El ​fogsz tűnni 37 csillagozás

Wéber Anikó: El fogsz tűnni

„El fogsz tűnni. Mint Anna macskája. Elrabolnak vagy köddé válsz. Melyiknek örülnél jobban?” Végre nem kell suliba járni, mert kirándulni megy az osztály! Ám a hatodikból páran egy ártatlannak tűnő tréfára készülnek: kiszöknek éjszaka az erdőbe, és lepedőbeöltözve, kísértetként huhogva megijesztik két osztálytársukat. Egy „igazi” kísértet közbelépésével azonban a kaland komolyra fordul, és három gyereknek valóban nyoma vész az egykori remeteségben. A diákok nem mernek szólni a kísérőtanároknak, hiszen tilosban járnak, inkább maguk derítik ki, hova tűntek a többiek. Az osztályban leosztott szerepek átértékelődnek, mert a sikerhez mindenkire szükség van. Az izgalmas éjszakai kaland során azonban nemcsak az álkísértetről kerül le végül a csuklya, de mindenkinek szembe kell néznie a saját félelmeivel is.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102779

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ati · Levi · Zsuzsi


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Nagy várakozással tekintettem ennek a könyvnek az olvasása elé, a fülszöveg ismét egy osztályközösséget ígért, amelyben ezúttal is vannak olyan gyerekek, akiket a többiek kiközösítenek, vagy inkább csak nem fogadnak be a közösségbe, a hangadók zaklatják őket, mert a gyengéket, a kicsit másabb gyerekeket, vagy azokat, akik kilógnak a sorból, ezáltal elszigetelődnek könnyebb bántani.

Ez a történet kalandosabbra sikerült, mint Az osztály vesztese, egy valaha volt remeteséget látogatott meg napközben az osztály, ahol kalandjaik éjszaka is folytatódtak. Időnként éreztem az izgalmat és várakoztam valami igazán meglepőre, de sajnos nekem ez most nem annyira adta meg azokat az érzéseket és élményeket, mint vártam.

Kicsit zavaros volt, megválaszolatlanul maradtak bennem kérdések.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/01/weber-aniko-el-fo…

>!
meseanyu MP
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

A szerző előző köteténél még fanyalogtam egy kicsit, de ez most nagyon ott van a szeren. Mondjuk kérdés, hogy a célközönségnek nem lesz-e túl félelemetes, de valószínűleg magasabb már sokkal az ingerküszöbük, mint az enyém. Nekem mindenesetre roppant izgalmas volt, és tetszett, hogy a jól felépített thriller mellett megint ott volt az iskolai közösség, a kiközösítés témája is, amihez egyre inkább látom, hogy nagyon ért Wéber Anikó.

>!
AniTiger MP
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Nincsenek időben ide-oda ugrálások, egyenesen haladunk előre és csak akkor váltunk nézőpontot / központi karaktert, amikor a tovább haladáshoz szükséges. Nagyon ötletesnek tartom ezt a megoldást – levett a lábamról –, mert lehetőségünk van több gyereket megismerni ez által és nem akadunk el a történetben sem. Tetszett, hogy a könyv vége felé haladva egyre borzongatóbb volt a csuklyás szellem miatt a könyv! A befejezése kicsit lehetett volna jobb vagy izgalmasabb, ugyanis elég semmilyenre sikerült egy ilyen frenetikus sztorihoz képest.

Különösen tetszett, hogy nagyon értékes gondolatokat fogalmaz meg szépen és/vagy szomorúan. (Ld.: az idézeteket.)

