A ​rész és az egész 26 csillagozás

Werner Heisenberg: A rész és az egész

A ​rész és az egész. Ez az öt szó szinte maradék nélkül fogja egybe Werner Heisenberg önéletrajzi írásának indíttatását és végső konklúzióját, a tudós életszemléletét és természetfilozófiáját, vívódásait, hatalmas életművének értékét és hatását, emberi helytállásának támaszait. A visszaemlékező ember krónikás, ki híven jegyzi fel a modern fizika legnagyobbjainak szavait, megmentvén a feledéstől Planck, Sommerfeld, Bohr, Einstein, Pauli, Weizsacker egy-egy beszélgetésben felröppenő gondolatait. Krónikás, aki az atomfizika legjelentősebb ötven esztendejének tudománytörténeti, kulturális és politikai légkörét eleveníti meg; krónikás, aki egyszersmind a legcselekvőbb részes is a huszadik század tudományos szemléletmódját alapjában formáló kvantummechanika egészének létrehozásában. Heisenberg életének és az itt felidézett beszélgetéseknek a középpontja az atomfizika. Centrum, amely kiindulópont; rész, amely az egész egyre táguló köreihez, a természettudományok szélesebb… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1983
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632812921 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1978
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632806638 · Fordította: Falvay Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1975
328 oldal · ISBN: 9632801199 · Fordította: Falvay Mihály

Enciklopédia 47

Szereplők népszerűség szerint

Ludwig van Beethoven · Platón · Max Planck · Niels Bohr · Werner Heisenberg


Kedvencelte 12

Most olvassa 5

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Weiner Heisenberg A rész és az egész című munkájától kicsit azért féltem, halogattam, mert egy komoly tudományos mű, s tán nem fogom érteni. Igaz, hogy gimnazista koromban még jártam a TIT által szervezett Atomfizikai szemináriumokra. Ott találkoztam egyébként a könyv tudományos tanácsadójával, Dr. Károlyházi Frigyessel, ki egy kérdésem nyomán meg is dicsért, hogy koromhoz képest sok mindent ismerek az atomok s a még kisebb részecskék világából. De Dr. Marx György sem volt ismeretlen számomra, hisz előadást tartott a Fazekasban – ahol prognosztizálta az idő felgyorsulását, s a szakmai ismeretek 5 évenkénti avulását –, valamint találkoztam vele a balatonfüredi moziban is. Rossz szemével hunyorogva sorban állt, rajtam kívül senki nem ismerte fel. S ekkor – a sors vicce – Korda György lépett be az előcsarnokba jegyet venni. Őt mindenki felismerte, s előreengedték, nem kellett kivárni sorát, amelyben – ilyen az élet – épp egy akadémikus szerénykedett. Lám, bizonyíték, milyen a világ.
Szóval volt némi jártasságom az atomfizika világában, de mégis kis tartózkodással és újra nagy érdeklődéssel olvastam Heisenberg önéletrajzi ihletésű könyvét a kvantummechanika elméletének fejlődéséről, az elmélet élenjáró fizikusai mindennapos és folyamatos vitáiról. Heisenberg abban a szerencsés helyzetben volt, hogy érdeklődése és tudása a XX. századi atomfizika hősei közé emelte őt. Úgy vitatkozhatott Bohr-ral, Born-nal, Paulival, Dirac-kal és főként Einstein-nel, mint együttgondolkodókkal, kik azonos célok érdekében csikorgatták fogaikat, s élesítették elméjüket, hogy megoldják a kor nagy kérdéseit. Így a szem- és fültanú, söt, a kutató hitelességével számolhat be az elmélet fejlődéséről. Dr. Károlyházi, TIT szemináriumom előadója már akkor azt prognosztizálta, hogy a TOKAMAK, vagy a Stellarátor, a szovjet és amerikai fejlesztésű fúziós reaktorok kifejlesztése nyomán előbb-utóbb – de belátható időn belül – közel kerülhetünk a szinte ingyen adódó fúziós energiához. A kézzelfogható közelséget akkor észleljük majd, ha egy-két kísérleti atomerőmű a levegőbe repül majd. Nos azóta Csernobil és Fukusima, a japán erőmű is balesetet szenvedett, s ma sem jutottunk még igen közel a fúziós reaktorok energiát adó gyakorlatához. Úgy tűnik, ez az út göröngyösebb, hisz olyan erők és részecskék világába kell betekintenünk, s az atomi világon belüli működésüket felderítenünk, amely nem hogy szabad szemmel megfigyelhetetlen, hanem még nagyon speciális és drága berendezések (ilyen pl. a CERN) segítségével is legfeljebb a részecskék nyomai válnak részben láthatóvá, amelyből következtetni lehet létükre, viselkedésükre.
Szóval egy kitűnő könyv elolvasását halogattam. S ráadásul miközben olvastam, úgy éreztem: értem az atomfizikát – bár persze nem a matematika nyelvén – de van némi fogalmam az anyag részecske, vagy hullámtermészetéről…. A részecske-hullám dualitás tehát nagyon érdekes világot tár elénk. Ezt az élményt szerezheti meg az, aki nekiveselkedik. Lélekemelő!
S egy mellékes adalék. Heisenberg nemcsak mint tudós, de mint ember is nagyon szimpatikussá vált. Hosszú egészséges túrázásai, vándorlásai és a közben kifejtett porosz szemlélet ellenes demokrácia felfogása különösen közelállónak mutatta be őt. S bár ma is szükségem lenne rá, hogy korunk és társadalmunk vezető értelmiségieinek társadalomfelfogását ismerjem, ők sajnos nemigen részeltetnek ebben…

7 hozzászólás
Chöpp >!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Nagyon örültem, hogy végre ráakadtam Heisenberg önéletrajzi írásának első részére. Több ismerősöm érdeklődött, hogy mi vesz rá, hogy ilyeneket olvassak. A kérdés roppant fantáziátlan, és végletekig leegyszerűsített. Valami hasonló kaliberű választ fontolgattam magamban, de mindannyiszor kedvem támadt volna valami velős gorombaságra, megszólalt bennem a kisördög is, hogy a kérdezők konvencionális és sztereotipikus gondolkodására enyhe odacsippentéssel adjam meg az odaillő választ. /Merthogy egy molynak ez éppen abba a kérdés-kategóriába tartozik, mint a „Miért olvasol?” vagy a „Megőrültél, hogy Ezt olvasod?”. És ezek bizony az önérzetes molyokban felébresztik az iróniát, ne adj' Isten a maró gúny „szúrd le és hagyd ott elvérezni” ösztönét./
Szóval türelmesen rámutattam arra, hogy ez egy önéletrajzi írás, tele történetekkel, zenével, filozófiával, híres fizikusok beszélgetéseivel, kirándulásaival. Átpörgettem, hogy még véletlenül sem lát benne ugye diagramokat, egyenleteket? Na ugye! Mi is akkor a gond Heisenberg-el? Nos kérem: semmi. A rész és az egész egy pálya, egy életmű része. Nem az egész, minden esetre számomra öröm volt vele töltenem a szabadidőm.

7 hozzászólás
silex>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Nagyon érdekes betekintést nyújt a modern fizika kialakulásának körülményeibe. És még olvasmányosan is teszi. Ahogy édesanyám mondta: „Amíg olvastam, úgy éreztem, mintha érteném a fizikát.”

sothis>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Zseniális. Ha valakinek be akarnám mutatni a modern fizika születésének időszakát, ezt a könyvet adnám a kezébe, mert nem csupán erről ír, hanem mindenről, ami a témához kapcsolódik, de mégis sok ilyen célzattal készült műből kimarad. Szerepel benne filozófia, történelmi momentumok, érzékletes képed ad az akkori tudományos légkörről – mindezt egy olyan ember szemén, benyomásain és gondolatain keresztül, aki vezető szerepet játszott a folyamatban.

