!

Ember ​az országút szélén 81 csillagozás

Wass Albert: Ember az országút szélén Wass Albert: Ember az országút szélén Wass Albert: Ember az országút szélén
1 2
Bookline 1.003 Ft-tól
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„- A szomszéd szobában ott aludt békésen az unokám, a Lajos fia. Egy darab tiszta ember. Egy darab tiszta erdélyi ember. Egy alapkő a jövendőhöz, ahhoz a jövendőhöz, amelyiknek majd egyszer mindezen véres részegség után el kell jönnie, mert hiszen a világot nem személyes démonok kormányozzák, hanem Isten, aki tudja, mit akar. És én rádöbbentem, hogy ez a feladatom: megőrizni ezt az alapkövet tisztának és fölnevelni erősnek és átadni neki azt az erkölcsi mértéket, mellyel önmagunkban bent mérnünk kell a cselekedeteinket, s mely egyetlen maradandó öröksége a mi régi világunknak, a valamikor majd elkövetkezendő új világ számára.”
(Részlet a Regényből)

Eredeti megjelenés éve: 1951

>!
Kráter, Pomáz, 2003
152 oldal · ISBN: 9639472492
>!
Kráter, Pomáz, 2000
152 oldal · ISBN: 9639195251
>!
Vörösváry, Budapest, 1993
200 oldal · ISBN: 0920004385

Hirdetés

Kedvencelte 15

Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Baba082 
Wass Albert: Ember az országút szélén

Aki ismer tudja, hogy egy komplett dráma tagozat lakik a lelkemben, így azt hiszem aki nem csak ismer, de olvasta is a könyvet, az tisztában van vele, hogy ezen a könyvön bizony én úgy zokogtam, ahogy egy anya zokog gyermeke elvesztésén.
Mit sirattam? Az emberiséget. Az első világháborút, a csonka Magyarországot, majd a második világháború előtti kibővült Magyarországot, aztán pedig a második világháborút, s az azutáni rendet, pontosabban rendetlen embertelen világot, a rossz döntéseket, a gonosz tetteket, amiket végrehajtanak egymáson az emberek.
Igaza van Albert bácsinak, ezeknek a gaztetteknek semmi értelme. A politikának sincs semmi értelme, marakodásnak, rombolásnak. Miért? Mert a sors keze mindegyikünket van, hogy a mennyek felé emel, majd váratlanul, vagy tán kissé megjósolhatóan, de hatalmas lendülettel földre csap. Aztán megint fel, s így megy ez míg bírja szívünk, míg van dolgunk a világban. Minek ez a nagy napra forgás, az eszmék követése, miközben egyetlen dolgot vetkezik le az emberiség, a legfontosabbat, amiért itt vagyunk : egymást segítsük, szeressük, ki-ki legjobb tudása szerint.
Albert bácsi majd' minden regényében arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy soha nem az ember származása dönti el, milyen is valójában, hanem a lelkének jósága, vagy épp romlottsága. Minden írása útravaló nekünk, az utána jövőknek, hogy ne feledjük, hogy vannak értékek és ezekkel az értékekkel élni kell. Ezek nem az arany, nem a különböző osztogatott rangok, nem is a föld, bár az utóbbi nagy érték, de csak akkor, ha megvan a kellő alázat is hozzá. Hanem a becsület, jóság,tisztesség, hűség, megértés, igazságszeretet, emberszeretet, amennyiben ezek a szívünkben laknak, akkor nagy baj ugyan történhet velünk, de az biztos, hogy értékes emberek leszünk. Minden más esetben csak kétes, rövid életű ragyogásban lehet részünk az életben.
A nagy dolog ebben a kötetében talán az, mikor épp ő maga írja le, hogy sajnos hiába is papol erről bárki, hiába hajtogatja az igaz ember az igazát, ha valakiben ez nincs, mert csíráját is kiölte annak, amivel útra engedte őt a Jóisten, akkor ezek a szavak, tanítások nem maradnak meg bennük. Ezt nem lehet tanítani, csak csiszolni.
Hát Albert bácsi művei ilyen csiszoló papírok, s ellenzői mondjanak bármit, az ő megmaradt írásai bizony hogy nem húznak se jobbra, se balra, csak nyíl egyenesen középre, szív tájékra.

