Elvásik ​a veres csillag 199 csillagozás

Wass Albert: Elvásik a veres csillag Wass Albert: Elvásik a veres csillag Wass Albert: Elvásik a veres csillag Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tánczos ​Csuda Mózsi régi jó ismerőse a Wass Albert-regények kedvelőinek. Igazi székely góbé ő, Tamási Ábeljének kissé korosabb rokona, aki már a Tizenhárom almafa lapjain is székely furfanggal igyekezett boldogulni a történelem viharaiban. Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét. A valós történelmi eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit.
A regény két nagy fejezetből áll. Az első a többé-kevésbé sikeres boldogulni próbálás krónikája: Tánczos Csuda Mózsit Dombi-Dombolov elvtárs, az „odesszai magyar”, a székely faluba küldött orosz komiszszár kinevezi „csertifikátos vadőrnek”. A „bizalmi állásban” a legkülönfélébb kalandokat éli meg Mózsi. Afféle húzd meg-ereszd meg játék ez a hatalommal: a főhős úgy próbál… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Duna International, Budapest, 2011
284 oldal · ISBN: 9786155013546
>!
Mentor, Marosvásárhely, 2011
282 oldal · ISBN: 9789735994587
>!
Kráter, Pomáz, 2007
ISBN: 9789639735125 · Felolvasta: Bánffy György

3 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Tánczos Csuda Mózsi


Kedvencelte 39

Most olvassa 11

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Egyszerűen gyönyörűség, ahogy Wass Albert fogalmaz.
Szemem, szám ámul, amilyen csoda vidámsággal írja le a nyomorúságot, a fájdalmat, a szenvedést.
Az biztos igaz – legalábbis szerintem –, hogy igazán humorral fogadni a bánatot és bármi rosszat csak a vidéki ember tud.
Nem is csak maga a történet a lényeges, az egyszerű vidéki emberek kínlódása a megmaradásért, hanem az, ahogyan Csuda Mózsi, mint az emberek szószólója természetesnek vesz minden csapást, és mindig mindenre megtalálja a megoldást.
Biztos közöttünk is él néhány ilyen Mózsi, de a világ megfordult körülöttük, és attól tartok, már nem olyan vidámak és derűlátóak.

>!
Sárhelyi_Erika I
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Szeretem én ezt a Tánczos Csuda Mózsit – de megvallom, már unom kicsit. Még akkor is, ha hol fáj olvasni, pityergésre késztet, hol meg nevetésre. De már most elég nekem kicsit a Mózsiból. W.A. amúgy is beleírta már magát a szívembe a Funtinelivel, azt a szerelmet egyetlen regényével se tudta még túlszárnyalni. Úgyhogy ő, Wass Albert már megtette felém a magáét. Meg hát nagyon nem akarok már arról olvasni, amit ő így fogalmaz jelen könyvében:
"Rossz világ ez itt (…), nincs barát, csak ellenség. Nagyon rossz világ.
– Én nem rontottam el – jegyezte meg Mózsi.
– Te nem. Én sem. Hát ki?
– A politika – vélte Mózsi."
Sajnos, mivel úgy látom, minden rossz világnak a politika az oka mind a mai napig, és azt is látom, hogy ez már így is marad, ezért ezen kár keseregni. És ebben áll a Mózsiság titka is: „akit bajjal sújt a Jóisten, annak eszet is ad hozzá, hogy viselni tudja”.

>!
Tiger205
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Nagyon megrázó.
Nagyon székely.
Végig benne van a jellemző fanyarédes humor, a fájó, gyötrő román uralom (unalom?) a mi Erdélyünk felett…
Szeretni tudtam a hőseit, és örülök, hogy nem voltam akkor és ott az ő helyükben.
Ja, és itt lett számomra biztos – Erdélyben a kukorica neve törökbúza :)

21 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

W.A. hozta a szokásos stílusát, amit általában tőle megszoktunk. Ebben a regényében Tánczos Csuda Mózsi és családjának történetét követhetjük nyomon, ill. a székely-román viszonyokat mutatja be humoros formában. Megelevenedik előttünk a román történelem.
Kedvenceim voltak Mózsi és Dombi elvtárs :) Mindent elhitt, amit Mózsi mondott neki :D
Nagyon tetszett, ahogy Törkényi meg akarta győzni Mózsit, hogy milyen jó a kommunizmus, no ő kiokosította rendesen :D
Sok jó idézetet kijegyzeteltem belőle, pár kedvenc:
„Hanem az italt megköszönöm, azonban én nem élek vele, tudja. A szesz használata butít.”
„Ne akarjál nagy ember lenni, csak kicsi. Érted? Kicsi ember, biztos élet. Senki se látja, senki se hallja, senki se vele törődi. Nagy ember mind nő nagyon és nagyobb, míg végül valaki lesz irigy reája és huss…! Vágja neki nyaka.”
„Tolvajok kormánya uralkodik felettünk, ez az igazság – morogta a bajuszos –, nem is lesz itt rend és jólét addig, amíg az igazi kommunisták uralomra nem jutnak.”

>!
Szamღca
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Nagyon tetszett. Gyonyoruen tud Wass Albert fogalmazni – minden mondata simogatja a lelket es annyi szepseg van minden szavaban…. Nagyon megszerettem Mozsit minden szekely ravaszsagaval, hatalmas szivevel egyutt…
A konyv vege engem nagyon sziven utott es mig az elejet nagyjabol vegigmosolyogtam a vege nagyon osszefacsarta a szivemet… Nagyon utalok minden eroszakot es igazsagtalansagot igy az utolso fejezetek nagyon lehangoltak…
Gyonyoru, meghato olvasamany volt – nagyon ajanlom mindenkinek.

>!
Gabo
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Első könyvem Wass Alberttől, és amennyire tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, nos éppenhogy kellemesen csalódva tettem le a végén.

Annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy írónk elég elfogultan ír a csavaros eszű, derék székely emberekről, a mindenképpen velejéig romlott románokról, az együgyű és otromba oroszokról, meg a kissé tájékozatlan, naiv magyarokról.

Ha a fentiektől eltekintünk, egy élvezetes és helyenként egész megható kis olvasmánnyal van dolgunk, helyenként felröhögtem a székely gondolkodásmód logikáján is, meg tényleg egy kis betekintést nyerhetünk, mit is élhettek át az erdélyiek azokban a nehéz időkben.

Ajánlott! :)

>!
Mallinalli
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

A regény első fele baromira tetszett. Teljesen másra számítottam – Wass szerintem nem igazán találta el a regényei címeit, engem a legtöbb taszít cím alapján –, és nagyon kellemesen csalódtam. Humoros, találó, ötletes, ekkor még azt gondoltam, az 5 csillagot is megadom majd. A második fele viszont közel sem tetszett ennyire. Itt már nekem sokszor túlzó, egyoldalú, minden székely becsületes, míg minden román durva és erőszakos. Persze ez valamelyest a témából és a cselekményből is adódik, de valahogy a sorok között – meg nem tudom mondani, hogy miért – az érződik, hogy ez általánosságban a két népre is igaz. Ezzel szemben a könyvbéli cselekményhez hasonló szégyenteljes, erőszakos kitelepítések nem csak a székelyek kárára történtek, hanem bizony a magyarországi kisebbségek is megéltek ilyesmit egykori honfitársaink szégyenére. Ugyanígy nem tetszett az sem, ahogy a régi, nemesi rendszert dicsőíti az író (kissé vicces is, ahogy a székely paraszt szemszögéből sajnálja a kastélyt), annak minden hibáját elfeledve. Ezek miatt vontam le fél csillagot.

7 hozzászólás
>!
kolika
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Nemrég olvastam a Tizenhárom almafát, s hamarosan sort kerítettem erre a kötetre is.
Érdekelt Tánczos Csuda Mózsi életének alakulása, s habár a fülszöveg előrevetíti a főszereplő sorsát, azért kíváncsian olvastam, hogy mi vezet ide. Bár semmi nem vetíti elé, hogy mi lesz a deportáltakkal, én mégsem éreztem szomorúságot. Egyrészt, mert „maradt székely ember Kommandó környékén”, másrészt mert Mózsi ebben a kötetben is bebizonyította, hogy képes túljárni a hatalom eszén, úgy csűrni-csavarni a szót, intézni a dolgokat, hogy családjának és falujának is jó legyen. Ez a képessége reményt ad, hogy új helyén is feltalálja magát. Örvendtem, hogy itt is előjött a „medvevadászat” mozzanata, s jót derültem a kísérleti kukoricásban történtek olvasása során.
Szerettem olvasni ezt a könyvet.

>!
tündérrózsa
Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Tánczos Csuda Mózsi már a Tizenhárom almafa című könyvben is kedvencemmé vált, és ebben a történetben sem csalódtam. Bár nem épp vidám történet, de jókat derültem rajta néhol. Jó lenne olyan furfangosnak lenni, mint amilyen ő. :) Ismétlem önmagam, de csak azt tudom mondani: nem az utolsó könyvem Wass Alberttől.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

– Medve? – ijedt meg a komisszár – az megeszi minket!
– Olyan gyomra annak sincsen – legyintett Mózsi s még sóhajtott is hozzá –, mit gondol, vártunk volna vele mostanáig, ha olyan barmunk lenne, aki muszkát eszik?

40. oldal (Kráter, 2002)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) micsoda ország, ahol asszony becsukja száját? Asszony muszáj beszél, gavarity, gavarity mindig. Asszony nem érez jól, ha befogja szája. Feleségem mondja: faluban asszony mind hallgat. Én mondja: baj, ha asszony hallgat.
– Vagy beteg, vagy mérges – hagyta helyben Mózsi a tényállást.

9. oldal (Kráter)

>!
Grészilú_Fríbus

– A szó csak akkor ér valamit, ha ember van megette – vélte Mózsi.

31. oldal

>!
Cheril

– Ha te ezt mind megcsinálod úgy, hogy jó legyen, én csinálom belőled pártelnök – jelentette ki nagylelkűen.
De ettől már Mózsi is megijedt.
– Nocsak, bolondot azért ne cselekedjünk. Én jó vagyok annak, ami vagyok, a dicsőségen s az akasztófán osztozzanak mások.

41. oldal (Kráter, 2002)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) akit bajjal sújt a Jóisten, annak eszet is ad hozzá, hogy viselni tudja.

194. oldal (Kráter)

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

– (…) a székely azért más, mert neki három élete van.
– Három? – böffent föl az őrmester – s az hogyan?
– Az úgy – felelte Mózsi komolyan –, hogy egyik élete a földé, amelyiken született s amelyik a hazája néki. Másik meg az államhatalomé, mely uralkodik fölötte.
– S a harmadik? – unszolta az őrmester.
– Az meg saját magáé, lássa – árulta el Mózsi a titkot –, s azt itt hordozza a fejében. Azért mondják, hogy háromszor is meg kell ölni a székelyt ahhoz, hogy halott legyen belőle.

130. oldal (Kráter)

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) megesik, hogy közelről ördög, ami messziről angyal.

68. oldal (Kráter)

>!
Cheril

S a székely hegyek fölött fújta-fújdogálta tovább a szél az időt, akár a katlanok ködét, akár a fellegeket, akár az ökörnyálat a legelőkön, akár a száraz falevelet. Néha haragos-gyorsan, máskor álmos lassúsággal, de megállás nélkül. S az idő, ahogy sodorta a szél, karcolta a barázdákat az emberek arcára, az emberek lelkébe s a hegyek, völgyek és erdők együtt öregedtek a világgal.

121. oldal (Kráter, 2002)

>!
Grészilú_Fríbus

Mózsi fölismerte a Medvekő ormát, a Bajhegy hosszú laposát s annak kellős közepén a juhok tisztásának kicsike világoszöld pontját, S ahogy a szeme nézte, nézte a hasadékon át azt a kicsit pontot, egyszerre csak elindult róla egy kicsi fekete füst, nőtt, magasodott, karcsú-egyenesen emelkedett feljebb, egyre feljebb, mintha egyenesen az égbe kívánkozott volna.
Mózsi keze megszorította az asszony karját.
– Nézz ki a résen – súgta oda rekedten –, látod a füstöt?
Az asszony odatapasztotta arcát a durva deszkához.
– Búcsúzik a fiad – morogta Mózsi az asszony fülébe –, így beszéltük volt meg.

– Mit jelent? – kérdezte a vénember?
– Azt, hogy még maradt székely a hegyen – felelte Mózsi.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tánczos Csuda Mózsi
>!
Pixie

… pedig már öt hónapja lesz, hogy szavát adta ez a semmirejó jedző.
– A szó csak akkor ér valamit, ha ember van megette – vélte Mózsi.

38. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyirő József: Madéfalvi veszedelem
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Bálint Tibor: Zokogó majom
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Kincses Elemér: Soha
Ignácz Rózsa: Torockói gyász
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
David Autere: Máglyatűz
Z. Tábori Piroska: Új utak
Nyirő József: Uz Bence