Halk ​szókkal, sötét húrokon 11 csillagozás

Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Wayne ​Chapman* pozíciója több szempontból is egyedi Ynev kristályégboltjának tartóoszlopai közt. Egyfelől azért, mert ő áll a legrégebben a helyén: a burokba zárt világot regényei, A Halál havában (1990) és az Észak lángjai (1991) teremtették meg, a M.A.G.U.S. alapkönyve (1993) ezek alapján, az ő irányításával rendezte be a játékosok számára Ynev színpadát. Másfelől azért, mert oszlop létére sem hajlandó középen megmaradni. A renieri homály mezsgyéjétől a boomeni költőiség magaslataiig bárhol megállja a helyét – e kettő vegyüléke teszik olyan hatékonnyá és emlékezetessé novelláit, melyekkel világát máig alakítja.

Gyűjteményes kiadásuk második kötetében az isteneké, a kiválasztottaké és a sötét titkoké a főszerep. A történetek íve a korok előtti kor homályából a Nagyok háborújának poklán és Kyria fénykorán át a hetedkor alkonyáig vezet, ahol egy renegát próféta és egy hitehagyott nekromanta szövetségének kell megóvnia a világot a sorstól, amit egy megébredt halhatatlan… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
320 oldal · ISBN: 9786155314612
>!
Delta Vision, 2013
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314568

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Idén a Merítésben több számon keresztül is foglalkoztunk a legnagyobb hatású hazai fantasy branddel, a M.A.G.U.S.-sal, amelynek W. Chapman (aka Gáspár András) a legfontosabb és legelismertebb – és sajnos gyakorlatilag az egyetlen profi – szerzője.

Hogy mit értek profizmus alatt?
Azt, hogy ő képes egy Yneven játszódó történetet úgy elmesélni, hogy nem csupán azon fanatikusok számára élvezhető, akik ynevológiából szerezték a másoddiplomájukat, és fejből vágják a „Nagy Zöld”, az összes kiegészítő szabálykönyv és világleírás vonatkozó részeit, hanem azok is, akik mezei érdeklődőként egyszerűen csak élvezni szeretnének az írást.

Mert ő profi íróként pontosan tudja, hogy a történetnek önmagában kell kerek egésznek lennie, és a történet keretein belül kell minden olyan lényeges információnak az olvasó rendelkezésére állnia, hogy az megértse a szereplők közötti viszonyokat és a konfliktust, amely körül az események bonyolódnak.

Ráadásul azt sem felejtette még el, hogy mindezt emlékezetes szereplők és olyan izgalmas – és persze nem csak a szerepjáték fanatikusok számára érthető – kalandok felvonultatásával kell megtenni, amelyek nem csak a világon játszódnak, de építik is azt.

G.A.-nak a DV-nél két novelláskötete is megjelent, és az általam most értékeltben vannak azok a történetek, amelyek korábban gyakran csak függelékében szereplő mellékszálakat és eseményeket bont ki.

A teremtés titkos története
Nem igazi novella, hanem egyfajta apokrif Ynev teremtés/őstörténet, amelyből a világ alapvetéseire derül fény. Sajnálatos módon az ortodox M.A.G.U.S. játékosok tömege kapott agyf@szt ettől az írástól, mert sehogy sem tudták összeegyeztetni a saját kis világképüket azzal, amit itt olvastak.
A magam részéről engem nem zavartak a leírtak, és azok számára, akik nem igazán járatosak Yneven, segíthet eligazodni az ezt követő novellák között ez a rövid felvezetés.

Leviatán
Nyilvánvaló Moby Dick parafrázis, azzal a csavarral, hogy itt nem egy mitikus fehér bálna, hanem a kyr hódítok által leigázott crantai civilizáció elátkozott, pokoli hadihajója után megy a hajsza.

Halk szókkal, sötét húrokon
Talán ez az egyetlen olyan novella a kötetben, amelyhez tényleg nem árt némi ynevológiai alapképzettség. Ám a veterán harcosból spoiler varázslóvá avanzsáló főhős életeinek kacskaringós története szerintem anélkül is élvezhető, hogy az olvasó Doran alapításával és Észak-Ynev egyéb furcsaságaival tisztában lenne.
Aki pedig ismeri az Észak lángjait, az arra is magyarázatot kap, hogy az áruló Szem, miért és mivé változott át a könyv végén.

Együttállás
A Halál havában függelékében szerepel, hogy Dél-Ynev legnagyobb hősei és a Darton rend prófétái közösen próbálták megakadályozni Amhe-Ramun, a sivatagi nép ősi istenének visszatértét. Itt pedig megismerhetjük a drámai, sőt tragikus fordulatokat sem nélkülöző részleteket.

Prófécia
A kötet szerintem legszórakoztatóbb írása, ami az Észak lángjaiban megjelenő, Darton evilági seregének derékhadát adó fehér orkok teremtésének kálváriáját meséli el, jócskán megfűszerezve a halál istenére jellemző szarkasztikus humorral.

Zászlók hulltán, bálványok dőltekor
Korábban a törpékkel foglalkozó válogatásban már megjelent novella, amelyben megtudhatjuk, hogy hogyan és miért ragadhatták el az aquirok a tarini törpéktől az általuk birtokolt Vörös Hadúri Lobogót. Ez a novella nem csak azért unikum a szememben, mert egy korábban egy mondatos eseményből csavarint egy teljes történetet, de mindezek mellett megismerhetjük az ynevi törpék honfoglalásának eseményeit is.

2 hozzászólás
Marcus P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Ez a 2013-ban megjelent kötet Wayne Chapman novelláit gyűjti össze társkötetével, a Megkövült napvilággal együtt. Mivel ezután tőle már csak a két ynevi esszégyűjtemény jelent meg nagyjából új írásként, ezért tekinthetjük a két könyvet Chapman-összesnek is, igaz, pár Gorduin-novellát máshol kell keresnünk.

A teremtés titkos története – Az első írás nem is novella, hanem Ynev teremtésének (apokrif) története. Első formájában emlékeim szerint a 2004-es Geoframiában jelent meg, míg végleges formájában (a szerző szerette átírni, csiszolgatni a műveit, úgyhogy minden egyes új kiadásban olvashatunk valami újat vagy mást) a 2018-as Ősi titkok láza, acélnak vihara című könyvben olvashatjuk. Utóbbi talán a legjobb változat, mivel alaposan kibővíti és továbbgondolja az egész koncepciót, és egy erős alapot ad minden ynevi történésnek. (Azt külön kiemelném, hogy a két esszékötet után ezen kötet novellái teljesen más élményt adnak, érdemes elolvasni azokat, majd utána belevágni Chapman-novellákba vagy -regényekbe.)

Leviatán – 1993-ban, a Kyria örök című novelláskötetben jelent meg először. Kyria uralkodása tetőpontján van, de az évezredekkel korábban legyőzött Cranta szellemei még mindig kísértenek. Méghozzá szó szerint. A Quiron-tenger nyugati része sosem volt a legbiztonságosabb része ennek a régiónak, hiszen Ediomad aquir területei nagyon közel vannak hozzá, de itt szedi áldozatait egy crantai episzkopa (pap-mágus) szellemét hordozó hajó is. A kyrek legkiválóbb kapitánya indul ellene, de az anyrok hatalmánál is nagyobb erőkre van szüksége, hogy győzhessen… ennek a győzelemnek azonban hatalmas ára lesz. Korrekt darab, erőteljes lovecrafti hatásokkal. 4/5

Halk szókkal, sötét húrokon – Elsőként a 2007-es gyűjteményes kötetben A bárd és a démonokban jelent meg. Chapman novellái közül talán ez a leginkább világépítő jellegű, amit az emlékiratos formátum is erősít. A hatodkori Godorából induló zsoldos történetén keresztül megismerhetjük Doran alapításának történetét, és hogy a dorani mágia miért hasonló, és miért mégis más a többi ynevi mágiaformához képest. A történetben felbukkan a másik két alapító is, no meg maga Abdul Al Shared, igaz, először igencsak fiatalon. A novella néhol szinte teljesen elveszíti novella-jellegét, ez talán egyeseket zavarhat, illetve a vége szerintem nem emlékirat-kompatibilis, de ettől függetlenül jó darab ez is. 4/5