9 hozzászólás
>!
Szamღca
Wass Albert: Ember az országút szélén

Nem talalok szavakat…. Nagyon tetszett.
A konyv elejevel volt egy kis problemam – egy kicsit tul keserunek ereztem de egy ido utan teljesen magaba szippantott – egyszeruen ha nem olvastam is a konyv jart a fejemben es az utolso oldalakat vegig sirtam…. Csodalatos, igaz gondolatok voltak benne tele szeretettel, szepseggel.
Hiaba volt szomoru a konyv befejeztevel nem azt ereztem, hogy elszomoritott inkabb azt hogy feltoltott – olyan volt mint egy balzsam a lelkemnek…..

>!
mama_gold P
Wass Albert: Ember az országút szélén

Ez is egy remek regény, egy romániai magyar család és három gyereke sorsát mutatja be (Jancsi, Lajos, Ilonka).
Szívbemarkoló idézetekkel, tájleírásokkal, ahogy azt megszokhattuk.

„Az egyetlen örökség, amit az ember a gyermekeinek hátrahagyni köteles, az a fegyverzet, amivel ezt a harcot megharcolhatja. S ez a fegyverzet az iskolázás, a szakképzettség. (…) Egyéb örökség nem szükséges, csak lustává és elbizakodottakká teszi az embereket.”

„Apróságok, amikre az ember nem is emlékszik már vissza egy idő után, csak éppen valami keserű íz marad meg utánuk, és apró kis szurkálások emléke.”

>!
robinson P
Wass Albert: Ember az országút szélén

Megrázó, elgondolkodtató. Fájdalmasan szép, emberi sorsok a történelem viharában.

>!
Sárhelyi_Erika I
Wass Albert: Ember az országút szélén

Összességében ezt is szerettem, ahogy Wass Albert minden művét. Azért nem lett kedvenc, mert a könyv egy része annyira keserű, kiábrándult és szinte szárazan távolságtartó, hogy majdnem félretettem. De örülök, hogy kitartottam mellette, mert a sokszor mélyen elgondolkodtató, súlyos mondatok, gondolatfolyamok mellett megtaláltam ebben is az általam szeretett szerző szívmelengető, sokszor torokszorítóan, fájón szép stílusát.

>!
Trudiz P
Wass Albert: Ember az országút szélén

Sok igaz gondolatot osztott meg az író -hovatartozás-kasztok, emberi sorsok-, de nem érintett meg olyan mélyen, mint az Adjátok vissza a hegyeimet! vagy a Funtineli boszorkány című művei révén.

>!
mongúz
Wass Albert: Ember az országút szélén

Gyönyörű történet, a szerzőtől megszokott gyönyörű nyelvezettel, melyet imitt, amott ízes és ízletes székely nyelvjárási szavak, kifejezések tarkítanak. Wass Albert sokakat elgondolkodtat, de velem ez sohasem fordult elő. Mert gondolatai az enyémek, csak sokkal szebben fogalmaz. Imádom, hogy nem angolszászol, nem germanizál, csak szépen, egyszerűen, magyarul ír tiszta, világos, magyar gondolatokat. És, hogy minden karaktere egyedi: bár vannak örökké visszatérő vonások, színek, érzések, de nincs két egyforma szereplő.
Volt két-három év, amikor csak Wass Albertet olvastam, kb 20-25 kötetet. Nem vagyok egy gyorsan olvasó fajta.
És még valami: mindet elhittem.
Ez a regény pedig még a többi Wass Albert közül is kiemelkedik. Legalább is számomra.

>!
spoiler
Wass Albert: Ember az országút szélén

Az ember azt mondta az országút szélén, hogy vannak könyvek, amiknek a szereplőivel csak úgy történnek az események. Ezek a könyvek mind nagyon kalandosak, izgalmasak, de valójában a szereplők lelkivilágáról nem tudunk meg semmit. Wass Albert csodálatosan írja le a lelki folyamatokat, olyannyira, hogy azokat már a magunkénak is érezzük olykor. Kissé filozofikus, nem is lehetne másképp.

>!
terembura
Wass Albert: Ember az országút szélén

Szeretem Wass Albert könyveit. Ez sem kivétel. Nagyon jó könyv. A gyűlöletkeltésről szövegelőknek meg csak annyit, hogy nem a könyv maga a gyűlöletkeltő. Esetleg a történések, amelyekről a könyv szól, de az író arról mit sem tehet… Mellesleg bennem nem keltett gyűlöletet… rettentő sok szomorúságot annál inkább.

>!
Filippino
Wass Albert: Ember az országút szélén

Nálunk a Wass Albert könyvek családi olvasmányok, édesapámmal felváltva olvassuk a műveit. Ezt is biztosan ajánlhatom neki, ahogy mindenki másnak is.


Népszerű idézetek

>!
ritusss

A rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen.

>!
ritusss

Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. Nem leli meg a helyes szemszöget, ahogyan nézni kellene. Valahogy így. Mint ahogy nem tudunk örvendeni az örömnek sem, ha nincs akinek elmondjuk. Megkeseredik az öröm az ember szájában, ha sokáig ott ül és nem tud kijönni. Ugyanígy fonnyad el az élet szépsége is, ha az ember egymagában van vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.

>!
Pezy

A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.

>!
ritusss

Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor…

>!
Baba082 

Ezek az emberek, akik írónak nevezik magukat, sokmindenfélét összeírnak, érdekeset és kevésbé érdekeset, de rendszerint felesleges dolgokat írnak. Úgy értem ezt, hogy ami fontos, azt többnyire nem írják meg. Az többnyire kimarad. Elsikkad a történések között.Valószínűleg azért, mert akik a könyveket írják, maguk sem tudják, hogy mi fontos és mi nem. Leírják, mondjuk, egy ember életét. Hogy ezt, meg ezt csinálta, ez meg ez történt vele. De hogy belül mi történt vele, miket érzett, vagy miket nem érzett… azt a belső életet, ami tulajdonképpen a lényeges élete az embernek, arról nagyon ritkán írnak valamit. Valószínűleg azért, mert nem foglalkoztak még önmagukkal sem eleget, az önmaguk belső életével, és ezért nem értenek hozzá.

17. oldal (Kráter 2003)

4 hozzászólás
>!
Holdgyermek

Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockával. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahova az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.

>!
Trudiz P

Csak a szeretetem adhatom neki… egyebet semmit.

93. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Annak az orosz embernek igaza volt. Van egy bizonyos emberfajta, aki nem orosz, nem román, nem magyar és nem német. Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy. Aki gyűlölködő és mindenkit meg akar ölni, akitől elvehet valamit. Aki nem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni a másén. És gyilkosságokkal csinálni magának helyet a világban. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat és milyen zászló alatt vonul föl az utcákon. Végeredményben egy és ugyanaz. Homo bestialis. Állatember. (…) mindegy, hogy milyen nevet adunk nekik. Nem a név a fontos. Nem a szín, a jelszó, a lobogó. A felfogás és a módszer mindig ugyanaz. Homo bestialis.

96. oldal

>!
ritusss

Látja minden embernek kell valami hivatása legyen. Valami elintézni való feladata ezen a földön. Amíg van feladata, addig él. Amikor nincsen több, akkor meghal. Rengeteg sok ember hal meg mostanában, és még nagyon sokan kell meghaljanak.

>!
Baba082 

„Meghalt a hazáért” – mondják. Pedig ennél ostobább és megalázóbb halál nincsen. Az ember lép egyet, vagy nem lép egyet és véletlenül éppen útjába kerül egy golyónak. Meghalt a hazáért. Káromkodni tudtam volna, mikor ezt a frázist hallottam. Mi haszna volt a hazának abból, hogy ez, vagy az beletévedt egy golyó útjába? Még csak hősiesség sem volt benne többnyire, nemhogy azt lehetne mondani reá, hogy a „hazáért”. Félelmetesen ostoba dolog volt az egész, én láttam. Valaki éppen rágyújtott a pipájára, eldobta a gyufát és azt mondta: jövő héten hazamegyek és elmesélem a fiacskámnak ezt, vagy amazt … és közben oldalra fordult, szájában a pipával, maga sem tudja miért. És ez a kis mozdulat belevitte a véletlen útjába, és nem ment haza, és nem mondott el semmit a kisfiának, hanem elásták valahol egy erdő szélén egy kis kerek lyukkal a fejében, amit az ostoba véletlen belefúrt a tervei, céljai és gondolatai közé. Csak azért, mert pipára gyújtott, csípte a szemét a füst és félrefordult a füst elől.

30. oldal (Kráter, 2003)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Kemény János: Víziboszorkány
Kós Károly: Varju-nemzetség
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Máté Angi: Mamó
Bálint Tibor: Zokogó majom
Kozma Mária: Régiségek Csíkországból
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Gion Nándor: Virágos katona
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein