Mire ​a fák megnőnek (Mire a fák megnőnek 1.) 168 csillagozás

Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek

A Habsburg elnyomás XIX. századi világában Wass Albert nem titkolt erdélyi családregénye egyszerre tart társadalmi-nemzeti önvizsgálatot és fájdalmasan felkészítő történelmi memoritert a mai magyar utódnemzedékek számára. A 48-as és a kiegyezéskori nemzedékek meghasonlásának hű tükre ez a kötet.

Eredeti megjelenés éve: 1940

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Wass Albert díszkiadás · Wass Albert életmű-sorozat Mentor · Wass Albert életműve Kráter

>!
284 oldal · ISBN: 9786155013591
>!
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639195950
>!
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639195952

3 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 26

Most olvassa 10

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Lipe>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Az embernek néha szembesülnie kell azzal, hogy az idők változnak és ezzel együtt búcsút kell intenie eddigi életének. A jelen múlttá válik. Gyászoljuk, búcsúztatjuk még egy ideig, de keserves lenne beledermedni ebbe az állapotba. Előre kell nézni, megalkotni újra a jelent és berendezkedni az új életbe. Harcolni, küzdeni, előrenézni. Ezt teszik a regény szereplői is vasakarattal, kitartással, egyenes háttal, nem megtörve. Wass Albert regénye fojtott levegője, sötét hangulata ellenére is a reményt hordozza magában.

tündérrózsa>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Kicsit mindig gondban vagyok, ha Wass Albert könyvet értékelek, mert ilyenkor annyi minden kavarog bennem, mégsem tudom rendesen szavakba önteni. Nagyon szeretem a leírásait, ahogy bemutatja a természetet, az emberek életét. Nem egy vidám, gondtalan életet mesél el, azt mégis úgy teszi, hogy az embernek kedve lenne csapot-papot itt hagyni, és kiköltözni egy tanyára már ha bírná a kemény fizikai munkát, ugyebár….

Mariann_ P>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Az írótól a Funtineli boszorkányt olvastam eddig, ami nagy kedvenc lett.
Most egy ölvasókör tagjaként vállaltam be ennek az olvasását.
Nehéz , nagyon nehéz időszak, benne van minden sorában a kínlódás, a keserv.
Ráadásul betegen olvastam, nagyon fájdalmas időszak volt ez nekem is, így még akaratlanul is rátett egy lapáttal a saját szenvedésemre.
Mivel időhöz voltam kötve (körbejár pár könyv) nem tehettem le.
A második fele olvasmányosabb, rálelhetünk a címre, avagy
„ Ültessetek sok fát… és mindig arra gondoljatok ültetés közben, hogy milyenek is lesznek, amikor megnőnek…. ültessetek egy tölgyfát is, de azt egészen egyedül, mert a tölgyfa is a szabadságot szereti.. .a szabadságot. Mire a fák megnőnek, talán az is eljön. ”
És ezzel itt is a mondanivalója.
Tüzeset utáni újrakezdés , lopások, visszaszolgáltatás, besúgás, szolgasors.
Míg a gazda Kufstein várában raboskodik 4 évet, feesége vasmarokkal intézi itthon az ügyeket.
Kemény asszony, nincsen helye a gyengeségnek.
A történetet az évszakok változása, a gyönyörű tájleírások lágyítják valamelyest.

Manawydan>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Újraolvasásom volt, és ismételten 5 csillag. Wass Albert nem okozhat csalódást. Most más életszakaszban vagyok ugyan, mint amikor először olvastam. Kissé új értelmet nyertek a sorok, de az üzenete mindig örökérvényű. A munka az, ami értelmet ad az életnek, és az a törekvés, hogy sosem szabad feladni. Persze abban a történelmi környezetben, amiben íródott is van egy üzenete, de a 21. század olvasója is talál benne kapaszkodót, ha elakad. Egy biztos, fogok ültetni egy diófát, ez mostanra már eldöntetett.

spoiler

zazalolo>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Ilyen könyveket tennék kötelezővé a gimnáziumban, mert van mit tanulni belőle….Csodálatos történet arról, hogy soha ne add fel.

