Mire ​a fák megnőnek 118 csillagozás

Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek Wass Albert: Mire a fák megnőnek

A Habsburg elnyomás XIX. századi világában Wass Albert nem titkolt erdélyi családregénye egyszerre tart társadalmi-nemzeti önvizsgálatot és fájdalmasan felkészítő történelmi memoritert a mai magyar utódnemzedékek számára. A 48-as és a kiegyezéskori nemzedékek meghasonlásának hű tükre ez a kötet.

Eredeti megjelenés éve: 1940

>!
284 oldal · ISBN: 9786155013591
>!
Kráter, Pomáz, 2002
228 oldal · ISBN: 9639195960
>!
Mentor, Marosvásárhely, 1998
282 oldal · ISBN: 9739263768

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 23

Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
tündérrózsa P
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Kicsit mindig gondban vagyok, ha Wass Albert könyvet értékelek, mert ilyenkor annyi minden kavarog bennem, mégsem tudom rendesen szavakba önteni. Nagyon szeretem a leírásait, ahogy bemutatja a természetet, az emberek életét. Nem egy vidám, gondtalan életet mesél el, azt mégis úgy teszi, hogy az embernek kedve lenne csapot-papot itt hagyni, és kiköltözni egy tanyára már ha bírná a kemény fizikai munkát, ugyebár….

>!
zazalolo
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Ilyen könyveket tennék kötelezővé a gimnáziumban, mert van mit tanulni belőle….Csodálatos történet arról, hogy soha ne add fel.

>!
Eva62
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Mint a legtöbb irásában, az erdélyi magyarság sorsa a fő téma ebben a Wass Albert regényben is. Az események 1849 -ben kezdődnek, a nagy erdélyi vérengzések után. A kastélyok, gazdaságok lerombolva, a magyar lakosok megtizedelve. Varjassy István báró szinte a semmiből virágzó gazdaságot varázsol tanyáján. Az a meggyőződése, hogy a munka, a föld megművelése a leglényegesebbek a magyarság helyzetének javitására.A fák nagy jelentőséggel birnak számára. Sok csemetét ültet, azok jelképezik számára a magyarok erejét, életképességét. Sajnos, mire a fák megnőttek, rá kellet jönnie, hogy a fiatalságot más eszmék is lelkesitik.
„Az úr a fákra gondolt. Mennyi szeretettel ültették. Hogy árnyéka legyen a jövendőnek alattuk. Hogy gyökeret eresszenek a tanya dombjába s gyökerükkel ott tartsák a családot, unokákat és dédunokákat, az egyszerű sorsban, a békés, szép életben. Hiába volt. Úgy látszik, hiába volt.” …… „Új ház épül majd ott fent, ahol a varjak kárognak. Bizonyosan cifra, hivalkodó ház. Amelyik majd lassan fölfalja a tanyát és a földeket és fölfalja az életet is, ami olyan szépen épült idáig. S már látták a kicsi házukat jövendő évek távolában. Már látták elhagyatottan, pusztán. Valami béresbíró költözik belé, kivágja a fákat, a tornácot korhadni hagyja, néhány fal bedűl… hiszen annak az embernek elég lesz két szoba is. Látták a kertet gazdátlanul, ahogy benövi a gyom, juhok rágják a bokrait s akinek kell karó, tűzifa: kiüt egyet-egyet a kőrisekből, az akácokból, még a fenyőkből is talán. A fákból, melyeket annyi szeretettel ültetgettek unokák számára. Úgysem kell majd senkinek az árnyék, a rigódal, a fenyőillat, az orgonák virága s a nyírfalombok könnyű zöld színe, úgysem kell senkinek.”

>!
robinson P
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

A kitartás diadala, soha ne add fel! Nagyon szép történet, mint minden Wass Albert „mese”, magával ragadó és hangulatos, lélekemelő olvasmány. Bármikor.
A romokon is nyílik virág, az élet mindenekfelett. Küzdés, kitartás, mert így érdemes. Tisztán, őszintés, egyszerűen. Bár ezt is olvasnák a vámpír rajongó fiatalok,talán megérintené őket valami…

>!
madóri
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Minden Wass Albert-könyv esetén átélek egy torokszorító érzést, ennél sem volt másképp. Néhány sornál könnybe is lábadt a szemem, de ezt is köszönöm Neki.
Elámulok ezen a tiszta, egyszerű és igaz nyelvezeten, amivel rabul szokott ejteni. Büszkeséget is érzek, hogy ez az anyanyelvem.
Valamikor még biztosan a kezembe veszem majd.

