Visszhangország 31 csillagozás

Wéber Anikó: Visszhangország

Cinke igazán jó gyerek: nem zavarja a szüleit, akik nagyon elfoglaltak, és mindent megadnak neki: van a szobájában távcső, hogy nézhesse a csillagokat, a kertben madáretető, ahova szeretett madarainak szórhatja az eleséget. De egy nap Cinke eltűnik: valamit elvesztett, amit meg kell keresnie. Útja a titokzatos Visszhangországba, az elveszett dolgok földjére vezet, ahol különös emberekkel ismerkedik meg. Vajon aki belép Visszhangország földjére, azt örökre elfelejtik a másik világban lakók? Cinke és új barátja, Gréta, megpróbálják megmutatni a többieknek, hogy milyen fontos dolgokról feledkeztek meg, és közben maguk is megtalálják, amit elvesztettek, és ami láthatatlanná tette őket.

Wéber Anikó regénye finoman szövi össze a varázslatos és hétköznapi dolgokat, és közben megmutatja, milyen fontos egymásra figyelnünk.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 7 éves kortól · Tagok ajánlása: 9 éves kortól

>!
Pagony, Budapest, 2019
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634104957 · Illusztrálta: Biró Eszter

Kedvencelte 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Amit vagy akit elfelejtenek, az Visszhangországba kerül. Van itt egy csomó régi játék és fél pár zokni, de olyan panzió is, ahol nem szállt már meg senki, mert inkább az elegáns hotelbe mentek, pékbácsi, akinél már senki sem vásárolt, elfeledett dallamok, kóbor kutya, és egy nagymama, akiről megfeledkeztek az unokái.

Visszhangországba kerül a Cinke nevű kisfiú is, aki biztonságos családi hátterét, szép házukat és védett környezetét (madarakat etet a kertben, egyedül mehet bevásárolni) hátrahagyva felfedezőútra indul, melynek eredményeképpen végül mindenki visszakerül az eredeti helyére, még az elfeledett nagymama is eszébe jut az unokáinak a szeretet apró jelei által (süti, rendrakás, takarítás).

Ötletes és tanulságos történet, mely csöppet sem szájbarágósan hívja fel a figyelmet a családi, sőt, szomszédi, és általában az emberi kapcsolatok ápolásának fontosságára, hogy senki se „válhasson láthatatlanná” a környezete számára, még egy egyedül élő, idős ember, vagy egy kutya sem. Emberséges, jó könyv, pár ötlettel is arra, hogy hogyan ápolhatjuk a kapcsolatokat, hogyan fejezhetjük ki másoknak, hogy fontosak nekünk, főleg ha történetesen gyerekek vagyunk: írhatunk nekik levelet, rajzolhatunk, ezeket kitehetük a hűtőre, vagy más, feltűnő helyre, meglátogathatjuk, aki egyedül él, elbeszélgethetünk a pékkel, a boltossal, a szállásadónkkal, a bácsival, aki az utcánkban lakik, de alig tudunk róla valamit. Legyünk nyitottak mások felé, és erre az üzenetre én nagyon tudok bólogatni, mert túl nagy az elidegenedés a világban, ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Izgalmas és bölcs ajánlott olvasmány Edda aláfestéssel.

csgabi P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Somfai Anna regényéhez, a Barátsághálóhoz hasonlóan, ez is egy rendkívül különleges történet volt, nagyon szerettem. Viszonylag gyorsan haladtam vele (lehetett volna gyorsabban is, de egyszerre mindig több könyvet olvasok), pedig mostanában nehezen megy az olvasás. Amióta itthon vagyok, egyre inkább száll el belőlem valami, és ez az olvasások gyorsaságában, intenzitásában is meglátszik.
Ez a könyv egy kis csoda, komolyan. Ahogyan és amiért a gyerekek elindulnak Visszhangországba, ahol megismerkednek Rebeka nénivel, és bejárják ezt a különleges helyet, majd kalandjaik a valós világban folytatódnak – mindezt izgalmasan írja le a szerző, nincsenek unalmas oldalak, Bíró Eszter rajzait pedig tökéletesen illenek a történethez.

meseanyu P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Visszhangország valami irtó hangulatos hely a maga álomszerűségével, és az ötlet, az üzenet is jó, de sajnos eléggé egyenetlen volt a színvonal, a nagyon klassz jelenetek után kicsit nyögvenyelősek, vontatottak jöttek sokszor. A rajzok szuperek, jól visszaadják az egész történetet átlengő melankóliát.
Szavazás, ahol ti is eldönthetitek, hogy ki a legjobb: https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-gyermekirodalom-kozonsegdij

Bea_Könyvutca P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Keserédes, szép történet, amit nem csak gyerekeknek ajánlanék, – 7 éven felüli ajánlás van a könyv borítóján –, hanem a szüleiknek éppúgy, mert a történet tulajdonképpen az elhanyagoltságról, a magányossá válásról szól. Felhívja a figyelmet arra, hogy még ebben a pillanatban szaladjunk oda a gyerekeinkhez, öleljük meg őket, hívjuk fel szüleinket, beszélgessünk velük, vagy nézzünk be a szomszéd nénihez, mert sokszor egy kis odafigyelés hiányzik, egy kis törődés, amit a mai világunkban mintha nehezebben lehetne megtalálni.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/11/gyerekeknek-kisny…

Nikolett0907 P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

„És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…”

Wéber Anikó nevével nem először találkozok, hisz már volt szerencsém olvasni tőle.
Sajnos azon történetek nem hozzám szóltak, nem én voltam a célközönsége.

Eme könyvét egy fontos lista miatt vettem meg.

Az első pár oldal nem győzött meg, azt hittem egy újabb csalódással gazdagodom.
Tévedtem, még pedig nem sokszor jelentem ezt a szót ki ilyen büszkén.
Jó érzéssel tölt el, hogy végre kellemeset csalódtam.

Ez a mese gyönyörű.
Valós problémákat csomagol a képzeletvilág adta díszpapírjába, és a legszebb masnival díszíti, ami jelen esetben a könyvben található illusztrációkat jelenti.
Bikó Eszter nevével még nem találkoztam, de ezek után figyelemmel fogom kísérni munkásságát, mert nagyon kellemessé tették, ezt a csodálatos történetet.

Bővebb értékelés a blogon:
https://ujalmok.blogspot.com/2019/10/ifjusagi-es-gyerme…

krlany IP>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Ez egy nagyon aranyos és nagyon fontos könyv. Leginkább az lenne fontos, hogy szülők is olvassák. Nem jó érzés azt hinni, hogy elfelejtkeztek rólunk, hogy láthatatlanok vagyunk a környezetünk számára. Fontos a figyelem, a másikra való odafigyelés, a személyes jelenlét, és ezt nagyon szépen írta meg Wéber Anikó. Nekem ez a könyve tetszett eddig a legjobban.

icu79 P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Ez egy különleges és témáját tekintve fontos gyermekkönyv. A történet egyszerű, a szereplők szimpatikusak. Visszhangország nagyon jól kitalált és megírt helyszín. Az ilyen könyveknél nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye a célközönségnek, vajon „átjön” – e nekik a mű mondanivalója…

sztinus P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Wèber Anikó kezd feljönni nàlam kedvenc kategóriába.
Valahol a 14. fejezetnèl érzékenyültem el, de addig is nagyon élveztem ezt az utazást.
Megjegyeztem az üzenetet, és köszönöm, hogy ilyen szépeket olvashatok.

Oláh_Zita P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Szívmelengető történet, amiben tényleg kézen fogva jár a fantázia és a valóság. Cinke és Gréta utazása Visszhangországba nemcsak kalandos és érdekes, hanem olvasás közben sok-sok kérdés felmerül bennünk, és ezek közül a legtöbbre megnyugtató választ kapunk. Amire meg nem, azon érdemes tovább gondolkozni…

PTJulia P>!
Wéber Anikó: Visszhangország

Szomorkás történet az elfeledettségről és az újra láthatóvá válásról. Szépen felépített, jól kidolgozott történet, képes végig fenntartani az érdeklődést. Nekem nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Visszhangországban minden nagyon réginek tűnt. Talán azért, mert legtöbbször a régi dolgokat felejtjük el és azok kerülnek az elveszett tárgyak földjére.

45. oldal

Nikolett0907 P>!

És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…

86. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Visszhangországba nem lehet csak úgy besétálni… aki oda kerül, azért megy, mert ő maga elfelejtett valamit. Vagy őt felejtették el mások. Vagy csak azt hiszi, hogy elfelejtették őt.

89. oldal

Nikolett0907 P>!

(…) és szájtátva bámulta a csillagokat. Itt sokkal nagyobbak és fényesebbek voltak, mint a városban. Némelyik csak pislogott. Volt, amelyik egészen elhalványodott, de akadt köztük ragyogó is. Mintha az égbolt egy hatalmas torta lett volna, éppen annyi égő gyertyával, ahány éves a világ.

25. oldal

Nikolett0907 P>!

(…) a hópelyhek beszélgetnek, amikor lehullanak az égből. Elmesélik egymásnak, hogy mit láttak onnan fentről. A magasból.

67. oldal

Nikolett0907 P>!

Az égből nem hullhat egyetlen pehely hó, csak nagyon sok.
A hópelyhek sosincsenek egyedül.

121. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Lehullott az első barna levél. Majd a második. Majd a harmadik. Végül az összes. Az egyik a pocsolyában landolt, és csónakként úszott a vízen. A másik a kőkerítés tetejére tapadt. A gesztenyefa csupaszon állt a kert végében, és hagyta, hogy a szél ringassa. Olyan volt, mintha karcsú ágaival ide-oda mutogatna.

5. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Hatalmas ám a választék! Ide kerül minden könyv, jegyzet, amit elvesztenek, vagy elfelejtenek. Vannak levelek, amik sosem értek célba. Naplók, amiket nem folytatott az írójuk. Itt vannak az ismeretlen szerzők félbehagyott regényei is. Na meg számtalan jegyzet… bevásárlólisták, amiket sosem használtak. Újévi fogadalmak hosszú sora, amiket sosem tartottak be.

69. oldal

Nikolett0907 P>!

(…) mert legtöbbször a régi dolgokat felejtjük el (…)

45. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ecsédi Orsolya: Banyavész
Mickey Long: Kócos és a szivárvány
Bökös Borbála: Szmirkó
Nyulász Péter: Helka
Bombicz Judit: Csodák könyve
Bódai-Soós Judit: Petya, Matyi és a duliánok
Tomcsik Nóra: A hercegnő és a sárkányok dala
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás