Elvész ​a nyom 224 csillagozás

Wass Albert: Elvész a nyom Wass Albert: Elvész a nyom Wass Albert: Elvész a nyom Wass Albert: Elvész a nyom Wass Albert: Elvész a nyom Wass Albert: Elvész a nyom

Ahány ember – annyi sors. Ezerszeresen igaz e mondás a II. Világháborút átszenvedőkre. S mégis, miért éli túl az egyik a sorsdöntő vészhelyzetet, s később a háború kiszolgáltatott hányattatásait, a világválságot – s a másik miért nem? Isten szándékai mindig érthetők-e számunkra? Mit akar Isten az életünkkel? Ezt a nagy kérdést vizsgálja megdöbbentő igazságérzettel Wass Albert ebben a rendkívüli könyvben.

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Mentor / Duna International, Marosvásárhely, 2011
394 oldal · ISBN: 9789735994969
>!
Kráter, Pomáz, 2007
ISBN: 9789639735132 · Felolvasta: Szersén Gyula
>!
Kráter, Pomáz, 2003
366 oldal · ISBN: 9639472425

3 további kiadás


Kedvencelte 75

Most olvassa 16

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
lilla_csanyi
Wass Albert: Elvész a nyom

Egy jó könyvről mennyivel nehezebb értékelést írni!

Ez volt életem első Wass Albert könyve, igen egyszerű okokból: ha valaki Wass Albertet olvas, akkor automatikusan meg fogja kapni minimum a „jobboldali” de akár a „náci” jelzőt is, én pedig ebből köszönöm szépen, nem kérek. (Ez a tapasztalat onnan jön, hogy még amikor a Greenpeace-nél dolgoztam, egyszer őszintén elmondtam a véleményemet az atomerőművekről, és rögtön én lettem a náci…) Ezentúl nem fogok ilyen ostobaságok miatt visszakozni, mert fantasztikus élményektől fosztanám meg magam!
Ez a könyv szerintem a szeretetről, önmagunk megtalálásáról, a hit erejéről, a kirekesztés és az emberi gonoszság pusztításáról szól. Tele van szebbnél szebb gondolatokkal, melyeket egyszerű, hétköznapi embereken keresztül ismerhetünk meg.
Az első 120 oldal megtévesztő lehet, mert ott ha felületesen figyelünk, csak annyi jöhet le, hogy minden náci katona úriember, és az egyetlen zsidó karakter egy pénzsóvár szemétláda. Tovább kell olvasni, mert akkor feltárulnak előttünk mind a lágerek borzalmai, mind Potrich Gottfried érzései, múltja, története, cselekedetei…melynek hatására minimum megsajnáljuk, de valószínűleg meg is fogjuk kedvelni.

Összetett, tartalmas, könnyed kézzel megírt mű, tele igazi mély tartalommal. Öt csillag!

24 hozzászólás
>!
icu79 P
Wass Albert: Elvész a nyom

Eddig nem kifejezetten éreztem késztetést arra, hogy olvassak Wass Alberttől, de ezt a könyvet már többen ajánlották nekem, köztük olyanok, akiknek az eddigi ajánlásai mindig telibe találtak nálam. Most is így történt. Ez a regény csodálatos, lenyűgöző, magával ragadó és nagyon-nagyon elgondolkodtató. A szereplők élete egyenként is egy-egy kis regény, akiket összeköt a közös múlt és közös jövő. Mindegyikük tehetséges valamiben, de a háború gátat szab a fejlődésnek.
A vége számomra megdöbbentő volt!
Ez volt az első igazi olvasásom (pár éve próbálkoztam már, de akkor egy befejezetlen regénye akadt a kezembe) az írótól és mivel összességében nagyon tetszett a könyv, így valószínűleg máskor is fogok tőle olvasni.

4 hozzászólás
>!
emotive
Wass Albert: Elvész a nyom

Annyira jó, de annyira! Nagyon régen olvastam ennyire lebilincselő, szép, tanulságos, érdekes regényt. Szomorúságot is okozott, mert mai napig annyira igaz. (sajnos)

Update (2013)
Még mindig elszomorított, ugyanakkor sokkal jobban elgondolkodtatott. Vajon igaz lehet, amit Wass az öreg papon keresztül sugall? Tényleg van valamiféle küldetése az embernek, amit be kell teljesítenie, ami elől nem tud kitérni? Hogy azok az emberek, akiknek találkozni kell,azok valóban összekerülnek valamikor az életben? És hogyan? Tényleg meg lehet ez előre írva. Tele van nyitott kérdésekkel ez a regény, fájdalommal, szenvedéssel, mindazzal amit a jón felülkerekedő gonosz, a hazugságok, az önzés, okoz. A szemét, ami felkavarodik, ahogyan az író is fogalmaz. De tényleg el lehet takarítani a szemetet? És ki tudja eldönteni, mi a rossz, és mi a jó? Nagyon fontos könyv ez, azt hiszem. Érdemes többször olvasni, mert mindig egy kicsit mást mond, egy kicsit többet.

>!
Sárhelyi_Erika I
Wass Albert: Elvész a nyom

Nehéz már Wass Albertről újat mondani. Merthogy mindig lenyűgöz. Viszont ő nekem most újat mondott és másként. Nagyon tetszett a történetvezetése, ahogy hat ember életén keresztül mutatja meg a háborút, az emberséget, az igazságot és kegyetlenséget, azt, ahogy az emberek így-úgy-amúgy alkalmazkodnak a történelem által rájuk szabott szerephez. Vagy éppenhogy nem alkalmazkodnak, és ebben áll a nagyságuk. Wass Albert tiszta, világos gondolatait most is jó érzéssel fogadtam be. És vitatkozom azokkal, hogy Wass Albert egysíkúan írna. Tény, hogy mindig ugyanazt az embert „ismerem meg” belőle, mert nem tud másként írni, mint amilyen ő maga lehetett. De szerintem ettől hiteles.

>!
arnold86
Wass Albert: Elvész a nyom

Többen megjegyezték, hogy ez egy antiszemita írás. Az ilyen ember ne olvasson könyvet! Vagy inkább minél többet, hátha megtanulja megérteni azt, amit olvas. Illetve rájön hány magyar szépirodalmi írónkat lehetne így (ok nélkül) megbélyegezni.

Aki ezt kifogásolja, az nem tudom, hogy maga is zsidó származású és ezért magára veszi, vagy egyszerűen ennyire ostoba és nincs saját véleménye? Sajnálom, ennél diplomatikusabban nem tudok fogalmazni, mert ez a sárdobálás már dühítő!

Wasst folyamatosan támadja a liberális és zsidó „értelmiség”. Mikszáth Kálmánt miért hagyják ki ugyan ezen az alapon? Számos alkalommal feltűnik műveiben a zsidó kereskedő, aki a főhőst kifosztja, megcsalja.

Egy kortárs írót idézve: „Egyes szövegekből semmiképp nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, életművek vizsgálatával lehet kiszűrni az ismétlődő gondolatokat, eszméket.” Márpedig Wass Albert a leghumánusabb írók egyike!

Ez talán úgy működik, mint a pszichológiában a Szondi-teszt. Ha valaki képes belelátni bármilyen negatív (jelen esetben antiszemita) nézetet, az csupán saját lelkivilágának rávetítése. Egy jóérzésű ember egész egyszerűen nem így gondolkodik.

4 hozzászólás
>!
Pezy
Wass Albert: Elvész a nyom

Az egyik legjobb könyv Wass Alberttől. Fordulatos, leköti az embert, érdekes, izgalmas. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

>!
Wolfgang
Wass Albert: Elvész a nyom

Sokáig gondolkoztam, hogy mit is tudnék írni erről a könyvről…
És egyszerűen annyi minden jutott eszembe, annyi érdekes és fontos üzenet, amit a könyv hordoz, hogy üres maradt a papírom.
És ahogy bámultam ezt a vakító, szép és egyben bosszantó fehérséget, hirtelen ötlettől vezérelve, az egészet beszíneztem feketére.
Mert ilyen ez a könyv. Bár a lapom egyik oldala fekete lett, a másik oldal ugyanúgy megmaradt annak a fehérségnek ami volt. És az Elvész a nyom legnagyobb bravúrja szerintem az, hogy egyszerre tudja láttatni „az érme két oldalát”.
Számomra hatalmas élmény volt ez a könyv, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni alkalomadtán.

>!
Mmsatone
Wass Albert: Elvész a nyom

Rettentő jó könyv , engem nagyon elgondolkoztatott , hogy és rá világított hogy az emberiségnek tényleg meg kell változnia , és jó értelemben :) És ez igaz mára is .
Rettentő jó történet , melyet bemutat több ember életével és szemszögükből .
Nekem ami nem tetszett hogy a pap meghalt a legvégén , nagyon kár :(

1 hozzászólás
>!
elle
Wass Albert: Elvész a nyom

Csodálatos ez a könyv!
Nagyon mély nyomot hagyott bennem. Fantasztikus a cselekmény, példaértékű a pap kitartása, és az egész könyv csodálatos. Már az eleje megfogott, amikor a cserkészekről írt (én is cserkész vagyok), úgyhogy már akkor tudtam, hogy ez nekem való, ezt nekem írták.
Az egyetlen problémám csak az volt ezzel a könyvvel, hogy nem tudtam kibírni, hogy (még kb. a fele előtt) ne olvassam el a végét.x_x …így nem ért váratlanul a tökéletesen kidolgozott vége.:(…pedig mennyivel másabb lett volna, ha nem olvasom el…*sóhajt*

1 hozzászólás
>!
Traclon
Wass Albert: Elvész a nyom

Fantasztikus,elképesztő,utánozhatatlan és utolérhetetlen!
Egyébként is imádom Wass Albertet, de ez a könyv még a sajátjai közt is magasan kiemelkedik! Nem is igazán találok rá megfelelő jelzőket, de nem is kell: ezt a könyvet el kell olvasni!
Már alig várom, hogy egyszer belekezdjek másodjára is…kár, hogy annyi könyv vár még olvasásra, hogy fogalmam sincs, mikor fogok tudni sort keríteni rá…:)


Népszerű idézetek

>!
elle

Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kell tenie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek…

1 hozzászólás
>!
robinson P

Szomorú, ha az ember jót akar, de elkésik vele.

387. oldal

>!
robinson P

Európa nagyot változott azóta, s akinek honvágya van a régi Európa után, az ne térjen vissza az újba.

22. oldal

>!
robinson P

De Drágffy Gergely csak megrázta a fejét.
– Nem lesz jó vége – mondta csendesen és elgondolkozva – , gyűlölettel nem lehet békességet csinálni, s békesség nélkül nincs fejlődés, nincs élet, nincs semmi.

39. oldal

>!
Sárhelyi_Erika IP

A politika csupa ravaszkodás, színlelés, csupa tekervény. Az ember mondja ezt és teszi azt, hogy a végén amaz legyen belőle.

>!
robinson P

A barátság egyetlen árnyoldala az volt, hogy Kazimirnak gyakran kellett pénz.

215. oldal

>!
Tigrincs

Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.

6. oldal

>!
elle

„Itt nyugszik
Hiribi Pál
halász
élt 66 évet
s belehalt
Istenbe
akit nem hitt
de megtalált”.

>!
robinson P

– Összeszedtem magukat újra egy csónakba, hogy megtudjam: van-e Isten? Mert a hitbe belefárad az ember, mire az élet végére jut, és tudni akar.

388. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Szabó Magda: Abigél
Szabó Magda: Für Elise
Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magda: Régimódi történet
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Babits Mihály: A gólyakalifa
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek