Nincs semminemű elfogultság abban, ha azt állítjuk, hogy a magyar gyermeklíra művészi rangra emelésében nagy része van Weöres költészetének. Ez a költészet az egészen apró miniatűrökben is képes megfogni és megidézni a teljes világot. És képes mindezt a gyermekekkel is megéreztetni, megláttatni. Ezért van kivételes fontossága a kicsik nevelésében ezeknek a verseknek, s ezért tartjuk ezt a kötetet folyton készenlétben, Hincz Gyula elragadóan szép, a lírával összeforrott színes illusztrációival.
Bóbita 651 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1955
Tagok ajánlása: 0 éves kortól
Enciklopédia 7
Kedvencelte 78
Most olvassa 2
Várólistára tette 38
Kívánságlistára tette 54
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Soha nem volt, és valószínűleg soha nem lesz még egy ilyen kötet, ami ennyire nagy hatással van a kisgyerekekre. Mármint a valódi gyerekekre, nem az irodalomelméletben járatos, kritikus felnőttekre. Mert a gyerekek (szerintem) olyanok, hogy elég konzervatívak a verseket illetően. Bármennyire megragadják őket a svéd mintájú filozófiai mélységek és a keresetten gyerekes stílusú cukiságok, alapvetően arra indulnak be, ha a vers olyan, mint egy dallam nélküli dal. Lehet rá táncolni fejben.
Bóbitát több generáció tesztelte. Közben divatok és felkapott (időnként oktatási rendszer által erőltetett) költők jöttek-mentek, de Bóbita maradt. Lehet, hogy ezeknek a verseknek nincs semmiféle kimutatható tartalma vagy tanulsága, de nem is hiányzik. Szépek, és kész. És azzal, hogy kicsit álomszerűek és helyenként random elemeket tartalmaznak, hagynak elég teret a fantáziának, ami egy gyerek esetében egészen fel tudja nagyítani a hatásukat. Én még emlékszem, hogy igazi mesének láttam az illusztrációkat, és baromi mélyértelmű misztériumnak azokat a részeket, amiket nem értettem teljesen.
Nagy erénye, hogy már egészen kis kortól élvezhető, nyugodtan bevethető első verseskönyvként. A verseket könnyű megjegyezni és kiválóan skandálhatók hintázás közben. Másik nagy erénye, hogy nem ártalmas, azaz nem cseszi el a minden gyerekben meglévő irodalmi érzéket már kora gyermekkorban (bár ez valószínűleg csak az én nünükém, a szakértők meg tudnák cáfolni, hogy ez nem így megy, és máson felnőve sem Igazságos Izom Tibort találják majd a költészet csúcsának). A lényeg, hogy szerintem Weöres Sándor olyat tudott, ami egyedi: úgy írt egészen kicsi gyerekek számára is befogadható verseket, hogy a gügyögős-butuska vonalat mellőzte, és mindezt olyan formában tette, aminek a kedvéért a gyerekek hajlandók a kiscica/bogárkák/ovi/anyu slágertémákon kívül eső terepre merészkedni.
Minden háztartásba Bóbitát! :)
Vegytiszta nosztalgia. Egyik legnagyobb kedvenc – olvasva, hallgatva, mondogatva, dúdolgatva. Annyira bennem voltak ezek a versikék, annyira a világom részét képezték kisgyerek koromban, hogy még ma is emlékszem arra, hogy a domboldalunk tetején, a bokrok (jobbról az utolsó) alatt megtaláltam a lófejszéles ibolyát. Legalább négy-ötször nagyobb volt egy átlagosnál, és egy egész bokorra való volt belőle. Akkor láttam először és utoljára, de később, évekkel azután is, mikor arra jártam, mindig kerestem, hátha… És ez a domb volt az, amelyiken túl Jancsi mosogat, és Kati az úr. A pletykáló vénasszonyok pedig mintha csak a szomszédban laktak volna (volna?).
De a fantáziát birizgáló, kevésbé realisztikus talajon mozgó versek is olyan természetességgel épültek bele ebbe a világba, hogy ma is fel-felvillannak bennem akkori képek, hangulatok. És dallamok – a Regélőt addig hallgattam, míg a tű ugrálni kezdett a lemezen.
Az olvasástól lapjaira hullt kis kötetet azóta újjal kellett pótolni – kellett, mert a Bóbita kötelező minden rendes molypolcra. Újraolvasva jön rá ismét az ember, hogy mennyire az. Nemcsak a gyermeknek, a felnőttnek is. Csupa játék a szóval, a nyelvvel, a jelentéssel, a hangzással, csupa dallam, fantasztikus zeneiség, jól elkapott hangulat, kép, helyzet. Játékra hívása a gyereknek, játékra hívása a felnőttnek – egyszerre, becsapósan.
Csilingel és zeng, reszket és izzik, játszik és álmodik – közben meg varázsol.
Olvasom Weöres Bóbitáját:
Trilláznak a rímek,
pontosak az ütemek,
gyermeki üdeség,
s árad az üzenet.
Nosztalgiázva gondolok az ÉPÜL AZ ORSZÁG, vagy az ÉPÍTŐK című versek tiszta, őszinte, igaz hangulatára. Tudom, hogy „kétszer nem léphetek ugyanabba folyóba”, s ilyen már soha nem lesz. Mert ma is épülnek stadionok, uszodák, lőterek, kisvasút, na meg a multik és csókosok beruházásai, – s ezekben nem mindig van köszönet –, de a kettészakított ország öröme, boldog, építő hangulata végleg oda. Csak a gyermeki álmok maradtak és hatnak tisztán ma is. S hogy Weöres mennyire előrelátó volt, abból látszik, hogy Orbánról is megemlékezett – tudott nagyot álmodni…(https://moly.hu/karcok/998156)
Készítettem egy listát a 100 legolvasottabb magyar könyvről link és ez a lista tartalmazza a Bóbitát. Így jutottam el az újra olvasásáig (gyerekként biztosan találkoztam vele, mert sok ismerős rész van benne).
Weöres Sándor nagymestere a gyermekverseknek és a rímeknek. Szinte minden verse fülbemászó, mondatja magát (némelyiknek a megzenésített változata énekeltetni is magát :)).
A témáit főként a természetből, az állatvilágból és a mindennapokból meríti. Egy-egy versike teljesen elvarázsolt, a mondanivaló és a megfogalmazás csodás összhangban van. Lebilincselő olvasmány kicsiknek és nagyoknak.
A versek némelyike vicces, szinte mindegyik dallamos, az ismétlődések jó lehetőséget nyújtanak a kicsiknek, hogy megjegyezzék a sorokat, együtt ismételgessék az olvasóval. Szépen tanít munkára, az állatok, növények szeretetére, az évszakok változására stb.
Nem csodálkozom, hogy a legolvasottabb 100 magyar könyvben helye van, megérdemli és örülök, hogy sokan, sokat forgatják.
Halkan jegyzem meg, nekem az illusztrációk nem annyira tetszenek benne. A rajzokat sem szépnek, sem aranyosnak nem tudom nevezni, olyan mintha egy 8 éves gyerek rajzolta volna rajzórán feladatként. Sokkal szebb illusztrációt érdemelne!
A minap, éjszaka a gyermekkönyvek között válogattam és kezembe akadt az én gyermekkori Bóbitám. Újraolvastam és persze rámtört a sok szép emlék: az én gyermekkoromból, a gyerekek kisgyermekkorából. Szerintem ehhez az ikonikus gyermekvers-kötethez mindenkinek szép emlékek kapcsolódnak, nem is ragoznám a dicséretét.
Azonban ezen a csendes éjszakán új gondolat is szöget ütött a fejemben, ami korábban elkerülte a figyelmemet. Az, hogy ezt a verseskötetet Weöres nemcsak a világ dolgairól, a gyermekekről írta gyermekeknek, illetve felnőttekről gyermekeknek, hanem felnőttekről felnőtteknek is. :-)
Hiszen oly sok gondolat van benne, amelyet ugyan „elritmizál” a gyermek, de meg még igazán nem érthet. A felnőttek azonban csendesen hümmögnek egy nagyot és pontosan érzik, tudják, „mire gondolt a költő”. <3
Láss példát:
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irígy,
Torkán mérges a mirígy,
Egyszer úgy, egyszer így,
Az irígynek sohse higgy.
Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.
PLETYKÁZÓ ASSZONYOK
Juli néni, Kati néni
– Letye-petye-lepetye! –
Üldögélnek a sarokba,
Jár a nyelvük, mint a rokka
– Letye-petye-lepetye! –
Bárki inge, rokolyája
– Letye-petye-lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe
– Letye-petye-lepetye! –
*
Végezetül egy csodálatos versszak, ami sokáig visszhangzott még bennem:
„Csiribiri csiribiri
Bojtorján –
Lélek lép a
Lajtorján.”
Szerintem matematikai képletet lehet felállítani (a nem minden rovar bogár mintájára).
„Nem minden szépre, jó könyvre nyitott gyereknek olvastak Weöres verseket kiskorában, de minden gyerek, akinek Weöres verseket olvastak kiskorában a szépre, könyvre nyitottá vált.”
Egyetérteket, ugye?
Gyermekkoromban több verset is megtanultunk ünnepségre vagy csak úgy. Még most is tudom némelyeket. Sok verset megzenésítettek, előadóktól is hallottam, azoknak a dallama még bennem van, ahogy olvastam dúdoltam magamban. Tetszettek a versek, most hogy ismét előkerültek. Némelyikről nem is tudtam, hogy benne van a könyvben.
Weöres Sándorról mindig Szabó T. Anna jut eszembe, aki sokszor méltatja a példakép írót, így én is újraolvastam a Bóbita című kötetét, amely után én sem tudok másképp tenni.
Megóvják és átölelik az embert a sorba tett betűi, amik nem is csupán mondatokká válnak, inkább amolyan mondat-kristályokká, amik a rájuk figyelők szemében kacsintó fénysugárként a szemünk tükrében kacagnak: olvass tovább.
Regélő, rímes történetek, „róka rege róka”, pettyes katicát megszólaltató dallamok, egy rigó bőrébe bújt gondolatok.
Úgy írta le a kánikula pillanatát, ahogyan előtte még senki. Izzott a galagonya a sorait követve, s felhőpuha takaróba terítette a tehetség kávéscsésze törékenységű porcelánját, ami gőzölgő teával megtöltve ragyogott, ahogy egy gyermek szeme ragyog, édesanyja szemét fürkészve.
Gezemice-lángost „süt a pék, süt a pék", fut a szél, fut a szél és Weöres versként újra él.
„Csiribiri, csiribiri zabszalma", tartsd a polcon, olvasd ma! Din don diridongó.
Joó Katalin
Ismét egy rongyossá olvasott, féltve őrzött klasszikus gyermekkötet. Nemzedékek nőttek fel Weöres Sándor versein. Óvodában, iskolában, a szerencsésebbek otthon is mondogatták, ritmizálták ezeket a végtelenül egyszerű formájú, tartalmukban mégis gazdag, gyakran felnőttekhez is szóló verseket. Játékosság, derű, életszeretet sugárzik belőlük. Bemásznak ez ember fülébe, akár egy dallam. A hajdani gyermekmondókákat emelte általuk a költő a szépirodalmba.
Én igazából kamaszkoromban fedeztem fel őket, akkor, amikor Sebő és a Kaláka kezdte megzenésíteni. Weöres Sándor-kultuszt teremtettek az országban, és számomra is kultikus jelentőségűek lettek a Rongyszőnyeg és a Magyar etűdök versei. Ezek vezettek el Weöres Sándor nagy, filozofikus műveihez.
Szomorúan szembesültem azzal, hogy a valaha kívülről fújt versek emléke megkopott, már nem mindig tudom magamtól felidézni őket. A ritmus azonban ott van a fejemben, az nem veszett el, az belém ivódott kitörölhetetlenül! Szerencsére, elég volt egyszer elolvasni őket, és gyorsan elő tudtam hívni emlékezetem mélyéről az elfeledettnek hitt sorokat. És megint van kinek olvasni őket: unokák érkeznek sorban (a legkisebb épp egy hete), ők majd nem engedik elfeledni a megtalált verseket.
Mert Weöres Sándor örök klasszikussá vált, remélem még sok nemzedéket fog bevezetni a költészet rejtelmeibe.
Népszerű idézetek
A tündér
Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
A galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Csiribiri
Csiribiri csiribiri
zabszalma –
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján –
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány –
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan –
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan –
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma –
engem hívj ma
álmodba.
SZÁNCSENGŐ
Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.
A Kutya-tár
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
Mi volnék?
TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- József Attila: Altató 97% ·
Összehasonlítás - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje 96% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Mesebolt 95% ·
Összehasonlítás - Gazdag Erzsi: Volt egyszer egy mesebolt 96% ·
Összehasonlítás - Varga Katalin: Mosó Masa mosodája 90% ·
Összehasonlítás - Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon 88% ·
Összehasonlítás - Dr. Seuss: A Grincs 94% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Itt van az alkony, jó takaró 94% ·
Összehasonlítás - Dr. Seuss: Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt 89% ·
Összehasonlítás - Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya 87% ·
Összehasonlítás