Az ​anakronista 8 csillagozás

Fantasztikus elbeszélések
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Hogyan kertészkedjünk az űrben? Milyen a Fermi-paradicsom?
Hogyan találta meg három magyar jezsuita atya az örök élet forrását az Amazonas mentén?
Mit okozott a Tambora vulkán 1816-os kitörése világszerte?
Mi volt Kempelen Farkas elfelejtett találmánya és hogyan került elő Edgar Allan Poe elveszett kofferéből?
Mit csinált Magyarországon és mit hagyott hátra Pomázon Nikola Tesla?
Milyen sci-fit írt Weöres Sándor?
Milyen emberkísérleteket hajtottak végre a Miskatonic Egyetemen?
Milyen lesz a világ a teleportálás feltalálása után?
Mire képes egy kutya barátsága a harmadik világháború alatt?
Mi lesz a magyarokkal 2056-ban?
Mi van a világ végén és mi van a világ vége után?

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Aranymadár Alapítvány, Budapest, 2017
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638978035 · Illusztrálta: Szarka Fedor Guido

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

pinter_bence I>!
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

„Furcsa érzése támad a fantasztikus irodalmat mélyebben ismerő olvasónak, miközben a Weiner Sennyey Tibor fantasztikus novelláit összegyűjtő kötetet olvassa. A könyv Az anakronista címet kapta, amely egyrészt egy több novellában is felbukkanó – fogalmazzunk úgy – központi alak neve, másrészről viszont egészen érdekes interpretációra ad lehetőséget. Weiner Sennyey novellái ugyanis úgy hatnak, mintha az angolszász fantasztikus irodalom egyes fő korszakainak itthoni lenyomatai lennének. Olyan lenyomatok, amelyek különböző, főleg történelmi okokból kimaradtak a hazai fantasztikus irodalom történelméből. Így, egyben látni őket, maga az anakronizmus vagy még inkább a fantasztikumtörténeti szingularitás. Mondjuk inkább így: a nyelvi értelemben egyébként kellemesen ihletett novellák a magyar fantasztikum fiktív biográfiáját vázolják fel a tizenkilencedik század elejétől a huszadik század végéig.”

Több:

https://mno.hu/konyveshaz/kis-magyar-fantasztikumtorten…

7 hozzászólás
Annie_Lang I>!
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Ezt a kötetet szeretném szeretni, mert pont az hiányzik a magyar fantasztikumból, ami az Anakronista lenni akart: a bátor, eredeti, mégis az irodalmi hagyományokat folytató, de azt meghaladó kispróza. Jóindulatom jeléül nem fogom beleszámolni az értékelésbe a nemlétező szerkesztést, az ötletszerű tördelést, vagy a központozási anomáliákat, mert ráfoghatjuk, hogy ez nem a szerző felelőssége.
Az viszont mindenképpen az övé, hogy ezek a novellák nem szólnak semmiről, nem érzem, hogy miért kellett elolvasnom, mit tudtam meg, mit kaptam, mivel lettem több. A felszínen remekül utánozzák az utánoznivalókat, tényleg visszahozzák Poe vagy Lovecraft műveinek hangulatát, csak aztán üres marad az egész.
A „never explain anything” nem azt jelenti, hogy szikével vágd el a narratívát, mielőtt bárki mondhatna valami értelmeset. Érzem, hogy a „Gyönyörű ifjak” és az „Akasha, 2056” társadalomkritika akar lenni, de a „régenmindenjobbvót” üzenet ma már ehhez nem elég. A „Karthágóban” jó gondolat vegyíteni a prózaverset a science fictionnel, de itt a prózavers jellegből hiányzik az erő, a lüktetés és a gondolati sodrás, csak az ismételgetés és a töredékesség marad meg, ami magában kínos.
Ez azért nagyon fájdalmas, mert a szerző egyébként remek esszéket ír a témában, tehát feltételezem, hogy érti ezeket az írásokat, csak reprodukálni nem tudja. Persze eleve nem fair azt elvárni bárkitől, hogy érjen fel Poe szintjére, de épp ezért rossz ötlet ezt kitűzni célul az első fantasztikus kötetedben.
Ezeket a hibákat viszont a bölcsészeken kívül valószínleg senki nem fogja észrevenni. A pozitívumok sokkal látványosabbak: lapvetően a hangulatot mindig eltalálja, a Nincs többé magány vagy a Proxima B szinte hibátlan. Hatalmas igény van a magyar vonatkozású kisprózára, az ismerős környezetre, a történelmi és irodalomtörténeti áthallásokra, és ezek a novellák akkor is betöltik ezt a vákuumot, ha nem tökéletesek.
A kötet egy elérhetetlen célt tűzött ki maga elé, és majdnem megugrotta. Ez a jó út, erre induljon az, aki a huszonegyedik században magyar scifit akar írni.

Kun_Gergely I>!
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Elsőként, más előttem szólóhoz csatlakozva, a szerkesztést, tagolást, ill. ezek hiányát emelném ki. Nem tudom, hogy szándékos volt-e, ha igen (és én úgy vélem), akkor hiba volt. Sokszor zavaró olvasás közben, hogy nincsenek bekezdések, a párbeszéd jelöletlen, egybefolyó szó és mondathalmaz az egész.
A tartalmi résszel is zavarban vagyok. Amennyire gyűlöltem a novellákat, annyira szerettem is. Beszippantottak, vittek magukkal, aztán a végük rendszerint kikészített. De érzem, hogy elindított bennem valamit. És amikor úgy fejezek be egy könyvet, hogy az utolsó oldalnál kinyitva a mellkasomra fektetem, az agyamban zakatolnak a fogaskerekek, a lelkemben meg egy „Hú, b… meg!” érzés van, akkor az a könyv csak jó lehet. Még akkor is, ha nem értem.
Azt hiszem újra fogom olvasni. Néhány év múlva.

homo_ludens P>!
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Kezdjük a külsejével: nagyon igényesnek tűnik; a borító, a fekete-fehér illusztrációk, metszetek kellemesek a szemnek. Legyünk gyorsan túl a legnagyobb, szépirodalmi mű esetében megbocsáthatatlan hibán: ez pedig a kriminális központozás. Ilyen pongyolasággal még a legolcsóbb ponyvaregényeknél se nagyon találkozni: vesszők olyan helyeken hiányoznak, hogy a mondat értelmét zavarják; de ugyanez igaz a párbeszédeket jelző gondolatjelekre is. Érthetetlen, hogy hogyan mehetett így nyomtatásba.
A tartalmat illetően vegyes benyomásaim vannak: unni egyáltalán nem untam a könyvet, hamar végigolvastam, lekötött. Ugyanakkor többször csalódást meg értetlenkedést okozott. A bevezetések gyakran valami fantasztikummal hitegettek, amiből a történet végére nem lett semmi. Az is lehet, hogy olyan utalásokat, párhuzamokat, amiket meg kellett volna érteni, én nem értettem meg.
Az „Amazonas, 1756” c. történetet bevezető sejtelmes mondatok után semmitmondó a befejezés, a „Gyönyörű ifjak” szintén nagyon érdekesen indult; vártam, hogy mi történik, aztán hirtelen, kurtán-furcsán vége lett. Egészében kerek történet számomra a „Fehér orr” volt, ez önmagában is megállja a helyét: összefüggő elbeszélés, minden mondata indokolt. Többször is elolvastam.
A szimbolikát ugyan zavaróan sokszor nem értettem, a történetek mégis sok érdekességgel szolgáltak: olvashattam Tesla életéről, Kempelen Farkasról, Jáváról, az 1816-os év természeti katasztrófáiról. Ezek a részletek annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy utánuk is olvastam.
Szeretem a sci-fit, bölcsész vagyok, ezek alapján akár imádhatnám is a könyvet. Valahogy azonban olyan kombinációban jelent meg a fantasztikum és a valóság, ami engem nem magával ragadott, hanem kizökkentett. Néha bosszankodtam is, hogy lebilincselő történetek nagyon érthetetlenül érnek véget.
Összességében kellemes, önfeledt perceket szerzett a könyv, némi bosszankodással.


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

Már egészen fiatalon írni kezdett, főleg verseke, ám a sors csapásaitól annyira megzuhant lelkileg, hogy képtelen volt elviselni az életet. Igazi magyarhoz méltón ivott tehát, rengeteget ivott, és amikor ivott, akkor verseket írt. Rengeteg verset. Nagynéném, vagyis idősebb lánya, ezért végtelenül meggyűlölte, őt is és a költészetet is, s halála után valamennyi versét elégette, rám pedig eleinte neheztelt, majd rettenetesen féltett, hogy már tíz évesen verseket kezdtem írni.

61–62. oldal, Tesla-lelet

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Dávidmoly>!

Az irodalom folyamatos eladósodás a megírandó és megíratlan történetek felé, míg a filológia folyamatos lopkodás, leselkedés, amit csak igen nagyvonalúan nevezhetünk nyomozásnak.

87. oldal, Mahruh ébredése

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Csillagmajor
Cholnoky Viktor: Cholnoky Viktor összegyűjtött művei
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók 2.
Sütő Fanni: Double Vision
Király Ferenc: A Csillagok hegyén
Márki István: A mindenség elmélete
Koncz Mars János: Felelőtlen próféta
Bársony István: A rab király szabadon
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban