Az ​anakronista 6 csillagozás

Fantasztikus elbeszélések
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Hogyan kertészkedjünk az űrben? Milyen a Fermi-paradicsom?
Hogyan találta meg három magyar jezsuita atya az örök élet forrását az Amazonas mentén?
Mit okozott a Tambora vulkán 1816-os kitörése világszerte?
Mi volt Kempelen Farkas elfelejtett találmánya és hogyan került elő Edgar Allan Poe elveszett kofferéből?
Mit csinált Magyarországon és mit hagyott hátra Pomázon Nikola Tesla?
Milyen sci-fit írt Weöres Sándor?
Milyen emberkísérleteket hajtottak végre a Miskatonic Egyetemen?
Milyen lesz a világ a teleportálás feltalálása után?
Mire képes egy kutya barátsága a harmadik világháború alatt?
Mi lesz a magyarokkal 2056-ban?
Mi van a világ végén és mi van a világ vége után?

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Aranymadár Alapítvány, Budapest, 2017
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638978035 · Illusztrálta: Szarka Fedor Guido

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
pinter_bence I
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

„Furcsa érzése támad a fantasztikus irodalmat mélyebben ismerő olvasónak, miközben a Weiner Sennyey Tibor fantasztikus novelláit összegyűjtő kötetet olvassa. A könyv Az anakronista címet kapta, amely egyrészt egy több novellában is felbukkanó – fogalmazzunk úgy – központi alak neve, másrészről viszont egészen érdekes interpretációra ad lehetőséget. Weiner Sennyey novellái ugyanis úgy hatnak, mintha az angolszász fantasztikus irodalom egyes fő korszakainak itthoni lenyomatai lennének. Olyan lenyomatok, amelyek különböző, főleg történelmi okokból kimaradtak a hazai fantasztikus irodalom történelméből. Így, egyben látni őket, maga az anakronizmus vagy még inkább a fantasztikumtörténeti szingularitás. Mondjuk inkább így: a nyelvi értelemben egyébként kellemesen ihletett novellák a magyar fantasztikum fiktív biográfiáját vázolják fel a tizenkilencedik század elejétől a huszadik század végéig.”

Több:

https://mno.hu/konyveshaz/kis-magyar-fantasztikumtorten…

7 hozzászólás
>!
Dávidmoly
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Előszó: az értékelés a kötet egészének (mint tartalmi és formai egységnek) szól, amely kötetben (az egészet illető csillagok számának dacára) található figyelemre érdemes tartalom.

Nem lettem Weiner Sennyey Tibor rajongója. Az ritkán jó jel, ha egy ilyen vékony kötetet ilyen sokáig olvasok, és ez most sem volt másként. A legtöbb történet az én ízlésemnek túl mesterkélt és poros, a legrosszabb értelemben bölcsészes: bölcsesség helyett okoskodás, cselekmény helyett meddő szószaporítás, költői látomás helyett üres metaforák burjánzása, fantasztikum helyett unalom, fantázia helyett posztmodern utalgatás. Ilyen lehet egy sajtos-sonkás szendvics sajt és sonka nélkül. Összességében elmondható, hogy Az Anakronista novellái sokat építenek a sejtetésre és lebegtetésre, ami helyenként (ahol nem derült ki semmi lényeges vagy érdekes) kifejezetten a szöveg kárára volt.
Ott van például a kötetet kezdő Proxima B című mű. Készséggel elismerem, hogy nem értek a dekonstruktivista költők posztmodern prózának álcázott szabad verseihez, de valaki nem magyarázná meg nekem lehetőleg lassan és a bonyolult nyelvtani szerkezetek mellőzésével, hogy ez mégis mi a franc akart lenni? Vagy ott a Tambora, 1816, amiről többszöri nekifutásra sem tudom eldönteni, hogy egy kissé erőltetett stílusparódiája a fantáziátlan és rosszul megírt fantasztikus történeteknek, vagy egy fantáziátlan és rosszul megírt fantasztikus történet. Az Amazonas, 1756, a Mahruh ébredése és a Fehér orr nem ilyen rosszak, inkább csak unalmasak és érdektelenek.
Visszatérő témája az írásoknak a lírai elvágyódás a mocskos és erkölcsileg züllött anyagi világból egy tisztább, szellemibb létezésbe. Nos. Vannak, akik képesek a bódult vagy túlajzott tudatukban szárba szökő, groteszk és csodálatos látomásaikat megrendítő képekben, lírai szépségű sorokban, zsigeri erejű módokon visszaadni, hogy a mindenkori befogadó is átérez valamit a tünékeny szellemképek szépségéből és iszonyatából. Sajnálatos módon Az utolsó tévelygő alapján nem tűnik úgy, hogy Weiner Sennyey Tibor közéjük tartozna. Ami pedig az utószót illeti, annak elolvasását senkinek sem javasolnám, még saját felelősségre sem.
Szerencsére nem volt teljes csalódás a kötet. A Hallgatógép és a Tesla-lelet, ha nem is különösebben meggyőző, de legalább történetszerű, koherens, és helyenként élvezhető novellák. A Gyönyörű ifjak (bár érzésem szerint nem aknázza ki maradéktalanul a koncepciójában rejlő lehetőségeket) irodalmi és tudományos kontextusba helyezett, ám önálló történetként is értékelhető alkotása, ami végre valahára nem csak a szavak, de a szellemiség szintjén is megidézi a nagy elődöt, a providence-i remetét. A Nincs többé magány számomra a Hallgatógép rövidebb, tömörebb és összeszedettebb változatának tűnik, Poe nélkül ugyan, de összességében mégis jobban megírva. Az Akasa, 2056 egyértelműen a kötet legjobb novellája, amely keveset markol, de azt annál biztosabban fogja meg és tartja végig. A Karthágó története kifejezetten érdekes, izgalmas Madách-i áthallásokkal, bár spoiler olyan szöveg, aminek a követése néha több vesződséggel jár, mint élvezettel.
Matematikailag ugye ez ötven-ötven százalékos arány a nekem tetsző és nem tetsző novellák között, és hát volt már olyan körülrajongott sztárszerző, akinek a kötete hasonló eredményt ért el nálam, szóval a kötet értékelése is lehetne ugyanolyan jó. Mondom lehetne. De! *mély levegő*
Ami viszont szakmailag menthetetlenül gyalázatos és felháborító, az a kötet szövegének állapota. Nagyon remélem, hogy erre az a magyarázat, hogy se korrektor, se tördelő nem dolgozott a szövegen – ellenkező esetben az illetőt (vagy illetőket) haladéktalanul el kell csapni, és örökre eltiltani a szakmától. Komolyan. Gondolatjelek helyett kötőjelek, össze-vissza kezdődő bekezdések, hiányzó és felcserélt írásjelek, véletlenszerűen használt sortörések… az elemi szintű hibák valóságos állatorvosi lova! Ezek olyan dolgok, amikért az iskolában félévkor egyenként is buktatnak. spoiler
A fejezetek közötti festékfoltok tetszettek, de a borítókép izéjével és a cím tájolásával spoiler nem tudok megbarátkozni.

A végső értékelést illetően van bennem némi tipródás, de néha muszáj kegyetlennek lenni, és hiába van benne három-négy novella is, ami legalább négy csillagos, ha a bosszantó formai hibák és a novellának álcázott posztmodern szabad versek kevésbé sikerült írások lerontják az összképet. Ez így összességében sajnos csak két és fél mozgó szobor az ötből.

2 hozzászólás
>!
Annie_Lange I
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Ezt a kötetet szeretném szeretni, mert pont az hiányzik a magyar fantasztikumból, ami az Anakronista lenni akart: a bátor, eredeti, mégis az irodalmi hagyományokat folytató, de azt meghaladó kispróza. Jóindulatom jeléül nem fogom beleszámolni az értékelésbe a nemlétező szerkesztést, az ötletszerű tördelést, vagy a központozási anomáliákat, mert ráfoghatjuk, hogy ez nem a szerző felelőssége.
Az viszont mindenképpen az övé, hogy ezek a novellák nem szólnak semmiről, nem érzem, hogy miért kellett elolvasnom, mit tudtam meg, mit kaptam, mivel lettem több. A felszínen remekül utánozzák az utánoznivalókat, tényleg visszahozzák Poe vagy Lovecraft műveinek hangulatát, csak aztán üres marad az egész.
A „never explain anything” nem azt jelenti, hogy szikével vágd el a narratívát, mielőtt bárki mondhatna valami értelmeset. Érzem, hogy a „Gyönyörű ifjak” és az „Akasha, 2056” társadalomkritika akar lenni, de a „régenmindenjobbvót” üzenet ma már ehhez nem elég. A „Karthágóban” jó gondolat vegyíteni a prózaverset a science fictionnel, de itt a prózavers jellegből hiányzik az erő, a lüktetés és a gondolati sodrás, csak az ismételgetés és a töredékesség marad meg, ami magában kínos.
Ez azért nagyon fájdalmas, mert a szerző egyébként remek esszéket ír a témában, tehát feltételezem, hogy érti ezeket az írásokat, csak reprodukálni nem tudja. Persze eleve nem fair azt elvárni bárkitől, hogy érjen fel Poe szintjére, de épp ezért rossz ötlet ezt kitűzni célul az első fantasztikus kötetedben.
Ezeket a hibákat viszont a bölcsészeken kívül valószínleg senki nem fogja észrevenni. A pozitívumok sokkal látványosabbak: lapvetően a hangulatot mindig eltalálja, a Nincs többé magány vagy a Proxima B szinte hibátlan. Hatalmas igény van a magyar vonatkozású kisprózára, az ismerős környezetre, a történelmi és irodalomtörténeti áthallásokra, és ezek a novellák akkor is betöltik ezt a vákuumot, ha nem tökéletesek.
A kötet egy elérhetetlen célt tűzött ki maga elé, és majdnem megugrotta. Ez a jó út, erre induljon az, aki a huszonegyedik században magyar scifit akar írni.

