Van, ​aki nem felejt 81 csillagozás

Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​jómódú connecticuti kisvárosban tökéletesnek tűnik az élet.

Egy bulin azonban brutális támadás éri a tizenhat éves Jenny Kramert. A lány közvetlenül a támadás után erősen vitatott orvosi kezelést kap, egy olyan gyógyszert, amely kitörli memóriájából az erőszakos eseményt.

Telnek, múlnak a hetek és hónapok, a fizikai sebek begyógyulnak, a támadásnak pedig nincs valóságos emléke, Jenny azonban heves érzelmi emlékeivel viaskodik.

Édesapja szinte beleőrül, hogy képtelen megtalálni lánya támadóját, anyja viszont inkább úgy viselkedik, mintha ez a szörnyűség semmilyen hatással nem lett volna „tökéletes” vidéki társasági életére. Miközben segítséget keresnek Jennynek, és egyre könyörtelenebbül kutatnak a szörnyeteg után, aki betört a városukba, vagy talán ott él közöttük, óhatatlanul előkerülnek az évek óta árnyékban megbúvó gondok – a házasságuk és a zárt közösség törésvonalai.

A sokkoló végkifejletű pszichológia thriller különlegessége, hogy a… (tovább)

>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
350 oldal · ISBN: 9786155676765 · Fordította: Alföldi Zsófia
>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155676758 · Fordította: Alföldi Zsófia

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

A könyv a feszültség és a családi dráma legsötétebb árnyalatainak provokatív csöpögtetése. Jenny Kramer történetét meséli el, akinek ártatlanságát a legbrutálisabb módon „ellopták”. A tragédia és a kétségbeesés valódi ábrázolását kínálja, és mélyen megragadja az emberi psziché működését, leszűkítve a különböző mentális viszonyokat. Rávilágít a memória fontosságára és spoiler a manipuláció erejére. Emlékeink törékenyek, könnyen manipulálhatók vagy teljesen elpusztulnak betegség vagy fizikai sérülés következtében. Érdekes és időnként sokkoló a memória tudománya. Úgy működik, mint a napelem, a feldolgozás és a napi tapasztalataink kódolása. Az őrület határait, a szeretetre méltóságot kutató gondolatkörök mellett megjelenik egy különös viszonyrendszer, mely leginkább az egymásra utaltság során alakul ki. Olyan „bizalmi” kapcsolat, amelynek alapja mindösszesen az a bizonyos egymástól való függés, az olyan csapatjáték, melynek funkciója mindössze a túlélésben rejlik. Ezért megrendítő olvasni, amint a családi kapcsolat megbicsaklik, más síkra terelődik, űrt hagy maga után, az olvasó lelkében pedig egyfajta törést okoz. Úgy gondolom, ez a különleges kapcsolat kifogástalan bemutatása adja meg azt a löketet, mi – által, fojtogató pillanatok elevenednek meg a történetben, melyek nem feltétlenül szép pillanatok, de szükség van rájuk. Végig éreztem, hogy Walker biztos kézzel tartotta a gyeplőt. A cselekmény elbeszélése erőteljes, és ez nagyon jó, hiszen a történetből adódóan, egy tehetségtelenebb író kezei alatt könnyen egy depressziós, unalmasan szürke nyögvenyelésbe fulladhatott volna. Műfajilag lehet a jól hangzó pszicho – thriller kategóriájába tuszkolni, de ennél méregerősebb drámát eddig nem sokat olvastam.

3 hozzászólás
Bajnoczianna>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Ez egy kegyetlen történet. A tragikus eseményeken keresztül ment tizenhat éves lány élete teljesen megváltozik. Szülei próbálnak neki segíteni, de a tettes elmenekül. Szinte nyoma vész. A régi titkok újra a felszínre tőrnek. A szülők múltjában lévő sötét rejtélyek bizony a felszínre kerülnek a tragikus esemény után.
Izgalmas volt az elején. Nagyon érdekesnek tartottam hogy egy személy elbeszélése álltal ismerhetem meg a történet. Részletes kidolgozott regény volt amely bizony tartogatott meglepetéseket.

Kókuszka>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Nem könnyű olvasmány. Jennynek nem csupán az ártatlanságát, de az emlékeit is elrabolták. 16 évesen eltévedt a saját elméjében. A memória helyreállítását egy erre szakosodott pszichiáter végzi, aki maga a mesélő is. Itt mindenkinek van titkolnivalója. Az elme gyógyítása ugyanolyan fontos, mint a testi bajoké. Érdekes és mély nyomot hagyó a pszichiáter érintettsége és manipulációja.

smetalin>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Pfjia…ej. Nem én voltam a célközönség.
Hosszadalmas okfejtések, kitérők.
Pszicho-blabla…..az volt benne rendesen. Úgy kellett kihámozni a lényeget. Ment a nagy manipulálás, ki mire emlékezzen.
Egy lányt megerőszakolnak, tettes nincs meg, emlékek elvesztek. Egy pszichiáter meséli el az egész kezelést, kit megbíznak azzal, hogy hozza vissza az elveszett emlékeket. Kezeli az egész családot, hisz mindenkit sokkolt az eset, egyre több minden derül ki, egyre több szereplő tűnik fel, és egyre kevesebb a párbeszéd, csak olvashatjuk az okfejtegetéseket a pszichiáter szemszögéből.
Van aki nem felejt……én tuti nem emlékszem sokáig eme könyvre.

