A ​bárd és a démonok (Tier nan Gorduin ciklus) 22 csillagozás

Wayne Chapman: A bárd és a démonok

A kalandok kontinensének múltja és jelene egyként bővelkedik hősökbenés megőrzésre érdemes történetekben. A diplomatából lett krónikás, a rejtelmes Peregrinus egész csokorra valót kínál belőlük, hogy kortársait, a Hetedkor népeit a hagyomány és a múló idő tiszteletére tanítsa.

Kötetünk, mely Wayne Chapman rövidebb írásait gyűjti egybe, a klasszikus – sokak által csak hírből ismert – novellák mellett exkluzív újdonsággal szolgál: a Halk szókkal, sötét húrokon című elbeszéléssel, mely Ryek és Dawa élethalálharcának végnapjain át Doran, az északi varázslóállam alapításának korába invitál, és végigkíséri az olvasót azon az úton, mely az embernem legsötétebb éjszakájából a lobogók hajnaláig vezetett.

Tartalomjegyzék

>!
Tuan, Budapest, 2007
482 oldal · ISBN: 9789638727190

Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

ftamas>!
Wayne Chapman: A bárd és a démonok

Megkövült napvilág[Megkövült napvilág][Halál hét arca]
Főszereplői: Gorduin és Graum, kiknek egy rövid kalandját ismerhetjük meg. A bárd ezúttal nem tűnik félistennek benne, persze azért nem is adja olcsón a bőrét. Van benne Thar démon, fejvadász és egyéb finomságok. Megérte elolvasni.

A következő 3 novella egy Erioni kalandozócsapat történetét meséli el, ahogy szépen lassan terjeszkednek és viszik az üzletüket Erionban. A vetélytársakkal leszámolnak. Ha megtámadják őket visszaütnek. Ha feladatot kapnak elvállalják ( ha haszonnal jár ) Érdekesség, hogy az egyik karakter az első novellában „Odalent”-ben még főszereplőnek indult, a többiben mégis mellékszereplőként szerepel
Odalent[Megkövült napvilág][Átkozott esküvések] : Jól megírt novella, de számomra egy kicsit fura volt, bizonyos főszereplő faji jellegzetessége miatt.
Rejtőző hold, éji szem[Megkövült napvilág][Átkozott esküvések] : Egy rövidebb novella, nem volt rossz, de vannak jobbak is.
Holtszezon[Megkövült napvilág][Halál hét arca] : Két társaság összecsapása jól megírt módon.

4 hozzászólás
vokod>!
Wayne Chapman: A bárd és a démonok

Jó volt. A benne található novellák nagy részét persze már olvastam korábban, az egy új novella pedig épp nem is tetszett annyira.
A könyv lassan, sötéten, mélyen indul a Leviatán-nal, még mélyebbre sötétül a korábban máshol nem publikált „Halk szókkal sötét húrokon” című írással. Ez utóbbin nagyon érződik, hogy egy időben készült a Keleti szél második kötetével. Ugyanazon okok miatt nem tetszik, mint az :-). Kicsit mesterkéltnek, nehézkesnek találom.
Innen aztán egyre gyorsul a tempó, az írások egyre cselekményesebbé válnak. A „Próféciá”-t a humora miatt, az Odalent" címűt a szokatlan nézőpontja, főhősei miatt kedvelem.
A „Holtszezon”-ban mindez kicsúcsosodik. Itt aztán már nincs moralizálás, gonoszak gonoszak, a jók pedig…, hát ők nem olyan jók. De szerethetőek.
„A bárd és a démonok”-at simán kihagytam, olvastam már elégszer. Korai mű, elég egyszerű, és talán már az író is bánja, hogy majd húsz éve megírta eposzának befejezését, és ez a mai napig köti kezeit.
Jól megfigyelhető Chapman stílusának változása, és ebben segít a kötet végén található jegyzet, mely az egyes művek keletkezéséről oszt meg némi információt.
Fantasy irodalomtól nem várom, hogy az utolsó oldal után új emberként keljek fel a fotelből, csak azt, hogy varázsoljon el, vigyen magával pár órára. Ezt a könyv maradéktalanul teljesíti. Leginkább a közepe felé.


Népszerű idézetek

Laszlo_Tarnok>!

az utazás fontosabb a célnál, s hogy okulni csak a reménytelennek tűnő helyzetekből lehet

Kasztór_Polüdeukész >!

a kezdetek óta vallják, hogy a szférákon túli éjben minden te-
remtett lénynek, ifjúnak és aggnak, szelídnek és elvetemültnek akad csillaga.
Az asztronómusok, kik a maguk kristálylencséivel sokkalta messzebbre lát-
nak, korok óta tudják, hogy a kozmosz zsarátnokainak egy töredékét tükrözi
csupán halandó szemünk – a
fentiekből következik, hogy a kontinens földjét
tapodó fajzatok mindegyikére miriádnyi csillagszem vigyáz.
Akadnak köztük szerencsecsillagok és balcsillagok; olyanok, melyek télen-
nyáron láthatók, s olyanok, melyek csak az esztendő bizonyos szakában
emelkednek a horizont fölé, hogy hajósokat és vándorokat kalauzoljanak,
prófétákat és szeretőket igézzenek meg fényükkel. Vénebbek a
legvénebb léte-
zőknél, a szférákon túli bolygóknál, tán még az isteneknél is. Mintázatukban
ómeneket, elveszett titkokat és eltávozott hősöket sejtünk, még sincs lajstrom,
melyben valamennyi szerepelne, s nincs ember vagy más kreatúra, aki az
összesnek nevet adott volna… meglehet, azért, hogy az enyelgők, kiknek szo-
kása a mindenségre örökjogon tekinteni, bátrabban mondhassák: „Ímhol a
mi csillagunk!

Előbeszéd

Kasztór_Polüdeukész >!

A sors könyvében csak a hosszú éltű, éles fényű, vagy egyéb okból külön-
leges csillagok kaphatnak helyet. A kométákat s a szférák mezsgyéjén tűzzé
váló, koronként honunkat sújtó égi pörölyöket külön hely illeti meg a kalen-
dáriumban, ám feledés az osztályrésze mindama parányoknak, melyek fényü-
ket nem e világba sugározzák, s merész ívű pályájukat a vártnál sebese-
bben befutva dühödt vagy csodás, de mindenképp tünékeny lánggal lobbannak el.

Kasztór_Polüdeukész >!

éjbe lőtt vesszőnek – nevezik őket, ám egyetértenek abban, hogy
kalandozólelkek, és hogy lefutásuk egy-egy szerencsevadász, fegyver- vagy mágiaforgató távozását jelzi e világ térségeiről.
Fenséges és szomorú e sors, hisz minden lefutó csillagban egy szív heve,
minden villanásban régmúlt napok fényessége enyészik el, a szférákon túli
éjbe szórva léte emlékeit. Ám míg az eleven kalandozók útját gyanakvással
vegyes félelem kíséri, csillagaik földünkön lelt szilánkjainak becsértéke a
legnemesebb kövekével vetekszik. Ki ilyet lel, kincsért vagy jó szóért meg
nem válik tőle, hisz e szilánkok mindegyike visszacsempész valamit az élők
világába ama hevületből, mely valaha (csak tegnap talán) egy rejtelmes uta-
zó testét hatotta át. A legkisebb töredékben is nagyság rejlik: templomai
mindama szépségnek és iszonyatnak, mit a kalandozó szemek láttak, és részt
juttatnak birtokosuknak ama istenek felett való szerencséből is, mely a kivá-
lasztottak napjait szükséggel, s kényszerrel dacolva megsokszorozza.

Kasztór_Polüdeukész >!

Pénzzel és szolgálattal sosem tartoztam, hittel, hűséggel vissza nem éltem,
de – bár sem kultuszok, sem kabalák bolondja nem vagyok – a szívem felett
hordott szilánk lekötelezettjének vallom magam. Néma jelenléte elhalt szeret-
teimet, az elmaradt barátokat és mentorokat pótolta. Lényem merészebb fe-
leként, bennem és érettem létezett, viszonzást sosem kért, én mégis örömmel
törlesztek neki.

Kasztór_Polüdeukész >!

a császár seregeit legyőzhetetlenné tették. Az igazi tűz nem az őrhe-
lyeken, nem a naftavetők sárkánytorkában, hanem a tekintetében lobogott, de

ez egyszer nem hozott számára megvilágosodást – szinte láttam, ahogy távo-
lodik tőlünk, ahogy az ősi gyűlölség tovább hajszolja prédája nyomán.

Kasztór_Polüdeukész >!

Valaha volt énem
nevében megbocsátom minden vétkedet és bűnödet – adja a sors, hogy áldo-
zataid is így tegyenek! Pihenj tovább abban a formában, amit magadnak vá-
lasztottál, hogy sose kelljen megismerned az igazi halált, pihenj, míg újból
meg nem idéz valami álmodozó bolond! A nevemet majd megtudod tőle –,
vagy sosem tudod meg, míg világ a világ!

Kasztór_Polüdeukész >!

mentségére, legyen mondva, igen fiatal volt még – nem lelkese-
dett különösebben a jövevényért.
„Ó Arel, de ronda szegény!”
„Ízlés dolga. Gondolj csak bele, milyennek láthat ő téged!”
Ebben maradtak.

Laszlo_Tarnok>!

A mi erőnk a megújulás képességében rejlik, abban, hogy túllátunk a jelenvalón… és elfogadjuk a segítséget, bárki, bárhonnét kínálja nekünk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák
Gáspár András (szerk.): A Kos és a Kobra éve
Erdélyi István (szerk.): Merész álmok, sötét titkok I.
Erdélyi István (szerk.): A számadás
Pálinkás Imre (szerk.): Lobogók hajnala
Jan van den Boomen: Számoknak ideje
Körtvélyes Ákos: Sziréndal
Kornya Zsolt (szerk.): Alidax gyöngyei
Jan van den Boomen: Fekete vizek
Jan van den Boomen: Ladyr árnyai