Tűnt ​napok aranya, élők dicsősége 2 csillagozás

Wayne Chapman: Tűnt napok aranya, élők dicsősége

A Gorduin és Garmacor regényeiről ismert szerző tizennegyedik, önálló kötetében folytatja ynevi tanulmányait, sorra fedve fel a hetedkor jelenének legfontosabb titkait. Hogyan lett Riegar az ötödkori kyr értékek utolsó menedéke, miként született Godora hercegségéből a kalandozók városa, Erion. Miért megkerülhetetlen tényező a térségében Abaszisz, s mitől vált azzá a dartonita Rowon. Mit jelent valójában Shadon, a lázadóik alapította Gorvik… és mindenekelőtt, hogyan emelkedett fel és minek köszönheti történelmi jelentőségét Pyarron.
Gáspár András (1965–2020) utolsóként leadott kézirata világformáló munkásságának kvintesszenciája. Az esszékötet utánozhatatlan sorait elsősorban azoknak ajánljuk, akiket mindig is érdekelt, milyen elképzelésekkel alkották meg Ynev legkedveltebb birodalmait annak idején, és ezek hová fejlődtek több, mint két évtizeddel később – értékteremtő iránymutatásként szolgálva múltra, jelenre, jövőre is.

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953310

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Wayne Chapman: Tűnt napok aranya, élők dicsősége

Az általam Ynevi jegyzeteknek hívott sorozat második, és valószínűleg utolsó kötetében az Ősi titkok láza, acélnak vihara stílusában folytatódnak Wayne Chapman esszéi Ynev világáról. Ezúttal a fókusz a jelenkori, azaz hetedkor végi államalakulatokra tevődik át, és amellett, hogy kapunk néhány apró utalást a jövőre, a könyv elolvasása után néhány dolgot biztosan teljesen más fényben fogunk majd látni, melyek közül talán a legfontosabb Krán szerepe a történelemben. (A fülszöveg azt sejteti, hogy itt komoly jóslatok lesznek a nyolcadkorra nézvést, de ezúttal Chapman nem volt olyan merész, mint a Geoframia-ban. Cserébe egy sokkal stabilabb, átláthatóbb alapot hoz létre a történelem további folyásához, amiből egyértelműbbnek látszanak (!) az irányok.)

A könyv a szokásosnál egy kicsit hosszabb előszóval indít, amiben Erdélyi István (Raon, a MAGUS jelenlegi főszerkesztője, illetve a kötet szerkesztője) Gáspár András halála kapcsán is néhány személyesebb gondolatot oszt meg velünk.

Ezután a kötet két nagy részre tagozódik, a jelenkori emberi kultúrákra legnagyobb hatást gyakorló két nagy birodalom öröksége alapján (kyr/gdon, azaz észak/dél).

Riegart az ős-fanok inkább Riegoy Városállamok néven ismerhetik, ezúttal egy részletes és tulajdonképpen nagyrészt új leírást kapunk a világnak ezen részéről. Szerintem jól sikerült ez a fejezet, még úgy is egzotikus és izgalmas terület lett belőle, hogy Riegar is csak egy Kyria számos örököse közül. (Az viszont furcsa, hogy csak a Pyarronból szóló részben derül ki, hogy az egyik városállam már az Államszövetség tagja, elsőként Északon.)

Toron és Godora fejezetei – előbbi Jan van den Boomen (Gáspár Péter) közreműködésével – túl sok újat nem mutatnak, bár sok olyan apróság van bennük, amelyek megfoghatóbbá teszik a kyr néplelket. Godora leírásába sikerült beletenni egyébként az első kötetből kb. 30-40 oldalt egy-az-egyben (a tydmarri csata és előzményei; elég lett volna 1-2 oldalban összefoglalni).

Abaszisz és Rowon története megint érdekesebb, főleg Rowon, amiről eddig nem sokat tudhattunk, és emiatt például az sem volt teljesen világos, hogy miért képvisel akkora harci erőt, hogy fekete hadura legyen. A könyv végére egyébként egy kicsit úgy éreztem, hogy Darton egyfajta ynevi főistenné vált, és a dartonita rend történelemben játszott szerepe is túl lett dimenzionálva.

Shadon már Godon utódállama, és talán a legklasszikusabb, legközépkoriasabb ország az összes közül. Ez a mai Ynev-képhez viszonyítva kisebb bravúrnak számít, de segít a történész-palántáknak kiélni magukat. Persze benne van a pakliban, hogy ez egyeseknek unalmas lesz, az arra fogékonyak viszont nagyon fogják élvezni ezt a részt (vagy fogni a fejüket).

Gorvik leírása részletesebb lett, és van benne pár érdekes álláspont – sem Shadonnal, sem Kránnal nem olyan egyértelmű a viszony, mint ahogy a felszínes szemlélő gondolná –, de alapvetően maradt az a kaotikus, árnyékban sunnyogós massza, ami eddig is. De már küszöbön állnak azok az események, amelyek akár gyökeresen átformálhatják majd.

És végre, kapunk egy igazi leírást Pyarronról. Személyes kedvenc államszövetségem végre alaposan bemutatásra kerül, beleértve a történelmét, Selmo furcsaságait (csak nem shadd-álmokba merült néha?), és hogy a pyarroni eszme miért működhet olyan jól egész Yneven. A szövetség minden egyes tagját megismerjük, és a Pyarroni Titkosszolgálat páholyairól, köreiről, tagjairól, no meg a működéséről is megtudhatunk sok mindent. Mind újdonságában, mind jelentőségében az egyik legerősebb része a könyvnek.

A bő száz oldalas függelékben áttekintjük Ynev fontosabb nyelveit, naptárait és ünnepeit. Ezekről korábban voltak már itt-ott írások, most egyben és kibővítve olvashatunk róluk. A címerekről szóló rész igazi heraldikai tanulmány, a történelem-fanok ismét örülhetnek (vagy nem), nekem rajzok nélkül ez mondott sokat. Végül „legendás helyszínek” címszóval gyorsan végigszaladunk pár területen, amit a könyv nem érintett (Ibara, Krán, Elátkozott Vidék). A monstre művet egy – a könyv jellegéből adódóan félig-meddig felesleges – szószedet zárja.

Az első kötetnél leírt kritikáim sajnos most is érvényesek, pár összeszedettebb fejezettől eltekintve rengeteg hiba van a szövegben, a mélyponton három-négy mondat csúszik össze központozás nélkül, vagy éppen félbeszakad egy lábjegyzet. És ha már lábjegyzetek: én szeretem őket, de legalább a fele vagy rossz helyen van, vagy felesleges, vagy ismétlés.

Én egy olyan koncepció megvalósulását látnám szívesen, amiben egy nagy Ynev leírást kapnánk. Chapman, Renier, Boomen és mások ilyenfajta szövegekkel írnák le Ynev történelmét, országait, kultúráit, nagyobb alakjait és konfliktusait. Nagy alakú, keményfedeles kiadásban, szép (akár színes) illusztrációkkal, térképekkel (!). Eljutott már arra a pontra mind a MAGUS, mind a rajongók, hogy egy ilyen kiadványnak létjogosultsága legyen, és ezzel a szerepjáték válláról is levennének valamennyi terhet. Chapman két kötete ehhez egy jó előzetes, de egy igazi Geoframiához még dolgozni kellene rajta.

Minden kritikám ellenére mind a két kötet izgalmas mű azok számára, akik ezt a világot szeretik, és ha nem is egészében, de bizonyos részeiben nélkülözhetetlen Ynev igazi megismeréséhez.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Dale Avery: A renegát
Raoul Renier: Pokol
John Caldwell: A Káosz Szava
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák
John J. Sherwood: Hőseposz
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Raoul Renier: Krán