KatedrA>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Az alcím két egymásnak feszülő kifejezése két érzést ajánl fel az olvasónak, egyrészt szárnyaló gondolatokkal teli fesztelenséget, másrészt vattacsomó anyagú légzés nehéz témát.
Viszont ez utóbbi ránk rakott aggodalma nem tart sokáig, már az előszóban átvált várakozó izgatottságba: ígéretet kapunk arra, hogy a kvantummechanikai elméletek mellett olyan tudományági értékek is teret kapnak, mint a filozófia, politika, illetve egyéni erényként a morál is.
A fizikai felfedezések előrehaladtát lépésről lépésre ismerjük meg, de nem megterhelve (ismeretlen terminológiával, kusza összefüggésekkel) az olvasó befogadói képességét.
Már csak azért sem, mert egyrészt e fenti köretelemek tartják és fogják egybe, ékesítik az elméleti beavatásokat, amelyek elejétől fogva végig baráti, kollegiális beszélgetésekben oldódnak fel.
Másrészt mert a szakmai találkozásokat mindvégig kényeztető természeti környezetben zajlanak, képi világuk hol az erdei faház kandallótüzében elevenednek meg, hol a csillagos ég alatt, vagy épp az Amerikai-Csendes óceán-Ázsia útvonal kalandjában. De vitorlázunk is a szerzővel, Einsteinnel sétálunk haza, vagy bejárjuk „a Starnbergi-tó északi partján emelkedő dombvidéket. A bükkfák sűrű smaragdfüggönyén át meg-megcsillant odalent a tó tükre; feltárul egy-egy pillanatra a távoli hegyek látványa. Itt zajlott le első beszélgetésem az atomok világáról; arról a témáról, amely oly fontos szerepet játszott későbbi életem folyamán.” – kezdi a szerző a mesélést az első oldalak valamelyikén.
Harmadrészről pedig Heisenberg és partnereinek diskurzusai már-már sakkjátszmához hasonlítható friss, üde, és fordulatos elmejátékot játszanak, melyek lelkesedése és izgatottsága ránk is átragad.
A történelmi idősík Németországban az I. világháború utáni időszakkal kezdődik, amikor egy bátor, fiatal generáció az 1919-es nyáron az egyetemi felvételi vizsgáira készülve azon elmélkedik, hogyan építsék újjá lerombolt nemzetüket. Van közöttük számos fizikushallgató, német költészetet, filozófiát hallgató bölcsész, mérnökök és matematikusok.
A spekulációkhoz a korszak fizikatudósai is csatlakoznak, mint Einstein, megidézik – hol támogatóan, hol ellenérvként – az ókor nagy bölcselőit, Platón, Arisztotelész, vagy Kant eszméit.
Ez az elsőként Németország és Dánia közötti utazóvonalon zajló fejlődése a modern fizikának németországi korképet is mutat. Megmutatja a bel- és külpolitikai helyzetet, elsősorban a II. világháború időszakából, és az azt megelőző évekből: a náci rezsim már ekkor erős gyökeret vert az országban, megdöntése már akkor lehetetlennek volt jósolható, Németország sorsának rendezését a külföldi ellenállásban látták. Az ifjúsági gyűléseken – az ország újjáépítésének nevében – a fasiszta Németország atomprogramját szorgalmazó viták zajlottak. Heisenberg és természettudós társai tanácstalanul álltak az emigrálás meglépésében, az atomprogram mesterséges lassításában: „Vajon mi fontosabb: nemzetünk sorsa, vagy az emberiségé; azt firtattuk, hogy a vereség értelmetlenné tette-e azoknak a halálát, akik hazájukért adták életüket; hogy van-e joga az ifjúságnak arra, hogy saját értékei szerint alakítsa az életét; hogy fontosabb-e a belső igazság, mint a régi formák, melyek évszázadokon át alakították az ember életét?” (…) „Érvényes-e még a régi maxima, amely szerint a cél szentesíti az eszközt? Más szóval: jó ügy védelmében jogosan építünk atombombát, rossz ügy védelmében jogtalanul? És ha el is fogadnánk ezt az érvelést – sajnos, a történelemben mindig ez érvényesült –, ki határozza meg, melyik a jó ügy, melyik a rossz?”
Ehhez hasonló gondolatokat, érdemi vitákat olvashatunk további fejezetekbe fogva – természetesen az elemi részecskék fejlődéstanával összefüggésbe hozva – sok más történelmi, politikai leckéről, például a nyelvről, a kutató felelősségéről, vagy arról a vallásról, amely képekben, hasonlatokban és paradoxonokban fejezi ki magát, vagy tesz különbséget jó és rossz, nemes és megvetendő között. Lehet-e ennek a hitrendszernek szoros kapcsolat azzal a természettudománnyal, amelyik az igaz vagy hamis elvén működik, térben és időben szigorúan meghatározott oksági törvényeknek engedelmeskedik?

András_a_László>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Pontosan azt kaptam amit vártam. Egy hiteles korrajzot a század eleji tudományos életről. Ez a könyv az egyik legjellemzőbb példája annak, hogy az „igazság vita közben születik meg”.
Lényegében ismeretelméleti párbeszédek gyűjteménye. Van benne utalás, hogy miért is maradt a náci Németországban. Puszta hazaszeretetből, és ez az ami miatt később a legtöbb kortársa lenézte, és támadta. Egy zseniális tudós, zseniális visszaemlékezései.

ppayter>!
Werner Heisenberg: A rész és az egész

Nagyszerű könyv egy nagyszerű fizikustól, de nem csak fizikáról, hanem az egész korról, mely a modern fizika meghatározó időszaka volt.
Nem árt némi természettudományos érdeklődés hozzá, de ha nem fanatikus az ember, akkor is szórakoztató és olvasmányos (akármit is jelentsen ez) írásra lel e könyvben az ember.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Hiszem, hogy mi is méltányoljuk a porosz magatartás erényeit – mondta Bohr. – De mi nagyobb teret biztosítunk az individuumnak, álmainak, törekvéseinek, mint amennyit a porosz fegyelem keretei megengedhetnek. Szabad emberek közösségének szeretnénk részesei lenni, olyan közösségnek, amelynek minden egyes tagja teljes mértékben elismeri a többiek jogait. Számunkra fontosabb a szabadság és az egyéni függetlenség, mint a külső fegyelemből fakadó erő.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Demokratikus elvek · függetlenség · szabadság
Chöpp >!

Mindkettőnk szemléletmódjában ott voltak tehát az igazság morzsái, és némi joggal vigasztalhattuk egymást Niels Bohr sokat idézett mondásával: „Egy helyes kijelentésnek az ellentéte egy hamis állítás. Egy mélyértelmű igazság ellentéte viszont lehet egy másik mélyértelmű igazság is.”

143. oldal Atomfizika és pragmatizmus (1929)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · Niels Bohr
Chöpp >!

[…] ha a tengert nézzük, mintha a végtelent tartanánk a karjainkban.

86. oldal, Történelmi és politikai leckék (1922-1924)

Kapcsolódó szócikkek: tenger · végtelen
Bla IP>!

Mindazonáltal a porosz élet elvei – az egyéni ambicióknak a közös ügy alá rendelése, szerénység a magánéletben, becsületesség, megvesztegethetetlenség, udvariasság és pontosság – mindig is vonzottak. Nem vethetem meg őket még akkor sem, ha a politikusok visszaéltek velük.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Porosz elvek
Chöpp >!

»Ki a szakember?« Legtöbben azt válaszolnák, hogy az az ember, aki sokat tud egy bizonyos tárgykörből. Csakhogy én erre azzal az ellenvetéssel élnék, hogy soha senki nem tudhat nagyon sokat valamiből. Inkább ezt a definíciót választanám: Szakember az, aki ismeri a szakterületén elkövethető legdurvább hibákat, és érti a módját, hogyan kell azokat elkerülni.

288. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szakember · Werner Heisenberg
Chöpp >!

Szilárd meggyőződésem, hogy a politikai mozgalmakat nem szabad célkitűzések alapján megítélni, hangoztassák bármilyen lármásan, bármilyen őszintén is szándékaikat. Az a döntő ugyanis, hogy milyen eszközökkel akarják e célkitűzéseket megvalósítani. Ezek az eszközök a nemzetiszocialistáknál és a kommunistáknál is rosszak; azt mutatják, hogy maguk a szerzők sem bíznak már eszméik meggyőző erejében.

202. oldal Náci fordulat és az egyetemi élet (1933)

Chöpp >!

    1945. augusztus 6-a délutánján Karl Wirtz azzal rontott be hozzám, hogy atombombát dobtak le Hirosimára. Eleinte nem akartam elhinni, mert meg voltam győződve, hogy az atombomba megépítése több milliárd dollárt emésztene fel, és így is csak több évi megfeszített munkával valósítható meg. Lélektanilag is elképzelhetetlennek tetszett a gondolat, hogy az Amerikában élő fizikusok – kiket oly jól ismertem – ilyen terv megvalósításához nyújtottak volna segédkezet.

264. oldal A kutató felelőssége (1945-1950)

Kapcsolódó szócikkek: 1945 · atombomba · Hirosimai atomrobbanás
Chöpp >!

Tegnap a szerzetesi fogadalmakról beszélgettünk. Nos, e fogadalom első két pontja nagyon is dicséretes. Ma is szegénységre és egy keményebb, mértékletes életre serkentik az embert. Őszintén remélem azonban, hogy a harmadik szabályra, az engedelmesség követelményére egyelőre nem fektetnek nagy súlyt; ennek ugyanis veszedelmes politikai következményei lehetnek.

78. oldal Történelmi és politikai leckék (1922-1924)

Kapcsolódó szócikkek: engedelmesség · mértékletesség · Niels Bohr · szegénység
Chöpp >!

A tudományban csak egy fanatikus őrült – például a perpetuum mobile megszállottja – törekedhet teljes felforgatásra, és mondanom sem kell, minden ilyen kísérlet eleve halva születik. No persze nem tudom, szabad-e a tudományos forradalmat a társadalmi forradalommal összehasonlítani, de gyanítom, hogy a történelemben is a legtöbb jót azok a forradalmak hozzák – a legtartósabbak is azok lesznek –, amelyek tisztán körülhatárolt problémák megoldására törekednek, és minden mást szigorúan érintetlenül hagynak.

204. oldal Náci fordulat és az egyetemi élet (1933)

Kapcsolódó szócikkek: forradalom
Chöpp >!

Megvallom, roppantul tetszik nekem az az elképzelés, hogy a szimmetria sokkalta alapvetőbb valami, mint maguk a részecskék. Ez ugyanis egybevágna a kvantumelmélet Bohr szerinti értelmezésével. Sőt Platón filozófiájával is egybevág, de ezt talán ne feszegessük most.

224. oldal Náci fordulat és az egyetemi élet (1933)

Kapcsolódó szócikkek: kvantumelmélet · Niels Bohr · Platón · szimmetria

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
M. I. Kaganov – I. M. Lifsic: Kvázirészecskék
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Michio Kaku: Párhuzamos világok
Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk
Leonard Susskind – Art Friedman: Az elméleti minimum II.
Eve Curie: Madame Curie
Roger Penrose: A császár új elméje
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs