79. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Tizenhárom ​almafa 403 csillagozás

Wass Albert: Tizenhárom almafa Wass Albert: Tizenhárom almafa Wass Albert: Tizenhárom almafa Wass Albert: Tizenhárom almafa

Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy „Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Wass Albert díszkiadás

>!
Duna International, Budapest, 2011
260 oldal · ISBN: 9786155013539
>!
Kráter, Pomáz, 2007
ISBN: 9789639735118 · Felolvasta: Bánffy György
>!
Kráter, Pomáz, 2002
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639195898

3 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Tánczos Csuda Mózsi


Kedvencelte 98

Most olvassa 15

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

Solymár_András IP>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Jóanyám sosem olvasott, de könyveket vásárolt, Isten fizesse neki. Egyszercsak beállított Wass Albert összessel, én pedig nem értettem, hogy miért. „Jó, ha megvan.”, mondta én pedig húztam a számat, mert abból a pénzből mennyi jó fantasy-t lehetett volna venni.

Aztán életem során rengetegszer találkoztam a kérdéssel, hogy olvastam-e Wass Albertet, s mindig álltam és néztem, hogy miért annyira fontos ez? Ahányszor találkoztam ezzel a kérdéssel, legalább annyiszor találkoztam kétértelmű, szidalmazó, vagy épp vallásos áhítattal telített megjegyzésekkel az íróról. Hogy háborús bűnös, hogy nagymagyar, hogy Amerikából könnyű magyarkodni, hogy mártír, hogy igaz magyar, és így tovább.
Mindez az ellentmondás egy elzárkózottsághoz vezetett, amolyan „áh, nem is tudom, hogy kell ez nekem” hozzáálláshoz és évekig nem nyúltam Wass Alberthez.

Megtörtem ezt a kört és elolvastam a Tizenhárom almafát, lássuk hova jutottam.

Nagyon rég óta nem találkoztam ilyen kiforrott ízes stílussal, amivel itt. Ha keresnem kellene valakit, akit olvastam és ilyen természeteséggel és mesteri ízléssel nyúl a magyar nyelvhez,csakis két iró jut eszembe: az egyik Tamási Áron, a másik Jókai Mór.
A nyelv, melyet Wass Albert használ olyannyira tiszta és annyira magyar, hogy elképzelhetetlennk tartom azt, hogy fordítani lehessen. Ez, ilyen formában a miénk és csakis a miénk. Lehet, hogy tévedek, de hát nem az első alkalom lenne.

A nyelvre pedig felül a stílus. Ha az írás mesterség kérdése, akkor az alkotónk az írás doktora, ha pedig tehetség kérdése, akkor bíz ördöngös tudományok munkálkodnak itt. A regény teljes felépítése, a jelenetek tűpontos elrendezése egy olyan kéz munkáját tükrözik, amely nem remeg meg egy pillanatra sem, ami olyan laza gonddal formázza a történetet, akár a szobráz fejti a hideg követ, hogy felfedve a tenyéren az erek kidudorodó vonalát.
Mi több, ezt is olyan magyarsággal teszi, hogy annak nincs egy párja. Elég az első jelenetet megtekinteni, amikor is Isten nyúlkál a lájbizsebébe, a pipáző főangyal pedig segédkezik neki a teremtésben. Egyszerűen varázslatos.

A történet maga pedig oly fontos és alapigazságokat bontakoztat ki, amelyet nemhogy tanítani kellene, hanem belecsepegtetni az anyatejbe. Aki azt mondja erre a könyvre, hogy nacionalista, az nem élt Erdélyben, az nem beszélt román emberrel, az nem volt magyar itt. A könyvön átívelő és uralkodó mentalitás, a helyi körülmények formálta és finomította etalon, mely megvédte az itt élőket évszázadokon keresztül.
Táncos Csuda Mózes nemtudom mitől Táncos, de hogy Csuda, az hétszentség. Oly bölcsesség lakozik ebben az emberben, amit egyszemélyben sosem láttam, de elvétve, darabokra tépve számtalan emberben életem során. Akiben pedig a mag megvan, abban nagy eséllyel kisarjadhat az.

Külön dícséretet érdemel az alapötlet, hogy az elbeszélő egy egyszerű paraszt ember életét követi. Nagy idők jönnek-mennek, a katonák is masíroznak fel-alá, az országhatárokat tologatják ide-oda, de a legvégén úgyis csak élni akar az egyszerű ember: enni egy marék puliszkát, cipőt szerezni a gyermekei lábára és ha teheti, meginni egy pohár pályinkát.
Véleményem szerint példaértékű munkát végez annak az egyszerű alapigazság bemutatásában is, hogy nincsenek igazából mi és ti. Vagyunk. Ahogy a könyv végén is kérdőre vonja a román pakurárt, mikor amaz javasolja, felejtsék el, hogy magyarok és románok, legyenek barátok. Hát miért kéne elfelejteni? Tán szégyellnivaló ez? Szégyelje magát a magyar katona, mikor letöri az ágat. Szégyelje magát a román ember, mikor goromba. Szégyellje magát az orosz, amikor kegyetlen. De azt, hogy ember, s azt, hogy magyar, román, vagy épp orosz ember, azt sosem kellene senkinek sem szégyelnie.

Elképesztő könyv. Csodálatos, tanulságos és mély, mint a kút. Bánffy György előadásában pedig olyan gyönyörű, hogy arra nincsenek szavak. Örök kedvenc, a könyv is, az író is.

35 hozzászólás
marschlako P>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

– Maga mit viszen ott hátul?
– Én a szegényemberek jövendőjét – felelte a sipkás okosan.
– Na, akkor nem sok gondja lehet a lovakkal.

Wass Alberttől eddig csak A funtineli boszorkány-t olvastam, ami azonnal kedvencem lett. Egy könyv alapján nyilván nem lehet képet alkotni egy íróról, engem viszont érdekelt, hogy vajon érdemes-e többet is olvasni tőle. A Tizenhárom almafa meggyőzött arról, hogy igen, mindenképpen.

A főszereplő, Táncos Csuda Mózsi (Mózes) igazi székely góbé, akinek földjét egyszer csak (a második bécsi döntés következtében) kettészeli a magyar-román határ. Háza a magyar oldalon marad, árnyékszéke a románra kerül, s 13 almafájából hat marad magyar földön, hét pedig a románokhoz kerül (éjszaka azonban Mózsi a határpózna leleményes áthelyezésével még egy fát ügyesen áttesz a magyar oldalra). Életét leleményesen és humorral vezérli, s úgy tűnik csak ő (s a székelyek) tudják igazán, mi a fontos. Mert legyenek az urak magyarok vagy románok, ugyanúgy a szegény ember húzza a rövidebbet, vagy ahogy @Arturo írta: az egyszerű embernek teljesen mindegy, ki van hatalmon – politikusok nélkül a különböző etnikumok nagyon jól megférnének egymással.

– Hát Isten segítsen, testvér!
– Téged is, Filimon.
– S feledjük el, hogy te székely vagy s én román.
– Aztán mért kell azt elfeledni, Filimon?
– A békesség miatt, testvér.
– Anélkül nem lehet békesség?
A verespataki elgondolkodott. Akkor kelt föl a nap a Kommandó csúcsán s fénye végigsugározta az erdőket.
– Ember a székely is, a román is, Filimon.
– S a muszka?
– Az is ember. De csak otthon.
– Itt mi?
– Itt ellenség.
– S én nem vagyok neked ellenséged?
– Te nem, mert te itthon vagy a Kommandón, akárcsak én.
A pakurár arca felderült. Kinyújtotta Mózsi felé nagy vörös mancsát.
– Így már értem. Isten áldjon, testvér!
– Isten áldjon!

Mózsi ravaszságának és humorának köszönhetően a kevésben is boldog életet tud élni, s mindenhol megtalálja a számítását. Bár ez a regény egészen más, mint A funtineli boszorkány, ebben is megvan az, amiért a másikat annyira szerettem: ez egyszerű emberek tisztasága, s természet és a föld (s mondjuk ki nyugodtan, a haza) szeretete. S e föld annak igazán otthona, aki ott él, s aki nem birtokolni akarja, hanem alázattal fordul felé.

3 hozzászólás
Roszka>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Szomorú időkről szóló történet, fergeteges humorral! Ez az a könyv, amitől olvasás közben kirobban a nevetés az emberből. Ez elveszi az élét annak a szomorú ténynek, hogy Erdélyt elvették tőlünk. Az ott élő székely, kevés szavú, de nagyon csavaros eszű, jó humorú Csuda Mózsi életét követhetjük nyomon, egészen a 2. világháborúig.Az ő higgadtsága, nyugalma, humora és esze csodálatra méltó, átsegíti a világégésen is. Úgy van megírva, hogy ez szinte nem is lényeges.

Lipe>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Nem porszívó ez, ami beszippant. Ez betonkeverő!
Ma jöttem rá, hogy mennyire így működik az agyam. Mindent összehasonlít: olyan mintha…,néha aztán ilyen abszurd dolgokat produkál, mint ez a betonkeverő. De legalább működik. :D

És, hogy miért pont betonkeverő? Mert összekeverte bennem a dolgokat, de úgy istenigazából. A kuncogástól és hangos röhörészéstől kezdve a pityergésig és a meredten magam elé bambulásig volt itt mindenféle alapanyag. Vicces és nagyon szomorú. A véreredmény pedig egy beton-szilárd tudat, hogy ez egy olyan könyv, amit szinte bűn lett volna kihagyni, sőt többször kell még elolvasnom és csak ajánlani tudom mindenkinek.

Trudiz>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Ez most igen tetszett. Ez a Mózsi mi mindenen ment keresztül! Ezek az élethelyzetek, hozzáállások… Nagyon szimpatikus volt az egyszerű, de agyalós véleménye, hozzászólása a dolgok alakulásához. Néhol vidám, de leginkább azért elgondolkodtató és rideg való vette körül. Sok esetben kellett kompromisszumra jutnia a kialakult helyzetekben.
Nagy igazságokra hívja fel a figyelmet. Ajánlom, olvassátok!

Kiss_Csillag_Mackólány P>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Az tetszik nekem ebben a történetben, ami az eddig megismert WA történetekben is tetszett, hogy nincs benne semmi különleges.
Csak a józan paraszt ész, ami mindig mindenre megtalálja a megoldást. Meg aztán a tipikusan fanyar székely humor, ami mindig, mindenen átsegít.
Nem mellesleg a csendes szomorúság, az önmagukba fordulás, amikor már minden veszve van.
A csendes fájdalom, ami ugyan néha-néha átcsap a másik végletbe, amikor dönt-borít, felgyújt, eltapos az ember szerencsétlen tehetetlenségében.
Ami pedig különösen tetszik, ahogyan az asszonyok a legkritikusabb helyzetben is tisztelik az urukat. Megértik, szeretik, támogatják.
Mennyivel könnyebb s egyszerűbb lenne a világ, ha ma is rend lenne a családok háza táján.

7 hozzászólás
Coffee I>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Rég nem kedveltem annyira egy könyv főhősét, mint ezt a drága Mózsit.
Én, aki eddig úgy gondolta, soh nem akar WA-könyvet olvasni, alig várom, hogy tudjam a következőt a kezembe venni. Lenyűgözően egyszerű, életszagú és csupaszív úgy a történet, mint a nyelvezete.

Iustitia>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

„- Fene megette ezt a sokféle testvériséget – sóhajtott föl Mózsi sok idő múltával.
– Miért? – riadt föl Vitális.
– Mert a végin még elvész közöttük az ember, azért.”

És valóban, ez a regény nem szól másról, mint az emberségről. Köríthetünk hozzá székelyeket, románokat, magyarokat, zsidókat. Katonákat, parasztokat, prefektusokat. Hovatartozást, ideológiát, történelmi konfliktusokat. Almafákat, medvéket, tréfákat, furfangot. Mégsem fog semmi fontosabb mondanivalót hordozni, mint hogy maradjunk emberek és mindenki mást is tekintsünk annak.

2 hozzászólás
Arturo>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Wass Albertről már sokan nagyon sokfélét mondtak nekem:
     1. „Náci, ezért kezembe nem venném egy könyvét sem.”
     2. „Igazi magyar, minden könyvét mennyei mannaként kell magunkhoz vennünk.”
     3. „Rossz író. Olvastam tőle, de nem tetszett.”
     4. „Nagyon jó író.”
Az első két megközelítés igen távol áll egy igazi könyvmolytól, a másik kettő már elfogadható. De az én véleményem vajon a harmadikhoz vagy a negyedikhez állhat közel? Csak egy mód volt rá, hogy megtudjam: el kellett olvasnom az egyik könyvét.
A Tizenhárom almafa nagyon jó választás volt az ismerkedésre. Főszereplője, Tánczos Csuda Mózsi, egy minden hájjal megkent székely góbé. A helyszín Erdély, az ábrázolt időszak pedig a huszadik század harmincas-negyvenes évei. A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, Mózsi tehát élt a Monarchiában, Romániában és Magyarországon is. Jól össze tudta hát hasonlítani, hogy melyik uralom alatt milyen volt az Erdélyben élő népek, különösen a székelyek élete. Szépen meg is állapítja, hogy az egyszerű embernek teljesen mindegy, ki van hatalmon – politikusok nélkül a különböző etnikumok nagyon jól megférnének egymással. És ezzel egyet tudok érteni.
A Tizenhárom almafa humora, a belőle áradó bölcs világszemlélet meggyőzött, hogy olvasnom kell még Wass Alberttől.

>!
Kráter, Pomáz, 2002
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639195898
5 hozzászólás
Gelso P>!
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Eddig még csak egy könyvet ismertem Wass Alberttől, ez a második.
Olyan sokan és sokfélét írtatok már erről a könyvről, hogy nehéz ezekhez újat hozzátenni.
A könyv alapproblémája tetszett nagyon: van valamid, jelesül 13 almafád, és megtörténhet, hogy egyik napról a másikra már nem a tied… érdekes volt figyelemmel kísérni egy szeletét a magyar történelemnek, amiről sokat beszélünk, de mégsem tudunk eleget – itt most a kisemberek szemszögéből láthattuk magunk előtt a történteket.
Plusz az olvasás során végig foglalkoztatott a „sehová-se-tartozás”-problematikája – az, hogy határ ide vagy oda – ha nem úgy szólunk a velünk szóba elegyedő emberhez, ahogy az szeretné vagy elvárja, vagy tetszene neki stb. akkor könnyen válhat a székely – „magyar-székely vagy oláh-székely” de akár még zsidónak is vélhetik, csak azért, mert Mózes neki a becsületes neve…
Mózsi alakja számomra kettős volt – szerettem és mégsem – nekem kicsit „sok” volt belőle. Tetszett a családról való gondoskodása, a talpraesettsége, de nekem túlzott volt a tréfálkodása, agyafúrtsága; mindezek ellenére nem mondhatnám negatív hősnek. Szerettem, ahogyan megoldja a problémákat, ahogyan kimászik a slamasztikából. Sajnáltam a katonaságnál szerzett élményei miatt, irigyeltem azért, mert gyönyörű helyen élhet, irigyeltem az almafáit. És örülök, hogy sikerült megmenekülnie a háborús veszélyből.
Kedvenc részeim, amikor medvevadászatra viszi a katonai feljebbvalóját, és a marhabeszolgáltatás. Ezeken a részeken jókat nevettem.
Szép és reményteli a vége: „Mert az Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”

Két kihívásra szántam:
1/ Olvassuk Wass Albert műveit! – @elle kihívása és
2/ Barangolás az erdélyi irodalom erdejében – @ÁrnyékVirág – ez utóbbinál Fodor Sándor volt a másik író, akitől olvastam.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Pezy>!

– Tudja – kezdte –, az ember tévedhet.
– Azért ember – felelte Mózsi békésen.

15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tánczos Csuda Mózsi
Tamás_Deák>!

– Állj!
– Sze állok én – csudálkozott rá Mózsi ártatlanul.
– Mi van a kezedben?
– Alma.
– Mit akarsz vele?
– Ugyan mit? Viszem haza.
– Azt nem lehet.
– Netene. Mért nem?
– Mert az román alma! Innen volt a cöveken!
– Az én almám, te! – ágaskodott Mózsiban a lélek.
– Az lehet, de azért román alma – erősködött a katona is.
– Alma: alma! S ha az én fámon van, tán csak leszedhetem?
– Hát azt le – békült meg a román a paraszti igazság előtt.
– Nahát!
– De át nem viheted.
– Nem-e?
– Azt nem.
– Haza se? A házamba?
– Oda se. Román alma. Romániában kell maradjon.
– Te bolond – váltott egyet Mózsi az eszén – sze, amért hazaviszem, azért nektek marad!
– Hogyan? – álmélkodott a román.
– Hát úgy, ni – mutatott Mózsi a bódé felé –, ha meg is eszik a gyerekek Magyarországon, csak kikakálják Romániában megint!
A katona arca elsötétedett.
– Csúfolódsz velünk?
– Én – tette kezét Mózsi a szívére –, én soha! Ti tanítottátok, még a ti jegyzőtök ragasztotta ki a községháza falára a nagy színes képet, hogy nem vész el semmi, ha a ganéra jól ügyel a ember. Hát ott van most ügyelhetitek. Még ami ideát terem, az is nektek jut, hát mit beszélsz!

34. oldal

2 hozzászólás
Szelén P>!

S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.

259. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) két úriember jött föl a Feketeügy felől. Az egyik olyan félig-meddig katonaforma volt, a másik civil. Egyenest nekimentek a háznak. Mózsi a pajtahiuból hányta le a szénát, amikor megállottak alatta.
– Itt lakik egy bizonyos Táncos Csuda Mózes? – kérdezte a civil.
– Itt – felelte Mózsi a hiuból, de a szénahányást egy percre se hagyta abba.
– Idehaza van-e? – firtatta odalent az úriember.
– Úgy látom – jelentette ki Mózsi a villa mellől.
– Miről látja? – csudálkozott a civil és vizslatva járatta körül a szemét.
– A nadrágomrul.

70. oldal (Kráter)

3 hozzászólás
Trudiz>!

(…) csak az nem szokott adni, akinek van. Akinek nincs, az segít.

island>!

– Olyan kimenés nincsen, hogy béjövetel ne járjon vele?

[névtelen]>!

Mózsi pedig addig sündörgött, míg odaért az alma alá. Hirtelen kinyúlt, a letépte a fáról.
De már ezt a mozdulatot meglátta a román is, és egyből talpra szökött.
– Állj!
– Sze állok én – csudálkozott rá Mózsi irtatlanul.
– Mi van a kezedben?
– Alma.
-Mit akarsz vele?
– Ugyan mit? Viszem haza.
– Azt nem lehet.
– Netene? Mért nem?
– Mert az román alma! Innen volt a cöveken!
– Az az én almám, te! – ágaskodott Mózsiban a lélek.
– Az lehet, de azért román alma – erősködött a katona is.
– Alma: alma! S ha az én fámon van, tán csak leszedhetem?
– H át azt le – békült meg a román a paraszti igazság előtt.
– Nahát!
– De át nem viheted.
– Nem-e?
– Azt nem.
– Haza se? A házamba?
– Oda se. Román alma. Romániában kell maradjon.
– Te bolond – váltott egyet Mózsi az eszén –, sze amért hazaviszem, azért nektek marad!
– Hogyan? – álmélkodott a román.
– Hát úgy ni – mutatott Mózsi a bódé felé –, ha meg is eszik a gyerekek Magyarországon, csak kikakálják Romániában megint!

38. oldal

12 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) a parancs parancs. Ha kikezdenek vele, csak megszaporodik.

103. oldal (Kráter Kiadó)

1 hozzászólás
Pezy>!

– Csakhogy a pénz nem gyűlik ám, csak oda, ahol már ismeri a járást – lógatta Mózsi a fejét.

6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Tánczos Csuda Mózsi
[névtelen]>!

(…) mert az emberfia sohasem tudhassa, hogy milyen magból milyen fa nő.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Nyirő József: Uz Bence
Tamási Áron: Bölcső és bagoly
Nyirő József: Jézusfaragó ember
Nyirő József: Székelyek
Tamási Áron: Énekes madár
Tamási Áron: Tamási Áron válogatott művei I-II.
Bánffy Miklós: Megszámláltattál…
Méhes György: Kolozsvári milliomosok
Bánffy Miklós: Huszonöt év