Napsugár ​/ Altatódal a szerelemhez 3 csillagozás

NAPSUGÁR:
Wass Albertnél senki nem tudja szebben megfogalmazni az igazán fontos érzelmeket. A hűséget, kitartást, emberséget. Nagyon sok modern írás szól a szeretetről, de valahogy Albert bácsi szavai mégis hitelesebbek ezeknél, talán azért, mert kötetei nem felkapottak, marketing tekintetében egyáltalán nem a bevételt hajkurásszák, és nem divatot teremt, egyszerűen csak próbál embert nevelni olvasóiból.Becsületes embert, nem álmodozót, aki reggelente kántálja, hogy ő tökéletes, és bármit megtehet. Minden egyes sorából kiérződik az a hatalmas lélek, mely felülemelkedik az emberi gyarlóságon, de nem teljesen mentes tőle, így nem válik álszentté.Őt olvasva az ember megáll egy percre, megnézi a kék eget, a fák zöldjét, meghallja a szabad madár énekét, és ha ez az elmélázó ember jó, a szíve tiszta, akkor átgondolja mindennapos morgásait, apró drámáit, melyekre valójában semmi szüksége.
A darab remekül érzékelteti, hogy a legtöbb háború ok nélküli, bizonyos emberek kapsisága az indok, majd egy egész társadalom torzul, csonkul meg, hisz a harag pusztán haragot szül. A dac további ellenálláshoz vezet, pedig mindannyian ugyanazért élünk: építenünk kell, szeretnünk kell, és nyugodtan élnünk ezen a földön. Vajon miért lehet mégis, hogy bár mélyen mindenkibe bele van kódolva ez, azért időről időre mégis elfelejtjük, és mi magunk teremtünk rettenetes poklot ebből a szép világból?
ALTATÓDAL A SZERELEMHEZ:
Weér Botond története ez, és egyben Wass Albert önelemzése is, hiszen Botond alakját saját magáról mintázta, a befejezetlen regényben szereplők az ő életének részei. Remek írás, és nem csak történetileg, hanem stílusilag is. Sajnáltam, hogy nincs befejezve, érdekelt volna folytatás. A regényben korrajz található, jellemábrázolások, kalandok, szerelmek és csalódások. Olyan ritmusban, mintha csak ott lennénk az események közepén, mégis madártávlatból meséli ezt nekünk Albert bácsi. Vannak megdöbbentő, megható részek, és ahogy megszoktuk a Wass Albert kötetekben itt is népnevelő történések vannak, kiérződik az író természetes bölcsessége, életszeretete, ami nem az adott társadalomtól függ, hanem mélyen, a lelkében gyökerezik, Isten által adott alapvető öröm. Ízes székely szóhasználat is akad bőven, amitől az ember akkor is otthon érzi magát, ha semmi köze a székelyekhez. Tájleíró része pedig annyira magukkal ragadják az olvasót, hogy én például kimondottan utáltam feltekinteni a betonrengetegbe olvasás közben. Nem szeretek spoilerezni, így nem hozok példát semmire, egyszerűen csak arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el!
AZ ASSZONY ÉS AZ IDEGEN:
Megdöbbentő dráma, nem csak attól, amiről szól, hanem azért is, mert valójában ez is életrajzi ihletésű, és a történet asszonya nem hal meg, csupán az író hagyja el őt. Ijesztő átirata ez a valóságnak, ám ha jobban belegondolunk, minden szakítás egy kis halál. A kapcsolat halála, s ezzel az általunk elhagyott embert eltemetjük a múltba. Szókimondása megrendítő, elgondolkodtató. Felhívja a figyelmet arra, hogy fölösleges álarcok mögé bújnunk, hogy igenis van feladatunk, és azt igenis tennünk kell.És ezt a feladatot sosem szabad kiadnunk a kezünkből, különben szükségtelenné válunk.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, tini kortól aggastyán korig. Ha nem érint meg lelkileg, úgy csak egy jó könyv, ha megérint, úgy gazdagabbak leszünk tőle.

Gyönyörűen megírt érzelmekről, szeretetről szól.Kikapcsol, feltölt.Olyan nyugodt.Jó volt olvasni.
Weér Botond története nagyon megindító.Alakjában maga az író jelenik meg.A tájleírások csodaszépek, mint minden WA könyvben.Hangulata van.Szépen keretbe foglalja a mesét, ami mi másról szólna, mint érzésekről, szerelemről.

Töredékek, mégis szépségesek.