Együttállás – Ez a novella a Manifesztációs Háborút vezeti fel, és a 2009-es Vihar Ibara felett tematikus antológiában jelent meg. A 3670-es években járunk, Alyr Arkhon és Ynev jópár neves alakja Sonion titkos városát keresi, hogy elpusztítsa Amhe-Ramun fegyvereit, és ezzel megakadályozza az amundok istenének manifesztálódását. A sikerre nem sok az esélyük, és a későbbiek fényében tudjuk, hogy Airun Al Marem, Darton prófétájának a felbukkanása sem segített rajtuk. Vagy talán épp így kellett mindennek történnie? Önmagában jó írás, de nemcsak a Manifesztációs Háborúnak alapoz meg, hanem egy korábban keletkezett novellának, a Próféciának is. És nemcsak ilyen értelemben kacsintgat a múltra, hanem a „dungeon” életérzés Ynevre hozásával is. 4,5/5

Prófécia – Ha olvastuk is ezeket a novellákat korábban és külön-külön, akkor is jó ez a kötet, mivel itt a kronológiai sorrend miatt láthatjuk, hogy ez egyes történetek milyen jól egymásra épülnek. A Prófécia 1999-ben, a hatodik Legendák és Enigmák kötetben (Hideg karok ölelése) jelent meg először. Alyr Arkhon mágikus álomba merül, miközben Airun Al Marem-nek gondjai támadnak. Vissza/el kellene foglalni Rowont, de nem nagyon van hozzá errőforrása, illetve serege a rendnek. Darton csak segít valahogy! Igen: Airun elutazik Doranba, majd barátjával együtt nekivágnak a távolnyugati vadonnak, de még ők sem tudják, hogy utazásuknak mi lesz az eredménye. Közben Rowon fekete hadura sem tétlenkedik, és az előző novella eredőjeként a dartoniták nyomába szegül egy amund szobordémon. Airunék viszont egy elég váratlan helyről kapnak segítséget, ami hosszabb távon aztán Észak-Ynev történelmére is komoly hatással lesz. Könnyed és merész novella, bár Dartonhoz nem is illik másmilyen. 4,5/5

Zászlók hulltán, bálványok dőltekor – A kötet, és egyben Chapman utolsó novellája 2010-ben jelent meg a törpékkel foglalkozó Karr-Khazad kapui antológiában. A dorani novellához hasonlóan itt is a világépítés dominál, de a sztori erősebb. A vén Korsúm Borgo generális, aki tulajdonképpen a legöregebb törpe Tarinban, emlékszik vissza arra, ahogy Beriquelről Ynevre hajózott a törpék népe, hogy elmeneküljön Tyrrano, az ős-aquir elől. Mindeközben a jelenben, 3691-ben is épp aquirok támadnak a királyságra, hogy elrabolják a vörös hadúri lobogót, és ezzel előkészítsék a 14. Zászlóháború kitörését. A sok törpe kifejezés és névátírás miatt néhol kicsit nehezen követhető, de mégis érdekes darab. 4/5

Talán túl sok Gáspár Andrást olvastam már idén, de ezekben a novellákban nem éreztem a rá jellemző túlzott modorosságot – mintha azt inkább a regényeire tartogatta volna. Vannak persze negatívumok, például a harc- és akciójelenetek teljesen követhetetlenek, vagy hogy néhol a világépítés agyonnyomja kicsit a történetet. Ugyanakkor azt látom, hogy ezekben a hosszú novellákban volt talán a leginkább az elemében András, és nagyon sajnálom, hogy nem írt sokkal több ilyen történetet, mert akkor Ynev még a mostaninál is sokkal átélhetőbb hely lehetne.

RosszQtya P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Hat hosszabb-rövidebb novellát kapunk Chapman-től, a már megszokott profizmussal, és „ízvilággal”. Nem mondom, hogy olyan hatással volt rám, mint a regényei, de jó volt újra elmerülni az ismerős világban. Talán az Együttállás c. novella tetszett leginkább, és a Leviatán a legkevésbé.

NewL P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

A M.A.G.U.S történeteit az elejétől kezdve olvasom, és szeretem. Ez a novelláskötet számomra hiánypótló volt, mert olyan történéseket fejt ki, amiket régebben már említettek Ynevről szóló történetekben, bár kettő történetet már korábban is olvastam és szerettem. A legjobban a A teremtés titkos története történet fogott meg, megalapozott nekem egy csomó, már olvasott legendát a világ történetéhez.

lyra>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Ezekben a novellákban nem vidám kalandozók mulatoznak,hogy aztán hősies kalandokra induljanak.Nem Ellana istennő mosolya vidámítja a szíveket,hanem Darton kacaja száll a kopár vidék felett.
Ezekben a novellákban ott lehetünk a Kilencek születésénél,szörnyekkel és elfeledett istenekkel küzdhetünk,idegen fajzatok irhája rágja magát az emberek testébe,halhatatlan démoni lényeket győznek le,ősi törpe legendák hősét kísérhetjük útján,és a híres félelf nekromanta és a Fekete Próféta barátságának történetét ismerhetjük meg.
Sötét,halk,komor,borzongató írások,tökéletes válogatás.

sicano P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Nekem kissé csalódás. A világteremtésének leírását olvasva, még úgy hittem egy igazán remek kötet került a kezembe. Aztán a „leviatánhoz” érve csaknem befejeztem, szerencsére átrágtam magam rajta, és a többi történet már érthetőbb és szórakoztatóbb is volt, habár számomra ez még messze van az igazán jótól.
Olvastam már néhány ynew-es könyvet, köztük Chapman-től is, és az igaz, hogy nagy ismerője nem vagyok ennek a világnak, de első regényes sem, ennek ellenére rengeteg olyan részlet volt a történetekben ami magyarázatra szorult volna, mert akik nem merültek el ebben évtizedes szinten, azok nem fogják érteni, (legalábbis kellő mélységig). Néhány karakter nem volt rossz, de túl erős sem, nem sikerült megszeretnem, mi több, megismernem sem őket igazán. A történetet pedig sokszor hatásvadásznak éreztem, és néhol mintha egyfajta művi epikuságra való törtetés is jellemezte volna.
Ennek ellenére rossznak nem írnám (kivéve a "Leviatánt") de sokszor kiforratlannak vagy középszerűnek hat, főleg a párbeszédeknél (és olyan apróságokban mint, hogy pl. a sötét zarándok úgy tud beszélni a tulajdon Istenével, mint más a haverjával). Máskor meg túlontúl dagályos ám kissé paradox módon mégis homályos is egyben. Ezt úgy értem hiába ír néhol terjengősen az alkotó, valahogy mégsem világos mi miért történik, és mi az oka. Akár belső motivációról vagy külső tényezőkről beszélünk. Itt lehet jobban megérteném ha 90 óta olvasnám a műveit, mert sok elejtett utalást tesz, azonban ez mindenki más számára kevés magyarázatnak.

Gazdag_Rudolf P>!
Wayne Chapman: Halk szókkal, sötét húrokon

Nos, elmondhatom, hogy újraolvasva ezeket a gyöngyszemeket, újra és újra rájövök, hogy milyen jó is volt Ynev világát járni együüt a főszereplőkkel.Ezeket a történetek még minig ütnek, pedig azért eltelt jópár év.Sajnos az író már nincs köztünk, és ez nem jó.Mára már csak a történetei vanak nekünk, és ez jó.


Népszerű idézetek

NewL P>!

– Szolga vagyok – feleltem. – A végzet játékszere, és ugyanoda tartok, ahová minden teremtett lény útja vezet… az enyém azonban valamivel sietősebb a tiéteknél.

15. oldal, Leviatán (Delta Vision, 2013)

NewL P>!

A tűz eleinte ropogva ég, aztán sziszeg és sustorog, végül parázzsá lesz. Kezdetben tündöklő aranykupac, majd fénylő vörösréz. Ilyenkor végtelenül mélynek látszik. Apró lángok táncolnak felette gondtalanul, mintha nem kötnék őket a létezés törvényei. Mintha nem tudnák, hogy a végzetet csak elodázni lehet, kijátszani nem.

249. oldal, Zászlók hulltán, bálványok dőltekor (Delta Vision, 2013)

parazoli P>!

Ahol nincs összhang, nincs remény.
Ahol nincs remény, nincs hit; ahol nincs hit, nincs célja és oka a létezésnek. Az elevenek holtá lesznek, a falak ledőlnek, a feliratok, az emlékek elhalványulnak, és idővel elmúlnak maguk az istenek is.

130. oldal, Együttállás (Delta Vision, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Körtvélyes Ákos: Sziréndal
Bayer Tibor (szerk.): Gro-Ugon farkasai
Eric Van Dien: Bábjáték és más elbeszélések
Raoul Renier: Az exorcista
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Raoul Renier: Pokol
Dale Avery: A renegát
John Caldwell: A Káosz Szava
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal