Időben ​élni 0 csillagozás

Már nem kérdezzük meg, mivel magyarázható, hogy a fejlődés előbbi szakaszaiban az emberek naptár és óra nélkül is együtt tudtak élni, míg később már aligha lehetséges az együttélés a szabályozás és tájékozódás ezen eszközei nélkül. Nem kérdezzük, miért és miként alakult ki az időmérőként egységesített szerkezetek gyakran napokra, órákra vagy akár másodpercekre való pontos felosztása, hogyan jött létre az egyéni önuralom ennek megfelelő mintája, valamint az a belső kényszer, hogy mindenkor tudjuk, mennyi az idő. A nélkülözhetetlen, de egyben kikerülhetetlen időmeghatározások hálójába fogott társadalmi struktúra, valamint a magas fokú időérzékenységgel és időfegyelemmel felvértezett személyiségstruktúra közötti összefüggések megértése az érintettek számára még nem égető kérdés. Saját bőrünkön érzik nap mint nap az órák diktálta idő nyomását és – minél idősebbek, annál erősebben – a naptári évek rohanását. Mindez második természetükké válik, s úgy jelenik meg számukra, mint mindenki sorsa, amit el kell fogadniuk.

20. oldal; Norbert Elias: Az időről

Mindenhol, ahol az emberek saját munkatevékenységük idejét maguk szabályozták, a munka menete az intenzív munka és a semmittevés váltakozásából állt. (Sok szabadfoglalkozású, így az írók, művészek, kisbirtokosok és talán még az egyetemi diákok körében is a mai napig tovább él ez a séma, s így felmerül az a kérdés, hogy vajon nem ez-e a „természetes” emberi munkaritmus.)

81. oldal; Edward P. Thompson: Az idő, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus

A fogalomalkotás mai fokán nem könnyű szavakba foglalni az emberi társadalmaknak ezt a sajátszerűségét; azt, hogy az egyes ember csak a másoktól való tanulás, az önszabályozás szociálisan megadott mintáinak elsajátításával kap arra lehetőséget, hogy egyéni színezetű, tehát meghatározott értelemben többé-kevésbé egyedi személyiségstruktúrával bíró, viszonylag autonóm személlyé fejlődjék.

31-32. oldal; Norbert Elias: Az időről

A jövőre irányultság az időképnek az az eleme, amelynek – a szociális cselekvésben és döntésben megmutatkozó jelentősége miatt – a szociológia elsődlegesen szentelte magát. Az a feltételezés, hogy a jövőkép és a szükségletkielégítés elhalasztása való képesség között pozitív a kapcsolat, s ez ismét a szociális siker és felemelkedés feltételeként kezelendő, L. L. Le Shan úttörő munkájának – „Time Orientation and Social Class” (1952) – megjelenése óta empirikus vizsgálatok egész sorát eredményezte a szociális származásnak, nemnek, kornak, bűnözésnek a jövőképre és ezzel közvetve az egyén szociális sikerére gyakorolt hatásáról. Le Shan vizsgálatából kitűnt, hogy a társadalmi osztályokat jellemző kollektív/egyedi-tér/idő vonatkozási rendszer az időkép terjedelme, a frusztráció tűrése és a viselkedés irányultsága tekintetében eltérő: az alsóbb réteg gyermekei inkább a jelenre orientáltak és időhorizontjuk szűkebb, mint a középrétegből származó, inkább a jövőre orientált gyermekeké.

123-124. oldal; Werner Bergmann: Az idő a szociológiában. Szakirodalmi áttekintés az "időszociológiai" elmélet és kutatás helyzetéről