Halálos ​köd Holtember Partján 80% 56 csillagozás

Szokatlan stílus Wass Alberttől a krimi, de igazán meggyőzően tudta tálalni a leírhatatlan, kegyetlen, súlyosabb tartalmat is. Azért a sorok közül a régi olvasóinak visszaköszönnek még ebben a tőle eltérő műfajban is a kedvelt stílusjegyei mint a gondosan, precízen megfogalmazott tájleírások,amiket úgy ad át, hogy egyrészt öröm olvasni, másrészt észrevétlenül éri el azt a hatást mintha ott állnánk mellette és mi is részesei lennénk a tájnak. Ezúttal viszont azért is érdemes erre kitérni, hiszen nem hőn szeretett Erdélyét jeleníti meg, hanem az 50-es évek Amerikáját, konkrétabban a floridai lápvidéket. Még ha ott is élt évtizedekig, akkor is megható, hogy ilyen belsővé tudta tenni e tájnak a leírását. A szereplők jellemzése már nem sikerült ilyen egyedivé, hiszen amerikai néven „ futnak” a történetben, de mégis a zilált, megtépázott kelet-európai lélek köszön vissza megnyilvánulásaikból. A jól felvázolt történelem és a szenvedélyes, izzó hangnem mellé viszont egy igencsak megosztó bűntényt kapunk. Még a korszak puritanitását, kegyetlenségeit ismerve és a román – magyar ősi ellentéttel tisztában léve is itt-ott erős gyomor kellett a cselekmény befogadásához. Nagyon elgondolkoztató volt, hogy mivé váltak emberek a hatalom, a pénz, a kincs megszerzéséért, kivetkőzve magukból, vadállattá silányulva. Akadtak részletek, amit még olvasni is borzalmas volt, nem hogy belegondolni, hogy ezt valaki át is élte. Fel is merült bennem a kérdés : A háborúban át, és megélt szenvedések enyhítik-e azt, amit ők is elkövettek ? Kisgyermeket megerőszakolni ? és később, mikor végre otthon volt és ölelte saját kicsinyét, előjött-e az a másik szenvedő gyermekarc?
A szörnyű múltunk egyik emléke, mementója ez a kötet. Sajnos megtörtént , de legalább megírta valaki és nem maradt titokban. Meghökkenti, megállítja, elgondolkoztatja az egyszerű halandót léte értelméről.

Egészen kellemes kriminek indult, de aztán sajnos megjelentek a könyvben a sátáni románok, akiket – az egyik szereplő szerint – hetedíziglen kellene kiirtani a Föld színéről, de Erdélyből mindenképpen.

Négy csillagot adok érte. Nagyon szeretem Wass Albertet, de erre most nem tudok négynél többet adni.
Egyrészt, nekem valahogy a stílus nem teljesen fér össze a korral és a tartalommal. Egy könnyedebb hangvételű írás ez a könyv, ami az 50-es évek Amerikájában játszódik. Ehhez képest az a régies stílus, amit az író használ (pl. „magosban”, „reá”, „velök” stb.) egész egyszerűen nem illik se a korhoz, se a megjelenített szereplőkhöz. Ahhoz képest, hogy jól ismerte Amerikát, és évtizedekig ott élt, nem éreztem átszűrődni azokat a természetes tulajdonságokat, amik az ottani embereket jellemzik/jellemezhetik. Jómagam sosem voltam Amerikában, így nem tekinthet senki „szakértőnek”, de azért egyfajta skizofréniát okoz, ha úgy érzem, hogy amerikai szereplők (Ted Baragan, öreg Harrison, kicsit Frank is) inkább magyarok, vagy legalábbis Kelet-Európaiak. Mondhatjuk azt is, hogy de ezek közül van, akinek európai származása van, de ez önmagában nem mentség, hogy sok mindenkit európainak érzek, nem amerikainak. Egy kicsit jobban kellett volna cizellálni a formát.
Másrészt.
Annak ellenére, hogy a hangvétel könnyedebb, a tartalom talán súlyosabb, mint bármely más Wass Albert mű. Azért, mert ha ilyen esetek előfordulnak (és mint tudjuk, ez a könyv egyfajta visszhangja a Securitate merényleteinek az író ellen), akkor ebben a világban, habár minden változik, mégsem változik meg semmi sem. Legalábbis nem egy emberöltő alatt. És akkor mi magyarok, és a románok mindörökre kell gyűlöljük egymást, és addig kell tartson az ellenségeskedés, amíg az egyik nép maradéktalanul ki nem irtja a másikat. Mert ha 3 emberöltő, és egy egész évszázad egy másik földrészen nem elég, hogy megváltoztasson egy családi vonalat gonosz szándékaiban, akkor nincs változás. Nincs megbocsátás, nincs remény, nincs szeretet a két nép között. És ez elmondhatatlanul nyugtalanító.

Izgalmas könyv volt, nem lehetett letenni.

Wass Albert regénye engem lenyűgözött. A krimi műfaj először furcsának tűnt tőle, aztán teljesen magával ragadott, mert stílusában magán viselte mindazt, amit szeretek a szerzőben. A káprázatos tájleírások (ebben a történetben Florida lápvidékeire visz), a szenvedélyes hang az igazságtalanság ellen és a méltóság megőrzéséért. A történelem és az emberi sorsok mellé most kapunk egy izgalmas bűnügyet is. Korrekt, jól megírt könyv.

Nem olvastam még Wass Alberttől.
Talán nem is ezzel a könyvével kellett volna kezdenem. Mert a tájleírása már-már „feketeistvános”, de a történet számomra nem gördülékeny, és sok esetben kiszámítható.
Mégis. A román ellenessége tetszett. Igazán MAGYAR. Alapjaiban az.

Nem az első könyvem Wass Alberttől, de nem hasonlít azokra, amelyeket eddig olvastam tőle… Nekem tetszett a történet, az a valóság és igazság, amelyet az öreg Palatkay megpróbál Franknak elmondani még így, hogy ismerjük a korszak borzalmait, így is elementáris erővel hatott. Volt néhány következetesen régiesen használt szó, kifejezés (pl.: csolnak), amelyek némelykor zavaróan hatottak, de annyira nem, hogy az olvasást zavarták volna. Frank személye, nyitottsága, nyomozása adta meg az egész kisregény alapját és képviselt egy olyan szerethető szereplőt, akinek sikeréért, akár az életéért is szívesen izgultam. Monda (vagy mese), valóság, történelem, minden van benne és még valami: a magyarság töretlen kitartása, élni akarása.

Nagyon izgalmas volt. A címe keltette fel bennem az érdeklődést, mondhatni a címe miatt olvastam ki…meg persze, hogy Wass Albert, ez alap:)…ha Wass Albert, akkor az tuti jó és izgalmas. És ez most sem volt másként. 2 nap alatt olvastam ki, e-formátumban, számítógépen. Alig tudtam elmozdulni a számítógép elől, mikor elmozdultam, akkor is alig vártam, hogy jöhessek vissza, és olvashassam már tovább. Végig izgultam az egészet. Nem hiszem, hogy volt még egy ilyen könyv, amelyiknél így izgultam, és ennyire érdekelt volna a megoldás, és ilyen váratlan volt, és különös, de ugyanakkor lebilincselő.
Érdekes történet sült ki belőle, soha nem gondoltam volna…mármint erre a végkifejletre. Azelőtt nem gondoltam, hogy Wass Albert ilyet is tud…

Az egész könyvet áthatja ez a borongós, nyomasztó, krimi hangulat, egészen a végéig érezhető a feszültség. Zseniális, ahogyan ír. A könyv végén található egy kis életrajz az íróról, ami számomra sok információval szolgált vele kapcsolatban.

Nem tipikus Wass Albert könyv. Inkább krími, de lebilincselő és izgalmas mindvégig! Zseniális!