Rézkígyó ​/ Hagyaték 50 csillagozás

Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

A Rézkígyó Mózes könyveinek hol tragikus, hol mitikus újragondolása – a szerző 1947-ben írt müncheni kézirata alapján. A Hagyaték magyar hitvilágunk ősi törvényeit aktualizálja a székelység történetének kiemelkedő eseményeiben. Ez az „archaikus” krónika korunknak és korunk ifjúságának címzett remekmű.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Wass Albert életműve Kráter

>!
Kráter, Pomáz, 2002
266 oldal · ISBN: 9639195707
>!
Kráter, Pomáz, 2002
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639195715

Enciklopédia 5


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

jagoka1984 P>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Wass Albert műveibe eddig soha nem csalódtam. Most sem volt ez másként.
Főleg a Hagyaték volt ami megfogott. Zseniálisan leírt történetek. Olyan megfogalmazások amiket azóta is többször emlegetek. Öröm volt kézbe venni ezt a könyvet.

lauranne>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Imre, az Úr veled vagyon!
Miért ne lenne? – nézett hátra a legény –, vele vagyok én is!

Alapvetően az „elvből nem olvasok Wass Albertet” – tábort gyarapítottam az elmúlt évig. Hiába kerestem objektív műértelmezést, vagy eltúlzott imádatra vagy kifejezett utálatra leltem írásaival és személyével kapcsolatban. Semmi semleges szakmai elemzés. (Talán, mert nincs is értelmezési feladatunk a regényeivel – ahogy kedves tanárnőm mondta a funtinelivel kapcsolatban.) Mindig túlzásnak tartottam az évente (vagy gyakrabban?) megrendezett 24/25 órás Wass Albert felolvasó maratonokat, és sosem éreztem különösebb vágyat az olvasásához. Annyi jó könyv van a világon. Tavaly azonban, amikor sógornőmmel alapítottunk egy olvasókört, bármibe lefogadtam volna, hogy az ő ajánlott könyve A funtineli boszorkány lesz. Nem mintha Wass Albert fan lenne, egyszerűen tudta, hogy nem akarok WA-t olvasni, és jó poénnak tartotta, hogy most végre rávehet. Az olvasóköri tagság pedig kötelességekkel jár, ha a soron következő könyv Wass Alberté, akkor Wass Albertet olvasunk. Egyébként abszolút olvastatta magát a regény, ezzel nem volt problémám, de ennyi, semmi több. Ugyanakkor a másik oldal által hangoztatott irredenta, soviniszta, antiszemita Wass grófnak sem találtam benne nyomát. Nem mentem utána a dolognak. Elmondhattam, hogy WA is megvolt, és nem lett az irodalmi esetem. Aztán elolvastam, Nógrádi Gábor cikkét Mit kérdezett Wass Albert a szögesdrót másik oldaláról? és az általa említett Tót H. Zsolt írást: http://mek.oszk.hu/01300/01382/01382.htm Azóta folyton ez a Karácsony Benő sztori jut eszembe Wass Albert kapcsán.
Hogy mégis újra Wass Albertet olvastam, annak egy a témában otthonos, kedves ismerősöm az oka, ő mondta, hogy ha mást nem is, a Hagyatékot mindenképp olvassam el WA-tól. (Akkor még nem olvastam a funtinelit.) Most, hogy befejeztem Tamási Áron Jégtörő Mátyását, elérkezettnek láttam az időt a Hagyatékhoz.
A magyar regéknek, mondáknak nem vagyok értő olvasója, és számomra újdonságként hatott a táltosok istentudata, sokkal pogányabbnak képzeltem a hozzáállásukat a témához. Természet közeli, természetismerő létük és a hitük irigylésre méltó. Kicsit tömény volt, kicsit túlzó (vagy nem, csak rám is igaz, ami a gyéresi papra: – Szűk a lelke szegénynek – bökött állával a kalyiba felé, ahol a gyéresit hagyták –, nem fér beléje több az Úristenből, csupán a dorgáló ujja. ) de azt ezúttal sem mondhatom, hogy nem tetszett volna; folyamatosan ugyan nem tartotta fenn az érdeklődésemet, de néhány gondolat a csodatévő/ látó emberektől kifejezetten megfogott.

Emlékszel, mit tanítottam neked a minap azzal a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát. Mondtam volt azt is, és ezt soha ne feledd, hogy olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől. De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét vagyunk mi is, akárcsak a törött üveg az út szélén, amit sárba tapos a jószág…

Csak nem hagy nyugodni a gondolat, vajon mi célja volt azzal a kérdéssel, ott, a szögesdrót túloldalán.

tengshilun I>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Azt hiszem, nem ez volt az első könyvem, amit Wass Alberttől olvastam (a Jönnek!/Adjátok vissza a hegyeimet! volt), de ez volt az, amivel engem rabul ejtett, egyszer s mindenkorra, örökre.
A Rézkígyót annak idején, amikor olvastam, nagyon jónak tartottam, de most már egy kicsit hajlok édesanyám szavára, aki azt találta nyilatkozni, hogy azért nem olyan nagy durranás ez. Azért még mindig elég jónak tartom a bonyolult szimbolikája, de általában egyszerű mondanivalója miatt, ugyanakkor mégis zavaros egy kicsit. És pont azért, mert a mondanivalója kissé homályos. Jó ez az önellentmondás, de hiába, így van ez. Nem volt 100%-ban tiszta az író fejében, hogy mit akar, és ezért vannak a műnek laposabb oldalai is.

És akkor most a Hagyaték.

Ha csak a fele igaz. Ha csak a fele. Mert ugye az író is megvallja, hogy ezeket a történeteket ő úgy gyűjtötte, kéz alatt, romos polcokról, régi könyvtárakból, aztán idegen földön hallomásból. Meg aztán ott van az írói képzelet, amiből Wass Albertben igazán nincs hiány, és a képzelet sokszor kiszínez(het) eseményeket, karaktereket, összekapcsolhat olyan dolgokat, amiknek nincs is közük egymáshoz.
És ezért mondom, hogy ha csak a fele igaz. De ha csak a fele igaz, már az is fantasztikus!
Olyan ez a könyv, mint egy feneketlen kút, amibe ha belenézel, az ősi magyar hitvilág néz vissza rád, s Erdély történelme, mely bővelkedik a sok furcsa, váratlan eseményben. Misztikus, a lényeget ki nem mondó könyv ez, mely valóban csak akkor ragad meg téged, ha, ahogy az író írja, van benned vágy Istenre, vagy hiszel valamiben, ami több, mint amit látsz, amit hallasz, amit tapintasz, vagy amit elgondolni tudsz.
Ha igen, akkor beszippant egy olyan világba, ahol a csoda természetes dolog, ahol olyan embereket ismersz majd meg, akikhez hasonlót csak messze keleten, az indiaiak, tibetiek, japánok, kínaiak között ismerhetsz. És megtapasztalod, hogy az ősi hagyatéknak micsoda ereje van, amely, ha nem is választja szét előtted a Dunát, vagy nem tünteti el az elégtelent az egyetemi leckekönyvedből, de attól még beléd hullik, mint egy mag, amiből aztán kicsírázhat valami, ami mindennél fontosabb. És hogy mi az, azt neked kell tudni, felismerni. A könyv a segítségedre lesz.

Dudás_Natália>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Rézkígyó: 3,5*
Nehézkesen haladtam vele, hiába nagyon rövid regény. Az elején még elvoltam vele, voltak részek amik tetszettek is, de aztán nekem már nagyon elborulttá vált. Értem hogy szimbolika, értettem, mit akar mondani, de nekem ez értékelhetetlenül, túlzottan elvont volt, és nagyon nem jött át.

Hagyaték: 5*
Fenomenális, fantasztikus, imádtam. Bár sosem lett volna vége. Annyira remélem, hogy valóban megtörténtek az itt leírt történetek, mert az a helyzet, hogy én teljesen el tudom képzelni, hogy ilyenek megtörténhetnek. Azon kívül végig arra gondoltam az olvasás alatt, hogy Wass Albert nem „csak” egy zseniális író volt, de egy nagyon magas szintű spirituális mester is. Mert amiket és ahogyan itt megfogalmaz az életről, annak működéséről, amilyen tisztán átlátja a dolgokat, az egészen elképesztő, pláne ha azt nézzük, hogy még ma, az internet korában is milyen kevés ember birtokolja ezt a tudást. Bár hosszan dícsérhetném, de erre már nincsenek szavaim. Csodálatos, és reményt adó.

Sárhelyi_Erika I>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Wass Albert ezen könyve kivételesen nem ragadott magával. Nem rossz, nem rossz, de közelébe se jön az eddig általam olvasottaknak. A Rézkígyó teljesen hidegen hagyott. A Hagyaték valamivel jobb, voltaképpen erdélyi regék, mesék gyűjteménye, persze Wass Albert szavai által közvetítve. Mégis többször eluntam magam a mesék közben. Lehet, hogy csak nem voltam ráhangolva, de ez most megy tőlem tovább.

nimphea>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

A két regényt tartalmazó kötetből a Hagyatékot olvastam. Nekem egy csoda volt ez a könyv… Hiszen arról is szól, a Csodáról, a hit erejéről. Nagyon tetszett még a régies nyelvezet, amibe legtöbb helyen beleszőtte az író az erdélyi emberek szóhasználatát… A kezdeti fejezetekben picit széttagoltnak éreztem a szerkezetet, de a mondanivaló tekintetében szükség is volt erre. Ez Wass Albertnek egy viszonylag kései írása, stílusában is kiforrott, bár bizonyára nem tökéletes. A mondanivalója viszont nagyon-nagyon időszerű napjaink magyarságának is!

László_Gajai>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Remek könyv. A rézkígyó szépen új magaslatba emeli az ószövetségi mózesi kurtítást.
A Hagyaték meg nagyon szépen bemutatja a táltos lelkiséget. A valódihoz közelít. Nem a tanfolyami üzletihez.

barna_kati>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

a rézkígyó pont olyan elvont és elgondolkodtató amilyeneket én szeretek. Az értékrendszere, világlátása is tetszik. A hagyaték igazán karizmatikus olvasmány.

asx_nici>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Mind a Rézkígyó, mind a Hagyaték nagyon tetszett. Mindkettőben megfontolandó mondanivaló rejtőzik.

Lba0517>!
Wass Albert: Rézkígyó / Hagyaték

Nagyon szeretem Wass Albert könyveit.A Rézkígyó bibliai történeteket dolgozott fel,míg A hagyaték inkább történelmi volt.Mindkettő az Isten-ember kapcsolatról szólt igazi lelkiolvasmány volt, mégis nehezen haladtam vele, de azért jó szívvel ajánlom,mert könnyű elképzelni a leírtakat.
.


Népszerű idézetek

Zsucsima>!

Mindenki testvér. És aki előbb van, az többet kell tudjon és segítségére kell legyen annak, aki hátrább van. Mindenki a mögötte lévőnek segít, érted? Aki legelől van, az mindenkinek segít.

Rézkígyó. A lánc.

György_Ichigo_Somogyi>!

Nagyapám, aki még a béke embere volt, így indított el egy pünkösdi napon, eredj s keresd meg az igazi utat a világban s az emberek között. Tréfás legény voltam még akkor s azidőig is olyan arculatú, hogy fölnéztem nagyapámra s megkérdeztem:
– S útravalóul mit vigyek?
Nagyapám rám nézett, gondolkozott egy kicsit, aztán annyit mondott mindössze:
– Jóindulatot az emberek iránt s megértést a világ dolgaival szemben.

nogara>!

Bizony, erre teremtette volt Isten az embert s nem egyébre – szólalt meg újra. – Hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a földön. Csakhogy az ember elméje elborult, akár a rozsdás balta éle, s lelke is megvakult, mint az ócska tükör, mely nem tud fényt tükrözni többé. Vergődik vakságában, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását. Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit Isten nem teremtett, az nincs. Érted? Nincs. Emberi elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az erdőt. De amíg az ember maga meg nem tagadja a rosszat, amit kitalált, addig hiába várja, hogy elmenjen, ment nem mehet el, ami nincs, igaz? He? De mindez sok tenéked, gyerek, így egyszerre…

Hagyaték

lauranne>!

– Mi baja volt a gyereknek?
– Félelem – felelte az öreg, anélkül hogy meglassult volna –, minden betegségnek ez az oka. Isten nem teremtett betegséget. Az emberek találták ki, hogy okot leljenek a félelemre.

1 hozzászólás
Zsucsima>!

A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget.

Hagyaték XII. fejezet

Szelén>!

A természet háborítatlan örök rendje szerint gyönyörű szép ősz volt. Bronzba, aranyba, bíborba öltözködtek az erdők odafönt a Cibles oldalában, s a völgyek kertjeiben pirosodott a borízű alma, koppanva hullott a dió. Szorgos kezek tördelték kóréjáról a hízott törökbúza csöveket, s jámbor tehenecskék húzták az Isten áldásával megrakott szekereket hazafelé a dűlőutakon, hogy kasba kerüljön a termés, mielőtt megerednének az őszi esők. Fellegnek nyoma se volt a búzavirágkék égen. Pacsirta dalolt a magasban, akárcsak tavasz lett volna, s odalent a patak kövei között csillogva verdesett a hegy siető vize, s a nap tükrében pöttyeit fényesítgette a pisztráng.

Kapcsolódó szócikkek: ősz
nogara>!

A fiatal pap ott állt a tóparton, ahol hagyták volt a népek, összekulcsolt kézzel, ég felé fordult ábrázattal, lehunyt szemmel imádkozva.
– Tisztelendő Ecsém, minek zárja le a szemét – szólalt meg megette egy mély dörmögő hang –, fél talán, hogy megvakul, ha megpillantja Istent?

Hagyaték

lauranne>!

Nem válthatjuk meg a világot, mert minden ember önmagában hordozza a maga megváltását, és senki más nem végezheti el helyette.

Jesper_Olsen>!

Akik igazat mondanak s jó szándékkal mondják, azok mindég megértik egymást. Mindegy, hogy miféle nyelveket használnak.

171. oldal

Cila74 P>!

A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat-mondta mély, dörmögő hangon az öreg-, ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt, odatükrözi, ahová irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra…Nehéz ezt fölfogni, tudom-tette hozzá kis szünet után-, pedig ebben rejlik a titok…

147. oldal 2002, Kráter


Hasonló könyvek címkék alapján

Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége
Máté Angi: Mamó
Vida Gábor: Senkiháza
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Karácsony Benő: Napos oldal
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Hunyady Sándor: Családi album
Polcz Alaine: Egész lényeddel
Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág