Egybegyűjtött ​költemények I-III. 12 csillagozás

Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I-III. Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I-III. Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I-III.

Ez a könyv Weöres Sándor életműkiadásának első kötete. A költő tizenöt éves korától ötvenes éveinek derekáig írt költeményeinek legjavát tartalmazza, azokat, amelyeket a korábban megjelent Egybegyűjtött Írásokba ő maga válogatott be az adott időszak terméséből. Az elkövetkező években az életmű további részeinek közlésével folytatódik Weöres teljes életművének kiadása. Ajánljuk a sorozatot mindazoknak:

akik egyaránt szeretik a virtuóz klasszikus és modern verseket,
akiket a rafinált gyermeki játékosság éppúgy vonz, mint a gondolati igényesség és elmélyültség,
akiket elbűvöl anyanyelvünk gazdagsága, szépsége és költőisége,
vagyis mindazoknak,
akik ismerik és értékelik egyik legnagyobb költőnk munkáit,
akik kíváncsiak elfelejtett, kötetbe nem rendezett, kiadatlan verseire, színjátékaira, prózai írásaira, leveleire, műfordításaira, és
akik most kívánják felfedezni e nagyszerű életmű teljességét.

>!
Helikon, Budapest, 2009
1504 oldal · keménytáblás
>!
Helikon, Budapest, 2009
438 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632271514
>!
Helikon, Budapest, 2009
564 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632271743

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

DrEmergencyGrooveHouse>!
Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények I-III.

Tökéletes. A kedvenc költőm. Hozzátehetném, hogy kedvenc magyar költőm, de ugye alig van külföldi, akit ne magyar tolmácsolásban olvastam volna…annyiszor van ezer arca Weöresnek, ahány versbe belefog és ahány szerzőtől fordít. Bámulatos. Sajnos sosem vagyok jó olyanokról beszélni amiket nagyon szeretek, így inkább


Népszerű idézetek

Blackice>!

De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az uton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

Részlet az Adagio c. versből

Izolda P>!

Canzone
– feleségemnek

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még felőled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.

Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,
semmit se titkolok s ős-ismerősen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.

A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez búvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond ítéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.

Blackice>!

Dsida Jenő emlékének

Oly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd – de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.

Frank_Spielmann I>!

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

17 hozzászólás
seholsziget>!

Bokáig vízben állnak a percek
csapzottan az ágak közti tükörben
és az erdőn át elvonulnak.
Lakatlan tócsájukból
iszik egy hegyes csillag.

legrin P>!

Nem megy a színusz-tétel, Sándor.

Fehér kréta, fekete tábla
és én szürkén tapogatok csak-
("Sándor, négyesra vagy lezárva…")
Az egész már egy messze álom.

Eridj csak helyre, lóg a fejed,
nem megy a színusz-tétel, Sándor.
Lesznek, akik értik a dürgést,
akiknek keze tettre bátor.
Ez már az élet. Nincs itt helyed.

A végtelenbe tapogattam,
ott keresetem a befogókat…
Nem megy a színusz-tétel, Sándor,
hiába susogsz gyáva szókat
hogy: a táblába lelket adtam

végtelen éje volt a tábla
a kréta tévedt messzi vándor
s a számok a síkon remegtek-
Nem megy a színusz-tétel, Sándor,
bújj vissza és szüless meg újra.

Én, végtelenben kréta-vándor,
nem találtam a befogókat…
Jaj, nem való e tábla-élet
végtelenbe tapogatóknak,
nem megy a színusz-tétel, Sándor.

3 hozzászólás
Amrita I>!

Rondo

(Vörösmarty: „kalmár – fejedelem – tudós – szerelmes” témájára)

Mint kagyló két fele zárulni eggyé,
te és én, vagy maradni két barát,
külön hajók másféle zászlaját
lengetni szélbe vászon lengeteggé,

vagy inni szent magányosság borát,
az emberek szemében nőni heggyé,
vagy párban tűrni törpeség sarát,
mint kagyló két fele zárulni eggyé,

magányban átváltozni hadsereggé
megismételve Isten ostorát
tört nép hátán magasztosulni keggyé,
te és én, vagy maradni két barát,
mint kagyló két fele zárulni eggyé.

Lunemorte P>!

Sötétség

Lassú kegyetlenséggel
kúszik elő az éjjel.
Az árnyat szétnöveszti,
őserdővé mereszti.

Éj szőttese fonódik
tornyokra és falakra,
a mellre és a nyakra,
s a szíven forgolódik.

A hajnal hasztalan kél,
emlékét el nem ássa:
az elme mélyén benn él
az éjszaka tudása.

aspiro I>!

Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

Frank_Spielmann I>!

Fáj hogy a rím meghal. A drága
beteg halotthalovány, hiába,
nincsen segítség, körme kékül
és tapadósak fakó ujjai.
És a vers se jár lábakon már
– a háborúban amputálták –
repülőgépre ül
és repül:
táv-kendőzte
kicsi pont.

Vajjon eléri-e még a Földet?

Diáknotesz (Korai versek)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
József Attila: Altató
Radnóti Miklós: Bori notesz
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Simon István: Mirza