Jönnek! ​/ Adjátok vissza a hegyeimet! 225 csillagozás

Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A két regény témája: Erdély visszacsatolása Magyarországhoz /1940/ és Erdély elszakítása Magyarországtól /1946/. Meghitt olvasmány a történelmi regényeket és magas szintű szépirodalmat kedvelőknek egyaránt.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Wass Albert Művei Erdélyi Szalon

>!
Erdélyi Szalon, Szentendre, 2020
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158121897
>!
Mentor, Marosvásárhely, 2011
keménytáblás · ISBN: 9879735994556;9786155013522
>!
Kráter, Pomáz, 2002
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639472018

3 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

román

Helyszínek népszerűség szerint

Nagyvárad · Barót · Nagykároly · Csíkszereda · Dés · Szamosújvár · Szászrégen · Szatmár · Vasasszentgothárd


Kedvencelte 47

Most olvassa 16

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Papusz>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Tegnap ezt vittem magammal a vonatra, gondolván, pont befejezem az alatt a rengeteg utazás alatt, de az az igazság, hogy rossz ötlet volt – nem tudom, mit szólt volna az antipatikus idős házaspár meg a vastagon sminkelt lányuk, ha nem tudom visszafogni magam, és sírva fakadok ott a vonaton. Szóval, csak azt szeretném mondani, hogy nem érdekel az a sok minden, amit Wass Albertről meg az őt szeretőkről (ezek szerint rólam is) összehordanak, mert a könyvei gyönyörűek, pedig a stílusa végtelenül egyszerű és tiszta, olyan, mint a hó a hegyein, amiket posztumusz sem ad neki vissza senki.

2 hozzászólás
Bibi_️3>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A funtinelli boszorkànnyal ismertem meg. De azt hiszem a Jönnek ès az Adjàtok vissza a hegyeimet cìmû könyvvel újra itt volt az ideje, hogy „visszatèrjek” a mûveihez. Csodàlatos iràsaival, igazsàgèrzetèvel nekem az egyik legnagyobb magyar íróm!!

1 hozzászólás
Almost_Zed>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Egy szimbolikus gondolat merült fel bennem a könyv elolvasása után:
Wass Albert egy, a természettel szimbiózisban élő fa volt, ott, a komárnyiki hegyekben. Aztán a történelem vihara gyökerestől kitépte földjéből a fát, és messzire sodorta. De a fa gyökere örökké megmaradt. Emlékezett és emlékeztetett a földre, ahol felcseperedett és megerősödött, és ahol még sok-sok megtépázott, a vihar szeszélyének kitett fa maradt.

A legszebb irodalmi nyelven mesél arról a reményről, majd sorscsapásról, amelynek részese volt Erdélyben a múlt század negyvenes éveiben. Akárcsak A funtineli boszorkányban, itt is lenyűgözött a természet gyönyörű leírásával, az egyszerű, becsületes emberek szívszorító sorsának bemutatásával. Hazafiságra, becsületre, emberségre tanít.
Fájdalmasan szép dallamok a lélek húrjain.

5 hozzászólás
mohapapa I>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A tizenhét éves fiam ennek a könyvnek a hatására csinált nekem egy jelvényt, „90 éve vették el hegyeinket” felirattal.

adrienn_szucs>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Nem is tudom, szükséges- e írni valamit… Wass Albert valami elképesztő módon, egyszerűen szívbemarkolóan ír a hazaszeretetről, a mindennapos küzdésről, milyen is volt magyarnak lenni Romániában. Egy- egy ilyen írásból sokkal jobban megérthetjük a történéseket, mint a cenzúrázott történelemkönyvekből. Többször éreztem gombócot a torkomban… Gyönyörű írás.

Kallós>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

A megszokott évi egy Wassnak most jött el az ideje. :D
Szélsőségesen elfogult rajongójaként az írónak és Erdélynek, most csupán egy Juhász Gyula idézettel jellemezném ezt a könyvet és a könyvhöz való hozzáállásomat, szerintem mindent elmond:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Az 5 csillag automata ment. :D

Hangoskönyv volt Szoboszlai Éva művésznő előadásában, akinek a hangja ott a harmadik fejezet végén bizony, bizony megremeget, kibicsaklott, majd nagyot sóhajtva színtelen hangon folytatta tovább. Nagy volt!

kitti_th P>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Ami ma már egy könnyed, gyors olvasmány, az az írónak, az ő idejének igenis fontos volt. Nehéz ma már azonosulni azzal, amit ő leír, mert sok idő eltelt. A látszólag plotless történet egyébként gyorsan feldolgozza az erdélyiek gondolatait, érzéseit arról, ami a második világháború alatt történt velük.

Sárhelyi_Erika I>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Meg- és felrázó, fejbekólintó írás mindkét regény. Ezt is ajánlanám történelemkönyv helyett. Kiváló képet fest az emberi lélek torzulásáról, arról, hogy kevesen vannak, akik emberek tudnak maradni embertelen körülmények között. Miközben tudható, hogy az ember úgy van összerakva, hogy mindig talál mentséget magának.

Youditta>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Mondhatnak nekem bármit Wass Albertről, aki úgy tud írni, hogy közben érzem a föld illatát, a természet hívó szavát és közben lelkileg felemel vagy a földre ránt, addig én olvasni fogom őt. A Jönnek! történet is nagyon jó írás, de az Adjátok vissza a hegyeimet, az sokkoló, gyönyöru és elmondhatatlanul jó. Anikóval való megismerkedése nekem a Funtineli boszorkány regényét jutatta kicsit eszembe és de örültem neki, mert imádom azt a regényt is. A többi része a történetnek sajnos már semmi jót nem jutatott eszembe. Az egész kisregény nagyon jól felépített, izgalmas és mégis olyan felismerhetően Wass Albertes. Amikor becsuktam a könyvet percekig nem tudtam és nem is akartam megszólalni, mert teljesen kikészített lelkileg. Nagyon nehéz könyv ez azoknak, akik átérzik Trianont,a háborúkat és azt követő hosszú évtizedeket, mégha csak elmesélések,történelemköny alapján is érezzük át, akik pedig ténylegesen átélték ők nem is tudom mit érezhetnek. Hát nem hiába az én dédim is háborús könyvet és filmet nem tudott soha többet megnézni,elolvasni a háború után.

mcborzaska>!
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!

Első könyvem volt Wass Alberttől. Eddig valahogy kimaradt az életemből, de azt tudom, hogy nagyon megoszlik róla a közvélemény.
Nagyon jól le van írva Erdély helyzete, nem tudom, az író ezeket tapasztalatból írta-e.
Egy olvasásnak elment, sőt tetszett is, de nem hiszem, hogy most egyből nekiülök elolvasni a könyveit.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják.
A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van, és tudták, hogy imádság.

Kapcsolódó szócikkek: Kölcsey Ferenc: Himnusz
17 hozzászólás
Oswald >!

Nem annak a hangját fogják meghallani, aki nagyobbat ordít, hanem aki igazabbat szól. És nem az lesz a legokosabb ember, aki a gyűlöletet tudja, hanem az, aki a szeretetet és a megértést.

22. oldal, Jönnek (Kráter Műhely Egyesület, 2002)

ritusss>!

[…] minden baj ebből származik közöttünk ezen a földön, hogy nem értjük meg egymás szavát.

Szelén>!

Mert az ember vagy csinál valamit, vagy nem. De amit csinál, azt egészen kell csinálja.

120. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

– Ne féljetek. Velünk van az Isten. […]
Egyszerre olyan kemény csend lett, mint igen ritka és nagy ünnepkor a templomban, ha a pap áldásra emeli a kezét. Mezőn olyan csendet soha nem hallottam még addig, talán a tücskök is elhallgattak egy pillanatra. S egyszerre mindannyian, anélkül, hogy intettünk volna, hogy szóltunk volna valamit is egymásnak, közös mozdulattal levettük fejünkről a kalapot.
Tudtuk, hogy az Isten egy pillanatra ottan állt közöttünk.

Sárhelyi_Erika I>!

[…] ha eddig nem tudtam volna eléggé jól: abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg azt az örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény marad magyarságuk egyetlen vigasztalása.
Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent.

Sárhelyi_Erika I>!

'Ez fiam a háború, amit elveszítettünk, s ezért Erdélyt Romániának adták.' Különösen az a szó zavart meg, hogy „adták”. Úgy tudtam, hogy adni csak egy bicskát lehet, vagy egy cifra dobozt, vagy egy madárfiókát. Hogy országot is adni lehet, erdőkkel, hegyekkel, patakokkal és emberekkel együtt, ezt sehogyan sem tudtam elképzelni.

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot megállapította, hamem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett. Ezért van aztán, hogy bár minden ember jó és okos, mégis annyi sok rossz és ostoba dolog történik a világon.

Gyöngyi0309>!

De jó volt megvenni a vásárban azt a kis csizmát, alkudni reá a sátoros csizmadiával, ütögetni a tenyerét, szidni a bőrt, a talpat, a világot, és közben nevetni belül a boldogságtól, hogy ezt is megérhettük végre. Hogy volt kinek kis csizmát venni, és volt miből kis csizmát venni.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csizma · vásár
ritusss>!

Mindezt abban a két évben nem éreztem ilyen világosan és semmiképpen sem tudtam volna szavakba foglalni. Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe. Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő. Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él. Hiszen a szabadság maga a levegő, amit valahogyan belülről szív az ember, és az igazi szabadság olyan, mint a napsütötte havasi levegő, amilyenben mi éltünk Anikóval odafönt a Belcsujban. Két éven át. Két őszt, két telet, két tavaszt és két nyarat töltöttünk el együtt odafönn, és azt hiszem, ez a két év volt az életem értelme. Az élet megismerése. Megismerése annak, hogy miért él az ember. Miért kellene éljen. Miért és hogyan. Aztán két év múlva egyszerre megzavarosodott a levegő, és mindennek vége lett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Bánffy Miklós: Megszámláltattál…
Robin O'Wrightly: Emlékkönny
Silingi Terézia: Ómama nyaklánca
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Tompa Andrea: A hóhér háza
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Hász Róbert: Végvár
Kós Károly: Varju-nemzetség