„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.” (A szerző)
A teljes idő: 158 perc.
Rátóti Zoltán előadásában.
A teljesség felé 535 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1945
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Weöres Sándor Orosz István illusztrációival Helikon · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr
Enciklopédia 13
Kedvencelte 211
Most olvassa 86
Várólistára tette 255
Kívánságlistára tette 217
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
sose felejtem el, ahogy találkoztam ezzel a könyvel; tizenévesen (!) épp lekéstem egy vonatot, és ültem vácon a peron szélén, ahol várni próbáltam a következőre; sose volt erősségem a várás, akkoriban meg pláne. a padon ült mellettem egy baszott nagy táskás figura, és ezt a könyvet olvasta, akkor viszont ezt még nem tudtam, csak azt, hogy az én életem is baszott nagy táskákban vándorol, tehát belenéztem a könyvébe, és egy majdnem üres lapot láttam, amire ez volt írva; gyere velem repülni, szól a darázs a virágnak / gyere tapadj ide mellém, szól a virág a darázsnak. jókor voltam jó helyen, mert ez a félig üres lap kibillentett az akkori baszott nagy táskás önmagamból, valahogy úgy, hogy most itt ülök, és többek között nagyon szeretem ezt a könyvet.
Nem emlékszem a tartalomra, csak arra, hogy lenyűgözött.
A szobára, ahol olvastam, ahol akkoriban a szerdákat és a hétvégéket töltöttem.
Találomra kaptam le a polcról, valamiért nem volt nálam olvasnivaló.
Siettem az olvasással, mert nem mertem megkérdezni, vasárnap délután esetleg elvihetem-e magammal kölcsönbe. Ilyen nyúlszívű voltam.
Fél évvel később már meg mertem volna kérdezni, mert odaköltöztem én is a polc alá.
Aztán feleségül mentem a tulajdonoshoz.
Sokat költözködtünk, a könyv az első olvasásom óta elveszett, de vettem magamnak saját példányt. Ideje lenne újraolvasni, de félek, hogy már sosem lesz olyan, mint akkor, a kisszobában – inkább vállalom, hogy semmire nem emlékszem belőle.
Felé. Sokkal fontosabbnak tartom e szónak a megjelenését – a címben –, mint a teljességét. Azt a mozgást jelöli meg amely szükséges ahhoz hogy az egyén elinduljon, haladjon, megtegye a lépéseket, irányába, azért hogy azzá legyen. Fontos cselekvés a valami felé haladás (igen, a lesüllyedés is az, ha éppen az az út van kijelölve és azt kell megjárni), de valójában kikerülhetetlen, hogy ez ne a teljesség felé történjen. Az idő nem számít, sem az hogy hány életen keresztül, és milyen formában – ez mindenkinek a saját vallási, filozófiai és gondolati képe alapján kerül eldöntésre. Az idő nem számít.
Olvasatomban a szétesést, szétbomlást vélem felfedezni, mint azt az ösztönző mozgatórugót, amely lebontja az emberi természetet – szinte végtelen számú – vékony papírcsíkokra és egy hatalmas fa ágaira felaggatva őket engedve a szél játékának hol összecsavarodnak egymásba, hol külön-külön alakítanak kisebb-nagyobb csomókat, hol pedig egymagukban, nyugalomban függenek. Szétbomlás, amelyet az újra összeállás követ, és így tovább ki tudja meddig folytatva ezt a sorozatot, számtalan eshetőséget építve és ismét szétesve megadva a lehetőségét egy újabb, egy talán teljesebb összefonódás eléréséhez.
Vajon mikor érhető el a teljesség? Az irány, a felé, meghatároztatott, a lehetőség, esély ott fekszik, „csak” mellé kell bújni és átölelni. Szétbontani a lényt személyiségének morzsáira és mint az asztalterítőn landolt darabkákat egy szemetesbe összegyűjteni, hogy valahol odakint egy szemétdombon a jelentéktelenség elfogadásába ölelkezve merüljön el és abból szülessen újjá. Vajon mi lehet az ami oda elvezet, ami biztosan, nem elárulva a felé visz. Nincs olyan, mert minden az, mivel semmit sem lehet kizárni.
Weöres Sándor saját szája ízére formálva adja elő „receptjét”, amely a nagy ősi termőföldből kinövő növényekből kínál elkészítésre egy életre szóló táplálékot. Nagyszerű dolog, hogy többen is papírra vetik ez irányú gondolataikat még akkor is, ha mindegyikük ugyanazt mondja. Sokat számít a sajátságos nézőpont, az egyéni hangvétel, az a plusz, amit ő észrevesz, és az a mínusz, ami felett valamiért elsiklott. Ez így teljes, ez az ő teljessége, és ezt mindenkinek saját magának érdemes megfogalmaznia.
Valamennyien alighanem gyermekkorunk óta ismerjük Weöres Sándor nevét és munkásságának egy szeletét: ő Sanyi bácsi, a jóságos nagypapa, akinek térdén lovagolva annyi kedves kis versikét hallgattunk végig – hiába nem nekünk szánta őket eredetileg, de csak így engedték publikálni –, mit sem sejtve arról, hogy felnőtt fejjel mennyire másképp fogjuk értékelni őket, akár a magyar népmeséket és Disney-rajzfilmeket; ő a punk, a kívülálló, a rebellis, aki – legalábbis Bödőcs Tibor szerint – egyszer rágyújtott a Himnusz kéziratától pár méterre; ő a malacra szárnyat igéző Bóbita, minden pletykálkodó asszony és a Harap utca három kikiáltója.
Van viszont WS mesternek egy másik oldala: a gondolkodó remete, a komoly filozófus, a visszavonult sztoikus bölcs, aki Hamvas Bélának ajánlja leggyakrabban forgatott prózai művét, papírra nyomott szerencsesütemény-csomagját, az egyik legtökéletesebb füveskönyvet, amihez valaha is szerencsém volt. Harmadik éve egy-egy alkalommal, általában rendszertelenül, de egy évben egyszer mégis valami komoly, belső indíttatás eredményeképp lekerül a polcomról ez a nagyon eltalált kivitelű és megjelenésű, tenyérnyi csoda. Lassan már kívülről tudom (és nem tagadom, hogy most valójában kétszer is elolvastam), az idei év során pedig a Füves könyvben is felbukkant néhány szemelvény belőle, minden alkalommal másképp kápráztat el.
Olyan ez a kis lélekmelengető, felemelő és legtitkosabb belső szemünket is kinyitó bölcsesség-gyűjtemény, varázslat-cunami, akár A kis herceg – nem lehet csak egyszer elolvasni, sőt igazából befejezni sem, hiába könyveli el az ember. Mindig ott kell, hogy legyen akár a zsebünkben velünk, akár a lelkünk legmélyén: az biztos, hogy aki csak egyszer is a kezébe veszi, utána időről időre visszatér hozzá, hogy a címben említett teljességhez vezető igazi utat meglelje. Ez a könyv az egyik legcsodálatosabb örökérvényű kedvencem, amelyben minden ismétlés alkalmával találok aktuális gondolatokat, spoiler
Nem annyira korábbi, mint inkább folyamatos olvasás. Ez a könyvecske szerintem kötelezően választandó (vagy választható? – nem emlékszem pontosan, valahogy így hívták a „B” jelzésű tárgyakat az egyetemen, mindenesetre sem egyiknek, sem másiknak nincs sok értelme) azoknak akik
1) érdeklődnek az élet dolgai és a spiritualitás iránt
2) válaszút előtt állnak, vagy nagy öröm, bánat érte őket
illetve bónuszként azoknak, akik esetleg úgy gondolják, hogy Paulo Coelho író (bocs :)).
Viccen kívül, szerintem minden betűszerető embernek alapmű. Minden benne van.
Igyekeztem lassan olvasni, odafigyelve, nem kapkodva, nem elsietve.
De bármilyen figyelemmel is olvastam, engem nem talált meg. Sokkal több bölcsködést találtam benne, mint bölcsességet. És még azt se mondhatom, hogy túl fiatalon olvastam. :) off
Én inkább maradok továbbra is Weöres verseinél, azokat nagyon szeretem.
Véletlenül találtam erre a könyvre. Érdekes olvasmány, a szerző gondolataival, ahogy halad, haladhatunk a teljesség felé. Talán mindannyian arra igyekszünk. Talán mindenki megírhatná a gondolatait e téren, de nem hiszem, hogy így sikerülne. Okos és figyelemre méltó gondolatok vannak benne, bölcsességek. Lélekemelő az olvasása.
Attól függetlenül, hogy az eredeti mű 1945-ben született némelyik írás akár mai is lehetne. Ez a tény egyszerre döbbenetes, elszomorító és nagyon elgondolkodtató. Nem túl jó érzés párhuzamot vonni a háborús időkkel és a most ugyan országunkban háború mentes, de olyan amilyen jelen helyzettel.
A kedvenceim:
– Tíz lépcső
– A vágyak idomítása
– A visszautasító érzelmekről
– Az emberismeretről
– Természetes igények (!!!)
– Az érzékfeletti érzékelés
„Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alája-sűlyed, vagy föléje-emelkedik.”
Harmadik éve tartom magam a mindennap olvass el egy verset fogadalmamhoz.
Talán pont ez az oka, hogy verseskötete soha nem olvasok el az elejétől a végéig. Vagy legalábbis megszakítás nélkül. Weöres megszakította ezt a szériát.
A teljesség felé csupa olyan témát boncolgatja, amelyek már évek óta itt motszkálnak bennem megfogalmazatlanul. Ez a kötet számomra nem csak a kérdéseimre a válasz, de egyfajta útmutatást is nyújtott.
A kötetben több olyan versi van amit érdemes újra és újra elolvasni, izlelgetni a szavak jelentőségét.
Kedvenceim:
Élő és Létező
Tíz Erkély
A sors
Három vízszintes, egy függőleges
A versről szóló hipotézisét, mely szerint „olvass verseket olyan nyelveken is, amelyeket nem értesz.”
Februári kihívásom lesz önmagamnak:) Nagyon érdekel, hogy vajon tényleg érteni fogom az alkotó „belső zenéjét”.
Örülök, hogy felnőttként újra megtaláltak a versek. Azért pedig külön hálás, hogy tovább léptem Weöres gyerekverseinek világán.
Népszerű idézetek
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
10. oldal
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
11. oldal, Szembe-fordított tükrök (Tericum, 2000)
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.
A gondolatok visszája és színe
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
29. oldal, Ki vagy te?
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Madách Imre: Az ember tragédiája 85% ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: A rózsa neve 88% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok 81% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Az ajtó 92% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 92% ·
Összehasonlítás - C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei 91% ·
Összehasonlítás - Krúdy Gyula: Jézuska csizmája 81% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása 80% ·
Összehasonlítás - Szent Ágoston: Vallomások 79% ·
Összehasonlítás - Lao-ce: Az út és erény könyve 91% ·
Összehasonlítás