk megismert világban. Emellett a paranoiára gondolok még, ami talán nem annyira meglepő abban a korban, és háborús viszonyok között. Illetve a későbbiekben több háború is volt a közeli országok között, amit újságok is említettek, és az amerikaiak is jelen voltak a térségben, így a repülők, mozgások alapján is arról bizonyosodtak meg, hogy még mindig a II. VH tart.
Onoda eredeti feladatai közé tartozott a sziget repterének a használhatatlanná tétele, illetve egy híd felrobbantása, de igazából mindkettő meghiúsult, így szimplán a sziget megszállás alatt tartása, az állandó rejtőzködő jelenlét maradt csak célul (bár azért voltak összecsapások, amik áldozatokkal is jártak). A leírásokból kiderül, hogyan tartották szárazon a lőszert és használatra kész állapotban a fegyvereket, miként szereztek élelmet a falusiaktól, hogyan töltötték az éjszakákat. Így amikor később akár öt éves ugrás is van a visszaemlékezésben, ki lehet következtetni, hogyan telt el az idő. Maga a 29 év távlatát pedig, amit Onoda a szigeten töltött, egyszerűen szédületesnek érzem. Az idő múlását, a világ haladását a számukra otthagyott újságokon kívül jószerivel csak a felettük egyre gyorsabban elhúzó repülőkön, valamint a szigeten talált rádión, majd elektromos áramon (lámpafény sötétben) keresztül érzékelték. Érdekesnek találtam Onoda életének a folytatását is, ahogy nem találta helyét az új, fogyasztáscentrikus Japánban, illetve hogy milyen magas kort élt meg egyébként.

Boglinc P>!
Werner Herzog: Dereng a világ

Nem kifejezetten szokásom olyan kötetekhez nyúlni, amelyek valós történelmi eseményeket dolgoznak fel, miközben ahányszor mégis kezem ügyébe kerül egy, képes a legelső oldalakon azonnal magával ragadni.

Werner Herzog első kötetét mindenképpen olvasni akartam, hogy az ő szemüvegén át is megismerhessem Onoda Hiroo elképesztő történetét. Rövidke kötet ez a hazafiasságról, az elszántságról, a hősiességről, ugyanakkor arról a szemellenzős őrültségről, ami saját igazunk bizonyítása érdekében mellőzni kezd minden ésszerűséget, valószínűséget.

Egy percig sem tartottam unalmasnak, izgalmas volt elmerülni benne, s ha lesz még könyve az úrnak, biztosan olvasni fogom!

Bővebben itt:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2023/02/werner-h…

>!
XXI. Század, Budapest, 2022
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682607 · Fordította: Szijj Ferenc
EmKatona P>!
Werner Herzog: Dereng a világ

A Dereng világ a legendás német filmes első regénye. Remélem, nem az utolsó, mert ezt a stílust, ezeket a monológokat, hasonlatokat és gondolatfolyamot még olvasni akarom.
Először azt gondoltam, hogy látszik, hogy filmes írja: rövidek a leírások, mellőzik az állítmányt néha, inkább mint egy forgatókönyv alaphelyzet leírása, és jelen időben íródott (amit szeretek egyébként). Aztán idővel, a felétől, és a végére főleg, azt gondoltam, hogy sok-sok író megirigyelheti ennek a filmesnek az írói stílusát amikor hosszabb leírásokhoz, vagy belső monológhoz (féléhez) ér. Gyönyörű és furcsa, átrepít a regény világába, érzed a reggeli harmatot és a dzsungel nedvességét, az esőt a leveleken, álomszerű éveket és évtizedeket amik egy párhuzamos valóságban teltek el. Ennyi idézetet még nem írtam ki sok könyvből, mint ebből a kis 110 oldalas regényből.

Az ember valószínűleg hallott már futólag Hiroo Onodáról. Ez az ő történetének a félig fikcionalizált regénye. Sokan körülbelül úgy hallottuk (én is), hogy: „volt az a japán katona, aki azt hitte harminc évig hogy tart a háború”. De másképp képzeli az ember. Azt képzelnéd hirtelen, hogy bolond volt. Vagy azt, hogy elveszett a vadonban, és azt hitte, a háború még tart.

De Onoda nem veszett el, és nem azt hitte, hogy tart a háború, hanem konkrétan vívta a háborúját.

De vajon egy józan emberben akkor hogy alakul ki az a bizonyosság, meggyőződés, hogy ilyen biztos legyen valamiben, ennyi éven át? Ez talán nem derül ki a regényből, hogy Onoda milyen volt a cselekmény előtt, mitől égett benne ez a hűség és kötelességtudat, ami lehetővé tette, hogy ne térjen el a céljától, ennyi ideig. De azt látjuk, hogy milyen egy ilyen ember gondolkodása, spoiler Herzog stílusa és gondolkodása pedig magasságokba emeli az egyébként egyszerű történetet, végtelen tisztelettel megírva.

Lenyűgöző, hogy Onoda csak a vége felé kérdőjelezte meg a valóságát, a szembejövő tényeket, híreket pedig a teóriához igazította, évekig, évtizedekig. Ha látott valami újdonságot az égen vagy a távolban, azt a folyó háborúval kapcsolatosnak tudta be, ha hírt olvasott vagy hallott, azt megtévesztésnek, az ő utána való hajtóvadászat részének könyvelte el.

Hangulatos, érdekes regény ez, amiben Herzog olyan témákat fedez fel, mint az elkötelezettség, az elhatározás, az izoláció és némi paranoia.

Ami még eszembe jutott olvasás közben, hogy ezt a könyvet ajánlanám, ha valaki, aki nem szokott olvasni, ajánlást kérne tőlem kezdésnek. A fordítás is nagyon szép lett, és plusz pont a magyar címért. Azt hiszem ezt elolvasom jövőre is.


Népszerű idézetek

EmKatona P>!

Fájdalmakat az emlékezet a benne lévő jóakarat miatt nem engedett megőrizni.

111. oldal

EmKatona P>!

Lehet, hogy csak álmodom ezt a háborút?

74. oldal

korbács>!

Az álomnak megvan a maga ideje, villámgyorsan előre-vagy hátratekeredik, megakad, áll, visszafojtja lélegzetét, hirtelen ugrásokat csinál, mintha felriasztottak volna egy vadállatot. Kiált egy éjjeli madár, és egy egész év eltelt. Egy csepp víz egy viaszos banánlevélen magába zár egy pillanatra egy napsugarat, és eltelt egy újabb év. Milliónyi hangya kezd vonulni egy éjjel a semmiből indulva a fák között, anélkül, hogy meglehetne találni az eredetüket vagy a végüket; egyre csak vonulnak napokon keresztük, aztán ugyanolyan hirtelen és rejtélyesen eltűnnek, és megint eltelt egy év.

55. oldal

Boglinc P>!

– Hadnagy, igyekszem, de még soha nem voltam dzsungelben.
– Egyikünk se volt még dzsungelben – közli Onoda, de sajnálja is Akacut, akinek véres a lába, mert nem jó rá a bakancs.
– Ez itt a zöld pokol – mondja Akacu rezignáltan.
– Nem – mondja Onoda –, ez csak egy erdő.

50. oldal

Kabódi_Ella P>!

– Ez itt a zöld pokol – mondja Akacu rezignáltan.
– Nem – mondja Onoda –, ez csak egy erdő.

50. oldal (21. Század Kiadó, 2022)

sophie P>!

Ám olyan pillanatok is vannak, amikor Onoda kilép a dzsungelből, és lead egy lövést a rémült falusiak feje fölé, csak hogy jelezze, még itt van, továbbra is megszállva tartja Lubang szigetét. Mítosszá válik. A helybéliek számára ő lesz az erdő szellem, csak suttogva mernek róla beszélni. A Fülöp-szigeteki hadsereg számára, amely nem tudja őt kézre keríteni, az ügyetlenségük intő jele lesz, ugyanakkor olyan tisztelettel beszélnek róla a katonák, ahogy egy kabalafiguráról szokás.

70. oldal - Rizsföld, Lubang északi síksága, 1946 eleje

EmKatona P>!

Aztán Onoda és Simada elindul, neki az előttük álló évtizedeknek.

41. oldal

korbács>!

– Árulja el az igazságot. Ne húzzuk az időt.
– Hadnagy, nem félek a haláltól. Csak elszomorítónak tartanám, ha azért halnék meg, mert az igazságot mondtam.

18. oldal

Boglinc P>!

A hold a kora hajnal fénye még halványabbá teszi, egy égitest mélyebb értelem nélkül, ősidők óta, mielőtt még ember lett volna a földön.

Olympia_Chavez>!

A kendó azonban megmutatta neki, hogy minden háborús ellenségeskedést a lényegre kellene visszavezetni, két férfi vív botokkal.

73. oldal, Lubang 1954, esős évszak

Kapcsolódó szócikkek: háború · kendó

Hasonló könyvek címkék alapján

Bill Jones: A 21-es fekete tábor
Ellie Midwood: Az auschwitzi hegedűs
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
William Wharton: Éjfélre kitisztul
Gorka Eszter: Várni foglak
Leo Kessler: Kitörés Sztálingrádból
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Monte Merrick: Memphis Belle – A 25. bevetés