purplecloudlady>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Ejjnye, közel sem ez volt az idei legjobb krimi-thriller, amit olvastam, bár nem is a legrosszabb, de legfeljebb az „egynek elment” kategóriába fér bele. Eleve az egész memóriatörlés gondolata nem ment le a torkomon – nyitott vagyok teljesen elvont dolgokat is, de így, ebben a formában nem tartottam hihetőnek.
Ami végig nagyon zavart, hogy fejezetről fejezre, sorra érkeztek az újabb és újabb szereplők, és én egyre jobban elvesztem közöttük. Ez a szerkesztési stílus sok krimiből ismerős, de akkor jó, ha a végén zseniálisan összeérnek a szálak. Itt valahogy így éreztem: „Donatellát megerőszakolták.” *tíz oldallal később* „Amadeusznak dühös lett, mert már megint szar rejtvényújságot választott. (De ki az az Amadeusz?!) *tíz oldallal később* "Rodolfó kedves bohóc is lehetett volna, de nem lett.” (Most akkor Rodolfónak mi köze Donatellához?) *tíz oldallal később* „Ennek a fogatlan néninek az unokaöccse poszttraumás-stressz szindrómában szenved.” (Váááá!)
Bocsi Wendy W., de ha a könyv elején felkelted az érdeklődésemet Donatella tragikus sorsa iránt, akkor engem nem érdekel a kedves bohóc. Hát még ez a sok, kétes alak, ezek se. Hát ennyit mostanra. :D

tunczo>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Szerintem ez nem krimi, hanem egy pszichológiai dráma. Egy terápiás kezelés, amelynek célja, hogy egy tinédzser képes legyen emlékezni, majd feldolgozni az erőszakot, amit átélt. És nemcsak ő, hanem a családja is. Őszintén szólva nekem ez cselekmény túl lassú volt, tele felesleges kitérőkkel. Sokszor kellett átlapoznom az oldalakat, annyira untatott. Amint kiderült a spoiler érintettsége, úgy vált egyre ellenszenvesebbé. spoiler Ez nagyon felbosszantott. A pszichiáter spoiler kicsit hajazott a Kim Stone 2. részéhez, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet.
Az apát sajnáltam nagyon, aki a legádázabb küzdelmet folytatta a lányáért és ő volt az, aki soha semmiről nem tudott.

2 hozzászólás
Aniza I>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Eleinte a nyelvezete miatt nehezen haladtam benne, de nagyjából az 1/3-ánál jobban beindul a cselekmény és sikerült kicsit ráhangolódni a történetre.
A fülszöveg alapján nem ezt vártam a könyvtől, de ismét beleestem abba a hibába, hogy beleszerettem a borítójába.
A cselekmény során végig egyetlen embert, egy tettest keresünk, viszont egyetlen nyomot sem hagy nekünk a szerző, hogy magunk is következtethessünk egy bűnösre, így váratlanul jön csak a leleplezés.
A végén még egy plusz csavarral is megtoldja a könyvet a szerző, és végül minden a helyére kerül.

eSsZ P>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

az a helyzet, hogy elszor 3 csillagot adtam..
majd gondoltam, hogy adok 3es felet..
majd eltelt egy ora.. es 4csillagra gondoltam..
es mire leultem egy a sokadik kaveval , hogy ertekeljem.. szemrebbenes nelkul adtam 5 rohatt" csillagot..

ez a konyv inkabb hat egy pszichologiai szaraz anyagnak… egy eset tanulmanynak..
mire a vegere er az ember.. kicsit bele is farad..
aztan ahogy ulepszik le az egesz tortenet.. ahogy jonnek elo sorban az esemenyek..
ahogy vissza – vissza gondolunk az elbeszelesre.. es hogy az olvasot milyen szepen vezeti vegig az irono.. egyszeriben tarkon vagja a felismeres, hogy aztarohatteget!!! ez valami boduletesen iszonyuan jol fel volt epitve..

nem mondanek tul sokat.. a fulszoveg eleget tesz a lenyegnek, hogy mivel is allunk szemben..
de! az, ahogy az egesz kivan bontva.. az egesz talalva van.. ahogy osszefuggnek es megertjuk..es a vege.. a vege…elbogtem magam..
spoiler
a meselonk vegig szimpatikus volt.. sejtheto volt egy – ket dolog.. elejtett mondatokbol.. de a felismeres.. vagyis inkabb a szinvallas…
spoiler

