Értékelések 3

Marcus>!
Wayne Chapman: Ősi titkok láza, acélnak vihara

A MAGUS irodalmának művei (jó esetben) nemcsak a szerepjátékra és a többi regényre támaszkodnak, hanem létezik a háttérben egy évtizedek óta bővített és csiszolgatott világleíró anyag, ami mára terjedelmében valószínűleg valahol a Révai lexikon környékén járhat. Akár elrettentő is lehet, hogy Ynev – rajongók által összeállított – szószedetének aktuális változata majdnem 1200 oldalnál jár.

Wayne Chapman, Ynev, illetve Satralis világának megalkotója ebben a kötetben a fenti háttéranyagok közül a saját maga által írtakat szedi össze és tárja a közönség elé. Ezek azok az anyagok, amire a szerzők gyakran hivatkoznak, és egy-egy részét itt-ott már olvashattuk, de vannak benne olyanok is, amit a belső körökön kívül még senki sem látott – vagy éppen direkt ezen kötethez lett végleges formába öntve.

Az első szekció a világ teremtésével foglalkozik. Megismerjük a Kilencek és az Egy örök küzdelmét, a korok előtti világot, illetve nagyon más megvilágításba kerül néhány nagy ynevi esemény, köztük Avida Dolor és Kyria háborúja, vagy éppen a Krán-Godon konfliktus. Bónusznak kapunk még néhány általános alapvetést mind a földrajzról, mind az ynevi emberekről.

A második rész már hosszabb, és Ynev mai politikai térképére nagy hatást gyakorló birodalomra, Godonra és Erevínre koncentrál. Dél-Ynev mindig is misztikusabb, elvontabb volt, mint a „sárdagasztó” észak, így a godoni magiokrácia története önmagában is érdekes, ráadásul ez a túlracionalizált utópia képezi Shadon, Gorvik és Pyarron létezésének alapját. Ha úgy vesszük, Godon mind a mai napig létezik, és a pyarroni eszmén keresztül talán még a kyr kultúránál is fontosabb szerepet játszott Ynev mai emberi társadalmainak kialakulásában – hiába folynak a fehérhajúak a csapból is.

Az erv országok kialakulása kétségtelenül földhözragadtabb képet mutat, de az Észak-Ynev jelenét és jövőjét meghatározó konfliktus, a Zászlóháború megértéséhez nélkülözhetetlen. Személyes meggyőződésem, hogy az Északi Szövetség bármelyik országa izgalmasabb, mint Toron összes egyedi vonása, és ez az eredettörténet egy kicsit közelebb viszi az olvasókat ehhez.

A könyv utolsó nagyobb fejezetében Ynev több tízezer éves történelmének öt fontosabb csatájáról kapunk egy-egy leírást. Az első csata az, amit Cranta és a frissen partraszállt kyrek vívnak, hogy utóbbiak megvethessék lábukat a kontinensen. Ebből a részből külön kiemelném a kyrek hajóútjáról szóló részeket, ami helyreteszi, hogy nem volt ez olyan egyszerű folyamat. A második csata a kötet egyik csúcspontja, ez az Avida Dolor ellen vívott második gra-tinoli csatáról szól, és nagyon jól mutatja, hogy az egyszerű „x nyert y ellen” mennyire másképp néz ki folyamatában.

Amennyire érdekes volt az első két csata, annyira unalmasra sikeredett a maradék három. Godora és a kalandozók megütközése a nomád hordákkal biztosan fontos az utóbbiak szempontjából, de egyébként eléggé marginális a jelentősége (ráadásul biztos elaludhattam valahol, mert nem vettem észre, hogy a kalandozóknak annyira fontos szerepe lett volna a hadmozdulatok során). Shadonnak a gorviki megszállás alatt lévő Shadvik ellen vívott csatája megintcsak történelmileg fontos, de az átlag olvasónak nem túl izgalmas. Az utolsó, Shadon belháborúját eldöntő csatában pedig úgy repkednek a királyi és hercegi címek, hogy nagyjából egy mukkot sem értettem belőle.

A csaták egyébként – a gra-tinoli kivételével – mind erősen chapmaniek. Ez azt jelenti, hogy van az egyik oldal, ami kétbalkezes hülyék gyülekezete, motiválatlan és háttértámogatás nélküli katonákkal, míg a másik oldalon zseniális(nak mondott) hadvezérek vezetik szuper-elit seregtesteiket. Egyes csaták biztosan kínálnak ínyencségeket a történelemben és hadtudományban jártasabb olvasóknak, máshol viszont a brilliáns hadvezetés kimerül abban, hogy a mágusok százezrével robbantják fel az agyatlanul masírozó hordákat.

És ez csak egy a kötettel kapcsolatos számos kifogásolható dolog közül. Az elgépelések és egyéb nyomdahibák (ez a kifejezés egyébként egy masszív ferdítés, szegény nyomda azt nyomtatja ki, amit leadnak neki) a leggyatrább Valhallás könyveket idézi. A szerkesztés hiányának még nyilvánvalóbb jele, hogy a lábjegyzetek össze-vissza vannak (azaz nem mindig az első megjelenéskor definiál valamit), és számos a felesleges szövegismétlés is. (Utóbbi a második kötetben majd fokozódik, ahol lesz 30-40 oldalas „újrázás” is, igaz, ebből a kötetből.) Maga a válogatás is esetleges és kaotikus, bár a teljes anyag méretéhez képest valószínűleg ez az 520 oldal is nagyon kevés. És komolyan nem fért bele egyetlen egy nyamvadt térkép sem, miközben tucatszám repkednek a többség számára ismeretlen földrajzi nevek?

Az írásmód külön kitérőt érdemel, mert aki nem bírja Chapman stílusát, az óvatosan vágjon bele ebbe a kötetbe. Az, hogy a történészi stílus néha kicsit szárazabb, egyáltalán nem baj, ez szerintem szándékos, és így jó. De a százával kreált új ynevi kifejezések, amelyek a világbéli nyelvtől függetlenül mind valamilyen angol-latin származékok, vagy hogy minden és mindenki ugyanúgy beszél és gondolkodik, eléggé zavaró tud lenni. A mondatokból néha nehéz kihámozni az értelmet (a kedvencem az „utóbbi” utalószó, amihez nagyítóval kell keresni, hogy mégis melyik utóbbira gondol), de ennél sokkal rosszabb az, amikor szándékosan homályosan van valami megfogalmazva. Ez utóbbi ( ;) ) sokat ront például a Godonról szóló részeken, mivel pont ott lennének a világépítés szempontjából legizgalmasabb új dolgok. Az átnevezésekről és ellentmondásokról ne is beszéljünk, ezek már szinte természetesnek számítanak.

Említhetnék még hibákat, de inkább összefoglalnám, hogy mi ez a könyv: a Summarium világleírását idéző, kicsit kaotikus, kicsit szerkesztetlen ynevológiai háttérjegyzetek részleges gyűjteménye. Aki szereti a világleírásokat olvasni, akinek tetszett a Summarium, aki szeretne elmélyülni Chapman és mások MAGUS-írásainak a hátterében, annak ez egy izgalmas és érdekes könyv lesz. Akiket inkább köt le a regények és novellák cselekménye, akinek elég csak egy vázlatos háttérvilág a kalandok megfelelő átéléséhez, vagy aki lábrázást kap a „bullák és bányajogok” irányzattól, az maradjon a fikciónál ehelyett a fiktív nem-fikció helyett.

1 hozzászólás
vicomte P>!
Wayne Chapman: Ősi titkok láza, acélnak vihara

Ritkán szoktam ilyet tenni, de erről a könyvről az én értékelésem mellett (vagy akár helyette is, mivel hogy a lenti agymenésem viszonylag csapongóra sikeredett) melegen ajánlom @nagydviktor-ét, https://moly.hu/ertekelesek/2900335, amelyből sokkal inkább képbe kerülhet az érdeklődő.

Ami egy Középfölde fan számára a J. R. R. Tolkien: A szilmarilok, az egy ynevológiai diplomára készülőnek ez a könyv: kicsit száraz, kicsit kaotikus, néhány helyen még kidolgozatlan, de számtalan remek ötletet felvonultató és legalább annyi korábban homályos hivatkozásra fényt derítő tényirodalom.

Gáspár András az elmúlt közel 30 évben folyamatosan dolgozott több íróval együtt a M.A.G.U.S. szerepjáték kezdetben meglehetősen nagyvonalúan felvázolt világának kidolgozásán és azoknak a spoiler látszólagos ellentmondások feloldásán, amelyek folyamatosan kérdőjeleket támasztottak még az Ynevet esetleg jól ismerőkben is.

A könyv A teremtés könyvével kezdődik, amelyben számos alapvetés kerül tisztázásra: kezdve Satralis spoiler őstörténetével, kozmológiájával, folytatva isteneinek spoiler történetével. Aztán áttér egy nagy vonalú, de koránt sem felszínes világleírásra: megismerjük a világ geográfiáját, sorsfordító történelmi eseményeit, a planétát benépesítő népeket és fajokat , valamint a több ezer, helyenként több tízezer éves ynevi civilizációs gócok megegyező és gyökeresen eltérő vonásait.
Ez a fejezet egyszerre szól a veterán és újsütetű szerepjátékosoknak, a regények világába csak bele-bele kóstolgató olvasóknak és a leendő íróknak, hogy milyen meggyökeresedett előítéletektől kell megszabadulniuk.
A következő fejezet A hagyomány könyve két, korábban viszonylag mostohán kezelt civilizációs centrummal: Godonnal és az Északi Szövetség erv országaival foglalkozik.
Személy szerint nekem a Godont tárgyaló rész volt a kedvencem a könyvben: ennek az elit magiokrációnak a gyökereit eléggé egyedinek találtam spoiler de az is számos – egész regényekre elegendő – izgalmas fordulatot mutatott, amivé a nép vált az évszázadok során.
A mágia és acél könyvében pedig Ynev történetének öt nagy csatájáról illetve hadjáratának részleteiről esik szó. Ezek közül a kyr hódítás és a hírhedt II. Gra-Tinoli csata a világ ótörténetének része, és számomra ezek számos ellentmondásos dolgot magyaráztak el, ami miatt ezt a két részt jobban élveztem, mint az ezután következő, sokkal szárazabb és M.A.G.U.S. olvasói / szerepjátékos szemmel is érdektelenebb csaták leírását: a godorai nomádjárás megfékezése még a maga módján lekötött, de a két shadoni belháborús összecsapás számomra érdektelenségbe fúlt.

A szöveg irodalmi színvonala egyébiránt egyenletesen magas, de gyakorlatilag végig „chapmani” – vagyis még ott is túlcizellált és művileg archaizáló, ahol ezt semmi sem indokolja, ami miatt gyakran fordul át fárasztóba az olvasási élmény.
Zavarni ugyan nem zavartak, de nem is igazán értettem, hogy miért került be a szövegbe több száz lábjegyzet, szómagyarázat és számos olyan oldal, ami egyértelműen a szerepjátékosok boldogulását segítené…
Úgy vélem, hogy a szöveg élvezhetőségén egy-két környi további szerkesztés sokat dobott volna.

Ez a kiadvány, ahogy látható, meglehetősen fura hibrid: számos olyan pont van benne, ami szinte egy az egyben szerepjátékosoknak szólnak, míg más részek egyértelműen regényekhez, novellákhoz készült háttéranyagot sejtettnek. A szöveg néhol taplószáraz, másutt pedig több oldalas, magas színvonalú irodalmi betéteket olvashatunk.

A fentiek miatt ezt a könyvet elsősorban szerintem rutinos M.A.G.U.S. olvasók fogják élvezni, leginkább azok, akik egyébként szeretik a non-fiction irodalmat.

8 hozzászólás
Hirdetés
nagydviktor>!
Wayne Chapman: Ősi titkok láza, acélnak vihara

Ez a kötet a legismertebb hazai fantasy brand Janus-arcúságának esszenciája. Egyszerre képvisel klasszis minőséget és hanyagol el néhány alapvető olvasói elvárást, amelyet a könyvszakmában egyre kevésbé szokás (pl. belépési pontok biztosítása, felhasználóbarát nyelvezet és gondolati konstrukció). Cselekményközpontú, epikus csataleírások, teremtés- és őstörténet, folklór és kultúrkör expozíció, mindez egy hajdan széleskörben ismert, ám mára kissé megkopott fényű, kizárólag magyar nyelven megjelenő osztott világ teljesen fiktív közegében. Nem kell nagyon megversenyeztetni, hogy pusztán könyvpiaci megfontolások és írói vállalás szempontjából az „Ősi titkok láza…” 2018 egyik legbátrabb hazai fantasztikus megjelenése, és ezen belül műfajának egyik csúcsteljesítménye is egyben, minden bátorsága mellett.

MAGUS olvasóknak könnyű elmagyarázni ezt a jelenséget*: az Ősi titkok láza olyan, mintha a Summarium kiegészítőre Gáspár András lapot húzott volna és azt mondaná: „Tetszett a szöveg? Nagyon örülök! Van itt egy másik is, ami olyan mint a Summarium csak minden szempontból többet vállal és Tőled is többet követel. Érdekel?” Akinek anno tetszett a Summarium kiegészítő és bele tud helyezkedni a súlyos, sokaknak a túlírtság határán egyensúlyozó chapmani stílusba az szerintem hatalmas örömmel olvassa majd ezt a könyvet, azonban borítékolható, hogy az olvasók legalább egy részének, s főként azoknak, akik világépítő kötetek helyett regényeket várnak, éppen a fentiek okán felejtős lesz (ami igen kár). A könyv ugyanis nem regény, novellagyűjtemény vagy szerepjátékközpontú világépítő kötet, hanem esszé és elbeszélésgyűjtemény Ynev jelenéből és régmúltjából. Ennek megfelelően a témaválasztás – egyéni ízlés kérdése – vagy olyan ínyencségnek hat, amit nem lehet kihagyni, vagy valaminek, ami csak elveszi a helyet a prózai művek elől. Ez utóbbi persze badarság, az „Ősi titkok…” nem valami helyett, hanem a készülő szerepjáték és irodalmi művek mellett készült, mintegy azok melléktermékeként, s olyan heroikus munka eredménye, amelynek célja, hogy rendet rakjon egy osztott világban, amelyhez sok tíz (különböző tehetségű) író, jóval több, mint száz kötetet írt az elmúlt majd harminc évben, négy kiadó égisze alatt.

Az én alapállásomból a könyv igazi ínyencség, amelyből sokszor ennyit is szívesen olvasnék, mivel egy olyan fiktív világról szól, amely végigkísérte a fiatalkoromat, s amelyet kifejezetten szeretek, egy olyan írótól, akinek világlátását és stílusát is szeretem. Léteznek ugyanakkor más alapállások is, s ezekből már korántsem ennyire egyszerű a helyzet. Ha valaki most ismerkedik Ynev világával és világleíró szövegeket keres meredek lehet ezzel kezdeni a táncot, ha pedig valaki új M* regényre vagy novellára vágyik először érdemes valahol beleolvasnia a könyvbe (és aztán adni neki egy esélyt, mert jó).

A spoiler alatt a grafománia démona ül véres tort a Moly.hu értékelés műfaján:

spoiler

spoiler

spoiler

spoiler

2 hozzászólás