Jönnek! ​/ Adjátok vissza a hegyeimet! 190 csillagozás

Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A két regény témája: Erdély visszacsatolása Magyarországhoz /1940/ és Erdély elszakítása Magyarországtól /1946/. Meghitt olvasmány a történelmi regényeket és magas szintű szépirodalmat kedvelőknek egyaránt.

>!
Mentor, Marosvásárhely, 2011
keménytáblás · ISBN: 9879735994556;9786155013522
>!
Kráter, Pomáz, 2002
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639472018
>!
Kráter, Pomáz, 2002
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639472013

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 46

Most olvassa 14

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Papusz P
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Tegnap ezt vittem magammal a vonatra, gondolván, pont befejezem az alatt a rengeteg utazás alatt, de az az igazság, hogy rossz ötlet volt – nem tudom, mit szólt volna az antipatikus idős házaspár meg a vastagon sminkelt lányuk, ha nem tudom visszafogni magam, és sírva fakadok ott a vonaton. Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy nem érdekel az a sok minden, amit Wass Albertről meg az őt szeretőkről (ezek szerint rólam is) összehordanak, mert a könyvei gyönyörűek, pedig a stílusa végtelenül egyszerű és tiszta, olyan, mint a hó a hegyein, amiket posztumusz sem ad neki vissza senki.

2 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Egy szimbolikus gondolat merült fel bennem a könyv elolvasása után:
Wass Albert egy, a természettel szimbiózisban élő fa volt, ott, a komárnyiki hegyekben. Aztán a történelem vihara gyökerestől kitépte földjéből a fát, és messzire sodorta. De a fa gyökere örökké megmaradt. Emlékezett és emlékeztetett a földre, ahol felcseperedett és megerősödött, és ahol még sok-sok megtépázott, a vihar szeszélyének kitett fa maradt.

A legszebb irodalmi nyelven mesél arról a reményről, majd sorscsapásról, amelynek részese volt Erdélyben a múlt század negyvenes éveiben. Akárcsak A funtineli boszorkányban, itt is lenyűgözött a természet gyönyörű leírásával, az egyszerű, becsületes emberek szívszorító sorsának bemutatásával. Hazafiságra, becsületre, emberségre tanít.
Fájdalmasan szép dallamok a lélek húrjain.

5 hozzászólás
>!
mohapapa I
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A tizenhét éves fiam ennek a könyvnek a hatására csinált nekem egy jelvényt, „90 éve vették el hegyeinket” felirattal.

>!
Bibi_️3 P
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A funtinelli boszorkànnyal ismertem meg. De azt hiszem a Jönnek ès az Adjàtok vissza a hegyeimet cìmû könyvvel újra itt volt az ideje, hogy „visszatèrjek” a mûveihez. Csodàlatos iràsaival, igazsàgèrzetèvel nekem az egyik legnagyobb magyar íróm!!

>!
Sárhelyi_Erika I
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Meg- és felrázó, fejbekólintó írás mindkét regény. Ezt is ajánlanám történelemkönyv helyett. Kiváló képet fest az emberi lélek torzulásáról, arról, hogy kevesen vannak, akik emberek tudnak maradni embertelen körülmények között. Miközben tudható, hogy az ember úgy van összerakva, hogy mindig talál mentséget magának.

>!
Filippino P
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Gyönyörűen kiegészíti egymást a két mű. Az elsőben még meg-megcsillan a remény, az öröm, a második vérzik. Jelen időben vérzik, az ország, a szívek, a lelkek. „Hova lett az igazság?” Én is ezt kiáltanám jó hangosan, hogy mindenki hallja! Hogy ébredjen fel mindenki!
Wass Albert a kimondhatatlant is kimondja.Reménykedve, bátran, sajgón.

>!
Youditta
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Mondhatnak nekem bármit Wass Albertről, aki úgy tud írni, hogy közben érzem a föld illatát, a természet hívó szavát és közben lelkileg felemel vagy a földre ránt, addig én olvasni fogom őt. A Jönnek! történet is nagyon jó írás, de az Adjátok vissza a hegyeimet, az sokkoló, gyönyöru és elmondhatatlanul jó. Anikóval való megismerkedése nekem a Funtineli boszorkány regényét jutatta kicsit eszembe és de örültem neki, mert imádom azt a regényt is. A többi része a történetnek sajnos már semmi jót nem jutatott eszembe. Az egész kisregény nagyon jól felépített, izgalmas és mégis olyan felismerhetően Wass Albertes. Amikor becsuktam a könyvet percekig nem tudtam és nem is akartam megszólalni, mert teljesen kikészített lelkileg. Nagyon nehéz könyv ez azoknak, akik átérzik Trianont,a háborúkat és azt követő hosszú évtizedeket, mégha csak elmesélések,történelemköny alapján is érezzük át, akik pedig ténylegesen átélték ők nem is tudom mit érezhetnek. Hát nem hiába az én dédim is háborús könyvet és filmet nem tudott soha többet megnézni,elolvasni a háború után.

>!
mcborzaska
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Első könyvem volt Wass Alberttől. Eddig valahogy kimaradt az életemből, de azt tudom, hogy nagyon megoszlik róla a közvélemény.
Nagyon jól le van írva Erdély helyzete, nem tudom, az író ezeket tapasztalatból írta-e.
Egy olvasásnak elment, sőt tetszett is, de nem hiszem, hogy most egyből nekiülök elolvasni a könyveit.

>!
tengshilun IP
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Wass Albert a magyarok írója. Igen, nem kozmopolita író, nem is akar az lenni. A kor, és a hely, ahol élete első felét élte, nem éppen az a kor és hely volt, ahol kozmopolitának lehetett volna lenni. És jól is van ez így.
Írásai tiszták és igazán emberiek, legalább olyan tiszták, mint az a föld, ahonnan származik. Mint egy fa, amely azt a vizet issza, azt a szelet lélegzi be, mely ott fenn a havasokban csörgedezik és nyargal a szirtek közt. S a betűk között ott van hit, hogy a magyar nép élhet, élnie kell, s mindezt egyszerűen, tisztán, mentesen minden ideológia, politika, és zűrzavart hozó szólam nélkül. Nagyon sajnálom, hogy az aktuálpolitika így kisajátította őt (akár gyűlöli, akár isteníti), mert csak azt gyűlölik és istenítik, amit értenek belőle, s az olyan sovány, hogy gazdagodni abból nem lehet…

Te olvasó, ha lelkedben van egy csepp igazságérzet és szeretet, akkor érteni fogod ezt a könyvet, tartozz bármely párthoz is. De az lenne a legjobb, ha nem tartoznál, s ha tartozol is, az olvasás idejekor félretennéd. Mert a könyvben nincs fajgyűlölet egy csepp sem, csak aljas magyarok és igaz magyarok, románok, oroszok, zsidók, cigányok vannak. És megannyi összetört élet, megkínzott asszonyok, elvágott torokkal hörgő katonák, mindent és mindenkit megtagadó emberek. Ezért, ha nem bírod el a kemény sorsokat, akkor a kezedbe ne vedd. És ne hidd, hogy a mai vérfürdők megedzettek, mert itt érzed, hogy igazi élményekből írodtak a sorok, igazi emberek életéből. Viszont kívánom, hogy mindenkinek, aki a vér és szenvedés mellett a gyönyörű tájakra, igaz emberekre figyelni tud, nagy élmény legyen.

>!
bézé
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Oktatni kéne, de akkor az antiszemitizmussal felérő lenne néhány bolond (próbáltam szépen írni) szemében, pedig ezek a dolgok megtörténtek, így akár tetszik, akár nem, bizony a történelmünk része.
Figyelemre méltó, hogy bár Wass Albert rangos családból származott, mégis ilyen jól leírja az egyszerű (de nem buta) Székely ember életét a regény korában.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják.
A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van, és tudták, hogy imádság.

Kapcsolódó szócikkek: Kölcsey Ferenc: Himnusz
17 hozzászólás
>!
Oswald P

Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.

22. oldal, Jönnek (Kráter Műhely Egyesület, 2002)

>!
Sárhelyi_Erika I

– Ne féljetek. Velünk van az Isten. (…)
Egyszerre olyan kemény csend lett, mint igen ritka és nagy ünnepkor a templomban, ha a pap áldásra emeli a kezét. Mezőn olyan csendet soha nem hallottam még addig, talán a tücskök is elhallgattak egy pillanatra. S egyszerre mindannyian, anélkül, hogy intettünk volna, hogy szóltunk volna valamit is egymásnak, közös mozdulattal levettük fejünkről a kalapot.
Tudtuk, hogy az Isten egy pillanatra ottan állt közöttünk.

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) ha eddig nem tudtam volna eléggé jól: abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg azt az örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény marad magyarságuk egyetlen vigasztalása.
Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent.

>!
Sárhelyi_Erika I

'Ez fiam a háború, amit elveszítettünk, s ezért Erdélyt Romániának adták.' Különösen az a szó zavart meg, hogy „adták”. Úgy tudtam, hogy adni csak egy bicskát lehet, vagy egy cifra dobozt, vagy egy madárfiókát. Hogy országot is adni lehet, erdőkkel, hegyekkel, patakokkal és emberekkel együtt, ezt sehogyan sem tudtam elképzelni.

1 hozzászólás
>!
Szelén P

Mert az ember vagy csinál valamit, vagy nem. De amit csinál, azt egészen kell csinálja.

120. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot megállapította, hamem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos, mégis annyi sok rossz és ostoba dolog történik a világon.

>!
Sárhelyi_Erika I

Zsoltár és trombitaszó: ez kíséri az ember útját végig a világon, és mindig a trombitaszó a hangosabb. De mélyebből jön a zsoltár és erősebb, még akkor is, ha nem hallatszik kívül a falakon. Mert a trombitát egy torok fújja, a többi csak engedelmeskedik neki vakon, de a zsoltárt, ha halkan is: százezrek éneklik.

>!
ritusss

Mindezt abban a két évben nem éreztem ilyen világosan és semmiképpen sem tudtam volna szavakba foglalni. Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő, amit valahogyan belülről szív az ember, és az igazi szabadság olyan, mint a napsütötte havasi levegő, amilyenben mi éltünk Anikóval odafönt a Belcsujban. Két éven át. Két őszt, két telet, két tavaszt és két nyarat töltöttünk el együtt odafönn, és azt hiszem, ez a két év volt az életem értelme. Az élet megismerése. Megismerése annak, hogy miért él az ember. Miért kellene éljen. Miért és hogyan. Aztán két év múlva egyszerre megzavarosodott a levegő, és mindennek vége lett.

>!
[névtelen]

Arra gondoltam, hogy az emberi jóság még mindig csak olyan, mint a haszontalan gyermeké. Pálcát kell neki mutatni, hogy előbújjon. Arra gondoltam, hogy az emberek is úgy vannak a maguk rosszaságával, mint hitetlen papok a vallásukkal. Csinálják, de nem hisznek benne. Az emberek is szorgalmasan csinálják a rosszat, s amellett azt mondják, hogy jót cselekedtek, s hogy valamennyire igazuk is legyen, minden rossz cselekedethez keresnek valami olyan magyarázatot, amiből a jónak legalább az árnyékát elő lehessen mesterkedni. Addig vegyészkednek az elvekkel, szempontokkal, elképzelésekkel és törvényekkel, amíg sikerül is nagynehezen valamit összekotyvasztani, s azzal aztán boldogan megkoszorúzzák magukat. Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos, mégis annyi sok rossz és ostoba dolog történik a világon.

34. oldal (2002)

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Autere: Máglyatűz
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem
Bálint Tibor: Zokogó majom
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Bánffy Miklós: Milolu
Nyirő József: Néma küzdelem
Tamási Áron: Hazai tükör
Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző
Ignácz Rózsa: Torockói gyász
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947