Kard ​és kasza 176 csillagozás

Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza Wass Albert: Kard és kasza

„Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát.” "- Kétféle ember van ezen a világon,/…/ egyik karddal farag világot magának, a másik ekével. De a karddal faragott világot egy másik kard ledöntheti, s újjá faraghatja nagyon is gyorsan. Maradandót csupán az eke farag." (Részlet a regényből.)
Wass Albert ebben a kétkötetes remekművében saját ősi nemzetségének állít emléket, elvezetve története szálait a közelmúltbeli Mezőség jelen idejéig, visszatérve mintegy a vasasszentgothárdi táj- és időkezdetekhez, az Istent-tudó látóemberi bölcsességhez.

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Duna International, Budapest, 2011
240 oldal · ISBN: 9786155013584
>!
Duna International, Budapest, 2011
252 oldal · ISBN: 9786155013577
>!
Duna International, Budapest, 2011
202 oldal · ISBN: 9786155013553

9 további kiadás


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Kézdivásárhely


Kedvencelte 33

Most olvassa 17

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Eszter01 P
Wass Albert: Kard és kasza

Tavasszal jártam Erdélyben. Egy ottani tanárember mondta nekem azt, hogy ha meg akarom tudni Erdély igaz történetét, akkor ezt a könyvet olvassam el, a Funtinelivel együtt. Immár túl vagyok mindkét könyvön, amiből örök kedvenc marad Nuca története, viszont a Kard és Kasza is megérdemelte az öt csillagot, mert továbbra is azt mondom, én még ilyen élvezetesen nem olvastam tájleírást, mint ahogyan Wass Albert ír a természetről. Falusi lány vagyok, és amikor arról ír, hogy „valami furcsa irigység szorította össze a szívét, iszonyú honvágy: szerette volna orrában érezni újra a föld szagát, talpa alatt a simára boronált talaj szelíd süppedését, kezébe venni egy rögöt és szétmorzsolni ujjai között…” akkor az én gondolataimat fogalmazza meg, amit zsigerből érzek minden tavasszal.
Aztán amikor a könyv végén az öreg vak Istenről beszél – azt írja: „minden ember mindössze annyit ér ezen a földön, mint amennyit Istenből, vagyis Isten jóságából, Isten szépségéből, Isten erejéből és szeretetéből visszatükröztet embertársaira” –, belegondoltam, mennyire nehéz jónak lenni, és embernek maradni ezen a körülményes világon.

>!
Anó P
Wass Albert: Kard és kasza

Wass Albert családjának története. Hatalmas regényfolyam. Kezdődik az ezres évektől, amikor az első ős, a talpraesett, életrevaló Buzát megjelenik a színen és feleségül veszi Félfülű lányát, Virágot, akivel sok gyermeket nemzenek és hosszú, dolgos, termékeny éveket töltenek együtt. Évek, évszázadok telnek el, a leszármazottak fejlődnek és fejlesztenek, közben harcra kényszerülnek, amikor meg kell védeniük, ami az övék. Emberek születnek és halnak, végzetes szerelmek lobbannak fel. Házakat gyújtanak fel, rombolnak le, lakóikat elpusztítják…Nemzetiségeket telepítenek be. Az új érkezők egyre civilizáltabbak. Sok fiatal elkerül, művelődik, nő a feszültség a fáradságos munkát végző, röghöz kötött „otthonmaradók” és a visszalátogató/visszatérő utódok között…az olvasót magával ragadja a történelem folyama, fogynak a lapok, telnek az évek…
A második kötet a munkahelyemen maradt, így annak várnia kell. De az első éppúgy elvarázsolt, mint amikor sok éve először olvastam.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Wass Albert: Kard és kasza

Nagyon megszerettem Wass Albertet, szeretem, ahogyan fogalmaz, ahogyan az emberi érzelmeket a természet szeretetével ötvözi. Minden érzelem, minden fájdalom és félelem vele együtt átélhető, még a halál szelét is megérzem néha, amikor olvasom. Már sokszor leírtam, hogy nem szeretem a tájleírásokat, úgy érzem olvasáskor, hogy nem halad a cselekmény, de vele – Wass Alberttel – még ezek a részek is élvezetesek. Azt érzem, hogy fut velem a táj – is.
Most is végigizgultam a több generáció fejlődését, alakulását, sajnos meg kellett tapasztalnom, ahogy a „vér támad a vérre”, ahogyan elpusztulnak majd újjászületnek a jellemek.
Egy fél csillagot azért mégis levontam, mert az élvezetes leírások és a gazdag cselekmény ellenére is úgy éreztem, hogy egy kicsit túl hosszúra sikeredett.
Ami persze nem von le az értékéből.

>!
Szimirza P
Wass Albert: Kard és kasza

Lehetett volna több is ez a csillag, de egyes részek miatt sokkal kevesebb is. Azt hiszem a csodás tájleírás, az, hogy azt éreztem én is ott vagyok, érzek minden szellőt, minden illatot, megtapasztalok mindent, tette olyan csodássá ezt a könyvet. Mint családregény nem olyan kitűnő, olvastam jobbat is, rosszabbat is. Vannak benne furcsa, oda nem illő, fölösleges részek is, ezek nélkül azt hiszem tökéletes lett volna.

>!
sassenach
Wass Albert: Kard és kasza

Fantasztikus ez a könyv! Pár nap alatt átrágtam magam mind a 4 köteten, egyszerűen nem tudtam letenni. :) Teljesen magával ragadott.
Ha mindenképpen kritizálnom kéne, akkor azt mondanám, hogy az utolsó 10-20 oldal már nem kellett volna. Valahogy nem illett a történethez (szerintem). Az egész olyan mozgalmas, lendületes volt, ez a néhány oldal pedig (számomra) kissé unalmas. De ez semmit sem von le a mű értékéből. Csillagos ötös… vagy öt csillagos (a megfelelő rész aláhúzandó). :)

>!
MirkoMama
Wass Albert: Kard és kasza

Kimondottan városi lány vagyok. Egy-egy kirándulás alkalmával kimerészkedem a természetbe, de legtöbbször elég, ha csak a teraszról néznem… Na az első kötet olvasásakor hihetetlen természetvágyam volt. Kedvet éreztem ahhoz, hogy meghemperegjek a fűben, erdőket kerüljek, madarakat füleljek. Megéreztette velem, mennyire eltávolodtam a gyökerektől.

A történek második fele elképesztő indulatokat ébresztett bennem. Bicskanyitogató volt. A könyv pedig letehetetlen. 5 csillag.

>!
raiders
Wass Albert: Kard és kasza

Úgy érzem bajban vagyok a könyv komplex értékelésével, mivel az első és második rész teljesen más hatással volt rám.
1. Rész: Zseniális a kis epizód szerű történeteivel, melyek akár magukban is megállhatnák a helyüket. Nehéz volt megszokni, hogy nincs egy főszereplő, aki végig kísér a könyv lapjain. A kezdő történet, Buzát és Virág élete meseszép volt. (4,5 csillag)
2. Rész: Teljesen más. Nekem túlságosan álszentnek tűnt, úgy hogy I/3-ban beszélt magáról. Azt pedig hiteltelennek éreztem, hogy ennyire fekete-fehéren látta a magyar-román népek kapcsolatát. A végkifejlet szerintem nem illett oda és nem tudom mi lehetett a célja vele, de szerintem nem érte el a kellő hatást. (3 csillag)

>!
tengshilun IP
Wass Albert: Kard és kasza

Személy szerint nagyon szeretem Wass Albert írásait, és általában majdhogynem kritika nélkül szoktam hozzáállni az írásaihoz, kivéve néhány ritka esetet. Most viszont a kivételes helyzet ideje jött el.
A két kötetet magába foglaló hatalmas vállalkozás első fele, a „Krónikás szemmel” (ha jól emlékszem) nagyon tetszett. Hiába, Wass Albert olyan tehetséggel volt megáldva, ami még jó írók között is elég ritka: rendkívüli tehetsége van ábrázolni. És nem ám csak a nagysághoz, vagy a szédelgős (netán dagályos) romantikához van kiváló érzéke, de az apró részletekig minden a helyén van, minden olyan, amilyennek „lennie kell”, egy bonyolult, de kerek egész, amiben minden egyes fűszál úgy hajladozik, ahogy azt érezzük, hogy hajladoznia kell.
A második rész sem „gyenge”, netán „borzalmas”, de itt egy elég egyértelmű dolog nehezíti az író dolgát: túl személyes vizekre evezünk. Ettől függetlenül saját családjának vidám, iszonytató, vagy éppen elismerésre méltó epizódjait egyfajta enyhe tragikomikus derűvel meséli el, valahogy úgy, mintha egy filmvásznon nézné végig életét, és a látottakhoz néha – a filmkockákat megállítva – sztoikus nyugalommal hozzátenne egy-egy fontos kiegészítést, gondolatot.
Mégis, egy valami nagyon-nagyon hiányzik erről a filmtekercsről: hogyan lett belőle író. Miként szivárgott az életébe az irodalom, vagy miként szivárgott ő az irodalmi életbe. Enélkül csonka ez az egész „tanúskodás” a saját életével kapcsolatban, mintha egy város legszebb nevezetességét takarná el szántszándékkal. És ezt nagyon-nagyon nem értem, illetve nem értek vele egyet.

>!
Biró_Krisztina
Wass Albert: Kard és kasza

Fantasztikusan olvasmányos.Kicsit Fekete Istvános,Jókais is.Szent László idejében játszodó történelmi családregény.Én 2nap alatt olvastam el de vcsak az időszüke miatt.Az eddig olvasottak közül ez lett a kedvencem,(bár tudom előre,hogy ez a kijelentés a következöII.kötet megjelenéséig lesz érvényes).Kár,hogy erre csak5 csillagot lehet adni…!Egyszuszra is elolvasható könnyed olvasmány MINDENKINEK!

>!
csillagka P
Wass Albert: Kard és kasza

Első Wass könyvem letudva, nem volt könnyű. Az elején azt hittem nem lesz itt semmi baj, sőt kimondottan élveztem az első éveket. Nagyon hiányzik ez a korszak a magyar könyvirodalomból így még hiánypótló műnek is tekinthető. Sokan féltettek ettől a résztől pedig itt érezte a leginkább nekem valónak a történetet egy nap alatt befaltam a könyvek harmadát, közel 300 oldalt és elmondhatom élveztem minden percét, tudtam együtt sírni, nevetni a szereplőkel és Virág pedig elvarázsolt:), és ahogyan haladtunk a történelemben egyre kevésbé értettem mit is szeretne a szerző, vagyis értettem én, csak valahogy nem voltam vevő rá, utolsó igazán nekem tetsző rész a református egyház elterjedésének története.
Valószínűleg velem van baj, mert utálom az értelmetlen mészárlás és a hobbivadászat nála ez a kategória.
Nem hiszek a felsőbbrendű nép elméletben, egyik nemzetett még a sajátomat sem vagyok hajlandó magasabbrendűségnek tartani egy másiknál, és bárhonnan is nézem a románok bizony nagyon okosan, következetesen és makacs kitartással érték el, hogy ne legyenek kisebbségben.
A vége felé még megugrott a tetszési indexem mikor vegetáriánus pap került a parókiára az a pár oldal egyszerűen zseniális, a legjobb Rejtői magasságokba szárnyal.
A pontozás elég nehéz eset, osztottam, szoroztam, és a nagyon szerethető részek se tudták ennél feljebb vinni.


Népszerű idézetek

>!
tündérrózsa

Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.

II. kötet 107. oldal

>!
Cheril

– Kétféle ember van ezen a világon, Miklós – kezdte egy idő múlva az apja lassan, mint aki minden szót megízlel előbb a nyelvén –, az egyik karddal farag világot magának, a másik ekével. De a karddal faragott világot egy másik kard ledöntheti, s újjáfaraghatja nagyon is gyorsan. Maradandót csupán az eke farag.

I. kötet 88. oldal

>!
padamak

„Valamit meg kell tanulnod, Miklós, és jól meg kell tanulnod. Ez pedig a pontosság és megbízhatóság. Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és elpusztultál. Mert ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De az ellopott időt nem lehet pótolni soha semmivel. Érted?”

II. kötet 94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
Biró_Krisztina

Vád és felelősség egyformán terhel mindenkit… nem szívelte meg honalapító ősök tanítását.
Mely tanítás szerint AZÉ A FÖLD AKI MEGMŰVELI, S AZÉ AZ ORSZÁG AKIÉ A FÖLD.
…Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával.
Hont veszejt ki másra bízza a munkát.

I.kötet.Előszó.

>!
Cheril

– Csillaggyúláskor, éppen ahogy mondta! Tiszta csuda ez!
– Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy – felelte Buzát komolyan, amikor megállította a lovakat. Gyalogosan jött, s kötőféken vezette a málhával megrakott állatokat. – Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.

I. kötet 16. oldal

>!
Cheril

Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország.

II. kötet 336. oldal

>!
Cheril

– Hát ti mondjátok meg, román testvéreim, véremből való vér, ti mondjátok meg: milyen kormányt akartok? Ti mondjátok meg!
Vén Bágya Mitru, a tóháti bács éppen akkor lépett ki a zsidó boltjából, hóna alatt egy korsó fotogénnal, kőolajjal, amit vásárolt sajtért. Meghallotta a Vlásza kérdését és megállt.
– Milyet, Domnu Vlásza? – eresztette neki legelők távlataihoz szokott hangját vén Mitru. – Hát ilyet, ni! Azzal letette a fotogénes korsót az út szélére és rámutatott.
– Olyan kormányt adjatok már végre nekünk, hogy ha én ezt a korsót itt hagyom, és holnap reggel visszajövök érte, még mindig itt legyen! Mint ahogy régen volt!

II. kötet 316. oldal

>!
padamak

A háborút, azt elvesztettük bizony. Ideje most már, hogy megnyerjük a békét. Magyarnak lenni annyit jelent, emberek, mint kétszer annyit dolgozni, mint más. Okosabbnak lenni, jobbnak lenni, tisztességesebbnek lenni, mint más.

323. oldal, I. kötet

>!
gjudit8

– A ma urai nem ültetnek muskotálykörtét – folytatta halk szóval a vak ember, mintha meg se hallotta volna a szót. – Diófát se… miért? Talán, mert diófát is, muskotálykörtét is csak unokájának ültethet az ember, olyan lassan fejlődik a fája. S a ma urai vagy nem gondolnak a jövendővel, vagy nem látják benne unokáik sorsát…

II. kötet 452. oldal

>!
gjudit8

Istent szeretni kell, nem félni. De ezt csak úgy lehet, ha az embereket is szereted, akik Isten
teremtményei, akárcsak te magad. S azok is szeretnek téged. Olyan ez, mint a tükör, Teofil. Csúnya arcot mutatsz a tükörnek, csúnya arc néz reád vissza. Érted? Jó arcot mutass, és jó arc tekint rád vissza. Tükör az emberi élet is, Teofil, csakhogy egy sokkal nagyobb tükör. Mélyebb tükör, másféle tükör. Nem vonalakat tükröz vissza, hanem gondolatokat. Cselekedeteket. Igyekezz, hogy jó
gondolatokat s jó tetteket mutass a tükörnek, mintha csak Isten gondolkodna s Isten cselekedne rajtad keresztül, feleségeden keresztül. Érted?

II. kötet 447. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Bálint Tibor: Zokogó majom
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Bleeding Bride: A téboly kertje
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Nyirő József: Uz Bence
Tamási Áron: Tamási Áron válogatott művei I-II.
Tamási Áron: Czímeresek
Kemény János: Víziboszorkány