Keresztút ​az Oltáriszentség előtt 3 csillagozás

Te, Uram, aki ismételt elesésed után újra felkeltél, és a szeretet még nagyobb lendületével hordoztad keresztedet, műveld bennem is a hősiességnek ezen csodáit. Minden esésem után legyek még alázatosabb, és még forróbban szeresselek, Uram. A tökéletesség útjáról soha le ne térjek, a lelki életet soha fel ne adjam, bármennyire tapasztaljam is, hogy „kincsünk cserépedényben van, hogy az erő nagysága Istentől van, és nem önmagunktól” (2Kor 4,7).

26. oldal (VII. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel)

„Uram, meddig kell gondokat hordozni lelkemben, és fájdalmat mindennap a szívemben? Nézz rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba ne merüljek, hogy ne mondhassák ellenségeim: legyőztem őt” (Zsolt 12,2-5).
     Szentséges Uram, ösztökélj és nógass engem gyakran, erőteljesen és hatékonyan: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10).

30-31. oldal (IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel)

Jézus vállal mindent, köti őt a szeretet ígérete és záloga, továbbra is „egyedül virraszt”, és folytatja az Eucharisztia titokzatos keresztútját napról napra, a világ végezetéig.
     Bennünk is akarja művelni a szeretet és a hősi vállalkozás eme csodáit. Látja, hogy a pesszimizmus milyen könnyen megkörnyékezi kedélyünket, látja, hogy az állhatatlanság mennyire letörheti akaratunkat, látja, hogy a sikertelenség mennyire letörheti szárnyainkat, látja, hogy sziszifuszi munkának látszó erőlködésünk mennyire felőrölheti testi-lelki energiáinkat, s látja, hogy sokszor el akarunk dobni magunktól mindent, s mint fáradt Illések összeroppanunk. De az Eucharisztia angyala megérint bennünket, és szívünkbe súgja: „Kelj fel, és egyél, mert még nagy út vár rád” (1Kir 19,7). S akkor ennek az eledelnek az erejében felkelünk, és megyünk az Úr szent hegyéig.

30. oldal (IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel)

     Dimitte illis, quia mesciunt, quid faciunt! (Lk 23,34) „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Hányszor állok ott az oltárnál, és nem tudom, mit cselekszem, gondolataim és érzéseim messzire elszállnak, és nem rendülök meg annak láttán, hogy Krisztus előttem fekszik. Bocsáss meg , bocsáss meg, mert nem tudom, mit cselekszem!

38. oldal (XII. stáció: Jézus meghal a kereszten)

Az adoráció csendes percei, órái, a szentáldozás titokzatos egybeolvadásai, ezek az Eucharisztia csendes, szép, veronikás állomásai. Most is és minden szentmisében Krisztusnak nyújtjuk lelkünket, hadd törölje belénk, hadd nyomja ránk szentséges arcának vonásait. Ez az igazi communio. Krisztus gondolatai járják át értelmemet, Krisztus vágyai feszítik akaratomat, Krisztus érzelmei hullámzanak szívemben, Krisztus tekintete ad fényt szívemnek, Krisztus nagy és szent lelkülete látszik rajta, a szelíd és alázatos Jézus stílusa mintázza lelkemet, és hatja át bensőmet az adoratio és communio szent perceiben.
     Donec formetur Christus in nobis! „Amíg Krisztus kialakul bennünk!”
     De milyen piszkos, szennyes kendőt nyújtok én át Krisztusnak! Bárcsak jobban felkészülnék és elkészülnék e veronikás találkozásokra.

22-23. oldal (VI. stáció: Jézus Veronika kendőjén hagyja szentséges arcának vonásait)

     Maria est navis, quae portat vitae aeternae frumentum. „Mária hajó, amely az örök élet gabonáját hordja.” Hozza az örökkévalóságból, a szenvedések tengerén keresztül. A Piéta lehajol minden elesetthez, misereri omnium miserorum (Szent Brigitta), és elszenvedi valamennyi gyermekének lelki halálát, minden örökmécses elalvását és az Eucharisztia minden állomását.

41. oldal (XIII. stáció: Jézust leveszik a keresztről)