Bobe0402>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Először nehéz volt felvenni a fonalat az 1849-es esztendőben. Mivel előtte nem néztem utána, azt hittem, XX. század elején, I. világháború után játszódik a történet, idő kellett, mire átálltam a XIX. századra. A könyv maga tipikusan Wass Albert, már amennyire egy könyv tipikusan Wass Albert lehet:) A természeti leírások szépen váltják egymást az eseményekkel. Az idő múlását végigkövethetjük az évszakok váltakozásán. Nagyon szép és tartalmas írás.
Ami engem nagyon szíven ütött az az utolsó szakasz. Lehet, hogy azért, mert én is már „benne vagyok a korban”, és sokkal több van már mögöttem, mint ami még előttem, és nekem is „kirepültek” a gyerekek, és bizony, néha én is elgondolkodom, hogy mi lesz „utánunk”!?
Így van, ahogy Wass Albert leírta: tudomásul kell venni, hogy a gyerekek már mást akarnak, változik a világ, még akkor is, ha nem értünk esetleg egyet vele, és ha ez nekünk fáj is.
A könyv szereplői akár nemzet-formáló szereplők is lehetnek, ezért az ő tetteik, jövőbeni életük fontos, meghatározó lehet a jövőre nézve! Érdeklődéssel várom a folytatást is, A kastély árnyékában című könyvet!

Gal_Beáta>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Nem tud csalódást okozni nekem.Wass Albert az Wass Albert!Tele élet bölcsességgel, gyönyörű tájleírásokkal.A nagy betűs ÍRÓ.
Ebben a könyvében sincs semmi vidámság csak nehéz szenvedős életek, mégis úgy írja le,hogy kedve lenne az embernek elindulni abba az életbe,abba világba és most azonnal ültetni egy fát.
„Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.”

nagybettina I>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Eddig talán ez az írása fogott meg legkevésbé, de a csillagozás tulajdonképpen nem magát a könyvet minősíti, pusztán a korábbi Wass Albert olvasmányélményeimmel összetve ez a mostani alul maradt. Hogy miért nem fogott meg ez a történet, nem is tudom. Talán, hogy nem tudtam teljesen az olvasásra összpontosítani még egy ilyen elcseszett vizsgaidőszakot esetleg az ábrázolt történelmi kor vagy szimplán csak az, hogy nem igazán történt semmi. Na jó, ezt azért így nem jelenthetem ki, de valahogy most olyan lassúnak éreztem az egészet, már-már untam. Érdekes egyébként, a lassú mederben folyó cselekmény nem mindig zavaró tényező számomra, ugyanúgy el tud varázsolni mint egy lendületesebb történetvezetés.
A tájleírások örökérvényűen szépek. Olyan kedvesen tud beszélni egy fárol, dombról, az ember önkénytelenül is mosolyogva nyugtázza, hogy egy parasztház leírását is mennyi szeretet övezi. Na meg a metaforák. Szeretem ahogy összefonódik a történet jelentősége egy-egy természeti képpel, hasonlattal. Mire a fák megnőnek.
Mi az, ami leginkább megmarad bennem a könyv olvasása után? Egy keserédes érzés, mely általában átlengi könyvei hangulatát és mindig nyomot hagy bennem. Jól érzékelteti, hogy a gyorsan pergő éveknek mekkora súlya van, és ami elmúlik, amit elmulasztunk, az végérvényesen eltűnik, nem jön vissza. (Különösen igaz ez ebben a történetben, ugyanis az utókor nem mutat érdeklődést egy életen át épített/kiharcolt örökség iránt.) Mindenki szeretne nyomot hagyni ezen a Földön. Ezért olyan fontosak az emlékek, ezért lehet bárminek eszmei értéke egy ember számára, mert valami abban tovább él. S néhanapján szükség van arra, hogy ezekbe az emlékekbe kapaszkodva visszautazhassunk valakivel valahova – akkor is, ha mindez csak gondolatban lehetséges.

madóri>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Minden Wass Albert-könyv esetén átélek egy torokszorító érzést, ennél sem volt másképp. Néhány sornál könnybe is lábadt a szemem, de ezt is köszönöm Neki.
Elámulok ezen a tiszta, egyszerű és igaz nyelvezeten, amivel rabul szokott ejteni. Büszkeséget is érzek, hogy ez az anyanyelvem.
Valamikor még biztosan a kezembe veszem majd.

elle>!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Mondhatom, hogy ez az egyetlen könyv, amit másfélszer olvastam eddig.:))
Egyszer elkezdtem 5. vagy 6. osztályos koromban, de akkor kb. a felénél abba is hagytam, mert nem értettem. Arra a döntésre jutottam, hogy ezt nem egy 11-12 éves gyereknek találták ki. Mai napig így gondolom. Középiskolás lettem…és a magyartanárnőm egyszer azt mondta, hogy neki ez a kedvenc könyve Wass Alberttől, persze én akkor nem értettem, hogy hogy lehet ez. Szóval, 9. koromban újra próbálkoztam vele, miután már egy pár Wass-könyven túl voltam, és ekkor óriási sikert aratott nálam. Két nap alatt olvastam el, következő nap már a második részét bújtam, azt sem olvasva három napnál tovább. így egy szűk hét alatt kivégeztem mindkét részét. El voltam ragadtatva. Mai napig nagyon nagyra tartom, és szerintem még 2 és félszer olvasós is lesz belőle.;)


Népszerű idézetek

Papusz>!

Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.

Második rész 10.

Kapcsolódó szócikkek: fa · otthon
vfruzsi>!

Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt

2. fejezet, utolsó bekezdés (31. oldal)

Papusz>!

Egy ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek.

Második rész 10.

Jesper_Olsen>!

Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha nem, akkor miért él az ember?

122. oldal

Lunemorte P>!

Hullámzott fölöttük is és bennük is a jó s a rossz, mint ahogy a tó fölött s a világ fölött hullámzik az idő.

29. oldal

Papusz>!

Igazságért küzdött s az igazság, bármit is csináljanak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor.

Első rész 13.

Kapcsolódó szócikkek: igazság
tündérrózsa>!

Jó az Isten, jó a világ, jó az élet. Nem történhet baj semmi.

202. oldal (Mentor)

robinson P>!

– Ősszel ne feledjétek el a fákat… Gábor, neked is mondom s neked is, Ilonka… ültessétek őket ide hátra… sok földdel, hogy megmaradjanak… de csak akkor, amikor a levelük lehullott.
– Apika hova megy…? Nem jön vissza addig…?
– Nem tudom, szívem… ültessetek sok fát… és mindig arra gondoljatok ültetés közben, hogy milyenek is lesznek, amikor megnőnek… mert arra kell gondolni, hogy megnőnek… s akkor szép legyen a kert, az ablakból is, meg akkor is, ha az ember a fák között jár… és ne ültessétek sorba, hanem úgy, ahogy a fák nőni szoktak, szabadon… ültessetek egy tölgyfát is, de azt egészen egyedül, mert a tölgyfa is a szabadságot szereti… érted Minka?
A szabadságot. Mire a fák megnőnek, talán az is eljön….

141-142. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, hogy olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.
Azért… egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.

241. oldal (Duna International, 2011)

1 hozzászólás
tündérrózsa>!

A nép olyan, mint a birka, tiszteletes úr. Ha jó pásztor tereli őket, mennek engedelmesen, s meg is híznak mellette. Ha hitvány a pásztor, elbitangol a nyáj.

128. oldal (Mentor)


A sorozat következő kötete

Mire a fák megnőnek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Kemény János: Víziboszorkány
Tamási Áron: Ábel az országban
Kós Károly: Varjunemzetség
Tormay Cécile: A régi ház
Szabó Magda: Pilátus
Jókai Mór: Az elátkozott család
Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.