9. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Bóbita 452 csillagozás

Weöres Sándor: Bóbita Weöres Sándor: Bóbita Weöres Sándor: Bóbita Weöres Sándor: Bóbita

Nincs semminemű elfogultság abban, ha azt állítjuk, hogy a magyar gyermeklíra művészi rangra emelésében nagy része van Weöres költészetének. Ez a költészet az egészen apró miniatűrökben is képes megfogni és megidézni a teljes világot. És képes mindezt a gyermekekkel is megéreztetni, megláttatni. Ezért van kivételes fontossága a kicsik nevelésében ezeknek a verseknek, s ezért tartjuk ezt a kötetet folyton készenlétben, Hincz Gyula elragadóan szép, a lírával összeforrott színes illusztrációival.

Eredeti megjelenés éve: 1955

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2016
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634154006 · Illusztrálta: Hincz Gyula
>!
Móra, Budapest, 2014
74 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631195699 · Illusztrálta: Hincz Gyula
>!
Móra, Budapest, 2011
74 oldal · ISBN: 9789631190472 · Illusztrálta: Hincz Gyula

20 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 56

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Weöres Sándor: Bóbita

Soha nem volt, és valószínűleg soha nem lesz még egy ilyen kötet, ami ennyire nagy hatással van a kisgyerekekre. Mármint a valódi gyerekekre, nem az irodalomelméletben járatos, kritikus felnőttekre. Mert a gyerekek (szerintem) olyanok, hogy elég konzervatívak a verseket illetően. Bármennyire megragadják őket a svéd mintájú filozófiai mélységek és a keresetten gyerekes stílusú cukiságok, alapvetően arra indulnak be, ha a vers olyan, mint egy dallam nélküli dal. Lehet rá táncolni fejben.

Bóbitát több generáció tesztelte. Közben divatok és felkapott (időnként oktatási rendszer által erőltetett) költők jöttek-mentek, de Bóbita maradt. Lehet, hogy ezeknek a verseknek nincs semmiféle kimutatható tartalma vagy tanulsága, de nem is hiányzik. Szépek, és kész. És azzal, hogy kicsit álomszerűek és helyenként random elemeket tartalmaznak, hagynak elég teret a fantáziának, ami egy gyerek esetében egészen fel tudja nagyítani a hatásukat. Én még emlékszem, hogy igazi mesének láttam az illusztrációkat, és baromi mélyértelmű misztériumnak azokat a részeket, amiket nem értettem teljesen.

Nagy erénye, hogy már egészen kis kortól élvezhető, nyugodtan bevethető első verseskönyvként. A verseket könnyű megjegyezni és kiválóan skandálhatók hintázás közben. Másik nagy erénye, hogy nem ártalmas, azaz nem cseszi el a minden gyerekben meglévő irodalmi érzéket már kora gyermekkorban (bár ez valószínűleg csak az én nünükém, a szakértők meg tudnák cáfolni, hogy ez nem így megy, és máson felnőve sem Igazságos Izom Tibort találják majd a költészet csúcsának). A lényeg, hogy szerintem Weöres Sándor olyat tudott, ami egyedi: úgy írt egészen kicsi gyerekek számára is befogadható verseket, hogy a gügyögős-butuska vonalat mellőzte, és mindezt olyan formában tette, aminek a kedvéért a gyerekek hajlandók a kiscica/bogárkák/ovi/anyu slágertémákon kívül eső terepre merészkedni.

Minden háztartásba Bóbitát! :)