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/11/weber-anik…

>!
Pagony, Budapest, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634102779
>!
Annamarie P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Nem fogok segíteni nektek az értékelésemmel, mert a történet kissé megosztó jellegének szélsőségesen pozitív oldalára állok. Nekem nagyon tetszett. Néha nagyon kemény tudok lenni, és ez a történet pontosan azt a kissé irgalmatlan jellemzőket húzza alá, ami önkéntelenül előbukik néhányunkban, így belőlem is.
Egy közösségben, így az osztályokban is mindig akad valaki, akit ki lehet nevetni, közösíteni, csúfolni. Ez a leosztott szerep most Levire illetve Annára jut. Mindketten a maguk módján próbálják túlélni a mindennapokat. A felnőttek világából sem érkezik megnyugtató segítség. Két különböző, de tipikus helyzetet mutat be a szerző. A változásra akkor nyílik lehetőség, amikor osztálykirándulásra megy a csoport, és a gyerekek meg akarják viccelni a két lúzert. Az éj leple alatt azonban nem csak a hatodik osztály kemény magja készül cselvetésre, hanem egy fehér csuklyás titokzatos alak is rettegésben tartja a gyerekeket. Három osztálytársuknak is nyoma vész, és csak a többiek szabadíthatják ki őket. A hatodik osztály egy előre nem tervezett csapatépítő tréning közepén találja magát.
Beismerem, hogy kissé hátborzongató lehetett a szituáció, több korábbi, ifjúsági kategória határmezsgyéjén billegő könyvet juttatott eszembe, úgymint „A legyek urát ” vagy a „Semmit”. De ez a könyv bár hasonló eszközökkel dolgozik, mint a fent említettek, azért mégiscsak egy fiatalabb korosztálynak íródott.
Mivel az olvasóközönségnek szánt gyerekeket legjobban a titokzatos alak kiléte fogja érdekelni, észrevétlenül fogják elsajátítani egy közösség működéséhez szükséges legfontosabb szabályokat. Tette ezt Wéber Anikó mozgalmas, izgalmas stílussal, váltakozó szemszögből való megközelítéssel, remek karakterekkel és mindennel, ami nem sablonos. Nekem a végére tartogatott csavar is tetszett, készüljenek csak a kis olvasók a felnőtt irodalomra!

>!
h_orsi P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Hasonlóan Az osztály vesztese című könyvhöz, itt is az osztályból való kiközösítésen van a hangsúly. Azonban itt már egy jóval átfogóbb és kerekebb történetet kapunk Wéber Anikótól.
A történetnek van eleje, közepe és vége. Nem annyira kesze-kusza, inkább egy nagy massza, amin lehetne még egy kicsit finomítani. Tetszett, hogy az eleinte klikkesedő, széthúzó osztályból végül egy egészen klassz kis közösség alakult ki, akik elindultak afelé, hogy igazán szuperek legyenek együtt.
Jó volt, hogy olvasás közben volt alkalmam megismerni a különböző szereplőket. Nem tudom hogyan csinálja a szerző, de itt tényleg teljesen más mindegyik gyerek. Valaki félénkebb, valaki hangosabb és van aki mások árnyékában tökéletesen elvegetál.
Kicsit hátborzongató a rejtély és a személy, akivel szembe került az osztály, de ezt az egy dolgot leszámítva összességében szerintem ez egy nagyon jópofa történet. Szórakoztat, meglepő és mindenekelőtt: van mondanivalója.

>!
ggizi P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Kicsit zavarban vagyok, mert így ebben a felállásban, ahová végül is kifutott a dolog, nemigazán tetszett a történet. Mondjuk azzal is voltak fenntartásaim, amit először gondoltam az ügyről, spoiler, de a lényeg az, hogy nekem ez így nem állt össze. Mint oly sokszor, most sem érvényes, hogy a cél szentesíti az eszközt, hiába jelentett a végeredmény sokak (főleg Levi) számára fordulópontot az iskolai kapcsolatrendszerben, de bőven maradtak bennem kérdések. Az osztályközösség pocsék volt. Értetlenül álltam afölött, hogy megtehették azt, hogy Anna kismacskáját eltüntetik. Semmi részlet nem derült ki az ügyről (az se, hogy visszakerült-e a gazdájához később – bár Zsuzsi leveléből azt gondolom, hogy nem, akkor meg mi lett vele?), a szankciók meg pláne nem, és nem hinném, hogy következmények nélkül maradt az ügy, de arról már nem kaptunk infót. Emiatt erős hiányérzetem volt, ami a felszínesség érzetét keltette. Aztán ott volt maga az osztálykirándulás. Kívülállóként azt gondolom, hogy igazán ráfért arra a nagyszájú és bunkó bagázsra, hogy egy kicsit a gatyájukba csináljanak és átértékeljék a kapcsolataikat, de szülőként biztos nagyon kiakadnék. spoiler Mondjuk az egész eléggé homályos volt. A két kísérő tanár viselkedésével sem vagyok kibékülve. spoiler
Vagyis a történet most messze nem tetszett annyira, mint a másik könyv.
Ja, és ami még zavart: tudom, hogy piszlicsáré dolog, de a kölykök folyton sikítoztak. Nem csak akkor, amikor hirtelen valamitől megijedtek, hanem teljesen oda nem illő szitukban is. Amikor a visítás, hangoskodás, felkiáltás vagy felordítás életszerűbb lett volna (pláne fiútól)… Hát…

U.I.: Mivel nem én vagyok a célközönség, fontosnak tartom idemásolni az egyik lenti hozzászólásom: „ A lányom előttem olvasta (ő is 11) és bár értelmes véleményt nem tudtam kihúzni belőle, neki tetszett (bár neki sem annyira, mint a másik). Én szülőként olvasva mást láttam benne, mint ő.”

7 hozzászólás
>!
tmezo P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Osztálykirándulásnak indult, de több lett belőle. A gyerekek olyan helyzetben találták magukat, ahol össze kellett fogniuk egy nagyon érdekes és félelmetes rejtély megoldásában. Azokkal is együtt kellett működni, akiket nem szerettek, piszkáltak, csúfoltak. Többek is átláttak a helyzeten, rájöttek a saját hibáikra, felismerték, hogy min kell változtatniuk.
Tanulságos, de a szituáció, a körülmények nem tetszettek.
spoiler

>!
sztinus P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

A könyv első része nagyon jó volt, a külső körülmények is remekek voltak hozzá: csendes éjszakai műszak a munkahelyen; szóval szinte féltem, mikor ugrik ki elém valaki fehér lepelben. Utàna viszont vesztett a varázsa, valahogy elkezdtem unni, pedig izgalmas volt, de nem kötött le.
Lehet, hogy csak az én hibám.
Azért inkább tetszett, mint nem, nyomozós ifjúsági szerintem kevés akad?!

>!
Gelso P
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Sokkal jobban sikerült írás, mint a szerző tavalyi könyve – bár a megoldást itt is kesze-kuszának, rejtélyesnek, nem – gyerekagynak még úgy sem – tartottam egészen egyértelműnek és világosnak.
Nagyon gyakori problémát idéz elénk a szerző: az osztályközösségekét, amelyben mindenféle rossz, jó, összetartás, összefogás, kiközösítés, ellenség, barátság, árulás stb. előfordul, és említésre is kerül.
Azért tetszett a szerzőnek ez a könyve – bár a címtől hidegrázást kapok és lúdbőrzik a hátam –, mint az első, mert a történetben nem felsorolásként jelennek meg és léteznek a gyerekek, hanem egy osztályközösségben lévő elhelyezkedésük, az osztályban elfoglalt helyük, és az ott „kialakult/elfogadott/rájukosztott” stb. szerepük alapján. (zsarnok, félős, vezér, értelmi szerző, kihasznált, lelkiismeretlen feladatvégrehajtó, erőember, lenézett, gazdag felsőbbrendű, különc, magába zárkózó, stréber, okos, okoskodó, szemlélődő, örök gyanakvó stb.)
Ezen kívül nem csak megismerjük őket egy adott problémáét illetően, hanem bizonyos szereplők esetében komoly (és szerintem pozitív) fejlődést is megfigyelhetünk (pl. Levi, Virág, Tomi, Ati). A helyzetnek megfelelő válaszokat is igyekeznek adni spoiler.
Ami nem tetszett (szülőként), az megint a felnőttek negatív színben való ábrázolása – remélem, nem ez az általános véleménye a szerzőnek a mai szülőkről és tanárokról. A szülők kivétel nélkül vagy önzők és gyerekeiket is önzővé nevelő, vagy kétségbeesett, magányos, tehetetlen egyedek, akik az első probléma esetén kivonulnak, meghátrálnak, „harc” (nem ez a legmegfelelőbb szó) nélkül távoznak a konfliktushelyzetből. A tanárok pedig szintén tehetetlen, kétségbeesésükben kapkodva cselekvő, instabil személyek, akik a probléma megtapasztalását követően a megoldást külső erőktől (szülők, rendőrség) remélik.
Egyébként nagyon tetszett a regény felvezetése, probléma érzékeltetése, a helyzet, amibe belehelyezte mindezt a szerző, csak azt nem értem, miért kellett külső fenyegető személyt bevonni és az alapproblémát ezzel megbonyolítani?
Sokkal élvezhetőbb és tisztább lett volna a gyerekek körében és környezetében maradni.
Kellően volt izgalmas (alig tudtam letenni), talán azért, mert a szerző az izgalmat tényleg jól tudta fokozni a rejtélyes idegennel, de úgy gondolom, belülről vett konfliktusokozó személlyel igaz, kisebb izgalommal, de sokkal kevesebb félelemmel egy gyerekek körében is jobban fogyasztható történet alakulhatott volna ki ebből a szituációból.
Tetszett (mert elgondolkoztatott Virág és Ati gondolatmenetével) a „Kapu-szimbólum” – „Aki belép – attól mindent elvesz”. (158.)
Összességében a szerzőnek ez a regénye sokkal inkább tetszett a tavaly megjelent Az osztály vesztese-nél, sokkal összefogottabb, kidolgozottabb, jellemgazdagabb, ám megoldásában hagy még némi kívánnivalót.

