A ​Halál havában (Tier nan Gorduin ciklus 2.) 137 csillagozás

Wayne Chapman: A Halál havában Wayne Chapman: A Halál havában Wayne Chapman: A Halál havában Wayne Chapman: A Halál havában

A mára klasszikusnak számító regényben Tier Nan Gorduin, az ilanori bárd olyan feladatra vállalkozik, amelynek feltételeit nem ő szabta meg, s várható jutalma puszta élete.

Bár az istenekkel dacoló vándorénekes rendszerint magányosan jár, az Elátkozott Vidékre olyanok kísérik el útján – egy titokzatos mágus, egy pimasz shadoni vadmacska és egy a jámborság álcáját magára öltött pap –, akiknek hatalmát és titkait még ő sem fürkészheti ki. Csak amikor már nincs visszaút.

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Griff könyvek

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
278 oldal · ISBN: 9786155161254
>!
Delta Vision, Budapest, 2008
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679795
>!
Ronin, Kaposvár, 2002
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638193158

2 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Alyr Arkhon · Tier Nan Gorduin


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Sokadik újraolvasásom volt már ez a mostani, s bár már nem vagyok az a 17 éves fantasyre kiéhezett kamasz, mint amikor először a kezembe kaptam ezt a szöveget, mégis ismét teljesen magával ragadott az élmény.

Nem is elsősorban maga a cselekmény az, ami érdekes, hiszen az nem más, mint egy – a végén lévő nem túl meglepő csavarral együtt is – elég egyszerű vonalvezetésű küldetés történet, annak minden ordító kliséjével. Háttérben egy titokzatos, nagy hatalmú mágussal, aki Ynev legkülönbözőbb szegleteiből összeverbuvált hősöknek visszautasíthatatlan ajánlatot tesz, hogy számoljanak le egy a világ romlására törő, Orwellát, a kitaszított istennőt megidézni készülő boszorkányrend vezetőjével és annak élőhalott szeretőjével.
Ez a kliséhalom nyilvánvalóan nem működne, ha pusztán csak ennyit kapnánk, de szerencsére nem erről van szó. G.A. ugyanis egészen egészen elképesztő érzékkel tudta, hogyan kell egy akkor még épp csak formálódó világot megtölteni élettel, történelemmel és legendákkal. Ezt a regényt egyértelműen a világépítés viszi el a hátán, méghozzá olyan könnyedén, ami szerintem több, mint tanítani való.
A James Bond filmek dramaturgiáját idéző, Taba-el Ibarában játszódó felvezető kaland, a számos apróbb-nagyobb kitérőjével, és az egyes szereplők múltjából felvillanó apró utalásokkal olyan volt számomra, akár a kapudrog, amitől feltámadt bennem a mohóság, hogy még többet tudjak meg a megemlített dolgokról. Az ezt követő események, főleg az Elátkozott Vidéken történő utazás is olyanok voltak, mint egy-egy ablak, amelyeken keresztülpillantva egy igazán sokszínű, változatos kultúrákkal teli, számos konfliktussal terhelt, de főként komolyan vehető és koherens fantasy világ képe sejlett fel a szemem előtt. off
Emlékszem, hogy az első olvasások után (és főleg, miután az Észak lángjai is a kezembe került) milyen lázas lelkesedéssel vártam a szerepjátékot, hogy végre én is ezen a világon kalandozhassak.

Mindezek mellett G.A. ebben a regényében kedvére játszhatott azzal az emblematikus hőstípussal, ami oly' kedves volt számára: itt volt talán a legnagyobb létjogosultsága az olyan minden porcikájukban celluloidról szalasztott, életnagyságúnál nagyobbra nőtt hősöknek, mint Gorduin, vagy Alyr Arkhon, vagy az olyan elvetemült gazfickóknak és ádáz ellenfeleknek, mint Kígyó, vagy épp Hella Riqell.
A folyton feketében járó, borongásra hajlamos bárdban nehéz nem észrevenni James Bond és a Steve McQueen által játszott mesterlövész, Vin tipikus vonásait.
Alyr Arkhon, a sztoikus félelf nekromanta, pedig a hűvös és számító Spock fantasy megfelelőjeként került be a M.A.G.U.S. legnagyobb szürke eminenciásai közé.
De az ellenfeleik is mintha a klasszikus ponyvaregények és kalandfilmek kulisszái közül léptek volna elő, persze erősen modernizált kosztümben és kevésbé harsány sminkkel.