>!
elle
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Mondhatom, hogy ez az egyetlen könyv, amit másfélszer olvastam eddig.:))
Egyszer elkezdtem 5. vagy 6. osztályos koromban, de akkor kb. a felénél abba is hagytam, mert nem értettem. Arra a döntésre jutottam, hogy ezt nem egy 11-12 éves gyereknek találták ki. Mai napig így gondolom. Középiskolás lettem…és a magyartanárnőm egyszer azt mondta, hogy neki ez a kedvenc könyve Wass Alberttől, persze én akkor nem értettem, hogy hogy lehet ez. Szóval, 9. koromban újra próbálkoztam vele, miután már egy pár Wass-könyven túl voltam, és ekkor óriási sikert aratott nálam. Két nap alatt olvastam el, következő nap már a második részét bújtam, azt sem olvasva három napnál tovább. így egy szűk hét alatt kivégeztem mindkét részét. El voltam ragadtatva. Mai napig nagyon nagyra tartom, és szerintem még 2 és félszer olvasós is lesz belőle.;)

>!
Vivogle
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Kicsit csalódás volt nekem ez a regény, olvastam már jobbakat is Wasstól. A cselekmény a szokásosnál is kevésbé dinamikusabb – @WildWorld megfogalmazása, miszerint mezőgazdasági kalauz, nagyon találó szerintem :D –, ami valószínűleg tudatos döntés volt tőle, én mégis untam egy kicsit a történetet emiatt. Viszont megint olyan szép gondolatokat rejtett el ebben a mezőgazdasági kalauzban, és úgy elgondolkodtatott az életről, ahogy senki más nem tud. Ezért jár neki mindenképp a 4 csillag.
Bővebben: http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2015/07/wass-albert-…

1 hozzászólás
>!
Petra_Palkovits
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Szeretem Wass Albertet, ezt a könyvét meg különösképpen, hiszen mindaz benne van, ami fontos az életben: szeretet, család, kitartás, újrakezdés, méltóság, emberi tartás. Nagyon szép olvasmány!

>!
Boglárka_Madar P
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Csodálatos történet egy nagyszerű írótól, jó volt olvasni végig. Wass Albert annyira szépen ír, az ember könnyen bele tudja magát képzelni a történetbe. Most is míg olvastam, együtt éltem a szereplőkkel, drukkoltam a nemzetes úrnak és a nemzetes asszonynak, együtt örültem, együtt sírtam velük.

>!
Hajnó
Wass Albert: Mire a fák megnőnek

Ahogy az első oldalakat olvastam rájöttem, hogy rossz sorrendben került a kezem közé ez a két regény, előbb ezt kellet volna olvasni, s csak aztán „A kastély árnyékában”-t, de így is teljesen érthető volt, tanulságos és nagyon szép.


Népszerű idézetek

>!
Papusz SP

Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.

Második rész 10.

Kapcsolódó szócikkek: fa · otthon
>!
vfruzsi

Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt

2. fejezet, utolsó bekezdés (31. oldal)

>!
Papusz SP

Egy ahogy így látta szemei előtt a fákat, elgondolkozott. Mire megnőnek, lombot eresztenek: eltelik az idő, munkával, rendre. S az idővel együtt elmúlik a világ is, ez a zaklatott, békétlen, szomorú világ és a fákkal együtt másik világ nő fel. Aki majd abban a világban él s jár ezek alatt a fák alatt, az békés, szabad és boldog ember lesz megint, mint amilyenek a régiek voltak. Akik olyan fáról szedhették a gyümölcsöt s olyan fák árnyékában pihentek, amit apáik ültettek s nagyapáik, küzdelmes időkben mindig. S arra gondolva, hogy majd akik az elültetett fa gyümölcséből esznek s árnyékában járnak, leszüretelik a küzdelmek árát, amit őseik vívtak a világgal. Így van ez, gondolta, egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot, hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azután jön, készen kapjon otthont, hazát, árnyékos kertet, termő gyümölcsöst. S úgy vegye ezt, mint természetes dolgot. Az élet ajándékát, mely ingyen való s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal. Fákkal, melyekről tudta, hogy túlélik őt s a rügyekre akasztott gondolatot fölemelik magasra s átmentik késő nemzedékeknek.

Második rész 10.

>!
robinson P

– Ősszel ne feledjétek el a fákat… Gábor, neked is mondom s neked is, Ilonka… ültessétek őket ide hátra… sok földdel, hogy megmaradjanak… de csak akkor, amikor a levelük lehullott.
– Apika hova megy…? Nem jön vissza addig…?
– Nem tudom, szívem… ültessetek sok fát… és mindig arra gondoljatok ültetés közben, hogy milyenek is lesznek, amikor megnőnek… mert arra kell gondolni, hogy megnőnek… s akkor szép legyen a kert, az ablakból is, meg akkor is, ha az ember a fák között jár… és ne ültessétek sorba, hanem úgy, ahogy a fák nőni szoktak, szabadon… ültessetek egy tölgyfát is, de azt egészen egyedül, mert a tölgyfa is a szabadságot szereti… érted Minka?
A szabadságot. Mire a fák megnőnek, talán az is eljön….

141-142. oldal

1 hozzászólás
>!
madóri

Csodálatosan tiszta volt a levegő, szinte egyetlen mozdulatlan, kék illatharang, mely tele volt virágok, zsenge vetések és boldog fák szagával. Puha barnás színt vetett a dombokra az aláhajló nap, békés és megnyugtató színt, olyant, amilyentől az embernek a lelke kitágul és megtelik megelégedéssel. A növekvő vetések fölött párásan rezgett a levegő, s egy-egy pacsirta megfeledkezett a világról, és mint valami puha, barna gomolyag, egyre feljebb és feljebb emelkedett, szinte alig is látszott, csak a hangja töltötte meg zengve a levegő kék végtelenségét, s a fák és a virágok és a rétek fűszálai áhítatos csodálkozással nézték.

Mentor Kiadó, 1998 161. oldal

>!
Papusz SP

Fiatal, az azt jelenti: nem ismeri még az életet. Tele van lelkesedéssel. Szenvedélyek kormányozzák. Meggyőződése, hogy a világ hibás alapokon nyugszik s az is, hogy ő van hivatva ezeket az alapokat megváltoztatni, ha csak részben is, egy egészen szűk kis területen.
Fiatal, az azt jelenti: ítéletet mond az öregek fölött. Hogy restek. Hanyagok. Önzők és tehetetlenek. Nem látják meg a tennivalókat. Vagy ha meglátják, kényelemből elmulasztják. Érzéketlenek a nép és a nemzet bajai iránt. Aki fiatal, szigorú és kérlelhetetlenül mondja ki ítéletét az öregek fölött és többnyire igaza is van. És ítéletet mond egyúttal önmagára is. Arra az időre, amikor már ő is öreg lesz. Mikor elfárad a sok lelkesedéstől, melyről megtanulja, hogy általában meddő és haszontalan, ha nincs meg hozzá az erő, mely kitartássá növelje.
De ezt még nem tudja akkor. Csak a fiatalságot tudja és az annyit jelent, mint békétlenség. Nyugtalanság. Szebbnek és jobbnak a keresése. Új ösvények kipróbálása. Hála Istennek amelyik fiatal nem ilyen, abból hiányzik a fiatalság.

Második rész 16.

>!
tündérrózsa P

Jó az Isten, jó a világ, jó az élet. Nem történhet baj semmi.

202. oldal (Mentor)

>!
Jesper_Olsen

Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha nem, akkor miért él az ember?

122. oldal

>!
Papusz SP

Igazságért küzdött s az igazság, bármit is csináljanak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor.

Első rész 13.

>!
Vivogle

Igen, maholnap elfárad a lábunk és nem tudja járni a földeket és attól kezdve más valakinek szántanak az ekék és más valakinek omlik a föld puhán a csizmája alatt és a pacsirta másnak énekel.
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, hogy
olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt
néhány szép és nagyszerű élmény és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt
néhány gazdag, örömtől dagadó perc és volt néhány megaláztatás, néhány
kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt
néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé,
mikor a tüdő tágulva szívta be a fák, virágok, évszakok illatát, mikor a láb mezők
puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.
Azért… egy kicsit szomorú, gondolja az ember s azzal tovább megy, mert
eszébe jut valami, amit még nem végzett el s ami fontosabb, mint az elmélkedés.

241. oldal (Mentor, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kós Károly: Varju-nemzetség
Berde Mária: Földindulás
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak
Vári Attila: Cselédfarsang
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Jókai Mór: A Damokosok