Végül pedig, utólag átgondolva ezt az egész elrablósdi kalandot rémisztőnek és agyrémnek is tartom spoiler. Komolyan meg is ijesztett, és elbizonytalanított a táborok tekintetében, és ezek után, azt hiszem, jól meggondolom, hogy több napos kalandra elengedjem-e egy ilyen olvasmányélmény alapján a gyerekemet?
Abban a reményben várom a következő éveket, hogy a jövőben a szerző regényeiben szerepet kapó felnőttek nemcsak negatív felhanggal fognak majd feltűnni és szerepet kapni.

>!
Sicc
Wéber Anikó: El fogsz tűnni

Érdekes történet, feszes tempójú cselekmény több nézőpontból. Nagyon olvasmányos és izgalmas, csak a vége nem volt teljesen meggyőző. Értem én, hogy nyitva hagyta az írónő, de nekem akkor már jobban tetszett volna, ha spoiler De ez lehet, hogy gyerekaggyal nem jutott volna eszembe.
Szóval azért tuti, hogy ajánlani fogom…:)


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen 

Pedig délután még örömmel játszott el a gondolattal: milyen lehetett a remetéknek egyetlen szó nélkül kibírni? De akkor még nem jött rá arra, hogy a némaságban nem az a legrosszabb, hogy te nem beszélhetsz. Annál sokkal-sokkal szörnyűbb, hogy mások sem szólnak hozzád. Mintha nem is léteznél. Mintha eltűntél volna.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ati
>!
Jesper_Olsen 

Róla mindenki azt gondolta, hogy magának való. És aki magának való, az igazából nem való senkinek…

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Levi
>!
Jesper_Olsen 

Akár léteznek az energiavonalak, akár nem, a remeteség megváltoztatja a belépőt. Lecsupaszítja, mint a kórház. Fölösleges megjátszani a bátrat és a magabiztost.

192. oldal

>!
AniTiger MP

Hirtelen jött a gondolat, hogy eltűnni talán mégsem lesz annyira rossz. Aki köddé válik, azt nem lehet kinevetni többé.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Levi
>!
ginny13

Megtörtént már, hogy a világot felkapták, és a feje tetejére állították, mint egy hógömböt?

117. oldal

>!
tmezo P

Senki sem szólt hozzá. Talán ilyen az eltűnés?

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Levi
>!
AniTiger MP

Döntött. Nem megy vissza a szállásra. El fog tűnni. Mint múlt héten a sajtos pogácsák a menzáról. Mint Anna macskája. És soha senki nem fogja többé anyámasszony katonájának nevezni. Sem Márk, sem Ati, sem Zsiga bácsi. És apa sem.

27. oldal

>!
ginny13

– Virág mehetne. Ő bátor. Meg igazságos is.
– Mint Mátyás király – vigyorgott Roland,Timi viszont figyelmen kívül hagyta.

153. oldal

>!
ginny13

Némasággal takarózzál,
Csuklya fedje arcodat,
légy bátor vagy félénk,
de most maradj hallgatag!

Vajon kísértet vagyok?
Csak egy rejtélyes alak?
Márk sem látott, Levi sem,
Homály fedi kilétem.

Hogy mi történt, nem titok,
a fák közt mindent láttatok.
Emlékezzetek!
És meglesznek a többiek.

67-68. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva
Charles Gilman: Démon tanár úr
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Marissa Meyer: Cinder
Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer – Mara Dyer változása
Siobhan Dowd: A londoni óriáskerék rejtélye
Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek
E. Lockhart: A hazudósok
Norah McClintock: A betörő