„ A tanárnő gyanakodva fürkészte, de nem szólt semmit.
Ahogy mások sem. Tulajdonképpen évek óta senki sem mondta a szemébe, hogy cigány. Mégis mindig ott volt a levegőben. A mondat végén elharapott szavakban és abban a körülményeskedésben, ahogy egy-egy tanár vagy diák hozzá szólt, ha valami történt. Mert ha Lili hazudott, ha Domi verekedett, ha Balázs beszólt, akkor rosszak voltak. Ha ő tette valamelyiket, akkor cigány volt. És míg a rosszaságot abba lehetett hagyni, ezt nem.”
Mostanában egyre többször akad olyan kötet a kezembe, amit alapvetően nem vennék meg, de mivel utazókönyvként „kölcsönkapom ” így mindenképpen elolvasom.
Ami alapvetően nem könnyű, mert egyáltalán nem biztos, hogy pont olyan lelkiállapotban vagyok, hogy az adott történetet megfelelően élvezni tudjam, vagy átérezzem, értékeljem.
Ami fontos, hogy a komfortzónámon kívül esett eddig a gyermek – és ifjúsági irodalom azon része, melyek ennyire fiatal korosztályról szóljanak.
És még az is igen csak fontos volt tudatosítani, hogy még nincs gyermekem, de van egy hasonló korosztályú Öcsém.
És most, hogy túl vagyok ezen történeten, teljesen kivagyok akadva. A szívem a torkomban dobog és nem is olyan régen fel is hívtam a testvéremet, hogy, hogy van.
Nevetséges tudom, hisz nyári szünet van, és nálunk ez a fiúcska az osztály menő gyerekeinek egyike, mégis teljesen a könyv hatása alatt állok és aggódom.
Maga a kötet rendkívüli.
Nagyon érdekes volt végig követni ugyan azon eseményeket, ennyi gyermek látásszögén keresztül.
Sokszor félre vezetettnek éreztem magam, és amikor már biztos voltam az úgynevezett „vesztes” kilétében, minduntalan rá kellett jöjjek teljesen máshol keresgélek.
Ennek tudatában igen is meglepet a végkifejlet és bár „szépen” elsimítottnak hatot az írónő megoldása, én nem éreztem annak.
Teljesen felháborított, hogy az én időmben is ment ez a „csata” menő és kevésbé népszerű diákok között, de, ez nem, hogy nem enyhült, de a mai világunkban teljesen eldurvult a helyzet.
Nyilván nem fogok belemenni, hogy nekem milyen volt, vagy milyen nem.
De annyit leírhatok voltam vesztes és nyertes is, ahogy mindenki.
Az ember nem több, mint az általunk oly lenézett állatvilág tagjai, az erős életben marad és vezet, a gyenge elhullik többnyire sajnos.
Azt hiszem ezt a könyvet, érdemes lenne elolvastatni minél több fiatal gyerekkel, hogy egy kicsit átérezze, hol is helyezkedik el azon a bizonyos osztályranglétrán, és vajon mit tehet, vagy esetleg ne tegyen.
A világ kegyetlen. Én ezt értem, de elég szánalmas, hogy aki bánt és üt, azt otthon hasonlóképpen fogadják, aki pedig elszenvedi meg sem kérdezik, hogy otthon szeretik e, vagy hasonlóan fogadják, mint a bántalmazóját…
A történet nagyon ott van a toppon nála, igen is tetszett. Pedig valószínűleg nem a legjobb öt csillagra értékelni egy ilyen témájú könyvet, de erről is beszélni kell. És ha ezt egy olvasmányos történeten keresztül ismerjük meg még jobb.
Tehát kedvenc és igen is ajánlom.
Ami pedig a szokásomat illeti, nagyon szépen köszönöm, hogy volt lehetőségem utazókönyvként kézbe venni és elolvasni.
Kedvenc , ajánlom!