Bűnügyi történet, korrajz a bevándorlók Amerikájáról és egyszerre történelmi oknyomozás is a klasszikus író e kései, emigrációban írt regénye. Halálos játék és műfaji megújulás. Attila kardját keressük a szereplőkkel és a szerzővel együtt Erdély havasaitól a Floridai lápvilág iszapos rejtekéig. A mű a szerző egyfajta válasza is a román Securitate ő ellene irányuló többszöri gyilkossági kísérleteire. Nem felejthetjük, ahogy az író hangsúlyozza ebben a regényében: „Vannak olyan népek, melyeknek gondolkodásmódja nem lát semmi kifogásolnivalót abban, ha a győztes azt tesz a legyőzöttel, ami éppen pillanatnyilag a kedvére való. Mert őszerintük a legyőzött minden tulajdona, asszonyát és gyermekét is beleértve, a győztes prédájává válik.” (Turcsány Péter)
Halálos köd Holtember Partján 56 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1978
Enciklopédia 4
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 5

Kiemelt értékelések


Szokatlan stílus Wass Alberttől a krimi, de igazán meggyőzően tudta tálalni a leírhatatlan, kegyetlen, súlyosabb tartalmat is. Azért a sorok közül a régi olvasóinak visszaköszönnek még ebben a tőle eltérő műfajban is a kedvelt stílusjegyei mint a gondosan, precízen megfogalmazott tájleírások,amiket úgy ad át, hogy egyrészt öröm olvasni, másrészt észrevétlenül éri el azt a hatást mintha ott állnánk mellette és mi is részesei lennénk a tájnak. Ezúttal viszont azért is érdemes erre kitérni, hiszen nem hőn szeretett Erdélyét jeleníti meg, hanem az 50-es évek Amerikáját, konkrétabban a floridai lápvidéket. Még ha ott is élt évtizedekig, akkor is megható, hogy ilyen belsővé tudta tenni e tájnak a leírását. A szereplők jellemzése már nem sikerült ilyen egyedivé, hiszen amerikai néven „ futnak” a történetben, de mégis a zilált, megtépázott kelet-európai lélek köszön vissza megnyilvánulásaikból. A jól felvázolt történelem és a szenvedélyes, izzó hangnem mellé viszont egy igencsak megosztó bűntényt kapunk. Még a korszak puritanitását, kegyetlenségeit ismerve és a román – magyar ősi ellentéttel tisztában léve is itt-ott erős gyomor kellett a cselekmény befogadásához. Nagyon elgondolkoztató volt, hogy mivé váltak emberek a hatalom, a pénz, a kincs megszerzéséért, kivetkőzve magukból, vadállattá silányulva. Akadtak részletek, amit még olvasni is borzalmas volt, nem hogy belegondolni, hogy ezt valaki át is élte. Fel is merült bennem a kérdés : A háborúban át, és megélt szenvedések enyhítik-e azt, amit ők is elkövettek ? Kisgyermeket megerőszakolni ? és később, mikor végre otthon volt és ölelte saját kicsinyét, előjött-e az a másik szenvedő gyermekarc?
A szörnyű múltunk egyik emléke, mementója ez a kötet. Sajnos megtörtént , de legalább megírta valaki és nem maradt titokban. Meghökkenti, megállítja, elgondolkoztatja az egyszerű halandót léte értelméről.


Négy csillagot adok érte. Nagyon szeretem Wass Albertet, de erre most nem tudok négynél többet adni.
Egyrészt, nekem valahogy a stílus nem teljesen fér össze a korral és a tartalommal. Egy könnyedebb hangvételű írás ez a könyv, ami az 50-es évek Amerikájában játszódik. Ehhez képest az a régies stílus, amit az író használ (pl. „magosban”, „reá”, „velök” stb.) egész egyszerűen nem illik se a korhoz, se a megjelenített szereplőkhöz. Ahhoz képest, hogy jól ismerte Amerikát, és évtizedekig ott élt, nem éreztem átszűrődni azokat a természetes tulajdonságokat, amik az ottani embereket jellemzik/jellemezhetik. Jómagam sosem voltam Amerikában, így nem tekinthet senki „szakértőnek”, de azért egyfajta skizofréniát okoz, ha úgy érzem, hogy amerikai szereplők (Ted Baragan, öreg Harrison, kicsit Frank is) inkább magyarok, vagy legalábbis Kelet-Európaiak. Mondhatjuk azt is, hogy de ezek közül van, akinek európai származása van, de ez önmagában nem mentség, hogy sok mindenkit európainak érzek, nem amerikainak. Egy kicsit jobban kellett volna cizellálni a formát.
Másrészt.
Annak ellenére, hogy a hangvétel könnyedebb, a tartalom talán súlyosabb, mint bármely más Wass Albert mű. Azért, mert ha ilyen esetek előfordulnak (és mint tudjuk, ez a könyv egyfajta visszhangja a Securitate merényleteinek az író ellen), akkor ebben a világban, habár minden változik, mégsem változik meg semmi sem. Legalábbis nem egy emberöltő alatt. És akkor mi magyarok, és a románok mindörökre kell gyűlöljük egymást, és addig kell tartson az ellenségeskedés, amíg az egyik nép maradéktalanul ki nem irtja a másikat. Mert ha 3 emberöltő, és egy egész évszázad egy másik földrészen nem elég, hogy megváltoztasson egy családi vonalat gonosz szándékaiban, akkor nincs változás. Nincs megbocsátás, nincs remény, nincs szeretet a két nép között. És ez elmondhatatlanul nyugtalanító.


Wass Albert regénye engem lenyűgözött. A krimi műfaj először furcsának tűnt tőle, aztán teljesen magával ragadott, mert stílusában magán viselte mindazt, amit szeretek a szerzőben. A káprázatos tájleírások (ebben a történetben Florida lápvidékeire visz), a szenvedélyes hang az igazságtalanság ellen és a méltóság megőrzéséért. A történelem és az emberi sorsok mellé most kapunk egy izgalmas bűnügyet is. Korrekt, jól megírt könyv.


Nem az első könyvem Wass Alberttől, de nem hasonlít azokra, amelyeket eddig olvastam tőle… Nekem tetszett a történet, az a valóság és igazság, amelyet az öreg Palatkay megpróbál Franknak elmondani még így, hogy ismerjük a korszak borzalmait, így is elementáris erővel hatott. Volt néhány következetesen régiesen használt szó, kifejezés (pl.: csolnak), amelyek némelykor zavaróan hatottak, de annyira nem, hogy az olvasást zavarták volna. Frank személye, nyitottsága, nyomozása adta meg az egész kisregény alapját és képviselt egy olyan szerethető szereplőt, akinek sikeréért, akár az életéért is szívesen izgultam. Monda (vagy mese), valóság, történelem, minden van benne és még valami: a magyarság töretlen kitartása, élni akarása.


Nagyon izgalmas volt. A címe keltette fel bennem az érdeklődést, mondhatni a címe miatt olvastam ki…meg persze, hogy Wass Albert, ez alap:)…ha Wass Albert, akkor az tuti jó és izgalmas. És ez most sem volt másként. 2 nap alatt olvastam ki, e-formátumban, számítógépen. Alig tudtam elmozdulni a számítógép elől, mikor elmozdultam, akkor is alig vártam, hogy jöhessek vissza, és olvashassam már tovább. Végig izgultam az egészet. Nem hiszem, hogy volt még egy ilyen könyv, amelyiknél így izgultam, és ennyire érdekelt volna a megoldás, és ilyen váratlan volt, és különös, de ugyanakkor lebilincselő.
Érdekes történet sült ki belőle, soha nem gondoltam volna…mármint erre a végkifejletre. Azelőtt nem gondoltam, hogy Wass Albert ilyet is tud…


Nem tipikus Wass Albert könyv. Inkább krími, de lebilincselő és izgalmas mindvégig! Zseniális!
Népszerű idézetek




Én sírtam az örömtől, amikor 1940 augusztusában az első magyar honvédek bevonultak a falunkba. Sírtam az örömtől, amikor feltűztem újra a magyar zászlót a házunkra, annyi sok esztendő után. A fiam azonban nem örvendett velem. „Hitler adta vissza Észak-Erdélyt Magyarországnak -mondta –, ennek rossz vége lesz, mert a németek elvesztik a háborút. Demokrácia a jövendő államformája." Próbált segíteni a zsidókon, ahol tudott, nehány román érdekében is szót emelt, s emiatt aztán haza kellett jöjjön Kolozsvárról, mert bojkott alá vették az irodáját.
72. oldal (Kráter, 2002)




– Ez a mi történelmünk, fiatalember, magyarok történelme. Fél évezreden keresztül megvédelmeztük a hazánkat mindenki ellen, aki kincseinket akarta, s a rá következő fél évezreden át megtanultunk élni, ahogy lehetett, de mindég becsülettel, hűséggel is igazságosan. Éltünk török uralom alatt, Habsburg-uralom alatt. Hol Istambulba hurcolták rabszolgának legjobbjainkat, hol gályarabságba, császárt szolgálni. De valahogy túléltünk mindent. Megfogyatkoztunk, az igaz, de túléltük az elnyomóinkat. A kipusztult, lakatlanul maradt földekre idegenek szivárogtak be rendre innen is, onnan is. Befogadtuk őket. Megtűrtük őket. Igyekeztünk emberségesek lenni hozzájok. Mint Amerika népe mostanában, a menekültekkel szemben, akik közé én is tartozom. A különbség csak az, hogy mi meg kell tanuljuk itt az ország nyelvét, ha meg akarunk élni. Akik hozzánk vándoroltak be, azok még ezt se kellett megtegyék. Építettünk számukra iskolákat és templomokat, s fizettük papjaikat és tanítóikat, hogy megőrizhessék a maguk saját nyelvét. Ostobaság volt, ugye? Mi igazságnak és szabadságnak neveztük. Bizony, nagy árat fizettünk érte…
66. oldal (Kráter, 2002)




– Ti, amerikaiak, olyanok vagytok, mint egy rakás hirtelen nőtt kamasz, akik méreteikben kinőtték ugyan a gyermekruhát, de minden más tekintetben gyermekek maradtak – szólalt meg lassan, gondosan válogatva a szavait. – Ti mindent, ami számotokra új, úgy néztek, mintha mese lenne, szenzációs mese, nem élő valóság. Márpedig ez a világ tele van borzalmas valóságokkal, amiket ti még elképzelni se tudtok, s ha valaki említést tesz nektek ezekről, elnyílik nagyra a szemetek, mint a gyermeké, aki boszorkányokról vagy emberevő sárkányokról hall, de magatokban, bent, elszigetelitek a valóságos élettől, mint gyermek a mesét, mert máskülönben nem mernétek benyitni egy sötét szobába, s elpirulnátok, valahányszor tükörbe néztek…
65. oldal (Kráter, 2002)




– Hallani kívántad mindezt, vadőr? Hát most hallod. Kincsek érdekeltek? Hát most hallottad, hogy mit hoznak magukkal a kincsek. Mert voltak ott kincsek is, igen, valamikor, magyarok földjén, Erdély földjén. Kemény, becsületes munka és bátor kitartás árán szerzett kincsek. Jó, kövér ott minden. Aranybánya, ezüstbánya, szénbánya… amit csak akarsz, volt ott minden. Csak meg kellett találni, meg kellett dolgozni, országot kellett építeni köréje. S az országot meg kellett védelmezni, amíg lehetett. Amíg futotta vérből, erőből, emberből. A amikor már mindez kifogyott, akkor meg kellett tanulni idegent szolgálni, idegen uralom alatt élni, de mégis élni, emberhez méltó módon, ahogy lehetett.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bleeding Bride: A téboly kertje 86% ·
Összehasonlítás - Páskándi Géza: Beavatkozás ·
Összehasonlítás - Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - Ittzés Laura: Nyolc perc 91% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány 92% ·
Összehasonlítás - Csabai László: Szindbád, a forradalmár 95% ·
Összehasonlítás - Cserhalmi Dániel: Csengőfrász 92% ·
Összehasonlítás - Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban 90% ·
Összehasonlítás