Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sanghaj Baby 15 csillagozás
Sanghaj, Kína, az ezredfordulón. Máglyák lobbannak fel szerte a városban, hogy porrá égessék az elmúlt időszak legnagyobb vihart kavart könyvének, a Sanghaj Babynek negyvenezer példányát, megkísérelvén megakadályozni, hogy ez a „velejéig romlott, dekadens” írás eljusson az olvasóközönséghez. De a mű titokban tovább terjed, a lángok csak erősítik a regény és szerzője kult -státuszát. Miről is szól ez a könyv? Ki lehet az a huszonöt éves írónő, aki írásával ilyen indulatokat szabadított el?Az önéletrajz-jellegű regény főhőse, Coco, egy fiatal írónő, aki két férfi – egy introvertált, kábítószerfüggő kínai festő, és egy sármos, családos nyugati üzletember; a lelki kötődés és a perzselő testiség – között „ingázva” keresi önmagát és élete értelmét, ismeri meg vágyait, és fedezi fel saját szexualitását. Mindkét kapcsolat eleve bukásra ítéltetett, és az átélt örömök és szenvedések, a múló boldogság és szerelme tragikus halálának kapcsán Cocóban végre megfogalmazódik a minden embert… (tovább)
Enciklopédia 8
Kedvencelte 2
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Megírva őszintén, a fülszöveg alapján azt hittem, egy drogmámoros szerelmi történet lesz a középpontban, de ennél szerencsére többet kapunk. Az írónő a saját életéből merítve mutatja be az ezredfordulós Sanghaj bohém művészvilágát. Wei Hui írásából kitűnik, hogy széleskörű műveltséggel rendelkezik mind a filozófia, mind a popkultúra területén. Amiről talán kicsit kevesebbet szerettem volna tudni, az a főszereplő szexuális élete. Nem hanyagolható el a párkapcsolati szál sem, mivel ez adja a sztori sava-borsát. Bár a Tian-Tiannal kapcsolatos részeknél úgy éreztem, az írónő a fiú “hibájával” egyfajta mentséget ad a lánynak arra, hogy kapcsolatba bonyolódjon egy másik férfival is. A történet befejezésére egy darabig egyáltalán nem számítottam, bár a szerző szerintem még így is korán rántotta róla le a leplet. A sajátos hangulata miatt nagyon érdekes olvasmány, de megrögzött romantikusoknak nem ajánlanám…
Az elején megfogott a festői mondataival.
Imádtam, ahogy a főhősnő az őt körülvevő világot olyan szavakkal írta le, ami csak egy művésznek jutna eszébe. ….De! egy idő után túl soknak, kissé mesterkéltnek találtam. Bár a vége felé egyre kevesebb lett ezekből.
Maga a történet tetszett, mert átjöttek az érzelmek, a szenvedély és a szomorúság is. Kicsit talán erotikus volt, de semmiképp sem megbotránkoztató módon!
Egyetlen oka van a 4*-nak.: jobb lett volna szerelmi sztorinak hűtlenkedés nélkül.
Népszerű idézetek
Kundera azt mondja, hogy a huszonegyedik században bárkiből lehet író. Csak tollat kell ragadnunk, és le kell írnunk saját történeteinket. A vágy, hogy kiöntsük a szívünket másoknak, minden emberi lény spirituális igénye.
108. oldal
Tian Tian mindenkit csodált, aki kívül esett a normalitás határain, különösen az olyan embereket, akik megjárták az elmegyógyintézetet. Véleménye szerint a bolondokat csak azért nem tartják őrültnek, mert a társadalom nem képes felfogni bölcsességüket. Úgy gondolja, a szépség csak akkor megbízható, ha a halálhoz, a reménytlenséghez, esetleg a gonoszhoz van valami köze. Mint az epileptikus Dosztojevszkij, a fül-metsző Van Gogh, az impotens Dalí, a homoszexuális Ginsberg vagy Frances Farmer, a filmsztár, akit a McCarthy éra boszorkányüldözéseinek idején egy menhelyre hurcoltak és lobotómiát hajtottak végre rajta. Vagy Gavin Friday, az ír énekes, aki csakis vastag, fénylő sminkkel az arcán volt képes létezni. És Henry Miller, aki a legszegényebb időszakában fel-alá járkált a vendéglők előtt, hogy elcsenjen egy darabka steaket, és az utcákon kóborolva koldulta össze a tízcentest a metróra. Tian Tian gyönyörű, vad virágoknak látja ezeket az embereket: elemészti őket a tehetségük tüze, magányosan élnek és magányosan is halnak meg.
18. oldal
Első pillantásra semmi közös nincs bennünk. Én energikus, ambíciókkal teli valaki vagyok, számomra a világ érett, lédús gyümölcs, ami csak arra vár, hogy belemélyesszem a fogaimat. Ő befelé forduló, romantikus típus, az életet arzénnel meghintett süteménynek tekinti – minden egyes harapás egy lépéssel közelebb juttatja a halálhoz. De a kettőnk közti különbségek csak növelték egymás iránt érzett vonzalmunkat, ahogy a Föld északi pólusa sem létezhet a déli nélkül. Hamarosan egymás szerettünk.
8. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól 89% ·
Összehasonlítás - Hszieh Ping-Ying: Lázadó lányok ·
Összehasonlítás - Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Berényi Anna: Richter 97% ·
Összehasonlítás - Irving Stone: Michelangelo 96% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - David Weiss: Meztelenül jöttem 95% ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 96% ·
Összehasonlítás