30 év és több száz fantasyregény elolvasása után is csak ajánlani tudom mindenkinek Gorduin kalandjait, bár talán nem feltétlenül ezzel a kötettel, hanem a később íródott, de a kronológiában ezt megelőző Csepp és tengerrel érdemes kezdeni, mert az új szövegverziókban András már beledolgozta az arra a regényre való visszautalásokat is.

7 hozzászólás
Rodwin>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Valahogy mindig hadilábon álltam a M.A.G.U.S. könyvekkel. Mikor megismertem gyerekként a fantasy irodalmat, tudtam hogy van egy ilyen világ, de akkoriban, sejtelmem sem volt róla, hogy ez magyar koponyák képzelt birodalma. Talán ha egy, két könyvet olvastam mostanáig, de azt is logikátlanul, és biztos, hogy valaminek a közepébe fogtam. Talán pont ezért nem is izgatott annyira a világ.
Mióta ismerem a moly-t, sok mindenben megvilágosodtam, és legalább ezt az alap sorozatot illő lesz végigolvasnom.
Ynev világa lenyűgöző, és persze földi halandóknak átláthatatlan hirtelen, a sok istennel, idegen szavakkal. Sokszor kellett hátralapoznom, hogy okosodjak. Ez egy kicsit zavaró olvasás közben.
A történet roppant egyszerű, és Gorduin a főhősünk is kedvelhető nyerő karakter. Jó húzás bárdot alkalmazni, sok lehetőség van benne, és az író él is vele. Egy fél világot átívelő küldetés, hirtelen össze verbuválódott csapat, egy titokzatos elf lány, egy nekromanta, kész is a megfelelő koktél, egy élvezetes kalandregényre.
Engem nem zavartak a klisék, élvezetes kis fantasy volt, nem tört elő a grimdark énem, hogy de ez így mennyire egyszerű, és a főhős mindent túlél…
A Halál Havában, beugró lehet akár a fantasy világába is. Kisfiamnak mindenképp ajánlom majd, ha 14-15 éves lesz, és érdekli a téma.
A kiadás elég silány lett, kb alig olvastam, és a ragasztás elszakadt. Pedig én nagyon vigyázva olvasok.

>!
Delta Vision, Budapest, 2008
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679795
6 hozzászólás
NewL P>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Hosszú múlt köt össze ezzel a könnyvel. Ez volt az első M.A.G.U.S. könyv, amit valaha olvastam (még az első kiadással kezdtem, és akkor a M.A.G.U.S. világa még csak kialakulófélben volt), aztán folytattam az újabb és újabb kiadásokkal, így nyomon tudtam követni, hogy változik, bővül a történet, hogyan köti össze az író a később történtekkel az eseményeket, hogyan változik a főszereplő bárd alakja ahogy az időben haladunk előre. Talán ez a történet az, ami a legjobban idézi számomra a klasszikus szerepjátékok hangulatát, egy-egy csatajelenet leírása annyira képszerű, hogy hallom a mesélőt, ahogy a történet fonalát bonyolítja. A könyv végén szereplő, a világ és a szavak magyarázatát tartalmazó függelék meg megalapozza Ynev hangulatát, arculatát.

Marcus >!
Wayne Chapman: A Halál havában

1994-ben, az „első teljes kiadás” megjelenésekor olvastam először A Halál havábant. Mivel akkor különösebben nem tetszett, nem is olvastam újra egyszer sem. Így számomra sosem Wayne Chapman könyvei jelentették a MAGUS alapjait, hanem jóval inkább Raoul Renier és Jan van den Boomen művei voltak meghatározóak. Ennek ellenére egyre inkább terveztem újraolvasni a Gorduin-ciklus könyveit, ha másért nem, hogy felidézzem a 90-es évek elejének ős-Ynevét, amikor még minden koncepció izgalmasan új volt az olvasók számára. Gáspár András elhunyta aztán előrébb hozta ennek a világindító regénynek az újrázását így, 26 év elteltével.

A Rúna magazin első számában volt egy rövid cikk a Gorduin-ciklus egyes részeiről, ami azt fejtegette, hogy mindegyik másfajta stílust képvisel. Egyetértek, A Halál havában tipikus fantasy kalandregény, kalandozócsapattal, utazással, akcióval, és persze világbemutatással. A Taba-el-Ibarában kezdünk, ahol (az ekkor már legendásnak számító) Gorduin néhány ágyútöltelékkel együtt egy Theemeth templomon üt rajta, hogy kiszabadítsa a helyi dzsad hatalmasság lányát az amundok kezei közül. Ezzel egy olyan eseményláncolat veszi kezdetét, ami egészen az Elátkozott Vidékig, azon belül is Orwella egyik legszentebb templomáig vezet. Út közben a bárd megismeri a barátságot a nekromanta Alyr Arkhon, a szerelmet pedig a shadoni Eriel személyében.

A karaktereket kicsit nehezen tudtam elhelyezni, mivel maga Gorduin is keveset nyilvánul meg, és néha érthetetlen, hogy valaki mit miért tesz. Ez rontja az összképet, és az is, hogy pár rövidebb részen hajlamos leülni a regény. (És hozzá kell még tenni azt is, hogy a legutóbbi (legutolsó?), ötödik kiadást olvastam. Az író folyamatosan átírta, kiegészítette a művet, ami 1990-től 2008-ig elég sokat változott. Ugyanakkor egyes hozzátoldásoknál nagyon kilóg a lóláb, nem igazán simulnak bele az eredeti szövegbe.) Világbemutatásként viszont nagyon jól funkcionál, nincs túlzsúfolva világinfókkal, mégis megjelenik minden fontosabb ország, városállam és népcsoport, akárcsak Ynev történelmének legfontosabb eseményei. Emellett jól előkészíti a 3600-as évek (és a Hetedkor) végének legnagyobb horderejű eseményeit.

És persze nem mehetünk el szó nélkül a chapmani nyelvezet mellett, ami itt még nem annyira erős formájában van jelen, mégis alapvetően emelt a regény színvonalán… és egyben meghatározta a következő évtizedek MAGUS írásainak hangulatát. Szerintem a legjobb MAGUS írók a legjobb műveiket úgy tudták megírni, hogy ebből a chapmani alapból kiindulva találták meg a saját egyedi hangukat, és ezért tekintünk ma úgy ezekre (hangsúlyozom, a legjobbakra), amelyek az Yneven játszódó műveket minden más fantasytől különbözővé teszik. És így különleges helyet foglaljanak el a szívünkben is.

Köszönjük, Mr. Chapman!

Green69>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Nosztalgia olvasás volt,kicsit Gáspár András emlékére. 30 évvel az első a könyv megjelenése után számomra ma is éppolyan izgalmas volt mint amikor először olvastam.
Egy olyan világot épített fel amiben sokan elmerültek, sokan játszottak benne, vele. Sok író ragadott tollat hogy feledhetetlenné bővüljön a M.Á.G.U.S világa. Én köszönöm mindenkinek, sok izgalmas olvasmánnyal és élménnyel gazdagodtam az évek hosszú sora alatt.
Wayne Chapmant,Ynev istenei remélem maguk közé fogadták.

Noro>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Hiába ez a magus világának alapjául szolgáló mű, A Halál havában mai szemmel nézve korántsem egy jellegzetes magus-regény. Javára szóljon, hogy az AD&D szabályait sem idézi meg különösebben – legfeljebb egy-két varázslat erejéig. Lényegében tipikus kalandozós történet, rejtélyes megbízóval, spontán összetoborzott szereplőkkel és egy fél világon átívelő küldetéssel. Valamiért mégis megvan benne az a hangulat, amely Ynevet azóta is meghatározza

Popovicsp87 P>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Az első olvasásakor jobban csúszott a történet, bár akkor félbehagytam.
Másodszorra kicsit nehezebben ment, de nem a történet miatt.
Ez inkább egy fantasy kalandregény, mint egy mély, epikus történet.
Főhősünk Tier nan Gorduin egy bárd, aki rögtön az első részben megvillantja képességeit. Természetesen vonzza a bajt, miután megmenti El Hamed emírjének lányát, társaival elindul az Elátkozott Vidékre egy életveszélyes küldetésre.
Tier egyébként nagy kedvencem volt, olyan igazi laza karakter, képzett kalandozó, harcos, aki tisztában van képességeivel.
Az ibarai színtér már szerepelt Dale Avery: A renegátban is, itt azonban inkább Az Ezeregyéjszaka meséit juttatta eszembe.
Aztán ahogy halad előre a történet, úgy ismerhetjük meg az Elátkozott Vidék múltját. Ezeket a részeket kicsit kakukktojásnak éreztem, két olyan fejezet van a könyvben, ami a múltban játszódik, és ezek jobban működtek volna külön novellákban, mint itt, hőseinknek kevés szerep jut.
Apropó hősök, egy igazi szerepjátékos csapat gyülik itt össze. Tier az ügyes harcos, Molluh egy harcos-pap, Eriel tolvaj, és végül Aryl Arkhon a félelf nekromanta/varázsló. Utóbbi egy nagyon különleges karakter volt számomra, mivel eddigi olvasmányaimban a „jó” elfeket inkább pozitív tulajdonsággal, az élet szeretetével ruházták fel, nem sötét tanokkal. A viselkedése a másik, ha nem tudnám, hogy elfről van szó simán egy vulkáninak nézem, vagy az Equilibrium társadalmának Proziumon élő emberének. Végig a legkevesebb érzelmet mutatja, és keveset szól, de akkor fontosat.
Egyébként a csapat tagjai rejtélyes figurák, ahogy haladunk előre úgy ismerhetjük meg titkaikat.
A könyvben eléggé sok a leírás, ami érdekesen van tálalva, egyszer sem lett a könyv unalmas tőlük.
DE!
spoiler
Volt egy szál, a Kígyóé, amit nem tudtam hova tenni. Szerintem teljesen felesleges volt, vagy András elintézhette volna a kötet felénél.
Ez egy alapozó regény, ami inkább a karaktert és a világot építi, mint a cselekményt.
Végezetül pedig rájöttem, hogy András kedvenc szava a komisz volt, rengetegszer feltűnik.

>!
Delta Vision, Budapest, 2008
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679795
2 hozzászólás
ftamas>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Nem ezzel a kötettel ismertem meg Wayne Chapmant és a MAGUS világát, hanem a sorozat második kötetével, az észak lángjaival, amit a keletiben az akciós könyvek között vettem meg. Akkoriban annyira tetszett, hogy a könyvtárból rögtön kivettem a halál havábant és állandó jelleggel hosszabbítgattam, amíg meg nem jelent. ( El is olvastam, vagy 5-ször ) Most szinte 20 év elteltével, meg kell mondjam, pont ugyanannyira tetszett mint azelőtt.
A könyv nem hosszú, de egy 300 oldal alatti könyvhöz képest rendkívül jól felépített és nagyon sok mindent elmondv a világról. Az is pozitív, hogy a Gorduin ciklus eddigi minden része elég jól felépített önállóan, az előzmények nélkül is olvasható és érthető mű. Mindemellett pedig szórakoztató és élvezetes és ha 20 év alatt kedvenc maradt, akkor már az is lesz mindig.

Két dolgot sajnálok csak:
1 A nyomda ( 2012-es kiadás ), nem állt a helyzet magaslatán, ugyanis, ahhoz, hogy egy két lap eredeti pozíciójában maradjon, nem szabad kinyitni a könyvet, anélkül pedig olvasni nehéz.
2 Wayne Chapman azaz Gáspár András annyira lassan ír, hogy mellette G.R.R. Martin egy gyorsvonat. Sóval nem biztos, hogy be lesz fejezve.

Dominik_Blasir>!
Wayne Chapman: A Halál havában

A M.A.G.U.S. irodalommal egy kicsit hadilábon álltam, mert valahogy sikerült mindig a „közepén” belekezdeni. Hiányzott egy kis alapozás, úgyhogy ideje volt a kezdetekhez visszanyúlni.
Chapman pedig ilyen tekintetben tökéletesen teljesít. A Halál havában nincs telezsúfolva, nem kapunk felesleges magyarázatokat és világleírásokat, ellenben központba kerül Gorduin izgalmas alakja, valamint a kellemesen kalandos cselekmény.
Furcsa ez, mert ha nagyon le akarnám bontani alkotórészeire, akkor nem sok eredetit találnék mondjuk a történetben (a szerepjátékos alap meglehetősen szembetűnő), a stílus és a hangvétel mégis kárpótol.
Egyelőre nem sikerült megfejteni a „titkát”, mitől lesz ez ilyen szórakoztató és magával ragadó, de talán a következő regényekben kiderül. Mert hogy még biztos folytatom ismerkedésemet a M* irodalommal.

Zanbar>!
Wayne Chapman: A Halál havában

Mint egy eredeti nélküli másolat mely olyan radikális módosulásokat hoz létre az alapban, hogy végül a rendszerhiba maga válik a felépítménnyé…
Valahogy így határozta meg a ’80-as években bimbózó magyar fantasyt a MAGUS és azt a Halál Havában.
Kimerem jelenteni, hogy nem tett jót neki. Megalapozta a Chapman-i tételt és biztosította, hogy a regényfolyam soha se jusson el egyről a kettőre. Noir hangulata – sötét van, esik, fú a szél, kün hideg és csillagok, titkok és összeesküvések, ismert ismeretek, ismert ismeretlenek és ismeretlen ismeretlenek tömkelege és a nagyvárosok nyomornegyedének kavargó embertömege a kilátástalanság és a senki sem old meg semmit igazából, valamint az általuk beszélt ezerféle nyelv és követett ideológia mely szószedetért és külön magyarázó könyvekért kiált mígnem az ember maga is profi láncdohányos, alkoholista, eszmékből és istenekből kiábrándult ynevi Philip Marlowe-á válik – na az már egyetlen kötetben is fájdalmas.
Utazó regény létére végtelenül unalmas, fantasy létére masszívan szépirodalmi, figurái pedig nagyjából annyira tudnak karakter hűek maradni, mint egy vursli kikiáltója, mikor ráosztják III. Richárd szerepét. Pedig itt mérg bőven lett volna szabad mozgástere az alkotónak. Kedvencem Gorduin végreakciója „élete” szerelmével kapcsolatban, akit eme végtelen flegma és ostoba megnyilvánulása ellenére is folyton folyvást visszasír. A szenvedő hős szenvedjen elkerülhetetlen dolgok okán ne mert derogált bármit is csinálnia egykor.
Érdemes megemlíteni, hogy a főszereplő milyen makacsul ateista s hogy karaktere ne essen pofára folyton folyvást saját hülyesége miatt, szükséges volt a tényeket az elmélethez igazítani így megalkotva egy tohonya, és teszetosza istengárdát, ki úgy tűnik a saját alfelüket is térképpel keresik regényről regényre.
Ha mindez nem lenne – ez az örökség egy súlytalan és veszélytelen tucat ponyva fantasy lenne mire – és ma sem önnön értékei, hanem hagyatéka miatt tesszük – nem is emlékeznénk.
1987-et írtunk és a MAGUS ólomszárnyú sasként megkezdte merész ívű szárnyalását.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rodwin>!

– Gyönyörű – suttogta átszellemülten.
– Valóban az – bólintott a bárd. – De hogy őszinte-e…
Az elf halványan elmosolyodott.
– A holdra értettem.
– Vagy úgy.
– Gyönyörűség látni, ahogy felbukkan a horizont azúr ködében, és végiggördül a számára kijelölt pályán. Sosem késik, sosem hagy cserben, és ha eltávozik is, mindig visszatér: olyan, akár egy igazi barát. Barátokra pedig mindenkinek szüksége van, nem igaz?

119. oldal

Istris>!

Soha ne feledd az olyan bölcsességeket, amelyek életelv és sírvers gyanánt egyaránt megteszik.

Rodwin>!

Ha csakugyan vannak istenek, ha minden cselekedetüknek valamiféle célja van, mondd meg nekem: melyikük és mi végre teremtette a nőt…?

66. oldal

Krajnyák>!

„Őrizkedj a varázstudóktól, különösképp ha ajándékot adnak!”

51. oldal, XI.

NewL P>!

Rahim úgy határozott, nem kertel tovább.
– Egy nőről van szó.
– No egen – mormolta nem minden malícia nélkül a sebhelyes képű. – Engedelmeddel, uram, erre is esküdni mertem volna, hisz e világ majd’ minden gondjának forrása az asszonyállat.

shadowhunter1975 P>!

Szemközt, alig karnyújtásnyira, padlódeszka reccsent. Gorduin helyében bárki abbahagyta volna a játékot, hogy a fegyvere után kapjon, hogy felugorjon, szitkozódjon, egyszóval megszégyenüljön. A bárdot azonban más fából faragták, tiszta, magas hangot fogott, hasonlót ahhoz, amellyel szükség esetén a mént szólította, s közben, mintegy mellékesen, szemügyre vette a homályból kibontakozó alakot.
Igaz, ami igaz, nem talált túl sok néznivalót. Az idegen bő, mohaszín köpönyeget viselt, kámzsája alól mindössze egy-egy hamuszín hajtincs bukkant elő. Jobbjával embermagas, unikornisszarvra emlékeztető botot markolt – Gorduin úgy ítélte, képtelen lenne akár egy percre is megválni tőle. A jövevény most még közelebb lépett; mozgása könnyed volt, akár az ismerős közegben járó nagyvadé. Felpillantott. Szeme résnyire szűkült a ráhulló holdfényben. A bárd lélekben vállat vont, és elismételte az iménti dallamot.
– Ember létedre szokatlanul fogékony vagy a hangulatokra – suttogta a zöldköpenyes.
– Elf létedre szokatlanul termetes vagy – felelte nem kevésbé halkan Gorduin. – Amellett irigylése méltóan csendes léptű….. – Körültekintett. – Csak nem a kijáratot keresed? Ha igen, attól tartok, sokat nem segíthetek.
– Te csak a bárd lehetsz – jelentette ki az elf. – A bárd, aki El Hamedben főrangút ölt. A neved pedig….
– Tier. Tier Nan Gorduin.
A jövevény halvány mosollyal fejet hajtott. Keskeny arca a várakozásnak megfelelően sima volt, kortalannak tetszett.
– Alyr Arkhon – mondta nyomatékkal. – Alyr, akit Gro-Ugonban megmentettek.

86-87. oldal, 7. fejezet (Valhalla páholy, 1994)

legrin P>!

Soha ne támadj magányos, netán kis csoportban utazó kalandozókra!

115. oldal (Ronin, 2002)

NewL P>!

– Olyan rosszul megy tifelétek egy boszorkánynak, hogy kénytelen tolvajnak állni?
– Mifelénk csak azoknak megy rosszul, akik nem hallgatnak az ösztönök sugallta okos szóra, bajnok. Az enyémek úgy tartják, jövőjét ki-ki magával hordozza: egyesek kavicsot cipelnek, mások aranyrögöt.

Krajnyák>!

A befejezés mocskosnak ígérkezett – mindig az volt, ha papokról, nőről és pénzről szólt a mese.

18. oldal, IV.

NewL P>!

Kezdetben – suttogta a varázstudó valahonnét a sötétségből – volt az anyag.
Gorduin kinyújtóztatta a lábát, s újabb szivart kotort elő.
– Merész felütés – mormolta –, és véleménynek sem hétköznapi: épp elég ahhoz, hogy bármelyik vallás fanatikusai a nyakadat szegjék miatta.
Az ősz férfi jelenlétéről csak pipájának fel-felszikrázó parazsa árulkodott. Meditációs kamrájának padlóját prémek borították, bútor egyáltalán nem akadt benne. Mielőtt az olajmécses kilobbant, a bárd még meghatározta a számára előkészített kancsó és kupa helyzetét: napkeltéig egyébre nemigen lesz szüksége.
– Az anyaghoz – folytatta a varázstudó – az úgynevezett magasabb síkok egyetlen lényének sincs köze: önmaga hívta életre a létezését szabályozó törvényeket. Hogy bizonyos istenségek világokat hoztak létre belőle, és azokat a maguk teremtményeivel népesítették be, mit sem változtat a lényegen. A gondolkodó számára a végső cél csak az anyag valódi természetének újrafelfedezése lehet; így módja nyílik rá, hogy függetlenítse magát önnön teremtőitől, testben és lélekben egyaránt.
– Többszörös szentséggyalázás – somolygott Gorduin. – Én sem fogalmazhattam volna különbül.


A sorozat következő kötete

Tier nan Gorduin ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ian Russel: Egyezség
Ray O'Sullivan: Sötét zarándok
Alan O'Connor: Kék éjszakák árnyai
Luis Saul: Syburr csillaga
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Raoul Renier: Acél és Oroszlán
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Ryan Hawkwood: Árnyjáték
Alan O'Connor: Hollóidők
Roland Morgan: Sárkányháború