Az ​anakronista 4 csillagozás

Fantasztikus elbeszélések
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Hogyan kertészkedjünk az űrben? Milyen a Fermi-paradicsom?
Hogyan találta meg három magyar jezsuita atya az örök élet forrását az Amazonas mentén?
Mit okozott a Tambora vulkán 1816-os kitörése világszerte?
Mi volt Kempelen Farkas elfelejtett találmánya és hogyan került elő Edgar Allan Poe elveszett kofferéből?
Mit csinált Magyarországon és mit hagyott hátra Pomázon Nikola Tesla?
Milyen sci-fit írt Weöres Sándor?
Milyen emberkísérleteket hajtottak végre a Miskatonic Egyetemen?
Milyen lesz a világ a teleportálás feltalálása után?
Mire képes egy kutya barátsága a harmadik világháború alatt?
Mi lesz a magyarokkal 2056-ban?
Mi van a világ végén és mi van a világ vége után?

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Aranymadár Alapítvány, Budapest, 2017
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638978035 · Illusztrálta: Szarka Fedor Guido

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
pinter_bence I
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

„Furcsa érzése támad a fantasztikus irodalmat mélyebben ismerő olvasónak, miközben a Weiner Sennyey Tibor fantasztikus novelláit összegyűjtő kötetet olvassa. A könyv Az anakronista címet kapta, amely egyrészt egy több novellában is felbukkanó – fogalmazzunk úgy – központi alak neve, másrészről viszont egészen érdekes interpretációra ad lehetőséget. Weiner Sennyey novellái ugyanis úgy hatnak, mintha az angolszász fantasztikus irodalom egyes fő korszakainak itthoni lenyomatai lennének. Olyan lenyomatok, amelyek különböző, főleg történelmi okokból kimaradtak a hazai fantasztikus irodalom történelméből. Így, egyben látni őket, maga az anakronizmus vagy még inkább a fantasztikumtörténeti szingularitás. Mondjuk inkább így: a nyelvi értelemben egyébként kellemesen ihletett novellák a magyar fantasztikum fiktív biográfiáját vázolják fel a tizenkilencedik század elejétől a huszadik század végéig.”

Több:

https://mno.hu/konyveshaz/kis-magyar-fantasztikumtorten…

7 hozzászólás
>!
Dávidmoly
Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

Előszó: az értékelés a kötet egészének (mint tartalmi és formai egységnek) szól, amely kötetben (az egészet illető csillagok számának dacára) található figyelemre érdemes tartalom.

Nem lettem Weiner Sennyey Tibor rajongója. Az ritkán jó jel, ha egy ilyen vékony kötetet ilyen sokáig olvasok, és ez most sem volt másként. A legtöbb történet az én ízlésemnek túl mesterkélt és poros, a legrosszabb értelemben bölcsészes: bölcsesség helyett okoskodás, cselekmény helyett meddő szószaporítás, költői látomás helyett üres metaforák burjánzása, fantasztikum helyett unalom, fantázia helyett posztmodern utalgatás. Ilyen lehet egy sajtos-sonkás szendvics sajt és sonka nélkül. Összességében elmondható, hogy Az Anakronista novellái sokat építenek a sejtetésre és lebegtetésre, ami helyenként (ahol nem derült ki semmi lényeges vagy érdekes) kifejezetten a szöveg kárára volt.
Ott van például a kötetet kezdő Proxima B című mű. Készséggel elismerem, hogy nem értek a dekonstruktivista költők posztmodern prózának álcázott szabad verseihez, de valaki nem magyarázná meg nekem lehetőleg lassan és a bonyolult nyelvtani szerkezetek mellőzésével, hogy ez mégis mi a franc akart lenni? Vagy ott a Tambora, 1816, amiről többszöri nekifutásra sem tudom eldönteni, hogy egy kissé erőltetett stílusparódiája a fantáziátlan és rosszul megírt fantasztikus történeteknek, vagy egy fantáziátlan és rosszul megírt fantasztikus történet. Az Amazonas, 1756, a Mahruh ébredése és a Fehér orr nem ilyen rosszak, inkább csak unalmasak és érdektelenek.
Visszatérő témája az írásoknak a lírai elvágyódás a mocskos és erkölcsileg züllött anyagi világból egy tisztább, szellemibb létezésbe. Nos. Vannak, akik képesek a bódult vagy túlajzott tudatukban szárba szökő, groteszk és csodálatos látomásaikat megrendítő képekben, lírai szépségű sorokban, zsigeri erejű módokon visszaadni, hogy a mindenkori befogadó is átérez valamit a tünékeny szellemképek szépségéből és iszonyatából. Sajnálatos módon Az utolsó tévelygő alapján nem tűnik úgy, hogy Weiner Sennyey Tibor közéjük tartozna. Ami pedig az utószót illeti, annak elolvasását senkinek sem javasolnám, még saját felelősségre sem.
Szerencsére nem volt teljes csalódás a kötet. A Hallgatógép és a Tesla-lelet, ha nem is különösebben meggyőző, de legalább történetszerű, koherens, és helyenként élvezhető novellák. A Gyönyörű ifjak (bár érzésem szerint nem aknázza ki maradéktalanul a koncepciójában rejlő lehetőségeket) irodalmi és tudományos kontextusba helyezett, ám önálló történetként is értékelhető alkotása, ami végre valahára nem csak a szavak, de a szellemiség szintjén is megidézi a nagy elődöt, a providence-i remetét. A Nincs többé magány számomra a Hallgatógép rövidebb, tömörebb és összeszedettebb változatának tűnik, Poe nélkül ugyan, de összességében mégis jobban megírva. Az Akasa, 2056 egyértelműen a kötet legjobb novellája, amely keveset markol, de azt annál biztosabban fogja meg és tartja végig. A Karthágó története kifejezetten érdekes, izgalmas Madách-i áthallásokkal, bár spoiler olyan szöveg, aminek a követése néha több vesződséggel jár, mint élvezettel.
Matematikailag ugye ez ötven-ötven százalékos arány a nekem tetsző és nem tetsző novellák között, és hát volt már olyan körülrajongott sztárszerző, akinek a kötete hasonló eredményt ért el nálam, szóval a kötet értékelése is lehetne ugyanolyan jó. Mondom lehetne. De! *mély levegő*
Ami viszont szakmailag menthetetlenül gyalázatos és felháborító, az a kötet szövegének állapota. Nagyon remélem, hogy erre az a magyarázat, hogy se korrektor, se tördelő nem dolgozott a szövegen – ellenkező esetben az illetőt (vagy illetőket) haladéktalanul el kell csapni, és örökre eltiltani a szakmától. Komolyan. Gondolatjelek helyett kötőjelek, össze-vissza kezdődő bekezdések, hiányzó és felcserélt írásjelek, véletlenszerűen használt sortörések… az elemi szintű hibák valóságos állatorvosi lova! Ezek olyan dolgok, amikért az iskolában félévkor egyenként is buktatnak. spoiler
A fejezetek közötti festékfoltok tetszettek, de a borítókép izéjével és a cím tájolásával spoiler nem tudok megbarátkozni.

A végső értékelést illetően van bennem némi tipródás, de néha muszáj kegyetlennek lenni, és hiába van benne három-négy novella is, ami legalább négy csillagos, ha a bosszantó formai hibák és a novellának álcázott posztmodern szabad versek kevésbé sikerült írások lerontják az összképet. Ez így összességében sajnos csak két és fél mozgó szobor az ötből.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Dávidmoly

Már egészen fiatalon írni kezdett, főleg verseke, ám a sors csapásaitól annyira megzuhant lelkileg, hogy képtelen volt elviselni az életet. Igazi magyarhoz méltón ivott tehát, rengeteget ivott, és amikor ivott, akkor verseket írt. Rengeteg verset. Nagynéném, vagyis idősebb lánya, ezért végtelenül meggyűlölte, őt is és a költészetet is, s halála után valamennyi versét elégette, rám pedig eleinte neheztelt, majd rettenetesen féltett, hogy már tíz évesen verseket kezdtem írni.

61–62. oldal, Tesla-lelet

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések

>!
Dávidmoly

Az irodalom folyamatos eladósodás a megírandó és megíratlan történetek felé, míg a filológia folyamatos lopkodás, leselkedés, amit csak igen nagyvonalúan nevezhetünk nyomozásnak.

87. oldal, Mahruh ébredése

Weiner Sennyey Tibor: Az anakronista Fantasztikus elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Ted Chiang: Életed története és más novellák
Burger István (szerk.): Galaktika 290 XL
Németh Attila (szerk.): Galaktika Light
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Ta-mia Sansa: Forradások
Harrison Fawcett: Best of Brett Shaw
On Sai: Esővágy
Dragomán György: Rendszerújra
Dragomán György: Rendszerújra előzetes
Anthony Sheenard: A csonkolás művészete