vegezetul pedig orultem annak , ahogy alakultak a szereplok elete.. spoiler

3 hozzászólás
Mónika_T >!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Először kifejezetten idegesítően hatott, hogy a pszichiáter elbeszéléséből, kívülállóként ismerjük meg a történteket. Zavaró volt a folyamatos elbeszélő mód, a párbeszédek hiánya. Össze-vissza ugrált az időben, tele volt elkalandozásokkal, amik (látszólag) nem is kapcsolódtak Jenny történetéhez. Mindezt azzal magyarázza, hogy jobban megértsük a dolgokat, de engem iszonyúan idegesített, és összekuszálódtak a fejemben az éppen csak elkezdett történetek.
Igazán senkit nem tudtam megkedvelni, talán pont a távolságtartó elbeszélő mód miatt.
Alan, a pszichiáter egész érdekes figurának tűnt az elején, majd szinte már gyűlöltem a tettei miatt. Végig azt kutattam, hogyan kapcsolódik az ügyhöz, de nem tudtam rájönni.
Végül viszont minden értelmet nyert. Összeállt a kép. Kiderült, hogy a legkisebb elkalandozásnak, is volt szerepe. Alant is egyre jobban megértettem, mégha maradtak is bennem kételyek.
Nagyon jól összeállított történet, a baj az, hogy csak a végére tisztul ki a kép. Addig viszont sokszor unalmasnak tűnik. Néhol annyira nem kötött le, hogy teljesen megértettem miért képes valaki félbehagyni egy könyvet. Én mondjuk nem teszek ilyent, és ennél a könyvnél nagy kár is lett volna.
Azt hiszem, bőven kell még idő, hogy gondolkodjam rajta. Ez egy olyan könyv, ami idővel egyre jobban belefészkeli magát a szívembe.
Az viszont félelmetes, hogy egy hozzáértő pszichiáter a megfelelő eszközökkel mennyire tudja befolyásolni és alakítani az emberek emlékeit, gondolatait, és ez által a cselekedeteit is.
És mint már írtam, a szereplők egyike sem állt igazán közel hozzám a történet folyamán, a végén mégis azt éreztem, hogy szeretném megölelni őket. Mindenkit. Alant, a feleségét és a fiát, Jennyt, a szüleit, Tomot és Charlotte-ot, valamint Sean-t, a feleségét és a kisfiát. Mert mindannyian hősök. Áldozatok, de hősök is.

amanda888 P>!
Wendy Walker: Van, aki nem felejt

Nagyon nem akartam belekezdeni ebbe a könyvben, ezért halogattam egész hónapban. Tartottam attól, hogy ez a könyv is az „új hullámos” krimi/pszichológia thriller „áldozata”, vagyis jó borító, jó fülszöveg, végül semmi tartalom. Kár volt, nekem kb. az első mondattól kezdve lebilincselő volt. A téma, a mesélő személye, a kezelés menete mind-mind érdekes, idegfeszítő és egyben iszonytató is. Az egész történetről, a dolgok alakulásáról az jutott eszembe, amikor egy követ hajítanak a tóba: hullámokat vet a vízfelszínen, egyre nagyobb körben. Ez a tragédia sem egy személyt érint, nem csak egy családot, az idő haladtával mind több embert érint, bevon a történetbe. Sok-sok kérdést feszeget: házasság, csalás, szülő-gyermek viszony, orvosi etika, befolyásolás, felelősség stb. Nagyon érdekes.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Mi lehetne egy gyermeknél tisztább és ártatlanabb?

21. oldal

1 hozzászólás
mate55 P>!

Az emberek alábecsülik az átsuhanó arckifejezések rejtett üzenetének jelentőségét.

17. oldal

mate55 P>!

Egyetlen fajta szeretet létezik, ami nem érzéki, ez pedig a saját gyermekünk iránti szeretet.

150. oldal

t_jeanette>!

Az emberi lét egyik legnagyobb szégyene, hogy mire megtanuljuk, hogyan kell megfelelően viselkedni, már nem sok viselkednivalónk marad.

mate55 P>!

Minden embert vonzanak a buja események, erőszakos és rémisztő dolgok. Úgy teszünk, mintha nem így lenne, de az emberi természet már csak ilyen.

11. oldal

1 hozzászólás
mate55 P>!

Az a sorsunk, hogy felnőttként újrateremtsük a gyerekkorunkat.

113. oldal

mate55 P>!

Érzek-e empátiát az ügyfél iránt? Természetesen. De akár jogi, pszichológiai, építészeti vagy bármilyen problémája van az ügyfélnek, a megoldásra alkalmazott szakember nem hibáztatható azért, mert élvezi a feladatot. Hiszen ezért választotta az adott hivatást, nemde?

104. oldal

mate55 P>!

Mindig lenyűgözött a szülő és gyermek között létező kötelék.

236. oldal

mate55 P>!

Az élet néha ajándékot ad. Soha nem tudhatja, mikor történik meg. Nem számíthat rá. De amikor megtörténik, közel kerül hozzá, hogy higgyen Istenben.

270. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aleatha Romig: Kiút a sötétből
Gillian Flynn: Éles tárgyak
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Harriet Tyce: Vérnarancs
Helena Silence: Ezüsthíd
Mercèdes Rheinberger: Ártatlan vagyok
S. J. Watson: Amnézia
S. J. Watson: Mielőtt elalszom
Robert Ludlum: A Fantom