>!
homo_ludens
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Kezdjük a külsejével: nagyon igényesnek tűnik; a borító, a fekete-fehér illusztrációk, metszetek kellemesek a szemnek. Legyünk gyorsan túl a legnagyobb, szépirodalmi mű esetében megbocsáthatatlan hibán: ez pedig a kriminális központozás. Ilyen pongyolasággal még a legolcsóbb ponyvaregényeknél se nagyon találkozni: vesszők olyan helyeken hiányoznak, hogy a mondat értelmét zavarják; de ugyanez igaz a párbeszédeket jelző gondolatjelekre is. Érthetetlen, hogy hogyan mehetett így nyomtatásba.
A tartalmat illetően vegyes benyomásaim vannak: unni egyáltalán nem untam a könyvet, hamar végigolvastam, lekötött. Ugyanakkor többször csalódást meg értetlenkedést okozott. A bevezetések gyakran valami fantasztikummal hitegettek, amiből a történet végére nem lett semmi. Az is lehet, hogy olyan utalásokat, párhuzamokat, amiket meg kellett volna érteni, én nem értettem meg.
Az „Amazonas, 1756” c. történetet bevezető sejtelmes mondatok után semmitmondó a befejezés, a „Gyönyörű ifjak” szintén nagyon érdekesen indult; vártam, hogy mi történik, aztán hirtelen, kurtán-furcsán vége lett. Egészében kerek történet számomra a „Fehér orr” volt, ez önmagában is megállja a helyét: összefüggő elbeszélés, minden mondata indokolt. Többször is elolvastam.
A szimbolikát ugyan zavaróan sokszor nem értettem, a történetek mégis sok érdekességgel szolgáltak: olvashattam Tesla életéről, Kempelen Farkasról, Jáváról, az 1816-os év természeti katasztrófáiról. Ezek a részletek annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy utánuk is olvastam.
Szeretem a sci-fit, bölcsész vagyok, ezek alapján akár imádhatnám is a könyvet. Valahogy azonban olyan kombinációban jelent meg a fantasztikum és a valóság, ami engem nem magával ragadott, hanem kizökkentett. Néha bosszankodtam is, hogy lebilincselő történetek nagyon érthetetlenül érnek véget.
Összességében kellemes, önfeledt perceket szerzett a könyv, némi bosszankodással.


Népszerű idézetek

>!
Dávidmoly

Már egészen fiatalon írni kezdett, főleg verseke, ám a sors csapásaitól annyira megzuhant lelkileg, hogy képtelen volt elviselni az életet. Igazi magyarhoz méltón ivott tehát, rengeteget ivott, és amikor ivott, akkor verseket írt. Rengeteg verset. Nagynéném, vagyis idősebb lánya, ezért végtelenül meggyűlölte, őt is és a költészetet is, s halála után valamennyi versét elégette, rám pedig eleinte neheztelt, majd rettenetesen féltett, hogy már tíz évesen verseket kezdtem írni.

61–62. oldal, Tesla-lelet

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

>!
Dávidmoly

Az irodalom folyamatos eladósodás a megírandó és megíratlan történetek felé, míg a filológia folyamatos lopkodás, leselkedés, amit csak igen nagyvonalúan nevezhetünk nyomozásnak.

87. oldal, Mahruh ébredése

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Cholnoky Viktor: Cholnoky Viktor összegyűjtött művei
Király Ferenc: A Csillagok hegyén
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Dragomán György: Rendszerújra
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 164.
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Jókai Mór: Óceánia
Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak
Szepes Mária: Felhőszobrász
Nemere István: A rejtélyes elődök és egyéb fantasztikus rögeszmék