38 hozzászólás
>!
eme P
Weöres Sándor: Bóbita

Vegytiszta nosztalgia. Egyik legnagyobb kedvenc – olvasva, hallgatva, mondogatva, dúdolgatva. Annyira bennem voltak ezek a versikék, annyira a világom részét képezték kisgyerek koromban, hogy még ma is emlékszem arra, hogy a domboldalunk tetején, a bokrok (jobbról az utolsó) alatt megtaláltam a lófejszéles ibolyát. Legalább négy-ötször nagyobb volt egy átlagosnál, és egy egész bokorra való volt belőle. Akkor láttam először és utoljára, de később, évekkel azután is, mikor arra jártam, mindig kerestem, hátha… És ez a domb volt az, amelyiken túl Jancsi mosogat, és Kati az úr. A pletykáló vénasszonyok pedig mintha csak a szomszédban laktak volna (volna?).
De a fantáziát birizgáló, kevésbé realisztikus talajon mozgó versek is olyan természetességgel épültek bele ebbe a világba, hogy ma is fel-felvillannak bennem akkori képek, hangulatok. És dallamok – a Regélőt addig hallgattam, míg a tű ugrálni kezdett a lemezen.
Az olvasástól lapjaira hullt kis kötetet azóta újjal kellett pótolni – kellett, mert a Bóbita kötelező minden rendes molypolcra. Újraolvasva jön rá ismét az ember, hogy mennyire az. Nemcsak a gyermeknek, a felnőttnek is. Csupa játék a szóval, a nyelvvel, a jelentéssel, a hangzással, csupa dallam, fantasztikus zeneiség, jól elkapott hangulat, kép, helyzet. Játékra hívása a gyereknek, játékra hívása a felnőttnek – egyszerre, becsapósan.
Csilingel és zeng, reszket és izzik, játszik és álmodik – közben meg varázsol.

6 hozzászólás
>!
Bla IP
Weöres Sándor: Bóbita

Olvasom Weöres Bóbitáját:
Trilláznak a rímek,
pontosak az ütemek,
gyermeki üdeség,
s árad az üzenet.
Nosztalgiázva gondolok az ÉPÜL AZ ORSZÁG, vagy az ÉPÍTŐK című versek tiszta, őszinte, igaz hangulatára. Tudom, hogy „kétszer nem léphetek ugyanabba folyóba”, s ilyen már soha nem lesz. Mert ma is épülnek stadionok, uszodák, lőterek, kisvasút, na meg a multik és csókosok beruházásai, – s ezekben nem mindig van köszönet –, de a kettészakított ország öröme, boldog, építő hangulata végleg oda. Csak a gyermeki álmok maradtak és hatnak tisztán ma is. S hogy Weöres mennyire előrelátó volt, abból látszik, hogy Orbánról is megemlékezett – tudott nagyot álmodni…(https://moly.hu/karcok/998156)

1 hozzászólás
>!
Tiger205
Weöres Sándor: Bóbita

Szerintem matematikai képletet lehet felállítani (a nem minden rovar bogár mintájára).
„Nem minden szépre, jó könyvre nyitott gyereknek olvastak Weöres verseket kiskorában, de minden gyerek, akinek Weöres verseket olvastak kiskorában a szépre, könyvre nyitottá vált.”
Egyetérteket, ugye?

8 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Weöres Sándor: Bóbita

Felnőttként olvasgatva ezeket a mondókákat, verseket, jókat derültem a sorokon :-D Már az elején a medve, amelyik „kúszik a lejtőn” :-D Elképzeltem a medvét kúszni, most komolyan :-D A tengerészgyalogosok példát vehetnének a mackóról :-D Aztán jött a Pletykázó asszonyok, na, pont tegnap pár mollyal felmerült a téma, ugye @Lilsh, @brigi11:

"_Juli néni, Kati néni_
– Letye – petye – lepetye! --
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
– Letye – petye – lepetye! --

Bárki inge, rokolyája
– Letye – petye – lepetye! --
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe
– Letye – petye – lepetye! --"

A kedvencem a Paripám csodaszép Pejkó (erre a mondókára emlékszem gyerekkoromból, hiszen már akkor lómániás voltam), és a Buba éneke.

Mind egyszerű mondanivalójával, mind játékos felépítésével szerintem nagyon jó ez a kötet, szókincs-fejlesztésre is kiváló, gyerekeknek is könnyen elképzelhető pillanatokba visznek a sorok.

>!
pepege MP
Weöres Sándor: Bóbita

Gyermekként rengeteget forgattam ezt a kis kötetet, becsukott szemmel is látom a versek illusztrációit, sokukat álmomból felébresztve is el tudom mondani – vagy legalábbis részleteket tudok belőle. De ez nem csoda, illetve nem ez a csoda. Hanem maga Weöres költeményei azok, mert még felnőttként is arra késztetnek, hogy elővegyük, olvasgassuk, egyszóval: nosztalgiázzunk.

>!
Lali P
Weöres Sándor: Bóbita

Talán másodikos általános iskolás koromban (’68-ban) nyertem egy nyelvtan versenyen.
Akkor még nem volt nagyon ismert könyv. Így aztán az osztályomban is – úgy emlékszem – fel-fel olvasgattunk belőle, és anyám is – aki tanítónő volt – vitte a maga osztályába.

Ma már úgy ismeri mindenki, mint ahogy tudjuk, hogy nap van az égen, virág a réten.

Valami óriási titkok vannak ezekben a picinységekben. Persze lehet, hogy nem is bennük vannak, ők csak kapcsolók, amik lelkünk titkos részeit életre keltik és így a saját titkainkhoz jutunk el. Piciny ablakok, amin keresztül a világ – micsoda világ! – fut hozzánk.

De szerencsések vagyunk! :-)
És köszönjük Hincz Gyula bácsinak is!

6 hozzászólás
>!
Csoszi P
Weöres Sándor: Bóbita

Egy kis nosztalgia a régmúlt gyerekkoromból. Emlékszem, hogy a könyvben található versek közül többet is megtanultunk az óvodában és az alsó tagozaton. Nem múlt el karácsonyi ünnepség a „Suttog a fenyves” és a „Száncsengő” nélkül. Némelyik verset Halász Judit előadásából ismertem.Ezeket most el is daloltam magamban:-) Kicsit szomorúan láttam, hogy a saját példányban négy lap teljesen üres.

>!
DTimi 
Weöres Sándor: Bóbita

Hihetetlen! Mennyire aranyos, kedves, vidám, csicsergő, csacsogó, daloló! :)))
Milyen kár, hogy nem találkoztam vele gyerekkoromban. Talán 1-2 vers ami ismerős volt.
Ezt a könyvet meg kell vennem a még bennem lakozó gyereknek.

>!
Szédültnapraforgó
Weöres Sándor: Bóbita

Kár tagadni, ezen nőttem fel :) Látnátok szegény, hogy néz ki…1977-ben 5 évesen már írtam és olvastam, s a könyv is ezen művészi hajlamom áldozata lett :D
Sok verset igaz nem kedveltem belőle, azokat a mai napig sem szerettem meg (pl. Leány-mondóka a katicabogárhoz, Épül az ország…) Viszont vannak full-kedvencek, amiket azóta is kívülről fújok :) (pl. Pletykázó asszonyok, Tavaszköszöntő stb.) Persze vannak köztük olyanok, melyeket megzenésítettek (Mély erdőn ibolya-virág, A tündér, Buba éneke, Csiribiri), énekkaron is énekeltük, sőt a rövidebb versikéket beéneklés gyanánt hasznosítottuk (Olvadás, Kacsa-úsztató)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Tíci SP

A tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

5 hozzászólás
>!
Tíci SP

A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Kapcsolódó szócikkek: galagonya
6 hozzászólás
>!
Tíci SP

Csiribiri

Csiribiri csiribiri
zabszalma –
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján –
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány –
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan –
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan –
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma –
engem hívj ma
álmodba.

8 hozzászólás
>!
eriksa

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék –
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Buba éneke (részlet)

>!
eriksa

SZÁNCSENGŐ

Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.

>!
danaida P

Olvadás

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

>!
Tíci SP

Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

>!
Tíci SP

A Kutya-tár

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Kapcsolódó szócikkek: kutya
>!
danaida P

Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.

Mi volnék?

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

TAVASZKÖSZÖNTŐ

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

21 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: Altató
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Arany János: Juliska elbujdosása
Bartos Erika: Zakatoló
Ragyog a mindenség
Moldoványi Zsuzsa (szerk.): Hóc, hóc, katona
Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el
Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán